Reggel az ébresztőm hangjára keltem. Azonnal kinyomtam és felültem az ágyban. Nyújtózkodtam egy nagyot és kitakaróztam. Belebújtam a papucsomban és lebattyogtam a konyhába. Elena ott tüsténkedett.
-Jó reggelt!-köszöntem neki.
-Jó reggelt!-mosolygott rám.-Valamit adhatok?-kérdezte kedvesen
-Csak egy kávét kérnék.-mosolyogtam rá.
-Azonnal készítem.-pillantott rám és már fordult is.
Néhány pillanat múlva letette elém a csészét.
-Köszönöm.-vettem el
-Szívesen.-válaszolt.-Nem sokára kész a reggeli.
-Rendben. Majd lejövök.-mosolyogtam rá
A kezemben a csészével felsétáltam. Meglepetésemre a lépcső tetején Matteo jelent meg másnaposan.
-Jó reggelt.-köszönt.
-Neked is.-válaszoltam. Feltűnően nézett végig rajtam.-Ne bámulj.-morogtam
Csak elvigyorodott és kikerült. Én pedig bementem a szobámba. Elhúztam az erkélyajtót és leültem a székre. A kilátásban kezdtem el gyönyörködni miközben a kávémat szürcsölgettem.
A messzi távolban merengtem. A nap már fent ragyogott az égen és gyönyörűen megvilágított mindent. A szomszéd akkor tessékelte be a gyermekeit az autóba.
-Min gondolkozol?-hallottam meg hátam mögül a hangját.
Igazából most egyedül szerettem volna lenni, és egyáltalán nem vágytam a társaságra.
-Semmin.-rántottam meg a vállam.
-Pedig eléggé elgondolkoztál.-ült le a mellettem lévő székre
-Mit keresel itt?-támadtam le
-Úgy gondoltam kávézhatnánk egyet.-sandított rám
Hangosan felkacagtam.
-Szerinted mi ilyen jóba lettünk?-ráncoltam a homlokom
-Csak kezdünk jóba lenni.-figyelt rám.
Azt te csak hiszed nagyfiú. Nagyon nagy álomvilágban él. Azt gondolja, hogy mert tegnap megpróbálta levezetni a feszültségem, ezért mi puszipajtások lettünk. Nem akarok közel kerülni hozzá, mert a végén mindig én járok pórul. Most is csak én szenvednék. Meg amúgy is csak egy kis időt kell eltöltenem vele és elválok tőle.
Megittam a kávém és a csészét az asztalra raktam le. Felálltam és ott hagytam az erkélyen.
-Menj ki, mert készülni akarok.-mondtam rá sem nézve.
Csak bólintott és felállt az előbbi helyéről. Én a fürdőbe sétáltam, amit azonnal kulcsra is zártam. Levettem a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Megengedtem a vizet és engedtem, hogy végig folyjon a testemen. Néhány perc után lezuhanyoztam és a hajamat is kimostam. Azután megtörölköztem. Elvégeztem a kis mindennapi tevékenységemet, majd egy köntöst magamra véve sétáltam ki.
Az ajtómat bezártam, hogy még véletlen se jöjjön vissza. A gardróbomba sétáltam, ahol felkaptam magamra egy fehérneműt. Azután kiválasztottam egy vörös ruhát és egy hozzáillő magassarkút. Egy ugyan ilyen színű táskába pakoltam be. A hajamat megszárítottam és hagytam, hogy hullámosan omoljon a vállamra. Nem szoktam magamat festeni. Maximum ritkán egy kis szempillaspirál és szájfény vagy rúzs. Most is csak egy vörös szájfényt kentem a számra. Majd egy kis szempillaspirált vittem fel a szempilláimra. Az előbb használt rúzst a táskámba dobtam. Ezután pedig elhagytam a szobámat. Lesétáltam az ebédlőbe, ahol már a reggeli az asztalon volt.
Helyet foglaltam az egyik széken és szemet szúrt, hogy csak egy teríték van az asztalon. Nem kérdeztem rá, hogy miért. Gondolom a szobájában eszik.
-Jó étvágyat.-mosolygott rám.
-Köszönöm.-válaszoltam és hozzá is láttam.
