Próbáltam türtőztetni magam kérdések terén. Pedig egyszerre vagy ezer kavargott a fejemben.

Viszont érdekelt a téma, amiről körülöttem folyik a szó, bár a legtöbbször semmit nem értettem belőle.

Ezt pedig a saját tudatlanságomra írtam.

Hiába próbáltam emlékezni, és megjegyezni a dolgokat, minden elúszott, és egy idő után semmit nem tudtam volna visszamondani.

Így hát jobb ötlet híján csendben hallgattam a számomra nem igazán tiszta szövegelést.

Egyetlen egy biztos pontom volt, még pedig, hogy az a fiú fogta a kezem, és nem hagyott elveszni. Igaz, a nevét nem tudtam volna felidézni, de abban biztos voltam, hogy ha a közelében maradok, nem fogok elveszni.

- Az utolsó? – ráncolta a szemöldökét egy vörös hajú lány – Rora mesélte, illetve Dumbledore festménye is említette, hogy vagy hatszáz évvel ezelőtt élt az utolsó. Vagyis mára már rég halott.

- Nem feltétlen – rázta a fejét egy barna hajú lány – Kheirón mesélte, mikor kicsi voltam... volt egy féltestvére, akinek boszorkány volt az anyja. És Kheirón is addig él, amíg szükségünk van rá.

- De ha még mindig szükség lenne erre a Tempusra, akkor miért van itt Aurora? – vonta fel a szemöldökét a mellettem álló fiú – Vagy ez csak nekem nem tiszta?

- Alapból hülyeséget beszélsz, kölyök – állt fel az aranytrónról a középső fószer... hogy is hívták?

Valami Z betűs...

- Tempus neve latinul órát jelent. Szaturnusz fia, vagyis nem görög, hanem római. Az egyike azoknak a félisteneknek, akik képesek voltak összecsiszolni a mágiát az isteni erejükkel. Időtitán gyereke, így kedvére szórakozik az életkorával – vette magához a szót az előttünk álló barna hajú nő – De miért olyan fontos ezt nektek tudni?

- Mikor lent voltunk a Tartarosz mellett, Aurora azt mondta, keressük meg. Ráadásul Bastet is őt említette. Szerintem van rá esély, hogy mellénk álljon...

Itt kezdtem megint elveszíteni a fonalat.

Ki az a Bastet?

- Feltéve, ha megtaláljátok – vont vállat a Z-betűs nevű – Eléggé eldugott helyeken húzza meg magát mostanság.

- Bastet? – bukott ki a meglepett kérdés a szürke szemű istennőből.

- Igen, vagy két napja kaptuk el, amikor a tábor orákulumát készült megtámadni – bólintott a vörös hajú – A faggatásnál csak annyit mondott, hogy Erebosz tudja, kit kell keresnünk, csak azt nem, hogy hol...

- Vagyis egy lépéssel vagyunk lemaradva, mint az ellenség... klassz – horkantott fel egy szőke, vakítóan fehér fogsorú egyén.

- Nem, behoztuk a lemaradást – rázta a fejét a barna hajú lány.

- Vagyis, reménykedünk benne...

- Tegyük ezt félre – szólalt meg a mellettem álló – Valamit tud Bastetről, amit mi nem, igaz?

- Meglehet, kölyök – vont vállat a szürke szemű.

- Akkor hallgatjuk – fonta össze a karjait maga előtt a vörös hajú.

- Bastet Hádész és Ízisz lánya, aki a hatos bungaló lakója volt. Alapvetően egy kedves kislány volt, azonban miután valaki... – nézett rosszallóan át a válla felett, egyenesen a szakállas egyénre –... megölte az anyját, elsötétült. B volt a beceneve, ami a nevéből, illetve az Erebosz oldalán való rangjából származik...

- Mert ő Erebosz jobb keze! – világosodott meg a vörös és barna hajú lány egyszerre.

- Kinek a mije? – kaptam fel a fejem, hátha elkapom az elveszett fonalat... aha, nem jött össze.

