-Ébresztő, álomszuszék!-rángatta valaki a vállamat.
Hirtelen nem tudtam a hangot emberi alakhoz társítani, mivel nagyon fáradt voltam a tegnapi nap után. Késő este érkeztünk meg ide, mivel sok dolgot meg kellett csinálnunk.
-Hagyj már!-lökdöstem.
-Csipkerózsika!-mondta derűs hangon.
-Ahj..már!-ültem fel
-De nyűgös valaki.-röhögött Rico
-Szerelmem, hagyd már.-sietett be Joshua.-Úgy néz ki elkéstem.-vakargatta a tarkóját.
-Nem baj.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Kész a reggeli.-nézett rám.
-Rendben.-álltam fel és felvettem a szaténköntösömet.
Úgy sétáltunk a konyhába és foglaltunk helyet.
-Készítettem neked is kávét.-mondta kedvesen.
-Köszönöm.-vettem el tőle mosolyogva és belekortyoltam.
-Hogy aludtál?-vigyorgott rám Rico
-Nagyszerűen aludtam volna, ha egy idióta nem kelt fel korán.-vigyorogtam rá.
-Micsoda elnevezés.-nézett rám.
Csak megforgattam a szemeimet és megittam a kávét. Teljesen felébredtem tőle
Közben barátja elénk pakolta a reggelit, amit jóízűen fogyasztottunk el. 
-Mi a mai tervetek?-nézett felváltva ránk.
-Ma veszi át Luna a tulajdonait.-vigyorgott rám Rico.
-Mindent elintéztetek?-fordult felém érdeklődve.
-Igen.-válaszoltam.-Már csak át kell vennem.
-Na az szuper.-állt fel és szedte össze a piszkos tányérokat.
Szerelme hősiesen ugrott fel és kezdett segédkezni neki az elpakolásban. Mosolyogva figyeltem őket.
Néha egy-egy puszi csattant el, de figyeltek a diszkrécióra. Kedvesen és szeretetteljes bántak egymással. Látszott rajtuk, hogy igazán szerelmesek egymásba és nem tudnak meglenni egymás nélkül.
-Mit mosolyogsz?-lökött meg Rico
Ezzel rájuk koncentráltam újra.
-Aranyosak vagytok.-néztem felváltva a két szerelmest.
A barátom átkarolta szerelmét, aki elpirulva nézett rá.
-Te meg szerelmes.-vigyorgott rám.
-Ne kezd már megint.-emeltem az ég felé a tekintetem.
-Most miért?-nézett rám.
-Szívem, ne kötekedj vele.-lökte meg játékosan csípőjével.
-Ezt hagyd abba, mert tudod mi a vége.-súgta óvatosan fülébe, hogy ne halljam
Nem volt eléggé halk.
-Én megyek át öltözőm. Utána felderítem Kubát.-álltam fel az asztaltól.-Köszönöm a reggelit.-néztem Joshuara.
Csak bólintott és én magára hagytam a két szerelmest. Nem akartam szem-, és fültanúja lenni annak, hogy egymásnak esnek előttem vagy miket sugdosnak egymásnak. Meghagyom ezt nekik. Ez az ő kis életük, ami nem tartozik rám.
Magamra zártam a szobaajtót és elkezdtem készülődni, hogy mielőbb elhagyhassam a házat. A reggeli rutinom után elkezdtem felöltözni. Egy krémszínű ruhát vettem fel egy ugyan olyan színű magassarkúval.
Amikor elkezdtem fésülködni halk kopogás szűrődött be. Azonnal kinyitottam az ajtót.
-Baj van?-érdeklődtem Ricotól miközben a hajam fésűltem.
-Nincsen.-mosolygott kedvesen.-Csak a pénzt ne hagyd itt. Ki tudja, hogy kinek milyen gondolatai lennének és hogyan lovasítanák meg. Amúgy is tudják már, hogy itt vagy.
-Rendben akkor.-mosolyogtam rá.
Vállamra vettem a táskám és kezembe fogtam az aktatáskát.
-Nem sokáig kell már hurcolnod.-bökött rá.
-Szerencsére.-mosolyogtam rá.-Most elmegyek. A tiétek lesz a ház.-kacsintottam a fiúra, aki egyből vette a lapot.
