- Biztos, hogy ezt akarod tenni? – kérdezte Scorp, ötezredjére a reggel folyamán.

- Biztos – bólintottam, ahogy haladtunk felfelé a lépcsőn – A nő szerint össze kell szednem a Halál Ereklyéit. Vagyis meg kell keresnem azt a ba... vagyis Jamest. Nála van a köpeny. A kő valahol a Rengetegben lesz...

- A pálca apádnál van. Azt hogy szerzed meg, nagyokos? – fogta a fejét mögöttem.

- Megoldom – válaszoltam röviden.

- Aha, ezt mondtad akkor is, amikor részegen megcsókoltad Rorát – hozott fel egy kényes témát, és láttam a lelki szemeim előtt, ahogy forgatja a szemét.

- De megoldottam – vontam vállat.

- Ja, végig sírta a napot utána...

- Most nem ez a lényeg – szóltam vissza ingerülten – Szerinted ki lehet a jós?

- Alap, hogy Sunlight professzor. Elvégre jóslástan tanár, Apollón meg amúgy is a jóslás istene is... vagy valami olyasmi... – gondolkodott hangosan Scorp.

- Lily tudni fogja – jelentettem ki. Legalábbis nagyon remélem.

- Szerinted hova ment Aurora? – lihegte mögöttem a szőke. Na, pont erre nem akartam gondolni.

- Nem tudom, de nem is érdekel...

- Hazudsz – vágta rá, amire inkább nem reagáltam semmit. Mindenki jobban jár.

A Griffendél klubhelységéhez érve elmondtam a jelszót, majd bemászva a lyukon azonnal a lány vörös fejét kezdtük keresni.

❄❄❄

- Al? Scorp? Mit kerestek ti itt? – pillogott nagyokat a húgom, mikor megtaláltuk egy tó melletti fánál. Ha Rose nem igazít útba minket, akkor nagy valószínűséggel még mindig keresnénk.

- Van egy kisebb... problémánk – vakarta a tarkóját idegesen a szőke.

- Fogalmam sincs, hol lehet Aurora ne is kérdezzétek – sóhajtotta gondterhelten – Már találkoztam McGalagonnyal is, és neki is elmondtam.

- Nem erről akartunk beszélni veled – léptem előrébb – Meglátogatott egy istennő... valami Mnanosz, vagy ki...

- Az nem Mnémoszüné? – kérdezett vissza, elfojtott nevetéssel.

- Az most nem lényeg! – vágtam rá sértetten – Azt mondta, hogy meg kell keresnünk a Halál Ereklyéit. Emlékszel még arra, amiket apa mesélt, nem?

- De, de... – nézett félre hezitálva – Al, nem lenne helyes. Rengeteg ellenség felbukkanhat, ha megpróbáljuk...

- De ha meg sem kíséreljük, akkor oda minden, amiért eddig dolgoztatok Aurorával – fogtam meg a vállát, leguggolva hozzá – Lily, kell az a három ereklye.

A vörös gondolkodóba esett, és szinte hallottam, ahogy forogtak a fogaskerekek a fejében. Mégsem kellett sok, hogy kinyögje:

- Rendben. De csak akkor tudjuk elkezdeni, ha előtte beszélünk Jamesszel és Apollónnal. Éószt bízzátok rám – osztotta szét a feladatokat, mire mindketten bólintottunk.

Hosszú nap áll még előttünk.

❄❄❄

James levelét egyedül vállaltam. Scorp addig elment Lilyvel Bower professzorhoz.

Én meg ott ültem a klubhelységben, és fogalmam sem volt róla, hogyan is kezdjem.

Az lett volna a legjellemzőbb rám, ha két mondatban leírom, mi kell, és kész, de ezt valahogy nem éreztem helyesnek.

Túl sok időt töltöttem Aurorával... meglátszik.

