Nem szoktam és általában nem szeretek ebben az üzemmódban írni, de gondoltam kipróbálom, hátha ehhez a perspektívához ez illik.

***

Arcomra lassan rádermedt a kameráknak szóló mosoly, melyet minden egyes kattanás előtt még szélesebbre próbáltam préselni a hatás kedvéért. Kezdtem úgy érezni, hogy ha tovább folytatom, akkor széles szájú békává fogok változni és soha többé nem változok vissza. Vagy nekem lesz a legnagyobb sikerem a Halloweeni fesztiválokon a creepy kinézetemmel. Mindkettőre csak annyira vágytam, mint egy mókus az erdőtűzre. Hahahh. Ha ezt a napot túlélem konkrét terveim lesznek, jegyeztem fel a képzeletbeli listámra.

1. Megfürdök egy tonna fertőtlenítőben, hogy lemossam magamról mindazoknak a mocskos kézlenyomatát, akik egy fotó kedvéért megpróbáltak fogdosni, molesztálni vagy egyéb módon illetlenül közel kerülni hozzám. Sokakkal nem volt baj. A gyerekek édesek voltak, a szülők is sok esetben, de néhány apuci mocskos tekintetét örömmel törölném ki az emlékezetemből, és ezzel át is ugrottunk a második kívánságomra.

2. Leiszom magam mint az állat, ugyanis akik nem szavakkal és tettekkel molesztáltak, azok megmaradtak a csendes, ámde annál ijesztőbb szemmel vetkőztetésnél és a kimondott gondolatoknál csak a rejtve maradtak rosszabbak. Bár kosztümöm semmilyen villantással nem támogatta meg a fantáziájuk beindulását, azonban a testhez tapadó ruházat minden egyes domborulatot kihangsúlyozott és bár itt- ott lehetnék kerekebb, most mégis azt a keveset is szívesen elrejtettem volna előlük. Mély sóhajjal állapítottam meg, hogy a színpadhoz változatlanul hosszú sorokban tekergőzve várakoznak az emberek, hogy a karácsonyi témájú emlékgyárba tömhessék a pénzüket. A nagy ötlet ugyanis az volt, hogy egy felfújható óriási átlátszó labdában berendeztek egy két négyzetméteres havas tájas jelenetet, hóemberrel, festett háttérrel és egy szélgépnek köszönhetően élethűen kavargó hungarocellgolyó hópelyhekkel. Utóbbit szerintem hetek múlva is felköhögöm majd, annyit nyeltem az első száz „Boldog karácsony" t kiabálós fotó közben, míg a többinél már volt annyi eszem, hogy a hagyományos „csíz" vagy néhány komiszabb gyermek esetében egy odasúgott „pingvinfing" késztesse őszinte nevetésre a gigantikus hógömb pillanatnyi szereplőit. Egy percre megkaphattak minket, hogy azután a következő csapat jöhessen és így tovább. Esetünkben a hű partnerem távoztával már csak engem. Velem ellentétben ugyanis ő rendkívül élvezte a felhajtást. Elkaptam ugyan, ahogy egy anyuka a tenyerébe próbálja a fenekét, de kétlem, hogy ettől akadt ki annyira, hogy lelépjen. De a következő napirendi pont mindentől függetlenül, hogy...

3. Megölöm Chat Noir-t. Mégpedig olyan módon, hogy a lehető leghosszabban szenvedjen azért, amiért itt hagyott engem egy teleházas jótékonysági fotózás kellős közepén azért, mert éppen sürgős elintéznivalója akadt. Ráadásul mindezt akkor, amikor bejelentette a rendezvényszervező, hogy a személyre szabott fotókért begyűjtött pénzzel teli urnát majd Párizs divathercege, az én titkolt szerelmem Adrien Agreste fogja átadni a rászorultakat támogató szervezetnek. A hiperventillálásom azonnali hatállyal beindult, és hát lehetett egy ilyen felkérésre nemet mondani? Szenzációs az a pasi, hogy ilyen eseményeken is részt vesz. Lehet, hogy túlörömködtem a dolgot és az a fránya kandúr féltékenységből lépett meg, mert mindaddig váltig esküdözött, hogy nincs jobb programja minthogy velem együtt ebben a maszlagban részt vegyen. Ezért lakolnia kell!