-Tee..-mutatott rám és elnevette magát.
-Jók legyetek.-indultam ki vele a nyomomba.
-Mi mindig azok vagyunk.-vigyorgott rám.
-Holnap reggel megyek haza, ha nem baj.-mondtam már az előszobában.
-Miért lenne baj?-hallottam meg Joshua hangját.
-Gondolom akartok kettesbe lenni vagy valami.
-Azzal te ne is foglalkozz.-mosolygott rám.
-Ne reggel menj. Még elviszünk pár helyre.-mosolygott kedvesen.
-Biztos nem zavarok?-kérdeztem miközben a két srác között ingattam a fejem.
-100%-néztek rám.
-Jól van akkor.-ejtettem egy laza mosolyt.-Jó szórakozást nektek.-indultam az ajtó irányába.
-Neked is.-szólt utánam barátom.
Elmosolyodtam és bezártam az ajtót magam mögött. A kapuban a fekete autó állt. James pedig előtte kémlelte a környéket.
-Magával ragadott Kuba szépsége?-szólaltam meg mire összerezzent és rám kapta tekintetét.
-Jó reggelt, asszonyom.-nézett rám.-Mondhatjuk igen.-válaszolt mosolyogva.
-Meg kell hagyni szép hely.-álltam meg az autó mellett.
Ő azonnal sietett és nyitotta ki nekem az ajtót. Beszálltam hátra és ő a volán mögé.
-Gyönyörű hely.-kötötte be magát.
A táskáimat ledobtam magam mellé.
-A többiek?-érdeklődtem.
-Biztonságos távolságból figyelik önt.
-Oké.
-Hová vihetem?-kérdezte kedvesen.
-Ismerjük meg Kubát.-mosolyodtam el.
Útközben elkezdett csörögni a telefonszámom. Felvettem és fülemhez emeltem a készüléket.
-Miért nem mondtad, hogy Kubába mész?-mondta köszönés helyett.
-Neked is jó reggelt, apa.-nevettem bele.-Eddig nem volt baj, hogy egyedül intéztem az ügyeimet.-ráncoltam a homlokomat.
-Most se baj, de legalább szólhattál volna.-válaszolt
-Nem volt időm.-mondtam.
-Minek mentél?-kérdezte
-Van egy kis üzletem, de majd elmondom, ha haza értem.
-Rendben, kislányom.-válaszolt.-Matteo miért nem kísért el?
-Nem szerettem volna, ha eljön. Nem tartozik rá.-mondtam ki.
-Egyszer be kell avatnod.-mondta.
-Lehet, de az nem most lesz.-mondtam.-Most mennem kell.
Elköszöntem tőle mielőtt jobban belement volna a témába. Nem azért vagyok itt, hogy most is a vele kapcsolatos beszédeket hallgassam. Az apám valamiért kedveli. Lehet, hogy közrejátszik benne az apjával ápolt jó viszony. Bár az is lehet, hogy valamit lát benne. De hogy mit az jó kérdés.
Mindenképpen ki kell törölnöm a fejemből. Akárhogy próbálom egy kis darabkája belém égett és nem akar eltűnni az elmémből. Olyan érzéseket szabadított fel belőlem a tegnapi csókjával, amit én már réges rég nem éreztem. Nem mondhattam magaménak azt az érzést, de titkon vágytam rá, hogy úgy érezhessek, hogy valaki szeret. Tudom, hogy ő nem szeret. Csak szédíteni próbál engem és ez biztos. Én nem jelentek számára semmit. Csak egy darab hús vagyok számára. Egy újabb trófea. Én pedig ezt nem akarom. Nem akarok már szenvedni egy párkapcsolatban. Boldog szeretnék lenni végre valahára.
Megállítottam az autót.
-Voltál már szerelmes?-törtem meg a csendet és kiszálltam.
Követte példámat és tisztestávolságban állt meg tőlem. Döbbenten figyelt rám.
-Igen.-válaszolt megszeppenve.
-Voltál már szeretve?-indultam el a macskaköves járdán.
Beszívtam a friss levegőt, és élveztem a nap sugarait, amelyek melengették arcomat.
