- Szia, segíthetek valamiben?
Ijedten rezzentem össze. Az eladólány kedvesen mosolygott le rám.
- Oh, szia! Köszi, de csak nézelődöm - mondtam kissé zavarban. Visszafordultam a színes kis tégelyek felé tovább mustrálva a kínálatot.
- Nem tudod, hogy melyiket válaszd, ugye? - kuncogott. Haja neonzöld konytyba volt fogva feje tetején.
- Hát, iganzándiból... - kezdtem volna bele valamiféle magyarázkodásba, de nevetése félbeszakított.
- Segítek, ha szeretnéd - mosolygott kicsattanóan. Nem tudtam neki nemet mondani.
- Köszi - mosolyogtam én is.
- Elég világosszínű a bőröd, szóval valami világosat kéne választanod - itt lekapott egy tégelyt onnan, ahova én már fel sem értem - Ez mondjuk jól állna neked. Elég pirosas a szád, a bőröd meg nem tűnne olyan sápadtnak.
- Rózsaszín? - néztem kérdőn.
Az eladólány csak szélesebb mosollyal nézett rám, majd bólintott.
Végül is, elég feltűnő, bár valami kevésbé kislányosat szerettem volna.

Amint hazaértem, rögtön leellenőriztem, hogy anyáék itthon vannak-e. Természeresen sehol senki, apu aznap délutántól kezdve másnap reggelig tizenkétórázott, anya meg csak este tíz után érhetett haza.
Nem is vacsoráztam, csak lerúgtam a cipőim, kibújtam kabátomból és már szaladtam is fel a fürdőbe. Egy szál melltartóban és nadrágban álltam a tükör előtt, sima, barna hajam vállamra omlott.
- Nem értem minek hordasz melltartót, nincs is mit tartson... - motyogtam tükörképemnek gúnyosan. Sóhajtottam egyet, bordáim minden egyes levegővételemnél majd' átlyukasztották oldalam. Ilyen vagyok akkor, mikor majd kicsattanok. Benyomtam telefonomon a Sex Pistols-tól az Anarchy In The UK-t, hihetetlenül zavart a csend.
Furcsa volt ollót tartani a kezemben, elsöre nem is tudtam, hogyan fogjam. Levágtam az első tincsem. Majd a másodikat. A harmadikat.
Tudom, van akinek ez természetes, de a hajam a testem része. Még is annyit vághatok le belőle amennyit csak akarok, mégsem fáj vagy vérzik. Hihetetlenül jó érzés!
Egy örömteli sóhaj csúszott ki a számon, mikor végül az utolsó tincsem is a földre hullot. Hajam már csak épp hogy a vállamig ért. Jobban állt, mint gondoltam.
Először szőkítettem hajat, ezért kicsit nehézkesen kentem fel, és folyamatosan prüszkölnöm kellett a szagától, de persze ha már egyszer elkezdtem be is felyeztem. Viccesen néztem ki fóliába bebugyolált fejjel. Fura kék lötty folyt ki a hajamból, mikor öblítettem. Ezután a színező persze gyerekjáték volt.
Mikor végeztem mindennel, elég hosszú idő után először néztem elégedetten a tükörbe. Persze még mindig sovány voltam és nem volt mellem, de valahogy még is szebbnek láttan magam. Az eladólánynak igaza volt, tényleg nagyon jól állt a rózsaszín. Persze nem rikító pink volt, hanem inkább olyan halvány, pasztelles árnyalat, de még jobb is így. Úgy néztem ki, mint aki képes pozitívan gondolkodni.
- Egy hullához képes egész csinos - engedtem meg tükörképem felé egy mosolyt.
A földszintről motozkálást halottam, anya hazajött. Gondolkodtam egy darabig, hogy tegyek-e úgy, minthogyha már aludnék, vagy pedig menjek le köszönni. Persze annyira büszke voltam magamra, hogy az utóbbi mellett döntöttem. Mikor anyu meglátott már a lépcső tetején, a szemei majd' kiestek a helyükről. Kicsit elvette ezzel a bátorságom, egy pillanatra megtorpantam, de végül úgy döntöttem, hogy szarok rája, és megszívva magam lementem elé, hogy megöleljem.
- Úr Isten! - szaladt ki a száján.
- Szia, anya! - mondtam, majd mosolyogva megöleltem.