Hosszas merengés után a történetem alapjául a wikipedia -ról származó mondat volt.

*Az istenről irodalmi forrásokból nem sokat tudni, nevéről, követőiről vagy a kelta vallásban betöltött jelentőségéről sem tudni. A spekulatív értelmezések a természet, az élet vagy a termékenység isteneként azonosítják. - https://hu.wikipedia.org/wiki/Cernunnos

Plus az alap előtti gondolatot magából a Miraculous múltból merítettem.

***

Marinette hosszan élvezte a bőrét mentolosan csípő, ánízsos bőr radír áldásos hatását, miközben testét nyaldosta a zuhanyból esőként alá hulló forróvíz. Imádott fagyos téli estéken hosszú és nyugalmas, gyertyafényes, könyvolvasós fürdőket venni, de a túl sok lustaság ártalmas az ember lelkének és elveszi idővel a bent töltött idő különlegességét. Plusz nem szabad lebecsülni a gyors de jó alapos zuhany áldásait sem. Nem ázik az ember egy órát a lassan elhűlő vízbe, hogy fogvacogva kapjon észbe és már dermedt tagokkal kapjon tíz körömmel egy vödör forró tea után. Kéjesen nyújtózva tett még néhány körkörös mozdulatot, hogy aztán lemossa arcáról a krémet, s megállapítsa, hogy a jóleső mentolos bizsergéstől újra élőnek sőt extrém tisztának érzi magát. Majd az ajtóban álló alakra tévedt a tekintete s ijedten sikkantva kapott a törölközője után. Sikkantására a szobájában maradt piros élőlény azonnal fölkapta a fejét és a társa felé röppent.

– Marinette! Ez nem... – csapódott be az orra előtt az ajtó, ezzel félbeszakítva a lényt s egy energiapajzs megakadályozta, hogy bárhogy magára vonja a benn lévők figyelmét. Bármennyire is mérgesen verte a pajzsot kívülről, egy idő után be kellett látnia, hogy a zajongással nemhogy a barátján nem tud segíteni, de még másokat odavonz. Utóbbi meglehet segítene a lányon, de veszélybe sodorná a kwamik létét.