-Igen, asszonyom.-válaszolt és figyelt közben.
Nem értette kérdezősködésem. Teljesen meg volt lepődve.
-Milyen érzés?-kérdeztem tovább.
Miközben a virágok mennyei illata csapta meg az orromat.
-Micsoda?-tekintett rám értetlen arckifejezéssel.
-Az, ha szeretnek.-néztem magam elé.
Engem még sosem szeretet egy férfi sem. Mindig én szerettem jobban.
-Szerintem az a legcsodálatosabb érzés. Olyankor az ember a felhők felett érzi magát. Sosem volt boldogabb.
-Van barátnőd?-kérdeztem kedvesen.
-Igen, vagyis még csak ismerkedünk.
-Az jó.-mosolyodtam el. Láttam, hogy valamit nagyon akar mondani, de nem merte.-Na bökd ki.-mosolyogtam rá kedvesen.-Nem eszek embert.-kacagtam fel.
-Semmi.-rázta a fejét, de látszott rajta, hogy nem mond igazat.
-James!-szóltam rá erélyesen.
-Csak nem értettem mik ezek a kérdések, főnök.-szemem sarkából láttam, hogy figyel engem.
-Csak érdekelt.-rántottam vállat.
A beszélgetés ezen része megrekedt. Tudta, hogy nem kérdezhet tőlem a magánéletemmel kapcsolatban. Ezt mindig tiszteletben tartotta és sosem kellett szólnom rá, hogy egy bizonyos határt átlépett. Mindig tudta, hogy távolságot kell tartania tőlem. Becsültem ezt benne. Egyik legjobb emberem volt mindig.
Sétálgattunk és néhány órát töltöttünk el a hatalmas téren. Jól esett a kikapcsolódás és ideje volt már, hogy elszabaduljak az otthoni stresszhelyzettől. Többször kéne kikapcsolódnom. Teljesen a munka megszállottja lettem. Éjt nappallá téve dolgoztam állandóan. Az utóbbi időben lettem kicsit visszafogottabb munka terén.
Idejét láttam vissza indulni a lakásra. Még elakartam készülni a találkára. Nekem pedig ez egy hosszú folyamat, amelyre nem elég két perc. A legmegnyerőbb formámat kell mutatnom.
-Pár óra és útnak indulunk.-szálltam ki az autóból immár a takaros kis ház előtt.-Mindenki legyen készenlétben.
-Rendben van, asszonyom.-nézett rám.
Az aktatáskát, amelyben a pénzem hevert a kezembe szorongattam. Immáron görcsösen szorítottam magamhoz.
A kaput James nyitotta ki nekem és engedett be. Majd vissza ment az autóba.
Az ajtóhoz érve kopogtattam. Illetlenség lett volna kopogás nélkül rájuk törni. Ki tudja, hogy mit csinálnak. Szívem mélyén reménykedtem benne, hogy már elvégezték a dolgukat.
Néhány perc telt el mire lábdobogást hallottam és nyílt az ajtó. Rico vigyorgó képével találtam szemben magam. Egy rövidnadrágot viselt csak. Felső testét semmi sem fedte.
-Jól eltűntél.-vigyorgott kedvesen és arébb állt, hogy betudjak menni.
-Szívtam egy kis friss levegőt.-kerültem ki.-Most pedig fel megyek készülődni.
-Addig nem mész sehová még nem ettél.-szólt a másik férfi.-Nemleges választ pedig nem kérek.
-Legyen.-adtam be a derekam.
A konyhába foglaltam helyet és vártam még megterítenek. Majd leültek ők is, amikor minden ki volt tálalva. Jó étvágyat kívántam nekik és neki láttam az ételnek. Jóízű volt. Remek szakács Joshua.
Az ebéd végeztével a táskát kinyitottam. Egy jelentősebb összeget vettem ki és nyújtottam barátom felé. Meglepődve figyelt.
-Ezt nektek szeretném adni.-mosolyogtam rájuk felváltva.-Hálás vagyok a sok üzletért.
-Ezt nem fogadhatom el.-ingatta fejét.
-Erre semmi szükség.-nézett rám a párja.-Szívesen segít neked mindenben.
