-Köszönöm, hogy velem tartasz, de szerintem elboldogulok egyedül is - mondtam Johnnak, akivel az egyik közeli áruházba tértünk be ajándékszerzés gyanánt.

-Ja, te és a karácsonyi elboldogulás... Csak emlékeztetnélek, hogy tavaly karácsonykor fél milliót hagytál ott a boltokban, miközben csak pár ajándékot mentél volna venni. Idén viszont nem hagyom, hogy túlköltekezd magad!

-Ne aggódj John, csak az ajándékokat fogom megvenni, nem fogok túlkölt.... Jesszus, óriási rénszarvasplüssök! - rohantam volna épp a kiszemelt árucikk felé, de John egy jól irányzott mozdulattal sikeresen visszarántott.

-Ahogy mondtad, csak az ajándékokat fogod megvenni. És ezt személyesen is garantálom - jelentette ki, aztán elkezdett cipelni a megfelelő boltokba.

Úgyhogy szépen meg is vettük az ajándékokat a közeli embereknek, köztük egy kaparófát Lihonak. John szintén tele volt csomagokkal és örömmel konstatálta, hogy nem költekeztük most túl magunkat... Aztán észrevette, hogy a hátamra kötve egy életnagyságú Batman szobort volt, amin még ott volt a címke is, mely szerint 500 000 $-t ér.

-Hogy... hogy a rohadt faszba csináltad ezt?! - kérdezte John kiakadva, tekintve, hogy végig szemmel tartott engem.

-Nos Johnny, aki be tud törni észrevétlenül helyekre, az ilyeneket is végre tud hajtani - mondtam örömködve, miközben folytattuk utunkat a kijárat felé. ~Azért ehhez lenne egy-két szava... HAPCI! Na, már megint kezdődik!~