~Na tessék, már megint kezdi... Elvileg ebben a fejezetben indulunk az Északi Sarkra, mi köze ehhez annak, ahogy egy kocsin ülünk? És mi az a zöld Pókember-logó? A zöld csirkét meg se merem már kérdezni...~

-Váó, honnan a helikopter? - kérdeztem meglepve mikor már a felszerelést raktuk rá fel. ~Ezt bezzeg a novellában nem kérdezted meg, pedig ott se derült ki honnan lett neki.~

-Behajtottam egy régi tartozást - mondta, miközben az egyik nagy ládát egymaga cipelte fel.

-Hát, nem szívesen lennék az adósa - feleltem, miközben Howarddal az utolsó ládát pakoltuk fel. Ezek után Howard, John és Kábel felszálltak a helikopterre, közben én Lihohoz mentem elköszönni.

-Aztán épségben gyere haza, ne úgy mint mikor Strassbourgból érkeztél meg több csomagban - emlékeztetett egy nem túl kellemes esetre.

-Nyugi, már a gálára itt leszek. Legalábbis remélem - mondtam,majd egy gyors csókot akartam még váltani vele, depont ekkor kezdett felém rohanniadrága Bob, menetfelszerelésében, ami egy vaspáncélt jelentett zöldruhával. ~Tudjátok, amit mi hordunk az eredeti Marvel-univerzumban.

-Várjatok meg! Veletek megyek! - kiáltotta Bob, aki nagy zihálással odaért hozzám.

-Nem, neked itthon kell maradnod, itt van feladatod. Vigyáznod kell Lihora ~Szerintem pont hogy hátráltatná.~ és a gálát is kézben kell tartanod amíg elvagyok.

-De muszáj veletek mennem - próbálkozott Bob továbbra is. - Az én hibám, hogy megszerezték a papírokat. Hadd tegyek végre valamit jóvá.

-Nézd Bob, nem hibáztatlak miatta - hazudtam, mert nem akartam tovább rontani a kedved. - De a családtagom vagy és nem akarlak veszélybe sodorni, szóval maradj itt!

-Szóval... családtagként tekintesz rám? ~Ja, mert hát tudod, az is vagy te idióta.~ - mondta elérzékenyülve, majd jó szorosan megölelt.

-Jó-jó, engedj már, idő előtt eltöröd a bordám - nyögtem, mire ő ezt meghallva azonnal engedett a szorításon. Ezután gyorsan felszálltam a helikopterre és szép lassan indultunk is tova az Északi Sark felé.