Az egész egy bizonyos hétfői napom kezdődött, amitől még a mai napig is összerándul a gyomrom. Éppen matek óráról vágtattunk ki Min-nel, a legjobb barátnőmmel. Valami hülyeségről társaloghatunk, amikor barátnőm hirtelen megállt.

- Min? Minden rendben? - sétáltam vissza hozzá, és finoman megfogtam a vállát, miközben ő egy csapat fekete bőrdzsekis fiút nézett. Ők a suli menői, még nevet is adtak a tömörületnek: Stray Kıds. Nem mondom, először minden lánynak megdobbantják a szívét, hiszen úgy néznek ki, mintha egy celeb magazinból robbantak volna ki, de utánna... Ha csak megpróbálsz a közelükbe kerülni, megaláznak. Elérhetetlenek, gőgősek, és ha valami érdekli őket, akkor az csak a 8-uk dolga. Ja hát nem a kedvenceim, viszont barátságuk meg kell mondani figyelemre méltó. Mindig kitartottak egymás mellett és talán pont ezért nem akarnak súrlódni lányokkal; oda lenne egy csomó közös program, és gyengülne a kapcsolatuk. Olyan, mintha nem is tudnának arról, hogy ők a menő gyerekek, tudomást sem vesznek arról, hogy mi bámuljuk őket, vagy arról, hogy mindenki betekintést akar nyerni ebből a sztárlétből.

Most felénk jöttek el a folyosón, ezért óvatosan elrángattam a bámuló Mint az útból, ők ugyanis nem arról híresek, hogy tudnak kerülni. Csendben lépdeltek el mellettünk, érezhető volt a feszültség, egészen addig, ameddig Hyujin nem szaladt ki a tömegből felénk.

- Szia Min - szólt oda neki, miközben a barátnőm (és én) meglepetten néztünk rá - Holnap elmegyünk a srácokkal a közeli gördeszka pályára. Van kedved jönni? - simított tarkójára, mire én lélegzet visszafojtva vártam a reakcióját. Tudtam, hogy odavan Hyujinért és most ez egy vissza nem térő lehetőség számára, de holnapra töröltem minden programomat, mivel közösen terveztünk tanulni nálam. Nálunk ez hagyomány volt, 10 éves korunk óta egy alkalommal sem halasztottuk el a közös tanulást, hiszen utánna jött az ottalvós buli, a hülye amerikai tini filmek, pletykálás és a többi. Szinte biztos voltam benne, hogy visszautasítja az ajánlatot, elvégre egy Stray Kıds tagban nem lehetett soha megbízni és én a barátja vagyok... Nem is emlékszem mióta. Mint kiderült, túl sok Barbie mesét néztem.

- Szerintem a holnapom pont üres - mosolyodott el egy idő után, mire én gombócot éreztem a torkomban. Ha még igent mondott volna, de mi az, hogy üres? Mindketten tudtuk, hogy foglalt és már elterveztük, az egész délutánt. Mondjuk nem csodálom, hogy elfelejtette, hiszen Hyujin már a két szemével is manipulálta minden gondolatát. De utálom ezeket a szemeteket.

- Rendben, akkor holnap - intett, majd visszaszaladt a bandájához, akik véres szemmel vizslattak minket, majd elindultak. Nem akartam számonkérni Mint a holnap miatt, reméltem, hogy ő maga is rájön és bocsánatot kér. Csendben ballagtam tovább irodalomra, miközben barátnőm teljesen odáig volt, hogy Hyujin végre elhívta valahova. Örültem neki, hogy örült és szívből kívántam, hogy a fiúban legyen minimális emberség és ne törje össze a szívét.
Irodalmon dolgozatot írtunk, ami egy kicsit kizárta a fejemből a Hyujin ügyet, ugyanis éppen a legjobbat kellett kihoznom magamból. Unottan firkáltam le a válaszokat, miközben a többiek az órával versenyeztek. 15 perccel az óra vége előtt befejeztem, de a mellettem ülő Min csak a terem másik végében ülő Hyujinra bámult már egy ideje. A srác nem írt semmit a lapjára, de a probléma az volt, hogy Min sem. Óvatosan megkocogtattam a tollamat, mire rám figyelt.

- Miért nem írsz semmit? - morzéztam neki a tollal, mire a szemei az falióra, majd a dolgozatára és őrült módjára kezdett írni. Én Hyujinra néztem, ő viszont csak rám húzta a száját, majd forgatni kezdte a szemét.

- Segíts - morzézott vissza, mire én rákaptam a tekintettem és kérdőn húztam fel a szemöldököm. És meg sem várva a választ szó szerint maga elé kapta az én dolgozatomat és azt kezdte másolni.

- Miss Kim - szólalt meg a tanárnő, mire mindketten lefagytunk - Megtudhatnám miért zavarja a padtársát a félévi dolgozat írása közben? - Min lehorgasztotta a fejét, én pedig remegve vettem a levegőt - Kérem hozza ki a dolgozatát - dőlt hátra a tanárnő a székben. Min meghökkenve ült a helyén, hiszen ő mindig külső szemlélője volt az ilyen elkapásoknak sose kellett főszerepet játszania benne - Remélem nem kell megismételnem magamat, mert akkor súlyosabb következmények lesznek - figyelmeztette újra a tanár, mire barátnőm idegesen felállt és kibotorkált a tanári asztalhoz. Az irodalom tanár kezébe vette a lapot, majd lesajnálóan elvigyorodott - azért a minimális munkát tudom értékelni, Miss Kim - vigyorodott el gonoszan - Kettes, és örüljön, hogy nem buktatom meg. Bár ha megbukna, akkor még egy évet szemezhetne az újdonsült Rómeójával - dobta le a lapot, majd helyre utasította Mint, aki óra végéig sírt.

