"Olyan házi kedvenc kell, amit lehet dögönyözni, de azért meg tudja védeni magát, és nem veszi a lelkére azt sem, ha a gyerek néhány napig feléje sem néz. Vagyis simulékony, mégis önálló. Mint egy macska." - Kartali Zsuzsanna

~Na jó, valaki verjen ebbe az íróba kreatívabb címadást, és szoktassa le arról, hogy ő is elkezdjen idézeteket írni a mű elejére.~

- Ne piszkáld szegényt. Legalább van olyan kedves hogy úgy döntött hogy 20 helyett 40 milliót kapjunk. - mondtam, miközben autómmal elindultunk a háztól, ahol a megbízó lakott. A mellettem lévő ülésen pedig ott helyezkedett el a hófekete aktatáska. ~Nagyszerű, előbb aranyvörös, most meg hófekete. Néha komolyan elgondolkodok hogy lehetsz ilyen nagy zseni és ennyire retardált is egyszerre.~ Kis hijján pofán vágtam emiatt magam, de sikerült uralkodnom magamon, majd helyette egy fényképet kezdtem nézni.

A fényképen a jel volt, amit a 3 áldozatnak a karján találtam. Tudtam, hogy ez már nem az én dolgom, de megmaradt valami az egykori tudós énemből: a kíváncsiság. Meg a belső hang is folyton csesztetett. Alaposan megnéztem a jelet, de csak annyit tudtam kivenni belőle hogy 95% valószínűséggel ázsiai jel. ~Igen, az előző részben Y-nak láttuk, de aztán az író rájött hogy félrenézte, és lusta volt kijavítani.~ Remek, tehát az áldozatok vagy egy ázsiai jelet használó szekta vagy szervezet tagjai, vagy ugyanabba a tetováló szalonba jártak. Tudtommal van egy kínai negyed-szerűség itt is, majd rákérdezek ott... holnap. Most inkább hazamegyek.

Pár perc múlva meg is érkeztem ótvaros kis viskóm bejárati kapujához. ~Ótvaros kis viskó... mihez képest? A Fehér Házhoz? Vagy a Buckhingam palótához?~ A kapu mellett látható kamera felém fordult, alaposan vizsgált, majd miután meggyőződött hogy tényleg én vagyok az a kapu elkezdett kinyílni, én pedig szépen hajtani kezdtem az úton.

Az út mellett fákkal teleültetett terület helyezkedett el, amit a zöldpártiak miatt csináltam, hogy leszálljanak rólam. Még mókusokat is telepítettem bele emiatt, pedig rühellem a mókusokat. Most is ott ült egy az egyik ágon és nézett engem azokkal az apró szemeivel, amiben látszott ahogy tervezi hogyan fogja ma megkeseríteni életünket, hogy aztán a házat birtokba véve elindítsa leigázó terve... ~Na jó, ez már túl paranoiás!~ Nem paranoia, csak elővigyázatosság.

Rövidesen az autóm a garázs elé ért, ott álltam meg, mert lusta voltam beállni, meg a garázsajtó nyitót is elvesztettem valahol. Onnan már az ajtóra pillantottam, ahol ott állt az én macskaszisztensem... Ó, nem említettem a bevezetésben, hogy van egy félig ember félig macska nőnemű munkatársam? ~Nem, mivel a bevezetés megírása után találta ki az író a karaktert.~ Ja tényleg. Akkor írjuk le gyorsan: miután a pszihológiai vizsgálatok hatására át kellett adnom a cégem vezetését új asszisztenst kellett keresnem, aki tájékoztatni tud a cég helyzetéről, és rendben tudja tartani az új munkámat is. Állásinterjúkkal töltött hosszas nap után találkoztam Liho-val, a mutáns nővel, aki mint említettem félig ember, félig macska, ezt már a külsején meg lehet tapasztalni, ugyanis világosszürke szőr borította, orránál pedig apró macskabajszok látszottak. Sötét ruhát hordott akkor is, most is. A múltjáról sokat nem tudtam meg, az adatbázisban szinte semmit nem találtam róla, és ez már elég volt arra hogy felkeltse a figyelmemet.

Liho egy ajánlást is hozott, amely egy Krast nevű cég logóját viselte. A cégre is gyorsan rákerestem: ugyanazzal foglalkozik mint az én volt cégem, vagyis mindennapi eszközök továbbfejlesztett verzióit árulta. Ott is asszisztensként dolgozott, és az ajánlás alapján jól végezte a dolgát.

A munka utolsó követelmény az volt, hogy az asszisztensnek velem kell laknia, hogy biztonságban tudjam és hogy másodállásban esetleg a ház takarítását is rábízzam. A legtöbb interjú itt bukott meg ~már amelyik eljutott idáig~, mivel mint ahogy azt észrevehették nem vagyok éppen a legjobb társaság. Ám Lihonak ez nem volt baj, sőt: ő maga kérte hogy hadd lakhasson itt, mivel mostanság nem volt hol laknia. Ez és a rejtélyes múltja iránti érdeklődésem meggyőzött arról, hogy ő a tökéletes a munkára.

És most ez a tökéletes munkaerő az ajtónál figyelt gyilkos tekintettel. Nem is halasztottam tovább a dolgot: felkaptam a bőröndöt, a képet, és kiszállva a kocsiból elindultam az ajtó felé, fejemben milliónyi variációval arra, hogy mit is mondjak. De végül egyikbe se volt időm belekezdeni, mert mire odaértem már kezdte is:

-Hol volt ilyen sokáig?! - kérdezte megemelt hangnemben,  és elég dühösen. -Soha nem maradt el ennyi ideig. Egyedül hagyott a szarban! Nem jelent meg az igazgatósági találkozón, két megbízóval megbeszélt találkán, és még a HYDRA-s exbarátnője is folyton kereste, és a hangja alapján eléggé dühös magára.

