Egy dohos szobában kelek.Fogalmam sincs hány óra,de az ablakon beszűrődő hold fénye arra utal,hogy még messze járunk a reggeltől.Eszembe jut,hogy milyen szörnyű helyen vagyok.Eszembe jutnak a tegnap történtek.
2 napon belül karácsony és az is lehet,hogy mire apám haza ér,már nem leszek életben.
Mr.Grogby szavai járnak a fejembe.
Nekem kell kivégeznem a szeretteimet?Micsoda beteg és mocskos dolog ez!
Utálom a maffiát,utálom az egész kicseszett életemet!
Ha lehetne egyetlen kívánságom,már tudom,hogy az lenne,bárcsak normális ember lehetnék,mint Loretta,vagy Niall.Élném nyugodt minden napjaimat és csak azon problémáznék,hogy anyu miért nem főzött ma,vagy éppen miért kell ilyen korán felkellni hétvégente apám kedvéért.

Fel kelek a kemény matracról és körül nézek a kis helységbe.Mindent fa borít.Egy fa polc és egy fa komódon kívül csak egy lámpa áll a sarokban magányosan.Hiányzik Harry és Louis.Mit szól majd Moria vagy Leo ,ha nem találnak otthon?

Az ajtóhoz sétálok és kinyitni készülök,de a zár nem kattan.Tehetetlenül állok.A kabátom még mindig rajtam van,bár a kis szobában türhető a hőmérséklet.
Az ablakhoz sétálok és kinyitom azt.Bukó ablak.
Szomorúan veszem tudomásul,hogy ezt nem lehet kitárni,hogy aztán lemászhassak rajta.
Vissza ülök a matracra,ami ágyként funkcionál jelen helyzetben.Poros és kellemetlen szagú.Levetem kabátomat és pulcsimat,majd az egyiket a fejem alá,míg a másikat a testemre terítem.Megpróbálok aludni.
Lehunyom a szemem,de nem jön rá az álom.Érzem,ahogy hozzá érek kisîrt szememhez,hogy fel van dagadva.

Reggel léptek zaját hallom.Kinyitom a szememet és nyugodtabb vagyok,mikor érzékeli a fényt.
Végre feljött a nap,ami új kezdetet jelent.
Görcsbe ugrik a gyomrom,mikor eszembe jut,hogy ma valami olyasmit kell megtennem,amit még legrosszabb álmaimban se.
Tudom,hogy képes vagyok valamit kitalálni a szökésemre,tudom,hogy véget fogunk vetni ennek az egésznek,csak azt nem tudom még hogyan.Meglepődök optimizmusomon.

-Kellj fel Nadia!Megyünk reggelizni.-szól Liam.
Felülök.
-Miért kell velem úgy bánni mint a kutyával?
Hangom rekedtes.
-Ne reklamálj.Gyere!-int meglehetősen nyugodtan.
Felállok és lassú mozgásommal lassan botorkálom Liam felé,aki megfogja a karom és így begyorsítva,vagy inkább cibálva visz maga után.
Elmegyünk egy tükör melett,amibe csak egy futó pillantást tudtam vetni ,dez az is kár volt.
Hajam kócos,szemem alatt sötét karikák húzódnak és úgy nézek ki,mint egy hajléktalan.
Mr.Grogbyt nem látom,aminek nem tudom eldönteni,hogy örüljek-e vagy sem.

A kocsiba rápillantok a műszer fallra.9:24.Végre látok időt és egy furcsa érzés kerít hatalmába.Ez a pár óra is amit abba a borzalmas házba töltöttem,úgy tűnik mintha egy hét lett volna.
Hosszadalmas,csendes út után,amit a hátsó ülésen töltöttem,megállunk egy kávézó előtt.Ez az a kávézó,ahol először beszéltem Liammal a fiúk társaságában,nem is olyan régen.
-Te most itt maradsz.Bezárlak szépen és kussban elüldögélsz,mert amire kiérek és valami furcsát vélek felfedezni választhatsz midet szeretnéd összezúzni.-mosolyog.
-Micsoda egy undorí...-sziszegem,de félbe szakít ciccegésével.
-Vigyázz,hogy mit mondassz!
Liam kiszállt a járműből és becsúkta azt maga után.
"Túszul ejt,de kapok tőle reggelt.Micsoda szép gesztus tőle!"
Kotorászni kezdek a kalaptartóba,majd az ülés alatt.Egy csokipapíron és egy csomag zsepin kívül nem találok semmit.Felmérem a terepet.A parkoló nem olyan nagy,de távolabb állt meg a többi autótól.
Gondolataimat egy csipogás szakítja meg.Összerezdülök és fejemet kapkodom jobbra-balra.
-Mi a...?
A vezető felöli részen kezdek el kutakodni és felfedezek egy telefont.Az ajtó és az ülés közé volt csúszva.
Felkapom,majd gyors üzemmódba kapcsolva nézem meg.
-Le van kódolva!-mérgelődök hangosan.
A telefon képernyőjét úgy fordítom,hogy a fény megcsillanjon rajta,így látom rajta az újlenyomatokat.A nyomatok a számokon látszódnak.
Remegve pötyögöm be és feloldódik a telefon.
A lehetségesnél jobban kezdek el remegni és a percek,csak úgy rohannak.
"Liam,bármelyik percben megjelenhet."
Tárcsázni kezdem apu számát és remélem,hogy vegye fel.Vegye fel,mert az életem is múlhat ezen a híváson.
A vonal kicseng.Szememmel vizslatom a kávézó ajtaját miközbe a fogaimat kocogtatom össze.
-Hallo?Itt To...
-Apa!Apa?Én vagyok Nadia...-hadartam és könnyeim folyni kezdtek.-Baj van,nagyon nagy.Elraboltak,Grogby...vagy is Liam.Liam Payne.
-Hol vagy Nadia?Lassabban!
Ekkor kilépett Liam és sietős léptekkel,szinte már futva közelített.
-Segíts!-csaptam le ezzel a telefont és visszadobtam ahol találtam.Sírásom,nem hogy elapatt volna.Már szinte bőgtem.
Liam kitépte az ajtót és hallottam,ahogy puffan a telefon az aszfalton.
-A picsába!-kiálltja el magát és rám néz,majd ismét a telefonra.
Felveszi és beül a kocsiba.Rám mered.
"Rájön,rá fog jönni!"
Emeli kezét,de a levegőbe megáll.
-Mit műveltél?-üvölt és a kormányra teszi kezét.-Most csak ezért nem ütlek meg,mert jelenésed van,különben már nem lennél eszméletednél.
Fülem cseng ,testem az ülésbe tapad,ahogy Liam eszeveszett tempóba hagyja el V kávézóját.
***
Frissen és ropogósan tőlem!
Hosszadalmas kifejtéseiteket,esszéiteket várom kommentbe...na jó nem,de örülnék neki.
Xx ivett