Végül a segítők – akik találékonyan manónak öltöztek, mű fülekkel meg mindennel – lekísérték a családot, akik közrefogtak s bejelentették, hogy egy szünet következik, hogy a stáb tagjai felfrissíthessék magukat. Nem mondom, hogy a reflektorok kereszttüzében nem tikkadtam ki, de amint szóba került, hogy az első félreeső sarokban mobilozni és manó pipázni akarnak, megundorodtam a dolgoktól. Jesszusom, ez a szar tényleg elég népszerű kezd lenni, pedig el-dob-ha-tó. Ezek fel sem fogják, hogy megint egy olyan csapdába sétálnak bele, ami súlyos környezetszennyezést okoz? Hát nincsenek már most tele az utcák ezzel az eldobható tehát eldobom kaliberű szarral? A függönyt a színpadon összehúzták, a stáb pedig elvonult, ki- ki a maga dolgára, velem nem is törődve. Nem is gond, kissé kényelmetlen még mindig, hogy ennyire a középpontban akarnak tartani. Levettem az ünnepi hangulat kedvéért a fejembe nyomott mikulás sapkát és szusszantam egyet a felfújható hóember fedezékében, miután kikapcsoltam az őrjítően kavargó mini tornádót. Jól megfeledkezhettek rólam, ha a reflektorokat is lenyomták, amelyek mindaddig vakítón ragyogtak az állványokról. Természetellenesen meleg volt alattuk a művi havas tájban.

– Gyönyörködünk a látványban? – mozdult meg a hóember háta mögött az átlátszó fólia ajtó s lépett beljebb a szőke félisten, akiért odáig meg vissza voltam. Azt hiszem valami összegabalyithatta a nyelvemet, mert a nyáladzó válaszomat nem érthette, mégis a szája elé emelte a kézfejét, hogy belenevessen. Közelebb jött, s ismét megállapítottam mennyire férfias lett az évek alatt. Egy fejjel magasabb volt nálam, így kivételesen formás mellkasára vetült a teljes figyelmem. Elakadt lélegzettel figyeltem, hogy újabb és újabb lépéseket tett felém a csikorgó szivacsbogyókon, s hozzám lassan lehajolva, hanyag mozdulattal, ujjaival belefésült a hajamba. Lehunyt szemmel, reszketve tűrtem az érintését, s fölnézve belegabalyodtam a szikrázóan smaragd pillantásába. Éreztem, hogy lever a víz és a talpamig vörösödök.

– Tele van ezzel a bogyóval a hajad – súgta karcosan a fülembe úgy, hogy a hátamon minden egyes libabőr megjelenjen, minden egyes szőrszál égnek meredjen.