-Fogadjátok el, kérlek.-mondtam kissé erélyesebben.
-De Luna..-kezdte el
-Semmi, de.-vigyorogtam rá.
Kezébe nyomtam a pénzt. Ő felugrott és magához szorított.
-Nagyon szépen köszönöm.-hálálkodott.
-Most, ha megbocsátotok fel megyek készülődni.
-Csak nyugodtan.-mondta kedvesen.
Joshua is magához ölelt.
Elmosolyodtam és felsétáltam. Az ajtót kulcsra zártam. A táskákat az ágyra dobtam le. A fürdőbe belépve a kádba megengedtem a vizet. Öntöttem bele habfürdőt is. Majd elzártam a melegvizet és a hideget nyitottam meg helyette.
Levetkőztem és belefeküdtem a kádba. Teljesen ellazított. Jól esett ez a fürdőzés.
A szatén köntösömet vettem fel és mostam ki a hajamat. Azután összeszedtem a ruháimat és az üres bőröndbe pakoltam bele.
Egy fekete ruhát vettem fel magamra és egy ugyan olyan magassarkút. Hajamat megszárítottam és kontyba fogtam. A telefonom kijelzőjére pillantottam, ami öt órát mutatott már.
Ideje volt lassan mennem. Kiléptem a szobából és a nappaliba sétáltam.
-Rico?-kérdeztem kedvesen az ott tévézőtől.
-Még készülődik, de hamarosan kész lesz.-válaszolt.-Addig gyere ülj le.-paskolta meg maga mellett a helyet
-Mit nézel?-érdeklődtem.
-Valami szappanopera.-rántott vállat mosolyogva.-Jól vagy?
-Persze. Te?
-Én is.-mosolygott.-Hogy bírod?-bökött a gyűrűmre.
-Elmegy.-válaszoltam.
-Nem rossz, hogy egy idegen férfivel kell élned?
Szólásra nyitottam a számat, de mielőtt bármit mondhattam volna beelőzött.
-Hidd el, hogy nem rossz neki.-szólt mögülem.-Ha láttad volna, hogy tegnap is, hogy egymásnak estek.-jött elénk vigyorogva.
Összeszűkült szemekkel méregettem.
-Menjünk.-nem akartam szólni neki.
Egy barna öltönynadrágot viselt, egy hófehér inggel. A szokásos kalap pedig a fején lógott.
-Oké.-válaszolt vigyorogva.
Elköszönt párjától és kimentünk az autóhoz. James nyitotta az ajtót még be nem szálltunk.
Rico irányította Jamest, hogy merre menjen. Egy óra alatt odaértünk. Az ajtó nyílt és végre kiszállhattam.
Még mindig meleg volt, de egy kis szellő is társult hozzá. Így valamivel elviselhetőbbé vált a hőség. 
Egy lepukkant épület felé vettük az irányt. Néhány fegyveres állt előtte. Rico valamit súgott az egyik fülébe és így beengedtek minket. A jobbkezem végig a nyomomban sétált.
Egy irodaszerűség előtt álltunk meg, ahol az egyik kopogtatott majd egy férfi hang szólt, hogy mehetünk.
-Micsoda meglepetés.-szólalt meg a férfi mikor beléptünk.
Egy öltönyös férfi foglalt helyet a székben. Haja hátra volt zselézve. Olyan 30-35 év közötti lehetett.
-Ő itt..-kezdte Rico, de a férfi felállt a székből és megakadályozta beszédében.
-Ki ne ismerné ezt a gyönyörű nőt.-fordult felém.-Alexander Camejo.-nyújtotta felém a kezét.
-Luna Vargas-Costa.
Felé nyújtottam én is a kezem és ő kezet csókolt nekem.
-Foglaljon helyet és nyugodtan hívjon Alexnak.-vigyorgott.
Tipikus pasi.
-Köszönöm.-ültem le vele szemben.
-Egy italt?-kérdezte kedvesen.
-Nem köszönöm.-néztem rá.
-Mi járatban láthatom itt?-kérdezte kíváncsian.
Szemeivel folyamatosan vizslatott.
