Garantálom a fülledt, füligpirulós, mindenki elől dugdosós történeteket. Senkinek sem fogod merni bevallani, hogy nálad is listán van, követed, vagy visszajáró lélek vagy. Ha nagyon félénk vagy lehet elég csak az írói követést benyomnod, mert ha elkapnak, elpicsáznak érte otthon, legyél akárhány éves is. Felnőtt nőket (minket) is ért már attrocitás azért, hogy mit veszünk a kezünkbe – épp csak nem érdekel, hisz felnőttként megvan az a luxus, hogy azt olvasunk ami csak tetszik. Háromszor annyi élvezet vár rád ezekben a történetekben, csekkold csak le!

MeaCaptain , PerSempreTulipano, és jómagam közreműködése lévén megszületnek azok a történetek, amiket minden esetben egy gép sorsol ki nekünk. Előfordulhat, hogy a közönség segítségét kérjük, de lehet, hogy nem adjuk ki a kezeink közül ezt a gombolyagot és csakis mi játszunk vele. Történeteink minden esetben a képzelet szüleményei. NEM vonható párhuzam egyikünk életével sem, legyen akármilyen pajzán, vagy fülledt a jelenet! Megeshet, hogy az egyetlen valóság egy jelenetben, hogy rajtunk is volt már piros cipő, vagy mi is ittunk már üvegpohárból. Aki úgy véli mégis bele lát valamit, annak javasoljuk a mély önvizsgálatot, esetleg szakember meglátogatását a panaszával. Továbbá mély gondolkozást arról, hogy elhiszünk e mindent, amit a tévében látunk vagy valahol olvasunk

Az olvasás kortalan öröm, mégis hangsúlyoznánk a múltbéli események miatt, hogy a történeteket semmilyen korosztálynak nem ajánljuk. De nem ám. Mi is csukott szemmel írtuk őket.

(18+)

https://youtube.com/shorts/-g8qSqPRtDE?feature=share

***

A csendes éj zongora kísérettel immár huszonharmadik alkalommal indult újra a lejátszási listában. A háttérben tűz pattogása tette még közhelyesebbé a hangulatot és ettől Marinette már a plafonra mászott. Utálta az egész rohadt karácsonyi művi és lerágott csont ízű száraz mosolygós dolgot, amit a szülei megint ledugtak a torkán. Imádta őket, de a sok az mégiscsak sok és amikor a látványosan szingli gyermekükhöz küldték oda a nap összes szingli pasi vásárlóját, az már több volt a soknál. Közben ajkukon álszent mosollyal néha összesúgtak, és nagyon is jól tudta, hogy a magánélete a téma. Nem és nem volt kedve megállapodni, azóta sem, hogy letette a középsulit, hogy végigtolta az egyetemet és aztán a felsőfokú művészi végzettségével elhelyezkedett a cégnél, ahol két kézzel kaptak utána, mint ígéretes új tehetség után. Persze most már volt mit tanulnia a profiktól, és éppen ezért nem volt ideje odafigyelni arra, hogy az életében a hím partner meglegyen. A szemei már tikkeltek az idegtől, így érthető, hogy két percenként az órára tévedt a tekintete, hogy a négy órát jelezve a nagymutató következő kattanására már a pultról felkapott kabátjával a karjában ki is suhanjon az üzletből, mellesleg majdnem fellökve az utolsó vásárlót, aki elégedetten távozott a rendelésére elkészített fatörzs tortával. Az ünnepek mindig teljesen kivették minden energiájukat. Egyre több és több vásárló iratkozott föl az évek alatt a cukrász megrendelésekre s mivel az az anyukája reszortja volt, egyetlen gyermekként csak ő tudott besegíteni. Pedig már beszélgettek róla, hogy vesznek fel idén segédet. Marinette rápillantott a karórájára. Már nem éri el Alyat sem, és minden bizonnyal ő már nyakig van a páros ünneplésben. Nino még a családdal lakott ezért a Marinette és Alya által közösen kibérelt kecót gyakorta foglalták be. Saját szobája volt ugyan, de saját hangszigetelése nem, ezért bekamuzta már jó előre, hogy sokáig kell segítenie a pékségben, s utána tervei vannak. Persze hogy nem voltak, de jó barátnő nem bombázza szét a másiknak a karácsonyi kufircolását a fenébe is. Pláne nem ha előtte hosszan időztek a bevásárló negyedekben, hogy a megfelelő télanyós kombinécsodát megtalálják az első családmentes fenyőszagú Jézuskás ünnepléshez. Még ha más napra mindkettőjüket várták is, hogy bepótolják az ölelkezős ajándékátadós szertartásos tevékenységeket. Nagyot sóhajtott hát, és arra gondolt, hogy az egész elcseszett karácsonyt egyedül fogja tölteni, de akkor is élvezni fogja basszameg. Felvértezte hát magát a gondolattal, hogy márpedig nem fog ez az ünnep is úgy eltelni, hogy mindenki az érezteti vele, hogy a családi ünnepek át avanzsáltak párok ünnepévé. Már csak annak is örülni tudott, hogy még nincs tavasz, ugyanis akkorra kezdett teljes gőzerővel zakatolni a szerelem gépezet. A természet éledése, a tavasz illata, a madarak teli torokból csicsergése, nászjátéka és az egész világ mintha azért élt, létezett és lüktetett volna, hogy azt az ő szingli képébe tolja. Bosszankodott egy újabbat és beállt a sorba, hogy lélekmelegítőt vásároljon. Kitartóan szemezett az alkoholmentes borból – az nem csak sima gyümölcslé? - készült forralt borral, melynek csábító illata már messziről nyálcsorgatóan hívogatta. Átverekedte magát a forgatagon, amely szájtátás és pénz szórás céljából verődött össze, és bevette magát az első bódé aurájába, hogy pár perccel később a csípős széltől kipirosodott ujjait rákulcsolja a forró papir pohárra. Ilyen lehet a mennyország. Állapította meg és mire a sor végére ért már kiürült a pohara, jóleső cuppogtató cukros ánizsos ízt hagyva maga után a szájában. Kapóra jött hát, hogy a hangulata kissé megemelkedett és a következő bazársoron található italos termékét is minőségellenőrzésnek vetette alá. Kezdett a vásár szórakoztatóvá válni, a tilinkózós zenék összemosódni, a villogó fények melegséggel eltölteni a lelkét, és a második adag borban domináló fahéjrudacska kedélyesen ringatózott a rubintvörös folyadékban. Kicsit irigykedve nézte kék szemeivel, mikor fölfigyelt az elsuhanó árnyékra. Erre föleszmélt, hogy a karácsony bizony nem csak neki a legocsmányabb nap a földön – félretéve a villódzós, fenyőillatos, csilingelős érzéseket – hanem, Macskának is. Bűntudattal telve fordult vissza az árushoz egy újabb adag italért, hogy a társa keresésére induljon vele. Ez aképp zajlott le, hogy az elsőre tévedésből kapott alkoholos italra megivott második – immár szándékosan kiafenétérdekelezaszar alkoholos forróság is legurult a hasában jóleső meleget csiholva. Kissé botorkálva jutott el a bazársor mögötti kis utcácskába, hogy felébressze a táskájában lapuló kwamit és a segítségével átváltozzon.