– Igen? – tátogtam elvarázsolva bámulva a száját, mely újabb mosolyra rándult. Nem szégyellte megismételni a jelenetet, magasabb lévén kissé mögém hajolva, s éreztem ahogy beleszimatol a nyakamba, majd az orrával lágyan végigsimít a nyakam vonalán. A hormonjaim ettől sikoltozós tébolyba kezdtek. Kezeim villámgyorsan kulcsolódtak a nyakára és rántottam magamhoz azt a szépen ívelt mosolyú száját, hogy vad lakomába kezdjek. Ha eszemnél lettem volna, biztos nem teszek ilyet, de amit művelt az túlment a józan ész határán. Első meglepetéséből fölocsúdva az egyensúlyát némi kapálódzás után visszanyerve mindkét kezével megragadott, a fenekem alá nyúlva az ölébe kapott én meg készségesen kulcsoltam combjaimmal körbe a derekát, hogy kéjesen dörgölőzhessek hozzá. Mindeközben lihegve fulladoztunk a csókban melyet azóta sem szakítottunk meg egy pillanatra sem. Én kétségbeesve kapaszkodtam belé kézzel lábbal, ő pedig olyan erővel préselt magához miközben támasztékot keresett aminek neki lökhet, hogy fellöktük a felfújható hóembert, átgyalogoltunk rajta, felrúgtuk a dekorációnak szánt világító gömböket, a vászonra felfestett karácsonyfás ponyvát sikeresen leszaggattuk, s a dulakodás közben még a befúvót is sikeresen bekapcsoltuk, hogy az érzelmi kavalkád apró golyócskák képében életre keljen körülöttünk. Végül a földön kötöttünk ki, én a hátamon, ő rajtam, mellettem nyugtatva egyik karját, a másikkal vadul gyurmázva a jelmezemen át a mellemet., miközben én még mindig csimpaszkodtam belé a lábaimmal. Fogalmam sincs hogyan csinálta, de megtalálta a módot a jelmezem felnyitására. Erre csak én és Macska voltunk eddig képesek. Úgy fest a szerelem nem ismer maga előtt akadályokat. Végighúzta az ujját a jelmezemen pontosan középen a melleim között végig le a köldökömig, hogy az anyag engedelmesen váljék ketté az érintésére. Időm sem volt csodálkozni olyan hévvel csókolta végig a ruha alatt fedetlen mellkasomat előbb egyik majd másik oldalon, ujjaival is rásegítve a hatásra. Mindeközben én hátravetett fejjel élveztem, s igyekeztem szemem szám csukva tartani, mert az orromban már landolt néhány műhó darabka. Halk nyögésünk, cuppogásunk és lihegésünk hangjait elnyelte a befúvó monoton zúgása és az egymáshoz verődő szivacsok hangja. Adrien Agreste egy újabb varázs érintéssel nyitotta szét a ruhám alsó részét is, hogy aztán a forró nemi szervét az én teljesen felizgult és nedvességtől tocsogó szeméremrésemhez dörzsölgesse. Egyszerre sóhajtottunk föl elégedetten és kapaszkodtunk egymásba , amint ezzel a dörzsöléssel benedvesítette a saját szerszámát és sikamlósan becsúsztatta a megtalált résbe. Tökéletes. Egyszerűen tökéletes, ahogy teljesen kitölt, ahogy érzem, hogy éppen rám van szabva s én éppen ő rá. Egész testemben végigremegtetett ez tökéletesen egymásba illő érzés és minden kéjes és szenvedéllyel fűtött mozdulatában imádtam, hogy bennem van. Ahogy ritmusosan lökött, ahogy mélyen behatolt, mintha egy szenvedélyes tánc lett volna, elolvadtam tőle és szinte azonnal elmentem, de nem akartam, hogy lássa rajtam. Mégis miféle kiéhezett bigének könyvelt volna el. Összeszorítottam a fenekem és jólesőket sóhajtoztam minden újabb elmerülésében., a csípőmet az övéhez préselve. Szőkén kócolt hajába beletúrtam, megragadtam a nyelvét is táncolni hívtam. Az örökkévalóságig tudtam volna élvezni azt a közösülést a hóforgatagban még ha nem is volt igazi.

Másnap a barátnőm röhögve tolta elém a telóját, hogy végignézzek egy videót egy felborult átlátszó gumilabdáról, ami belsejében kis fehér foltok kavarogtak de olyan vadul, hogy alig lehetett kivenni a belsejében egy előre hátra pumpáló mozgást végző fehér segget. Adrien Agreste seggét, amint éppen Katicabogarat keféli nagy hévvel. És ezt már pármilliós nézettség övezte.

Szerintem egy ideig rajtam fog röhögni a környék. Ti hogy másznátok ki ebből a slamasztikából? Vagy mérlegelnem kellene, hogy ha már kefélésen kaptak, legalább egy híres modellel kaptak el? Kíváncsi vagyok Adrien most mit gondolhat?

***

Szerintem Adrien Agreste a képén bárgyú vigyorral ül szobafogságban amiért a feneke a sajtóba került, és élvetegen generálja újra meg újra a nézettséget a fent nevezett videó alá, hogy emlékeztesse magát, hogy ez tényleg megtörtént és ezt most kivételesen nem álmodta.

Emlékezetes második adventet kívántunk ezzel a történettel mindenkinek.

Ne felejtsétek el meglátogatni a Déjà Vu másik két kötetét is, hogy a déjà vu gondolatot ismételgetve újra megnyisd és újra elolvasd, hogyan függ össze a hógömb és a Ladrien valaki más feldolgozásában. MeaCaptain , persempretulipano . 

ha valakinek nehezére esne elképzelni, csak guglizzon rá a snowglobe photoshoot szavakra és máris meglátja ezeket a méretes felfújt cuccokat, amik belsejében téli tájas hógömbös fotókat lehet gyártani. néha celebekkel a jó cél érdekében.