-Ejnye, valaki nagyon feszült ma. - léptem közelebb hozzá, majd elkezdtem az arcát simogatni, amire enyhe dorombolást kezdett kiadni. -Igen, mostanság akadt néhány problémám, de már dolgozok azon hogy rendbe hozzam.

-Hát, dolgozhatna alaposabban is. - vette el a kezemet az arcától, de látszott rajta hogy most már kezdett megnyugodni. -Szeretek magával dolgozni, de elég nehéz úgy, hogy közben nagy zűrt hagy maga után.

-Rendben, igyekszem. Addig is.. - mondtam, miközben kinyitottam a bőröndöt és kivettem egy köteg pénzt, amit a nő felé nyújtottam - ...tessék, megérdemli. Vegyen belőle nyugtatót, vagy macskamentát.

-Ha ha ha, marha vicces. - vette ki a kezemből a pénzt, majd a bőröndöt is felkapta. -Jobb lesz ha ezt is viszem, mielőtt elkezdené elkölteni mindenfélére. - azzal kinyitotta az ajtót és beviharzott a házba. ~Várjunk... akkor ez egész végig kint játszódott?~ Pár másodperc múlva én is követtem őt, becsukva magam mögött az ajtót.

Nem untatnék senkit a házam belső kinézetével, elégedjetek meg annyival hogy tágas volt. díszes és szép. Átballagtam az előszobámból a nappaliba, és ledőltem a puha bőrkanapémra, ami elvileg rozsomákbőrből készült. ~Na nem azéból akire ti gondoltok, bár elég jól jönne egy regenerálódó kanapé~ A kanapé előtti asztalkán, amit általában csak lábtámaszként használok ott hevert laptopom, amit gyorsan az ölembe vettem, és ellenőriztem milyen feladataim volnának a hét hátralevő részében. Pénteken egy üzeletember feleségét kell követnem, szombaton a Pentagonba kell betörnöm, vasárnap pedig Argentinába kell mennem, ahol egy bujkaló exügynököt kell megtalálnom és likvidálnom. Vagyis azt, amit kb. minden második hétvégên. De addig is szabad a hetem, tehát van 2 napom kideríteni a jel eredetét.

A jelet ábrázoló képet elővettem, és êpp azon voltam, hogy beszkennelés után lefutassak rá egy keresést, mire megjelent Liho a kanapé mögött, és egy tál chimichangát rakott az ölembe.

-Tessék, itt a vacsora. - mondta majd a szeme megakadt a képen. -Ez mi?

-Ööö... Mostanság... belekezdtem az amatőr fotózásba, első témának pedig az ázsiai jeleket választottam  csak sajna a jelentésüket nem ismerem. -vetettem be az abban a pillanatban eszembe jutott legjobb hazugságot.

-Aha.-mondta, szemein lászott hogy nem hiszi ezt el, de nem zargatja inkább ha nem mondom el. Ezt is szerettem benne. Ezután a képhet hajolt, alaposan megnézte, majd kijelentette: -Ez a tűz jele.

Egy pillanatig döbbenten néztem, ha nem takart volna a maszk azt is lehetett volba látni, hogy majd leesett az állam.

-Hú. -jött ki belőlem a döbbenet lekűzdése után. -Köszönöm, sokat segítettél. Nem is tudtam hogy a cicaiskolában tanítják az ázsiai jeleket.

-Sok mindent nem tud még rólam. -mondta sejtelmes mosollyal, majd a hálószoba fele ment. -Ên megyek lefeküdni, holnap még el kell intéznem pár papírmunkát. Jóéjt főnök. -és bement a szobába. Én előtte azért jól megnéztem a hátsó oldalát. ~Az ilyen pillanatokban sajnálom, hogy nem támogatjuk a munkahelyi kapcsolatokat.~

Laptomat gyorsan lezártam, a fotót eldugtam, majd bementem a zuhanyzóba. Ám közben annyira a jelen gondolkodtam, hogy először a ruhámat se vettem le. Gyorsan leszedtem, majd a csempén visszatükröződő sebes testemet néztem egy darabig. Hát... még mindig jobb mintha két méteres zöld óriás lennék. 

Zuhanyzás közben végig azob gondolkodtam amit Liho mondott: a jel a tűz szimbóluma. Ezek szerint egy tűzimádó bagázs tagjai voltak? Vagy egy csoportté, akik fel akarják gyújtani a várost?~Ha utóbbi, akkor reméljük, hogy egy DC-s fejes se olvass el, mert eztörtént a Batman:Kezdődikben is.~ Esetleg az a Pyro nevű mutáns alapított volna magának egy szektát, ahol őt imádják? Mindegy is, majd holnap utánanézek.

Zuhanyzás után felkaptam a pizsamám ~értsd: ugyanazt a jelmezt, csak köntösszerű kivitelben~, és bementem a hálószobába.

Liho már ott feküdt a hatalmas ágy végén, fekete pizsamában, összegömbölyödve. A macskák valamiért szeretnem emberi közelségben feküdni, és ez a félmacska Lihoban is megvan. Egy picit megsimogattam, majd én is bebújtam az ágyba, és hamar elnyomott az álom. Nem is sejtettem, hogy az alvásom nem fog tovább tartani 3 óránál, és hogy még akkor este megoldódik a jel körüli rejtély, köszönhetően egy régi ismerősnek, aki váratlanul be fog törni a házamba.

Hogy ki ez a titokzatos személy?

Kiderül majd a következő fejezetben. ~Amire remélhetőleg nem kell közel egy hónapot várni, hanem egy-két két hét múlva már érkezik.~