Mindenféle finomság helyet kapott előttem. Mindenből ettem egy keveset. Majd megtöröltem a számat. Megigazítottam a rúzsom és felálltam.
-Még hozhatok valamit?-pillantott rám
-Nem, köszönöm.-pillantottam rá. Elindult a konyhafelé.-Elena.-szóltam utána
-Parancsoljon, asszonyom.-fordult és igyekezett felém.
-Matteo véletlenül nem kezdett még ki veled?-érdeklődtem
-Ezt miért nem tőlem kérdezed?-szólalt meg a háta mögül.-Csak tudd, hogy nem kezdek férjes asszonyokkal.-nézett rám.
-Én csak Elenát akarom megkímélni tőled.-pillantottam rá.
-Hidd, hogy nem fogok vele kikezdeni.-figyelt folyamatosan.-Féltékeny vagy?-vigyorodott el
-Ne nevettess.-indultam el kifelé úgy, hogy megkerültem őt
Időközben Elena is vissza ment pakolászni.
-Hol marad a búcsúcsókom?-szólt utánam
-Kérd a kurváidtól.-szóltam vissza neki
-Én tőled szeretném.-beszélt még mindig hozzám.-Amúgy nagyon sexy vagy.
-Gyűlöllek!-kiabáltam neki még mielőtt kiléptem az ajtón.
A garázsba mentem, és a kulcsomat a kezembe véve szálltam be az autómba. Azonnal indultam is. Kikanyarodtam az útra és egyenesen a cég felé vettem az irányt. Ma hosszú napom lesz.
Azt hittem, hogy ma is sikerül elkerülnöm a dugót, de tévedtem. Kocsik sora állt előttem és beletelt majdnem negyedórába még én tovább jutottam. Azután az út további része zökkenő mentes volt. Még ahhoz képest hamar is értem be a céghez. A hangulatom jobb volt sokkal mint, amilyen tegnap a nap elején és hiába nem akarom beismerni, de Matteonak is köszönhetem. Mondjuk ez a minimum volt azután, amilyen hangnemet megengedett magának velem szemben. Mindennek van egy bizonyos határa és ő ezt átlépte, de ezt nem fogom neki többé megengedni.
A lift hangos jelzése jelezte, hogy megérkeztem az emeletemre.
-Jó reggelt.-köszöntem Rubynak
-Jó reggelt, asszonyom.-köszönt vissza nekem mosolyogva.
Besétáltam az irodámba és helyet foglaltam. A táskámat az asztalomra tettem le. Közelebb gurultam az asztalomhoz és bekapcsoltam a gépet. A határidő naplót megnyitottam rajta. Csak egy tárgyalás volt beütemezve mára, ami másfél óra múlva kezdődik. Addig is átnéztem a hozzá kapcsolódó papírokat és előkészítettem, ami még szükségem lehet. Azután néhány emailt elküldtem.
Miután mindennel végeztem a tárgyalóba mentem. Ruby követett és nála volt minden dokumentum. Leültem a szokásos helyemre és vártam még az ügyfelem ideér hozzám. Nem telt bele pár percbe.
Egy jól szituált fiatalember lépett be a terembe.
-Jó napot!-köszöntött
-Jó napot!-álltam fel.
-Már beszéltünk telefonon, de bemutatkoznák személyesen.-vigyorgott rám.-Adam Ford.-nyújtotta felém kezét
Mosolyával bármelyik nőt letudta volna venni a lábáról.
-Luna Vargas-Costa.-ráztam vele kezet.-Foglaljon helyet.-mutattam az egyik székre.
Miközben én is leültem. Elkezdtem neki magyarázni a szerződéssel kapcsolatos részleteket, de szemmel láthatóan más elfoglaltságot talált. Még pedig azt, hogy rajtam legeltesse tekintetét. Kezdett idegesíteni, de nem akartam szólni neki, mivel egy szerződést meg kell kötnünk.
Miután befejeztem a beszédemet, amelyben őt szerettem volna meggyőzni, hogy miért jó ötlet a cégemmel egy szerződést kötni ránéztem.
-Meggyőzött.-vigyorgott rám.-Meg tetszik, hogy egy ilyen nővel köthetek üzletet mint Ön.-nézett rám.
