Azt mondtam anyának, hogy fodrásznál voltam, így kicsit megnyugodott.
Apának csak két nap múlva tűnt fel, hogy egyáltalán megváltozott rajtam valami, akkor is csak azért, mert miután hajat mostam rózsaszín maradt a kád. Csak az én apukám ilyen?
Hétfő reggel úgy döntöttem kicsit sötétebben öltözök fel a szokásosnál. Fekete cipő, fekete farmer, fekete ing, fekete pulcsi. Csalódottan konstatáltan, hogy ennyi volt minden sötét ruhadarabom. Azt hiszem, be kell újítanom a ruhatáram.
A suliban reggel megbámultak páran, és egy-két tanár meg is dícsérte a hajam. Forever ölón lol.
Délután a városi könyvtárba mentem tanulni, mint mindíg.
- Fura a hajad.
- Aha, észre vettem én is.
Gus nem tudott mit tenni válaszommal, csak harapott egyet szendvicsébe, közben tovább mustrálva engem. Arra várt, hogy megszólaljak, haha.
- Mit tanulsz?
- Matekot.
- Hát az szar.
- Ja.
Miután a srác már nem tudott mit mondani, leült mellém, és tovább majszolva fura szagú szendvicsét egy mangát kezdett el olvasni.
A könyvtárosnő fiaként állandóan itt lógott, tekintettel arra, hogy nem voltak barátai.
Én pedig azért lógtam itt, mert otthon nem szerettem lenni, és nem voltak barátaim.
Így hát tökéletesen kiegészítettük egymást.
Bár nem mintha olyan szoros lett volna a kapcsolatunk. Egyszerűen mivel nem járt se főiskolára, se egyetemre, és mivel az anyjával lakott, ezért rengeteg ideje volt semmittenni. Általában csak leült mellém, néha tett egy-két megjegyzést, esetleg elmagyarázott valamit. Amúgy elég okos. Olyan mint egy fekete hajú, duci, szemüveges Bózont Skoobydoo nélkül.
- Jó a szagod, amúgy.
- Kösz. - mindig ezt mondta, mikor unatkozott és nem tudott semmit sem felhozni beszédtémának. Eléggé gyakran volt ilyen- Ezt, asszem most csak én mondhatom el magamról.
- Azt mondod? - nem igazán zavartatta magát, letette szendvicsét az asztalra - amiből feltételezem ketchup foljt ki -, és megszaglászta pólóját.
- Jah, asszem igazad van. Pedig még csak két hetes.
- Fúj. - kuncogtam.