– Mit keresel te itt? – hebegte óriásira kerekedett szemekkel Marinette, miközben ügyetlenül próbálta elzárni a csapot, mert a már teljesen elázott törölközője a saját súlyánál fogva alig akart megmaradni a testén. A kandúr elhomályosult szemekkel lépett előrébb s váratlanul lehajolt a tiltakozni készülő lány ajkait megízlelni. Hosszan érzékien ízlelgette, ajkaival puszilgatva, aztán nyelvével még hosszabban játszadozva a zsákmányával. Belenyalt a szájába, játszott a nyelvével, körbebarangolta a száját belülről. Fajtáját meghazudtolva állt a lány mellé a zuhany alá, hogy kedvére falatozzon belőle. Ellenállással nem is találkozott, a csókja azonnal leszerelt minden nemű gondolatot, ami arra irányult, hogy megakadályozzák gondolatai végrehajtásában. Lehunyt szemmel ölelte magához a reszkető női testet és hagyták, hogy körbenyaldossa őket a víz. Marinette tetőtől talpig végigborzongott az abszurd de már milliószor elképzelt jelenettől, hogy a Macsek végre ráébred a kilétére és ellenállhatatlan vágyat érez majd, hogy zabolátlan szerelmével civilen is ostromolni kezdje őt. Nem volt ideje sem sóhajtani, sem levegőért kapni de még a törölközőt rendesen maga elé kapni sem, hagyta hogy a gravitáció tegye a dolgát és egy utolsó pillantást vetett betolakodója arcára. Egyszerre élvezte és zavarta a helyzet, hogy így rátörtek, de valahogy nem volt képes érte haragudni vagy ellenállni. A fiú fején a macskafülek változatlanul meredtek az égnek ám a szőke szénakazal haj most ázottan lapult a fejéhez, olyan hatást keltve, mint a vizes macskák szoktak. Tekintete arany árnyalatban izzott, amikor pillantásuk összetalálkozott, mialatt az félúton volt, hogy kézfejétől egészen a nyakáig csókolgassa végig a hódolata hölgyét. Nem volt ideje elgondolkozni a dolgokon, hirtelen magával ragadták az érzelmek. A tiltakozás, a meglepettség, a szégyenlősség, az aggodalom, hogy a kapcsolatukban változás áll be emiatt. A legkönnyebb lett volna sikoltva kizavarni, de igazából már annyi ideje próbálta elfelejteni Adrient s a szerelem hiányába belefásult. Nem akarta bevallani, hogy kell a lelkének az érzés, hogy valakit szeressen, s a második legközelebb álló személy természetesen az ő hű társa volt. Nem mintha nem lett volna el tökéletesen egyedül is, de egy kis összebújásra már érett felnőtt volt. Ráadásul már meg annyiszor bizonyította már neki a lovagiasságát és áldozatkészségét, hogy imponált a lánynak az a sok önfeláldozás. Plusz rohadtul jól csókolt a setét dögje. Temérdek dolognak kellett egyetlen másodperc alatt átáramolnia a fekete hajú lány fején ahhoz, hogy karcsú fehér kezei hagyják a fenébe elveszni azt az átkozott törölközőt és helyette inkább a szép szál macskajelmezes fickó nyakába kapaszkodjanak bele. Ez már végre tetszett a cicusnak is és széles mosollyal az ajkán vetette bele magát a puha fehér bőr felfedezésébe. Éhesen végigfalta a lány nyakát, vállait és a szegycsontján is megtáncoltatta hegyes fogait, mialatt két kézzel a csempének támaszkodva tartotta áldozatát a fal mellett. Marinette elméje pedig egyre ködösebben válaszolgatott az ész érvekre, hogy miért is nem kellene a partnerével a viszonyát durván összekutyulnia. Egy idő után fel is adta a kifogások keresését és inkább csak az élvezetes pillanatra fókuszált. Arra, ami ott és akkor örömet okozott neki. Szenvedélyes csók csatába bonyolódott az ázott kandúrral. Kiélvezte annak érintését, fogait a bőrén, ajkait a testén. Halk nyögésekkel jutalmazta azon mozdulatait, amik kiemelkedően jólesőek voltak. Imádta ahogy a nyakába sóhajtott élvetegen és ahogy elidőzött egy pillanatra a melleinél, hogy körbenyaldossa, és megkeményedésre késztesse a bimbóit. Bár a falra lassan felkente, de érezte, hogy nem a menekülő út elvételéről van szó, hanem az egymás közötti távolság lehidalásáról. Odaadóan ölelte hát magához, s az egyik lábát fölemelve átkarolta vele a srác csípőjét. Már amennyire azt egyetlen végtaggal körbe lehet érni. Altestük egymáshoz simult, s hosszú sóhajokkal nyugtázták türelmetlen vágyakozásukat a másik közelsége után. Macska ruházatának meg sem kottyant a zuhanyból továbbra is záporozó víz, ám olykor lelassította a csókban, hogy levegőért kellett kapnia. Annál éhesebben kereste vissza a partnerét és folytatta annak a kóstolgatását. Karmait visszahúzta s ujjait lassan mártotta meg a neki feltárt barlangban. Körülötte feszült a hüvely, fülébe sóhajok jutottak el, nadrágja belefeszült a várakozásba. Elkezdte ki és be mártogatni az ujjait, hogy alaposan felkészítse az utat a pillanatra, amikor már nem tud várni tovább. A csobogáson túl a sóhajokat hallva, s a nyakába kétségbeesetten kapaszkodó lányt érezve nem is kellett sokáig gondolkoznia, hogy mikor jön el az a pillanat. Kihámozta hát magát s a lány másik lábát is felsegítette a derekára, hogy a feneke alá nyúlva a falnál tarthassa miközben lassan ráhúzza a már keményen várakozó farkára. Egymásnak feszültek ahogy teljesen eltöltötte őt belülről, majd lassú mozdulattal kintebb húzta, hogy azonnal vissza is tolja. Az első kényelmetlen mozdulatot egyre élvezetesebbek követték. Marinette hátravetette a fejét és borzongva emelte meg a csípőjét minden egyes behatoláskor, hogy mélyebben segíthesse magába a macsekot, izmait megfeszítve még jobban fokozta a másik keménységét, ezzel a saját élvezetét is elősegítve. Szinte pillanatok alatt élveztek el, és pihegtek tovább egymásba kapaszkodva. Marinette ezzel már erőt gyűjtött magában és tényleg elfordította a csapot, hogy elálljon a víz és végre egymásra pillanthassanak a hódító kandúrjával. Bár már észrevette, most meg kellett állapítania, hogy Chat addig élénk zöld szeme most borostyán árnyalatban ragyogott rá vissza. Egy aranyszínű villanást követően Macska menekülőre fogta a dolgot.

