Néha nehéz megérteni az embereket... Van amikor teljesen normálisak; csak élik az életüket, nem törődve a külső dolgokkal. Dolgoznak, barátaikkal találkoznak és ami a legfontosabb, őszinték. Őszintén boldogak vagy szomorúak vagy velünk vagy nélkülünk. Elkerülik a súrlódásokat, mindig a legegyszerűbbre törekszenek, és így is képesek élni az életüket.
Aztán hirtelen megbolondulnak, ugyanis egy váratlan súrlódás észlelnek. Igen, azt, hogy megérkezik a srác, aki úgy nézz ki, mint akit a mennyekből ejtettek le véletlenül és akinek minden pillantása kincset ér. Lassan elhalványodnak a korábban fontos dolgok, mint a barátságok, a pénteki horror filmek vagy amikor csak ketten együtt tudjátok megvenni a fagyit és az árus értetlenül nézz rátok, amikor félbe vágva kéritek, persze tölcsérestől. Más lesz a világ közepe, és ezzel ők is megváltoznak. Amikor rossz történik velünk, akkor is csak mosolyognak, a legsúlyosabb problémában sem őszinte, hanem szerelmes választ várnak. Elhanyagolnak és minden idejüket egy olyan sráccal töltik, aki szinte nem is ismerik őket barátaikhoz képest. A súrlódás, amit eddig elkerülni próbáltak hirtelen áldássá válik, és a régi egyszerű életüket már nem akarják visszakapni. De a legrosszabb az, hogy mi is hazugokká válunk. Mi is megjátszuk azt, hogy ez így rendben van, hiszen nem akarjuk tönkretenni a boldoságukat. Megjátszuk, hogy nem hiányzik az együtt töltött idő, a régi idők, miközben a szobánkban ülve depressziós zenét hallgatunk. Sőt, ami még borzasztóbb, amikor próbálnak behúzni ebbe a játékba és azt akarják, hogy mi is súrlódjunk, ezért a két gerlicével kell lennünk lépten-nyomon, hogy megtapasztaljuk, milyen jó is az, ha együtt vagy valakivel. Közben te már tényleg elkezded magad rosszul érezni, és azon kapod magad, hogy előbb-utóbb mi is várjuk azt, hogy súrlódjunk. Igyekszünk körülnézni a világban és, ami eddig tökéletes volt számunkra, beszürkül. Hazugokká válunk, ugyanis elhitettjük magunkkal, hogy nagyon gonosz világban élünk, mivel senki nem törődik velünk. Hiányzik a régi élet, de akarunk egy újat is, mert már mindegy lenne nekünk, csak törődjenek velünk. Nagyobb hazugok leszünk, mint maguk a barátaink.
Nem csak a személyiségük változik meg, hanem a társaságok is. Akiket eddig nagyképűnek és bunkó akkor neveztünk, hirtelen jófej lesz. És a vicc az, hogy neked is meg kell hazutolnod magad, ha nem akarsz egyedül maradni, mint egyedüli lúzer. Többet nem beszélhetsz úgy Vele, mint régen, hiszen, ha elmondása Neki valamit, rögtön továbbadja a palijának és az új bandájának. És Ő szépen elkezd eltűni, és egy új, eddig nem ismert személy áll majd a helyén. Aki lenéz, aki nem nézz rád büszkeséggel, aki elvárja, hogy te is megváltoz. Idegesítő, nemde?

Márpedig, én valahogy így ismertem meg valakit, aki szintén hasonlóan járt, mint én. A végén vele feleztünk fagyit, néztünk horrort péntekenként és együtt sírtunk egymás vállán, amikor rossz történt velünk.

És ez a valaki, régebben az egyik legnagyobb köcsög volt az életemben.