-Akkor adom is a papírokat.-nyitottam ki az előttem heverő dossziét.
Majd pár papírt elé is toltam. Mikor elolvasta már alá is írta.
-Kész is.-adta vissza.
-Köszönöm.-vettem el és vissza is helyeztem a többi közé.-Esetleg kér valamit inni?
-Nem, köszönöm.-mosolygott rám
Rubynak odaadtam és már ment is.
-Rendben van.-álltam fel a helyemről.
-Öröm volt magával beszélni.-állt fel ő is.
-Majd tájékoztatni fogja valaki Önt a továbbiakról.-néztem rá.-Ha esetleg bármiféle kérése vagy kérdése lenne szóljon nekem vagy hívja nyugodtan a cégünket.
-Köszönök mindent.-vigyorgott még mindig.-Esetleg meghívhatom egy ebédre?-kérdezte kedvesen
-Ne haragudjon, de sajnos sok dolgom van még.-válaszoltam
-Kár. Szívesen töltöttem volna el még egy kevés időt magával.
Utálom az ilyen tapadós férfiakat. Nem tudják, hogy hol van a helyük és mikor is hagyják abba a teperést.
-Ha megbocsát.-hagytam figyelmen kívül és kisiettem tőle.
Csak megráztam a fejemet és az irodámba siettem. Még elintéztem néhány dolgot majd úgy döntöttem, hogy a napom további részében otthonról fogok dolgozni, mivel még éjszaka át kell venni egy szállítmányt.
-Otthonról fogok most dolgozni, ha esetlen bármi lenne akkor hívj.-álltam meg az asszisztensem előtt.
-Rendben, asszonyom.-mosolygott kedvesen rám.
Majd elsétáltam a lifthez és elindultam a garázsba. Már nem megyek el megebédelni. Majd már otthon.
Beszálltam az autómba és elindultam haza. Szokatlan, hogy ezalatt a szó alatt már nem azt a házat értem, amelyben a szüleimmel együtt éltem.
Az járműveket sorra előztem ki. Egyedül a piros lámpa volt, amely megállította a gyorsaságomat.
A ház előtt a kapu nyílt és én behajthattam. Egyenesen a garázsba parkoltam, mivel a mai nap már nem szándékoztam autót vezetni. Kipattantam a kocsimból és felsétáltam a lépcsőn. Lenyomtam a kilincset és beljebb sétáltam. Nagyon hangosan szólt a zene. Szinte már fülsüketítő volt.
-Mi ez a ricsaj?!-kiabáltam el magam idegesen.-Hahó!-kiabáltam újra, mivel az előbbi kérdésem süket fülekre talált.
Elena szaladt azonnal.
-Asszonyom, elnézést nem hallottam semmit.-nézett rám
-Mi ez?-kérdeztem, de pontosan tudtam, hogy ki miatt van ez
-Az úr  edz.-válaszolt.
Csak megforgattam a szemeimet és azonnal elindultam. Mikor odaértem berontottam és kihúztam a konnektorból a magnót. A fiú csak megdöbbenve figyelt engem.
-Te mit keresel itt?-intézte felém szavait az a marha
-Itt lakom.
-Korán van még, hogy te itthon légy.-nézett az órájára
-Nem vagyok időhöz kötve.-válaszoltam.-Lehet normálisan is zenét hallgatni és nem csak ilyen hangerővel.-néztem rá.
-Azt hittem később fogsz jönni. Meg ez az én házam is. Jogom van úgy hallgatni a zenét, ahogy én szeretném és amikor én szeretném.-nézett rám
-Hát hogyne.-kacagtam fel. -Ne zavarj!-szóltam rámielőtt kiléptem a helyiségből.
Az ebédlőbe mentem, ahol épp akkor tálalt Elena. Helyet foglaltam és megvártam még elkészül. 
-Elena.-szólítottam meg mikor már mindennel végzett.-Ne haragudj, hogy olyan nyers voltam veled reggel. Csak nem szeretnélek kitenni annak a veszélynek, hogy a drágalátos férjem esetleg beakarna kebelezni téged.
-Semmi baj, asszonyom.-válaszolt.-Megértem magát, de én szeretem a férjemet. Ha az úr esetleg próbálkozott volna is én elutasítottam volna. Emiatt nem kell aggódnia.-nézett rám.