- Majd később elmagyarázom – paskolta meg a fejem a fekete hajú fiú – Azzal kapcsolatban, hogy hol találhatjuk meg Tempust, nincs valami ötletük?

- Erős félvér, mégsem tudjuk - rázta a fejét a szürke szemű - A legegyszerűbb, ha a hozzá kapcsolódó prófécián indultok el. Mellesleg meg Apollón adta a verset, őt kérdezzétek.

- Feladathárítás... nagyszerű... – morogta az orra alatt a barna hajú fiú.

- Rá meg jobb néha nem támaszkodni... Mindegy, azért köszönjük – villantott fáradt mosolyt a vörös hajú, majd hátat fordított, és elindult kifelé. A többiekkel a nyomában.

Őszintén szólva fogalmam sincs, mit válaszoltak erre az istenek, vagy maga az Apollónnak nevezett, mert azt már nem hallottam, de éreztem az egyiknek a pillantását a hátamon.

És a hideg rázott tőle.

- Akkor most hova? – tette csípőre a kezét a barna hajú lány, ahogy egy nagy lifthez értünk.

- Összegezzük... Tempust kell keresnünk, illetve tudjuk, ki pontosan Bastet... basszus ennyi infóval nem sokra megyünk – rúgott fel egy követ a barna hajú fiú.

Nevét nem tudom, szóval maradt barna hajú fiú. Ahogy a maradék három emberke is a hajszíne alapján lesz elnevezve. Azt hátha nem felejtem el.

- Rora tudna már ezzel is mit kezdeni... – sóhajtotta gondterhelten a vörös hajú.

- De ő most nem elérhető – pillantott rám fél szemmel a fekete hajú.

- Most rám célzol? – vontam fel a szemöldököm.

- Nem ez a lényeg! – sóhajtotta gondterhelten a barna hajú lány – Fogalmunk sincs, hol lehet Mnémoszüné!

- Nekem ez lett volna az első kérdésem... – jegyezte meg a fekete hajú.

- Mire akarsz ezzel kilyukadni? – ráncolta a homlokát a másik fiú.

- Srácok...

- Arra, hogy ez a Tempus gyerek ráért volna, Rorának viszont órái vannak hátra! – emelte fel a hangját a mellettem álló.

Nem tetszett, hogy ezek ketten veszekedni kezdtek. Ahogy ki tudom venni, komoly bajok vannak, erre leállnak vitatkozni, mintha hároméves gyerekek lennének.

- Tempust keressük meg először. Ez a végleges döntés.

A barna hajú meglepően nyugodt maradt. Míg a fekete hajú majd' felrobbant. Egyre erősebben szorította a kezem.

- És mi lesz, ha elkésünk?! Aurora sokkal tapasztaltabb nálunk, szükségünk van rá! – lépett fenyegetően előrébb – Nem hagyhatod figyelmen kívül! Meg különben is, ki és mikor választott ki vezetőnek?

- Albus... – nézett szúrósan a vörös hajú a feketére.

- Szerinted nem tudom?! – vágta rá kissé idegesen a másik – Három hét múlva pedig az életét is elveszti! Előre kell gondolkodnunk, vagy megütjük a bokánkat!

- Ez akkor sem megoldás!

- Nyugodjatok már le! – nem emlékeztem rá, mióta veszekednek, de elegem volt belőle – Halványlila gőzöm sincs róla, min cibáljátok egymást, meg miért, de ha ennyire fontos nektek az a csaj, akkor verjetek magatokba némi észt, és viselkedjetek! – fontam össze a karom magam előtt.

A két srác duzzogva fordult el a másiktól, míg a lányok az én vállam veregették. Hát, oké.

A lifttel kényelmesen utaztunk lefelé, magamban dúdolgatva a zenét, ami a háttérben ment. A többiek nagyban tárgyaltak valamit, de hogy mit, azt inkább ne kérdezze senki. Ugyanis fogalmam sincs róla.

És nem csak azért, mert a memóriám nem a régi. Rettentő halkan beszéltek, és minden egyes liftajtó nyitódásnál elhallgattak.

Ilyenkor olyan jó lenne tudni, mi zajlik körülöttem...