Ruhája a téli hideg ellen tökéletesen védte testét, mégis jóleső melegség töltötte el, amikor a társát meglelte a diadalív tetején, ahonnan kiváló kilátása volt mindenfelé a kivilágított nevezetességek révén. Kissé lehangoltan üldögélt és a reflektorok vakfoltját kihasználva bámulta a vásározó forgatagot.

– Idén is egyedül? – kérdezte csendesen a lánytól, mintha érezte volna annak érkezését. Az nem szólt semmit, csak leült mellé és átadta neki az italt. A macskafüles belekóstolt és szétszaladt az arcán egy mosoly.

– Még sosem ittam ilyet – nyelte le az első forró kortyot.

– Én ellenben kettőt is betoltam, mielőtt idejöttem – legyezte meg magát a lány, mert kezdett kimelegedni, s érintésére a ruhája nyakrészén megjelenő apró cipzárat lejjebb húzta, hogy levegőhöz jusson. Észrevette ám, hogy Macska nagyot nyelt és onnantól alig bírta levenni a zöld szemeit a dekoltázsáról. Valahol még imponált is neki a dolog és szórakozottan félig leeresztett pillái alól azt figyelte, hogy a srác a zavarával küzd, hogy bámulja e vagy se.

– Ez kellett – állapította meg végül a fiú percekkel később a kiürült pohár aljából kiszopogatva az utolsó cseppeket is és megállapítva, hogy nincs benne több. Katica elégedetten hunyorgott. Az eltelt percek alatt amíg a srácot figyelte ahogy az italt szürcsöli, rávilágítottak arra, hogy irtó szexi a szája, hogy bárcsak rá tapadnának ilyen hévvel s ezen gondolataiba úgy belegabalyodott, hogy azon kapta magát, hogy odatérdel mellé és végig futtatja piros kesztyűs ujjait a szőke hajzuhatagon.