-Hidd el, hogy nem aggódom. Nem is érdekel.-válaszoltam.
Csak bólintott és kiment. Én neki láttam az ebédemnek. Időközben a telefonom csörögni kezdett.
-Haló?!-szóltam bele úgy, hogy nem néztem meg ki is hív.
-Jó napot, főnök.-hallottam meg James hangját.
-Van valami baj?-kérdeztem rá.
-Nincsen. Csak szólni szerettem volna, hogy 11-re magánál vagyunk.
-Rendben van.-válaszoltam.-Esetleg még valami?
-Semmi más.-válaszolt.
Elköszönt még tőlem és bontottam a vonalat. Megedtem az ételemet, azután pedig elvonultam a dolgozószobámba. Szerencsére csend volt és nem volt mersze vissza kapcsolni a zenét.
Belemerültem teljesen a munka világába. A papírok tömkelege foglalt már előttem. Sokat nyomtattam. Azután a gépemen is elintéztem mindent.
Sorba rendeztem minden papírt. Mappákba pakoltam, hogy meglegyen azután pedig a polcokra helyeztem. Fáradtan dőltem hátra a székembe.
Úgy döntöttem, hogy levegőzöm egyet. Felálltam a székből és elsétáltam a nappaliig. Ott elhúztam a hatalmas üvegajtón, amelyen kiléptem és leültem a székre.
Jól esett a friss levegő.
Amióta én irányítom a céget azóta minden egyes nap dolgozom. Nem volt egyszer sem olyan, hogy én itthon feküdtem volna vagy csak kiélveztem volna az életem. Csak a munka és a munka. Ebbe temetkeztem bele, hogy ne gondolkozzak túl sokan azon, hogy a bátyám már nem él. Az elején nagyon nem ment, de idővel kezdett alakulni.
Megtanultam elrejteni az érzéseimet. Egy álarcot vettem fel 5 évvel ezelőtt, és még a mai napig hordom. Nem akarom, hogy át lássanak rajtam, hogy bármit is megtudjanak rólam. Jobb nekik tudatlanságban, ahogy nekem is jó az, hogy nem tudnak semmit. Sokan próbáltak már megfejteni, de senkinek sem sikerült eddig. Az élet erőssé tett és én ezt ki is használom.
Sosem hátráltam meg semmi elől. Bármilyen veszély jöhetett én szembe néztem vele.
Az idő csak úgy szaladt. Azt vettem észre, hogy a nap lemenőben és én még mindig ott ülök. Felálltam és nyújtózkodtam egyet. A lábaim már teljesen elzsibbadtak. Vissza sétáltam a házba és bezártam magam után az ajtót.
Egyenesen a konyhába mentem.
-Egy kávét, kérlek készíts már.-mondtam kedvesen.
-Azonnal.-mosolygott rám és már hozzá is látott.
Pillanatokon belül előttem volt a gőzölgő ital.
-Köszönöm.
-Nagyon szívesen.
-A dolgozószobában felejtettem a táskám.-pillantottam rá.-Kérlek, vidd már fel a szobámba.
-Igenis, asszonyom.-mosolygott rám és már ment is.
Belekortyoltam a kávémba, de még meleg volt. Úgy voltam vele, hogy néhány percet várok még vele. Miután kihűlt meg is ittam az egészet. Ettől legalább éber leszek.
Ezután felálltam és kisétáltam az autómhoz. Kigurultam vele és felnyitottam a csomagtartómat. Kiszedtem belőle a golyóállómellényem és a fegyverem, ami gondosan el volt rejtve benne, hogy senki se láthassa meg. Miután lezártam a kocsit, és visszaálltam vele a helyére ezekkel a kezembe sétáltam be. Egyenesen a szobámba mentem fel, de útközben összefutottam vele.
-Ezek neked minek?-ráncolta a homlokát.
-Semmi közöd hozzá.-mondtam flegmán.
-Kezdem azt hinni, hogy neked tényleg semmi sem jó.-nézett rám.
-Rosszul hiszed. Szimplán csak nincs kedvem bájcsevegni. Mi nem vagyunk jóba.-néztem vele farkasszemet.
