-Hiányoztál.-suttogta Harry.
Torkomban csomó keletkezett.Az érzés amit akkor és ott éreztem leírhatatlan.Még sem a 9 betűs szó,de nagyon sokat számított.
Kifordultam öleléséből és ráhelyeztem a zongora billentyűkre az ujjaimat.Céltalanul nyomtam le a magas hangokat és így alakítottam ki egy dallamot.Csak sodródtam az árral.
Harry hatalmas tenyerét combomra helyezte.

-Mi lesz ha apám meglát?Beszéltél Louissal?-kérdeztem miután szorosan mellette ültem és élveztem társaságát.
-Nem tudom.Talán jobb lenne ha lassan elmennék.Így is tudomására fog jutni,hogy itt voltam.-eresztett egy halvány mosolyt amelyben kis gödröcskéi is meglátszódtak.
Ez az ember gyönyörű.Harry gyönyörű.
-Apám nem olyan veszélyes ember,mint amilyennek látszik.Vagy csak akar látszani.Okos és ez hatalmas előnyére válik bizonyos dolgokban.Régen mindig sokat kirándultunk és akkoriban még sokkal szorosabb volt a kapcsolatunk mint mostanság.-kaptam a kis medálhoz ami a nyakamba lógott.A felismerés felcsillant szemembe.
-Oh.Ezt...-vettem le nyakamból és a kis ezüst lancról lecsúsztattam a medált...-neked vettem.Nem most akartam odaadni.-szomorkodtam.
Harry felvonta szemöldökét,majd elmosolyodott.
-Nem a fiúknak szokás ékszert adni kedvesüknek?-vigyorgott.
Elpirultam,de nem törődve a kezébe adtam.
-Csak fogadd el.
Egy kósza tincset fülem mögé tűrt.Mélyrehatóan szemembe nézett,majd egyre közelebb hajolt hozzám.
-Most megcsókollak.-susogta ajkaimra.
Kissé megremegve bólintottam.
Selymes,vékony ajkai az enyémre simultak.Ajkaimat önként szétnyitottam és hagytam,hogy meleg nyelvét átdugja a számba.Jóleső érzés férkőzött testembe.Talán ez a csók az eddigieknél és intimebb volt.Kezeimet mellkasára vezettem.Ujjaim csupasz bőrére siklottak onnét pedig nyakára.Kissé belemart csípőmbe,így belenyögtem csókunkba.Harry azzal a lendülettel ölébe emelt,így fejem az övénél kissé magasabb szögbe került.Hajam előrébb omlott,szoknyám kényelmetlenül felcsúszott és biztos voltam benne,hogy fehér bugyim kivillant.Végig érzéki volt a csókunk és a tudat,hogy bárki megláthat minket csak fokozta a vágyat.
Harry elvált számtól és szemöldök ráncolva nézett rám.
-Nem fogok bírni leállni.-nyalta végig száját.
-Akkor ne tedd.-sóhajtoztam.
Harry szeme drasztikusan megváltozott.Meglehetősen sötétté vált.
Fel állt velem együtt és szép lassan leeresztett magáról.Ismét nagy magasság különbség volt köztünk.
-Ígérem máskor folytatjuk,de muszáj elmennem.-húnyta le szemét.
-Ígérd meg,hogy felkeresel a napokban.
-Ígérem.-puszilta meg homlokom.
Harry kislisszant a téli kert ajtaján én pedig mosolyogva tértem vissza a vendégek közé.
-Szóval visszatért.-mosolygott Louis velem szembe és oldalán Clarie állt.
Összehúztam szemeimet.
-Szia Clarie?-kérdeztem,mint inkább mondtam.-Van valami magarázatotok arra,hogy miért is bírtok meglenni egymás mellett?
-Az ok igen egyszerű kicsi N.-karolt fel Clarie és elsétáltunk Louistól.
-Még pedig?
-Nem tudom.-nevetett felszabadultan.
Vissza fordultam a fiúhoz akit az előbb otthagytunk.
-Mennyi pezsgőt ivott?-tátogtam.
Louis megforgatta szemeit,majd vállat rántott.