– Tudod még mi kellene? – kérdezte, s a nyelvét már tolta is be a szájába olyan lendülettel vetette rá magát az ijedtében tiltakozni is elfelejtő partnerére. Kezei ökölbe szorultak, valahogy odébb csusszant, s combját átvetve az ülőn már az ölében is volt. Nem ellenkezett. Egyetlen pillanatig sem érzett ellenállást. Sem amikor körbe ízlelte a szőkeség szerecsendiótól, fahéjtól és gyümölcsös aromáktól finom szája szegletét, sem amikor a csengőjét kis hiján leszaggatva lehúzta rajta a kosztümjének a cipzárját, sem amikor reszketve nyúl az alatta rejlő sápadt bőr után. Vonzotta a tekintetét a hatalmas zöld szempár, ezért csókjuk, ölelkezésük és éhes simogatásaik közben folyamatosan a tekintetét kereste. Halovány mosolyt is sikerült kicsalnia az ünnepek táján mindig oly komor kandúrból. Az éhes tapizást még éhesebb csókok követték, s az után a ruhákkal már nem is törődve egyszerűen csak úgy gondolta, hogy megkönyörül a letámadott társán aki kifulladva hanyatt vetette magát és lehunyt szemmel élvezte ahogy a nadrágjában matatnak. Katica maga sem volt ura a helyzetnek, egyszerűen követte azt, amit abban a pillanatban a legjobban akart. S amit a legjobban akart az az, hogy elfeledje az egész világot maga körül és csak arra a sürgető érzésre figyeljen, hogy az előtte elterült engedelmes kis kandúrt az uralma alá hajtsa. Kesztyűs kezeivel elővette annak már jó ideje vadul ágaskodó nemiszervét és elmosolyodott. Teljesen a kezei között tartotta a pasit. Nevetni lett volna kedve, hogy az ujjai köré csavarta, de inkább visszafogta magát nehogy sértőnek találja a viselkedését. Maszkja takarásában erősebbnek és bátrabbnak érezte magát és semmilyen erőfeszítésébe sem került, hogy elcsábítsa a partnerét. Egyáltalán nem erőltette meg magát és ez tetszett neki. Annyit tepert már Adrien után, hogy az egyetlen érintésétől elolvadás határozottan imponált a nőiességének. Lassan előre hajolt és a nyelvével végig nyalta a megkaparintott testrészt. A hideg téli időjárás csak a ruhájuk alatt védte őket, a fagynak kitett részek érzékenyen reagáltak, így a forró nyál ölelésébe az alant fekvő beleremegett, felnyüszített.

– Mondtál valamit? – A válasz halk sóhaj volt. – Folytassam? – Az alig észrevehető bólintástól megrészegülve tekintett le rá. – Kérd szépen! – utasította halkan.

– Kérlek.

– Kérlek, micsoda? – vonta föl a lány a szemöldökét gonoszul, s a rá pillantó értetlen zöld szemek villanására elmosolyodott. Mindketten értették, hogy mire megy ki a játék. Macska próbált nem elvigyorodni, csak lesütötte a szemeit.

– Könyörgöm, úrnőm – imitálta az alázatos kandúr szerepét, amire a domina elégedetten hajolt újra rá, s hunyorogva figyelte a reakciót, amint cseresznyeszín ajkai közé siklott a fázós farok, hogy megmelegedjen. A szőke elkerekedett szemmel figyelte a jelenetet, majd elégedetten hajtotta a fejét a földre, hogy arcát az egyik karjával eltakarva felsóhajtson.

– Ezért már érdemes volt élni.

Katica halkan felnevetett és magára hagyta a testrészt de csak annyira, hogy a mágikus ruházatra egy olyan sliccet is alkosson az erejével, amely egy meghosszabbított sliccként egészen a fenekéig nyithatóvá teszi a szerelését. Még sosem csinált ilyesmit, de már gondolt rá és gyakorolt ezt azt, mióta Tikki elmondta neki hogyan is működik a gondolatátvitel a talizmánja és a kigondolt ruha között. Hevesen verdeső szívvel ereszkedett rá a lehűlt péniszre, hogy magába fogadja. Kandúr kezei a piros ruhás combjaira simultak.

– Végre melegben – helyezkedett el felül, s előre hátra megmoccantotta altestét, hogy megszűntesse a kényelmetlen érzést és biztosíthassa a sikamlóssá váló folytatást, miközben a társa halk dorombolásba fogott alatta. Lassan mozgott, kiélvezte a ki és be mozdulatok minden centiméterét, a csiklóját ingerlő érzést, a háttérben morajló karácsonyi zúgolódást, zenét, csengettyűket a doromboló macskát, aki teljes odaadással markolta a combjait, miközben a köldökéig lehúzott résen át a mozzanatoktól ringó kebleket bámulta, s ajkain át párapamacsok sokasága szökött az égbe. A tempó gyorsult, Katicabogár is halk nyöszörgéssel társult a halk légyottjuk neszeihez, míg a teste egy nyújtózó pózba feszüléssel és ritmusos belső összehúzódásokkal tudatta az alatta fekvővel, hogy elérte a gyönyör kapuját. Némán villant össze a tekintetük, s hirtelen hideg lett körülöttük a világ. Macska a lány kezéért nyúlt és magához húzta. Ott feküdtek egymáson, szorosan összebújva, még zakatoló szívvel, egymásba fonódva ujjaikkal, mindenükkel, mintha megállt volna az idő.

– ÉS te? – lihegte halkan Katica. Macska halkan nevetett.

– Már attól szétélveztem magam, hogy ráültél, csak próbáltam kitartani.

Az Arc de Triomphe felől halk nevetés mosódott a karácsonyi multizajba.

***

Emlékeztetnélek, hogy a könyvnek két ikertestvére is létezik ugyanezekkel a fejezetcímekkel de teljesen eltérő történetekkel.

MeaCaptain

PerSempreTulipano