-Rosszabb vagy mint az időjárás.
-Ez van!-rántottam vállat és komótosan a szobámba sétáltam.
Az ajtót kulcsra zártam és mindent az ágyamra pakoltam le. Még bőven volt időm készülődni, ezért úgy döntöttem, hogy felhívom a szüleimet.
-Szia, anya.-köszöntöttem kedvesen
-Szia, kicsim.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.-Mesélj! Mi újság? Hogy vagy?-bombázott a kérdéseivel.
Kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon és úgy kezdtem el vele beszélgetni. Minden kérdésére szívesen válaszoltam. Körülbelül egy teljes óráig faggatózott, illetve beszélt nekem semleges témákról. Időközben az apám is becsatlakozott és vele is beszélgettem.
Úgy csináltak mintha többszáz kilométerre laknák tőlük, és alig járok hozzájuk haza csak beszélgetünk és azt is ritkán. Tegnap voltam náluk, de holnap megint megyek.
Sőt, meghívtak vacsorára engem és azt a pokolfajzatot. Hevesen kezdtem tiltakozni, hogy neki más dolga lesz, de az apám nem hitt nekem és kénytelen leszek magammal vinni.
Tíz óra körül kezdtem el készülődni. Elsőként is a fürdőbe sétáltam, ahol lemostam az arcomat fedő kis sminket.  Azután levettem magamról mindent és a gardróbomba sétáltam. Egy fekete nadrágot vettem fel és egy szintén fekete pólót és felsőt hozzá. Egy zoknit és egy sportcipőt is húztam fel. Fő a kényelem meg, ha bármi is történne egy ilyen öltözékben könnyebb menni.
Felvettem a golyóállómellényt és még egy bőrdzsekit is. A fegyvert elrejtettem, de csak úgy, hogy könnyen elő tudjam szedni. A telefont és egy kevés pénzt a zsebembe mélyesztettem és lesétáltam a földszintre. A dolgozószobába mentem és egy aktatáskába pénzt pakoltam.
Épphogy újra a folyósóra értem kopogtattak a bejárati ajtón. Elsétáltam addig és kinyitottam. James állt ott.
-Kész van, főnök?-kérdezte
-Igen.-válaszoltam.
-Akkor indulhatunk.-lépett arrébb
Kiléptem és behajtottam az ajtót. Az fekete terepjáróhoz sétáltam, ami a lépcső előtt állt. Kinyitotta nekem a kocsinak az ajtaját és én beszálltam hátra. Majd becsukta és előre sétált. Azután pedig indult is az autó.
-Körülbelül 1 óra az út.-szólalt meg, amikor az útra kigurultunk.
-Rendben.-válaszoltam.-Az embereim?
-Mindenki jön utánunk. Teljes biztonságban van.
-Hány körül érkezik meg a hajó?
-Olyan fél egy és egy között.
Csak bólintottam és kifelé kezdtem el bámulni. Az ablakon sötétítő volt és a kinti sötétség még sötétebbnek tűnt mint, amilyen az valójában lenne. Ahogy haladtunk végig a városban még elég sok fiatal lézengett. A utcai fénytől tisztán látszott minden, de ahogy egyre kintebb jutottunk már nem volt ennyi ember az utcán. A fények is egyre gyérebbé váltak. Majd szinte a kikötőnél parkoltunk le.
Ilyenkor még szebb ez a táj.
A percek óráknak tűntek és alig akart eltelni az idő. Majd hosszú idő után egy hajót vettem észre, ahogy közeledik a parthoz. A kocsiban lévő órára pillantottam. 1:05.
-Asszonyom, maradjon az autóban. Biztos, ami biztos.-fordult hátra James.
-Te tudod a legjobban, hogy sosem ülök tétlenül.-nyúltam a kilincshez.
-Rendben van, főnök.-nézett rám. Majd az adóvevőjéhez nyúlt.-A főnök is jön. Mindenki őt védje.
Kiszálltam az autóból, de a táskát benne hagytam. James azonnal pattant ki velem és elindultunk.
A hajó nem messze tőlünk kötött ki.
-Szép estét!-köszöntem a jól ismert kapitánynak.