– Feloldottad a védőmezőt! – kiáltotta Tikki, amikor próbált a srác után vetődni, de az mint a villám úgy vágódott ki a tetőablakon és tűnt el az éjszakában.

– Ez most mi volt? – kérdezte Marinette egyszerre ijedten és kíváncsian. Hiszen egyértelműen Macska volt bent nála a zuhany alatt. – Miért menekült el?

– Hát nem egyértelmű?

– Nem!

Tikki halkan sóhajtott és visszaereszkedett a barátnője mellé, aki eközben magára kapta a köntösét és a szobája közepén állt a magyarázatra várva.

– Lokee megint lecsapott – morogta a kis nőstény halkan.

– Ez egyértelműen Macska volt. – Piros kis barátja megcsóválta a fejét és magyarázkodásba kezdett.

– Van ez a kwami. Az ősi időkben nagyon ösztönösek voltak az emberek és ő imádta ezt. Mi kwamik nagyon sokan vagyunk ám, és mindenkinek olyan ereje van, amivel az a népcsoport ruházta fel, akiknél az erejét megzabolázták. Mi a kínai dobozhoz tartozunk, egyesek az inka, vagy az őskontinensen születettekhez. Lokee az ősi skandináv kultúrában szerzett magának hírnevet. Cernunnossal találkozhattál most. Igen, ő tényleg Macska volt, de a gyűrűbe Lokee is belebújt és mivel őt a csínytevéséről ismerték az ősiek, biztos rávette azt az ütődött macsekot, hogy ide jöjjenek. Egyébként Cernunnost nagyon jól ismerték az őseitek. Arany szemek, szarvas agancsok, termékenység és vadászat istene...

– Termékenység? – kerekedett el a lány szeme kétségbeesetten, mire Tikkibe beleszorult a felsorolás és rácsodálkozott a gesztusra.

– Igen, miért mit csinált már megint?

– Hát nem kártyáztunk, elhiheted – felelte Marinette bosszúsan, s elindult felöltözni, hogy a patikában kissé égő ábrázattal megkérdezze van-e esemény utáni tablettájuk egészen véletlenül.

***

Bocsi a történet rövidségéért, rengeteg minden történt mialatt ezt a két oldalt kierőszakoltam magamból két hét alatt :DD

Kissé megcsúsztunk ezzel a történettel ez és az okból, de legalább sikerült megtalálnunk az alkalmat és végre mind posztolhattuk . Ismét egyszerre :D Az új fejezetekért légyszi csekkoljátok le MeaCaptain és PerSempreTulipano könyveit is, mert náluk is kikerült egy egy pikáns elmélet a MariChat témájú Rénszarvas cím szavú fejezethez. 

Legyen kellemes ünnepetek mindannyiótoknak !