Végül nekifogtam, és három oldalban beszámoltam az elmúlt hetek eseményeiről. Nem tudom, miért is írtam le mindent, de jól esett. Kiadtam magamból azt, amit egyszer már előadtam Scorpiusnak is, de most valamiért mégis más volt.

Na persze, ez nem azt jelenti, hogy előfordul még egyszer.

Elküldtem a levelet, a bagolyházból visszafelé tartva viszont elöntöttek az emlékek a bő félévvel ezelőtti eseményekről.

Pontosan meg tudtam volna mondani, hogy hol csúszott el a hableány, és hol kaptam el. Túl élénken élt bennem.

Megráztam a fejem, és visszabaktattam a pincébe.

Nem szabad ilyeneken gondolkodnom. Megkeresem, amit számon kértek, aztán lepasszolok mindent Scorpnak és Lilynek. Nem akartam, hogy ennél több közöm legyen ehhez az egészhez.

Mondjuk a pálca megszerzése izgalmas lesz. Apám szerint, ha megölöd az ellenfelet, akkor lesz tiéd az ereje. És jelen pillanatban az övé.

Megölni csak nem fogom a saját apámat... bár néha hoz olyan idegállapotba, hogy képes legyek rá.

- Ennyire ne fájdítsd a fejed, Potter – rángatott vissza a valóságba egy kaján, férfi hang.

- Nem a maga dolga, mit csinálok – szóltam vissza, és már menni készültem, azonban Sunlight professzor nem így gondolta.

- Mint a hőn szeretett unokatesóm leendő férje, kötelességem nézni az egészségi állapotodat – borzolta össze a hajamat.

- Maga megbolondult! – toltam el a kezét, és mintha pár fokkal melegebb lett volna a légkör. De lehet, csak én éreztem így.

- Az meglehet – vonta meg a vállát – Viccet félretéve, gondolom kéne egy kis segítség a kővel és a pálcával kapcsolatban...

- Talán. De ez nem a maga dolga – fontam össze magam előtt a karom – Megoldjuk egyedül.

- Arról ne is álmodj, varázsló! Megígértem Aurorának, hogy vigyázok rátok, és ezt szándékozom is betartani! – kötötte az ebet a karóhoz – Ráadásul ismerem a Halált...

- Gyógyítás istenként ez nem véletlen – forgattam a szemem.

- Igen... nem! Azt a Halált, aki találkozott a te... nem t'om hányadik ükszülőddel! – jött teljesen lázba, mint valami túlkávéztatott gyerek.

- És én ezt higgyem is el? Az csak egy mese...

- Neked talán az, de sose felejtem el Thanatosz arcát, amikor nem találta meg a köpenyes csávót – röhögött fel – Ha valaki tud segíteni, az ő lesz. Maga a nagybetűs Halál...

❄❄❄

Bizalmatlanul sétáltam az isten mellett, aki valósággal világított a sötétben.

Szó szerint.

Tehát ha eddig nem tudta valaki, hogy itt vagyunk, akkor most már biztos, hogy tisztában van vele.

- Ne tojj be, kölyök, ez csak az Alvilág – csapott a vállamra, én pedig azt hittem, mentem leátkozom a haját a fejéről.

- Nem tojok be. Ha eddig nem tűnt volna fel, nem vagyok az a típus...

- Csak a nődtől ijedsz meg... – dúdolta jókedvűen.

- Aurora nem a barátnőm, és többet nem is lesz az! – keltem ki magamból – Miért olyan kurva nehéz ezt megérteni?!

- Tudod, kölyök, én jóslás isten is vagyok. Alias látom a jövőt – mutatott a fejére, azonban én erősen kételkedtem abban, hogy tényleg van ott bármi is.

- Ez még nem azt jelenti, hogy igaza is lesz – morogtam az orrom alatt.

- Nekem mindig igazam van! – csapott a saját mellkasára – Kivéve, amikor nem... nézd, megjöttünk!

Azzal elrohant egy nagy, fekete épület irányába.

Ritka hülye ez is.