-Asszonyom, jó látni!-mondta kedvesen az öreg.
-Sikerült mindent elhozni?-néztem rá.
-Természetesen. Jöjjön nézze meg!-nyújtotta felém a kezét.
Elfogadtam és felmásztam a hajóra. Nyomomban persze ott volt James is. Kinyitotta nekem sorra a ládákat, amelyekben fegyverek voltak. Majd beljebb sétáltunk, ahol kokainnak kell lenni. Megvágtam néhány zacskót és valójában az volt benne.
-Szólj a fiúknak, hogy lehet pakolni!-fordultam a férfihoz.
-Hogy van, asszonyom?-kérdezte kedvesen.
-Jól vagyok, köszönöm. Maga?-sétáltunk vissza a hajó fedélzetére.
-Jól vagyok én is, köszönöm.-mosolygott rám.
Én az öreggel beszélgettem még az embereim elkezdték pakolni. Mikor minden eltűnt a hajóról intettem Jamesnek, hogy hozza a táskát.
-Egy kicsivel többet adok. Megérdemli!-adtam át neki.
-Ohh, hálásan köszönöm. Az Úr áldja meg magát.-mosolygott kedvesen.
-Magát is.-néztem rá.-Ideje menni.-indultam el.-További szép estét!
-Magának is! Jó pihenést, asszonyom.-mosolygott rám.
Bólintottam és elkezdtem lépkedni lefelé. Hirtelen egy piros pont jelent meg a bal oldalamon.
-Vigyázzon, főnök.-lökött el James, de már késő volt.A golyó megsebesített.-Mindenki védje a főnököt!-kiabált a férfi és egész testével védeni próbált.
Fegyverek folyamatos lövése csapta meg a fülemet. James azon volt, hogy mielőbb a kocsiba juttasson, ami 2 perc múlva sikerült is. A hajós vízre szállt. Ő úgy próbált elmenekülni, de nem őt akarták, hanem engem.
A mellkason egyre hevesebben emelkedett fel és alá. A kocsiban ültem, ami azonnal indult. Levettem a bőrdzsekit és a mellényt is. A golyó ott volt belefúródva. Kiakartam szedni, de megállított.
-Főnök, ezt látnia kell egy orvosnak.-pillantott rám.
A telefonom elővettem és azonnal tárcsáztam Dr.Richardson számát. Hirtelen akartam megmozdulni, de feljajdultam a seb miatt.
-Luna?!-szólt a telefonba.
-Doki, lenne egy kis gond.-szólaltam meg.-Meglőttek és kéne a segítsége.
-Gyertek a rendelőmbe. Hátul álljatok meg.
-Sietünk.-nyomtam ki.
A sofőr sietősebbre vette a tempót. Alig 30 perc alatt már ott is voltunk.
Szerencsére apám egyik jó barátja és minden körülményben ellát minket és az embereimet. Bármikor lehet rá számítani.
Az orvos sietősen vitt a vizsgálóba. Azonnal kiszedte a golyót.
-Szerencsére a mellény megvédett. Csak egy felszíni sérülés, ami nem nagy, de egy pár napig fájni fog.-nézett rám.
Csak bólintottam, hogy megértettem. Majd ellátott engem teljesen. Bekötötte és lefertőtlenítette a vállam, mert még vérzett is. A kezébe nyomtam egy jelentős összeget és úgy indultam el kifelé. Néhány emberem ott ült és várt engem.
-James, engem tegyetek ki otthon. A többiek mindent pakoljanak ki.-szóltam neki mikor már a kocsihoz igyekeztünk.-Derítsd ki nekem, hogy kiakart lelőni engem.
-Úgy lesz, főnök.
Beszálltam az autóba és alig vártam, hogy haza érkezzünk. Nem vágytam másra csak, hogy bedőljek az ágyba és aludhassak.
A ház előtt kivettem a dzsekimet és a felsőmet. Úgy sétáltam be. Sötétség uralkodott, ezért azonnal lámpát kapcsoltam fel. Felsétáltam az emeletre. Csak a földre dobtam a cuccaimat. Lerúgtam magamról a cipőt majd átvettem egy melegítőnadrágot.
Fáradtan dőltem be az ágyba és azonnal el is aludtam.