Mikor kicsengő előtt pár perccel, a tanár beszedte a maradék dolgozatot és gyorsan leosztályozta őket. Min szinte kiszáradt a teremből még a táskáját is otthagyta. Hyujin persze rögtön utánna szaladt, ezért én pakoltam össze a Min iskolatáskáját és vittem utánna. Végül a folyosó végén találtam meg őket, ahogyan az egész Stray Kıds körülvette a párost. Idegesen igyekeztem befurakodni a tömegbe, mire Min könnyes szemével találkoztam össze.

- Utánnad hoztam a táskádat - motyogtam magam elé, majd mivel nem kaptam választ, letettem mellé. Még egy ideig álltam ott, hátha mond valamit, de nem vettek rólam tudomást.

- Öhmm... Itt fogsz állni egész nap, vagy tervezel órára menni is? - tolt ki a tömegből a bandavezér BangChan.

- Csak gondoltam... - kezdtem mondani, de Hyujin közbeszólt.

- Akkor kellett volna gondolkozni, amikor segítséget kért - szólt hidegen, miközben a karjai közé vonta a barátnőmet.

- Esélyem sem volt! Maga elé rántotta a lapomat! A vak is észrevette volna, hogy csal! - védtem magam, majd elgurult a gyógyszerem - Amúgy meg én már egy ideje a barátnője vagyok, mindent megoszt velem, szóval kérlek ne oktass ki a kapcsolatunkról, Hwang - szólítottam vezetéknevén, mire csak lenézően elmosolyodott.

- Ha mindent megoszt veled, akkor gondolom azt is tudod, hogy már egy ideje többet beszél velem, mint valószínű veled és csak ma merte volna neked elmondanni - hatalmas csomó gyűlt a gyomromba, miközben igyekeztem nem elhinni azt, amit Hyujin mondott.

- Na persze. Ha azzal akarsz menőzni, hogy okos barátnőd van, akkor már elbasztad - löktem vissza mellkasánnál fogva. Persze nem tudtam rajta nagyot lökni, mert gyenge a karom, de azért igyekeztem leadni a feszültséget amit ő okozott nekem - Min hamar rá fog jönni, hogy csupán egy nagy szemét vagy, és keres magának jobbat. Ajánlom, hogy használd ki, ameddig te vagy a legszerencsésebb srác a földön és adj meg neki mindent, mert nagyon, nagyon hamar, el fogod veszíteni.  Érezd jól magad holnap Min, és ne aggódj, szerintem nagyon hamar ki fogod javítani azt a kettest! - azzal győzelmet színlelve elmentem... egyenesen a tanári felé. Halkan bekopogtattam az ajtón, majd egy " Szabad" után beléptem a terembe.

- Miss V/N - lepődött meg a tanár, amint meglátott engem - Remélem nem azért jött, amiért gondolom, hogy jött - szűkített össze szemeit, mire én csak sóhajtottam.

- Attól tartok, hogy de - simogattam mind a két karomat, miközben szégyenemben lehajtottam a fejemet - Tudja, Min mindig is nagyon jó tanuló volt, és biztos vagyok benne, hogy ezzel megtanulta a leckét. Adna neki egy második lehetőséget? Kérem - néztem fel rá bociszemekkel, de tanárom csak rosszalóan csóválta a fejét.

- T/N - könyökölt fel az asztalra, én pedig csak kikerekedett szemekkel álltam, mert ez volt az első alkalom, hogy a keresztnevemen szólított - Tudom min mész keresztül, és nehéz elveszíteni egy jó barátunkat, de attól, hogy szívességeket teszel nekik, csak rosszabbul leszel, ő pedig egyre nyugodtabban, megbánás nélkül keresi majd a bajt.

- Biztosíthatom a tanárnőt - néztem bátran a szemeibe - Hogy Min és én még mindig ugyanolyan jó barátnők vagyunk, mint voltunk mindig is. Két hét múlva ott fogja hagyni a balhés társaságot, és nem sokára minden olyan lesz, mint régen - mosolyodtam el, erre pedig a tanárnak is meglágyult a szíve.

- Hát legyen - kezdte el javítani a dolgozatokat, és Min kettesét ketté tépte és a kukába dobta - Ajánlom, hogy Min kisasszony csütörtökre legyen felkészült, mert, ha nem lesz, akkor nem fog tudni többet segíteni rajta - nézett vissza rám a tanárnő, én pedig megköszöntem a segítségét, és kiléptem az ajtón.

Ezután Min biztos otthagyja a bandát... Elvégre, megmentettem egy kettestől...

Hosszú idő után megjött az 1. Rész. Hamarosan vagyis igyekszem hamarosan hozni a másodikat is!
Addig is, ha tetszett a rész, vagy ha nem, írj véleményt róla!

Jó olvasást mindenkinek!