-Üzletelni jöttem.-dőltem előre
-Megtiszteltetés, hogy maga akar velem üzletelni.-vigyorgott.
Utáltam, ha valaki ennyire nyomult.
-Hallottam, hogy van néhány autója.-néztem rá.
-Ezt jól hallotta.-vigyorgott rám.
-Megszeretném nézni őket.-mondtam határozottan.
-Semmi akadálya. Annyi, hogy a raktáramban vannak.-nézett immár komolyan.
-Akkor induljunk.-álltam fel.
-Csak Ön után.-nyitott nekem ajtót.
Biccentéssel megköszöntem neki és próbáltam nem gondolni arra, hogy most valószínűleg végig mér engem hátulról. Sőt, ha élénk fantáziával rendelkezik akkor néhány dolgot el is képzel.
-Hol található az a raktár?-tereltem el a gondolataimat.
-Innen körülbelül fél óra.-sietett mellém.
Velem egymagas volt így, hogy magassarkúban voltam.
-Remek.-válaszoltam.
-A kocsit!-intett embereinek.
-Menjen előre mi pedig megyünk maga után.-néztem rá szigorú tekintettel.
-Nem tart velem?-kérdezte kedvesen.
-Ott találkozunk.-néztem szemeibe és az autómba siettem.
Bevágódtam a járműbe, hogy mielőbb látókörömön kívülre essen a fickó. Meg kell hagyni, hogy irritáló egy ember és borzasztóan nyomulós is.
Kicsivel több mint fél óra múlva egy kihalt részen álltunk meg. A víz csobogását is lehetett hallani, ami egyet jelentett, hogy közelben van egy kikötő. Ennek örültem, mivel komppal akartam hazaszállítani a járműveket.
Egy újabb raktárhelyiségbe vezetett be minket. A villany felkapcsolódott és nagyon sok autót lehetett megcsodálni.
-Ez egy földi Paradicsom.-néztem körbe.
-Csak nem a kocsik szerelmese?-kérdezte érdeklődve.
-De igen.-válaszoltam.
Egy közelben lévő vörös Ferrarihoz sétáltam. Egyszerűen gyönyörű volt. Végig simítottam a motorháztetőjén.
-Felnyissam?-kérdezte.
-Megköszönném.-álltam arrébb.
Pillanatokon belül elém tárult. Minden extrával el volt látva. A csomagtartójához sétáltam, amit én nyitottam fel. Meglepetésemre üres volt. Kérdőn figyeltem felé.
Ő erre elvigyorodott és intett az egyik emberének, aki odajött és felszedte a csomagtartó egy részét. Azalatt pedig temérdek kokain volt található.
-Elégedett?-szólalt meg kis idő múlva.
-Üzleteljünk.-sétáltam mellé.
Úgy, hogy ne hallja senki.
-Mit ajánl?-döntötte oldalra fejét.
-Elsőnek én kérdezek.-néztem rá.-Hány ilyen autó van itt?-néztem körbe.
-Az itt lévők közül 25 ilyen autó van itt mint ez a csoda.-tette kezét a kocsira.
Lezártam a motorháztetőt és rátettem az aktatáskát. Azután felnyitottam.
-Remélem elegendő ez az összeg.-néztem rá.
Igazából ezek a járművek sokkal többet megérnek mint, amit én felkínáltam neki érte.
Láttam, hogy rendesen lefagyott a pénzt látva.
-Elegendő.-mondta a pénzt bámulva.
-Akkor öröm volt magával üzletelni.-vigyorogtam rá.
-Magával is.-vigyorgott.-Ha esetleg lesz ilyen üzlet érdekelné?
-Nyugodtan keressen meg Rico álltal.
-Fantasztikus.-vigyorgott.
-A pénzt akkor adom át, ha az autók innen kimentek.-néztem őt.
-Legyen.-válaszolt még mindig vigyorogva.
A táskát lezártam és elindultam James és Rico felé. Kérdőn néztek engem.
-Szólj a fiúknak, hogy a kikötő felé kezdjék kivinni a kocsikat.-intéztem szavaimat jobbkezem felé.
-Addig mi elintézzük a kompot.-néztem barátomra.
Majd a levegőre kiérve neki is láttunk az intézkedéseknek.