Megmondom, teljesen őszintén, fogalmam sincs, mit is gondoljak a történtekkel kapcsolatban.

Valamennyire megnyugtat a tudat, hogy van, amire emlékszik, és egyenesen örülök, hogy az pont az én szemem, de ugyanakkor bennem van a kétség, hogy miért pont erre az egyre emlékszik. Miért csak a zöldre?

Leültettem egy székre a verandán, mire Dionüszosz a kezébe nyomta a kártyapakliját. Aurora egy ideig értetlenül nézte, aztán olyan érdeklődéssel kezdett játszani a lapokkal, mintha egy ötéves bőrébe bújt volna.

- Akkor csak a szemszíned maradt meg neki? – vonta fel a szemöldökét Kheirón, melyre bólintottam – Ez igazán érdekes.

- Nekem egyedül Annabeth neve volt az, amire emlékeztem Héra akciója után – szólalt meg Percy – Jászon meg egyenesen semmire.

- Azért mert Héra tovább is gondolkodott. Erebosz csak el akarta tűntetni a képből Andyt, hogy könnyebben átvegye a hatalmat – magyarázta Mr. D, egy újabb pakli kártyát keverve.

- Az Aurora – morogtam az orrom alatt.

- Parancsolsz, Aaron?

- Hagyjuk – sóhajtottam – Ha Dane-nek igaza van, akkor még van hátra 40 óránk. Hol keressük Mnémoszünét?

- Te találkoztál vele – bökött rám Lily – Amikor odaadta az apa cetlit. Nem mondott valamit?

- Nem – ráztam a fejem – Csak annyit, amit már teljesítettünk. A Halál Ereklyéi és Apollón...

- Várjunk csak! – csapott az asztalra a húgom, mire Rora összerezzent.

- Lily? – vonta fel a szemöldökét Percy.

- Mi van, ha nem Pollyt keressük? – nézett körbe – Azt mondtad, Mnémoszüné úgy fogalmazott, keresd a jóst. Apollón nem jós elsősorban...

- Ez igaz – kapott a témán Annabeth – Ő inkább költő és napisten, másodállásban jós...

- De akkor kit kellene keresni? – ráncoltam a szemöldököm.

- Valakit, aki elsőállásban jós – adta meg a választ.

- Bölcsesség és Halál, e két személy vár reád... – kevergette a kártyalapokat Aurora.

- Mi? – nyögött fel Percy – Mit mondtál? Mit mondott? – kapkodta a fejét.

- Ő is kapott volna egy próféciát? – meredt elgondolkodóan maga elé Annabeth.

- A versem kiválasztottja... Phoibét kell keresnünk – világosodtam meg – Megígértette velem, hogy vigyázzak Aurorára, a verse kiválasztottjára.

- Vagyis Phoibé sokkal okosabb, mint ahogy azt gondoltuk - simogatta a szakállát Kheirón – Keressétek meg, talán jutunk valamire.

- Nemcsak talán. Biztos...

❄❄❄

- Phoibé! – kiáltotta mellettem Lily.

A tóparton találtuk meg néhány aphrodités lány társaságában. Jól láthatóan nem igazán érezte kényelemben magát.

Meg tudom érteni.

A kislány felkapta a fejét, és kiszabadította magát a sok, rózsaszín szalag meg csillámpor közül.

- Tessék – battyogott oda hozzánk.

- Aurora kapott tőled egy próféciát, igaz? – csaptam azonnal a közepébe.

- Na, nyugi, igen. Van egy versem neki. De miért olyan fontos ez nektek? – pislogott ránk zavarodottan.

- Elvették Rora emlékeit. És nem tudjuk, hogyan induljunk el – magyarázta Lily – Abban reménykedünk, hogy talán ez segíthet.

- Nem fog... vagyis talán... – gondolkodott el. Nagyon furcsa volt egy ötévest gondolkodni látni – Ha segít is, nem biztos, hogy úgy, ahogy ti azt szeretnétek.

- Egy próbát megér – térdeltem le a kislány mellé, Lily pedig előszedte a pergament és a pennát.

Phoibé nagyot sóhajtott, majd elszavalta a rövid versikét.

- Hol viszály és győzelem? Mi? – ráncolta a szemöldökét a húgom.

- Ott bosszú önfeledt... szerintem ez nem véletlen van így – ráztam a fejem – Menjünk vissza. Köszönjük, Phoibé – biccentettem a kislány felé, ahogy felálltam.

- Mondtam, hogy nektek nem segíthet. Aurora bejárta két nap alatt Hádészt és az Olimposzt. Találkozott azokkal, akikkel kellett. Nincs meg a tudásotok ahhoz, hogy értelmezzétek – nézet ránk ártatlan tekintettel. Mindig emlékeztetnem kell magam, hogy valójában egy több tízezer éves titanisszal állok szemben, nem egy ötévessel.

- Azért megpróbáljuk – pillantott rám Lily, én pedig bólintottam – Köszönjük.

A kislány bólintott, majd elszaladt. Gondolom, minél messzebb a tízes kabin lakóitól.

- Akkor adott a feladat – tartotta maga elé a lapot Lils, miközben visszaindultunk a Nagy Ház felé.

- Megkeressük a Bölcsességet – bólintottam – Hádész volt a Halál. Akkor Athéné lesz a másik.

- Bölcsesség és Halál, e két személy vár reád... Viszont az eleje az zavar.

- De így értelmet nyer a „Hallgass a zsenire, tedd el nézeteidet". Törölték a memóriáját, így nem tudja követni a saját protokollját. Muszáj ránk hallgatnia, ha életben akar maradni. Még ha erről nem is tud – vágtam zsebre a kezem.

- Pontosan. És ez is rettentően zavar – ütögette az állát a mutatóujjával – Idegesít, hogy nem tudom, mit jelent.

- Engem is, de most azt találjuk ki, hogy jutunk el Athénéhez. A többi ráér később – léptem fel a verandára.

Egyedül Percy és Aurora hiányoztak az előbbi bagázsból. Ezek szerint a srác csak elvitte valamerre, hátha eszébe jut még valami.

- Van valami? – kapta fel a fejét Annabeth, Lily pedig átnyújtotta a lapot - Az igen... három prófécia? Mi folyik itt? – ráncolta a szemöldökét.

- Plusz a tavalyi – bólintott Lily – Az isteneknél fejetlenség uralkodik. Lehet, van olyan, amelyik nem is igaz...

- Hiba így gondolkodni, leányom – tette Kheirón Lils vállára a kezét – Okkal van négy prófécia. Az istenek tudják, mit tesznek, még ha ez nem is tűnik túl ésszerűnek.

- Vagy csak szimplán berúgtak – vontam vállat – A lényeg, hogy fel kell vennünk a kapcsolatot anyukáddal – pillantottam Annabethre.

- Gondoltam. Kheirón...

- Tudom. Argosz elvisz titeket az Olimposzhoz. Ha minden igaz, ott megtaláljátok Athéné istennőt. Addig is szedjétek össze a szükséges felszerelést. Annabeth, téged megbízlak Aurora hátizsákjával...

- Kheirón, biztos, hogy egy amnéziás félistent akarsz küldeni egy ilyen fontos küldetésre? – szólt közbe Dionüszosz – Nem lenne a legjobb döntés.

- Ebben az esetben az, Mr. D, higgy nekem – bólintott a kentaur – Délben találkozunk a Félvér-hegyen.

Ezzel útnak engedett minket.