BOLDOG ÚJÉVET GÁJZ! ❤❤

Süvítő szél zavarta az éjszaka csendjét.

Lassan megmozgatta a faágakon csücsülő zöld leveleket, táncra hívva őket, akik szíves örömest elfogadták az ajánlatot, és szépen libbentek a nyári fuvallat mindenegyes szavára. A magas pázsit is engedelmeskedett, és együtt mozogtak a levelekkel.

A Hold fénye bevilágított mindent. Mintha valami mesebeli álom lett volna.

Aztán ez az álom szertefoszlott, amikor egy magas, sötét alak lépett ki a mezőre.

Egy percre megállt minden. Nem táncoltak a levelek, nem mozgott a pázsit sem, és mintha a Hold is elsötétült volna.

Az alak körbenézett, és elindult. Egyenesen a mező közepe felé, ahol aztán megállt, és várt.

A szél újra nekikezdett játékának, nem zavartatva tovább magát. Az ismeretlen még mindig várt.

- Csakhogy megérkeztél, kedvesem – zengte be a tisztást egy fagyos női hang. A férfi meg sem rezzent.

- Egy ilyen szép hölgyet megvárakoztatni egyenlő a legfőbb bűncselekménnyel – bókolt a sötét alak.

- Több ezer éve házasok vagyunk, ismerlek, Erebosz.

Az istent meglepte neje ridegsége. Nem számított arra, hogy ily módon fogja fogadni. De ha már így alakult, megpróbálja kihozni belőle a legtöbbet.

- Ha arra gondolsz, hogy hátsó szándékom van, akkor tényleg túl jól ismersz – simította ki fekete tincseit az arcából a férfi.

- Jobban, mint a Tartaroszt, kedvesem. Miben kell a segítségem? - jelent meg teljes pompájában az istennő.

Hófehér bőre, akár a csillagok színe, szemei, mint egy-egy sötét gödör, haja, akár egy sötét folyó, ruháját mintha magából az éjszakából szőtték volna.

- Elbűvölő vagy, mint mindig, Nüx – nyújtotta felesége felé a kezét Erebosz.

- Térj a lényegre, jóuram. Nem érek rá egész éjjel – karolt férjébe az istennő.

- Szeretném, ha csatlakoznál egy családi összejövetelhez...

- Jól tudod, hogy nem áll szándékomban elfoglalni az Olimposzt – szakította félbe a férfit a nő – Sokkal inkább maradok a sötétben, apánkkal, és figyelem, hogyan félnek a halandók egy-egy játéktól a sötétben.

- De képzeld el, mekkora hatalmad lenne, mint a mindenség királynője! – fogott bele neje győzködésébe a Sötétség – A magunkévá formáljuk ezt a világot, a halandókkal együtt. Mi fogunk uralkodni rajtuk, és akkor annyit játszol az elméjükkel, amennyit csak akarsz!

Nüx elgondolkodott. Valóban kecsegtető ajánlat, de mégis...

- Két ősisten nem szállhat szembe egy egész család olimposzival - zárta le a témát az istennő – Felejtsd el, Erebosz ezt az egészet, és térj haza...

Azzal a nőt elsodorta az éjszaka, és az isten ismét egyedül ácsorgott a réten.

- Sajnálom, de ezt nem tehetem meg. Már nem...