-Nem tudom,de így is irritál.
Legfontosabb személyek az életembe és nem jönnek ki egymással,legalább is ezt mondják,de én nagyon jól tudom mennyire is unalmas lenne nekik,ha nem lenne kivel veszekedniük.
-Kislányom!-tűnt fel Tom.
-Szia.-feszültem meg.
-Gyere bemutatlak az egyik cég vezérigazgatójának.-karolt át.Clarie tehetetlenül állt tovább,majd mikor elsuhant mellette egy pincér egy tálca pezsgővel lekapva róla egyet kortyolt egy hatalmasat,majd tovább állt.

Az este további részében körübelül 40 ember megismerésével telt.Hajnali 1 óra tájt mehettek el szép lassan.Az utolsó vendégünk Clarie volt aki nálam alszik.A pezsgő hatása hamar kiszállt a fejéből,így már nem volt annyira kellemes társaság Louis számára.
Pizsamába ültünk ketten az ágyamon és éppen a körmömet festette,mikor Louis egy szál alsóba nyitott be hozzánk.Elkaptam a tekintetem.
-Fúj Tomlinson!-öklendeztem.
-Azért nem olyan borzalmas a látványom.
-Nincs mire büszkének lenned.-felelte Clarie.
-Hárpia visszatért.Becsiccsentve jobban bejössz.
-Mi kell?-forgattam meg szemeimet,majd próbáltam Louis szemeire összpontosítani ha már felpucéron mászkál a házba.
-Beszéltél Liammal?
-A franc.Teljesen kiment a fejemből.-ugrottam meg minek következtében a sötét kék lakk a bőrömre került.
-Én ehhez most túl fáradt vagyok,hogy kijavítsam.-puffogott Clarie,majd egy vattakorongal letörölte az elrontott körmömet és felállva a fürdőbe ment.
-Jó segge van.-suttogta Lousi aki már a sarokfotelomba foglalt helyet.
Mély levegőt vettem,majd figyelmen kívül hagytam meg megjegyzését.
-Holnap reggel felhívom.-bólogattam.
-Oké.Majd számolj be kíváncsi vagyok.
-Tudom.
-Harry?-kérdezett rá Louis az érzékeny témára.
-Fogalmam sincs.Rendeződött a helyzetünk,de el kellett menni,azt mondta ,majd jön.
-Hiányzik?
-Igen.-mondtam halkan.
Unokanővérem visszatért az ágyba.
-Louis észrevettél valami változást Nadian?-takarózott be mellettem.
-Nem?-méregetett engem.
-Miért van az,hogy a férfiak nem képesek észrevenni a változást rajtunk,nőkön?-háborgott C.
-Mert mi nem figyelünk ilyenekre.-áltt fel.
-Más a hajam.-húztam el a számat.
-Tudom jól áll.
-Nem azt mondtd,hogy nem vesz...
-Mentem aludni.-ment ki szobám ajtaján.
Clarie felháborodottan felhorkant.
-Ez egy farok.
Elmosolyodtam,majd lekapcsolva a villanyt befeküdtem Clarie mellé.
02:21
Telefonom pittyent egyet az éjjeli szekrényemen,amire én persze egyből felkaptam a fejem.A mellettem szuszogó lány mozdulatlanul aludt.
A telefonom kijelzőjén a következő állt,amit hunyorogva néztem pár másodpercig míg meg nem szokta retinám a borzalmas,szúró világosságot.
"Lehet későn írok,de tudod mit?!Sosem késő.Holnap beszéljünk L kávézójában du.5 órakor.Üdv.L.P"
Olvastam az üzenetet és megállapítottam,hogy kétség kívül Mr.Payne unatkozik az éjjel.Feltápászkodva írtam neki vissza.
"Ott leszek.N"
Elégedetten dőltem vissza az ágyba és húnytam le a szememet Harryre gondolva.
***
Jelenleg németen ülök.Már mint nyelvsuliba.Talán nem olyan nagy bűn kicsit Wattpadozni. :)
A 17.rész meglepően nagy olvasottságot ért el,aminek nagyon örülök.
Köszönöm folyamatos visszajelzéseteket.xx