Még szép,hogy másnap nyűgösen kelltem köszönhetően a késő éjjeli olvasásomnak.Az óra már reggel kilencet ütött és jobbnak láttam,ha kikelek az ágyból és nem itt fecsérlem az időt a nap hátralevő részében.
Bundás mamuszomba bújtam és lecafflattam a lépcsőn.A konyhában Louis állt.
-Régen láttalak baba!
-Én is Louis!Kereken két napja!
-Minden oké?-nézett rám sokat mondóan.
-Kérdezhetném ezt én tőled?!Mi az oka annak,hogy mostanság nem jössz?-tereltem a témát és kikerülve őt egy pohárért indultam meg.
-Dolgom volt.-válaszolta hanyagul.
-Miféle?Vagy kérdezzem úgy hogy kiféle?
-Törődj a magad dolgával féle.
-Aucs.Louis!-nyafogtam.
Elárulhatná mi volt annak az oka,hogy távol volt pár napot.Nagyon ritkán szokott nem meg jelenni itthon és olyankor általaban nekem elmondja mit csinált.
Most nem.
-Inkább billegj oda a kávéért a formás kis segeddel és hozz egyet nekem.-tette le kezéből a telefonját a pultra.
-Ma nagyon gonosz hangulatban vagy!-morogtam,majd tettem amit kért.
Eszembe jutott a tegnap este.El kéne mondanom neki,hogy találkoztam Liam Payneval.Ekkor beugrott,hogy megadta a telefonszámát és akár fel is hívhatnám.Talán tudna segíteni pár dologban az anyám kapcsán.
-Tegnap este voltam korcsolyázni.-tettem a fiú elé a csészét ami tele volt gőzölgő kávéval.
-Igen és?
-Találkoztam valakivel.Még magam sem fogtam fel az egészet.Sors kezem elém lökte...
-A lényeget!-parancsolt rám.
Mérgesen emeletem rá tekintetem ezzel elérve,hogy fogja be és ne legyen már ilyen farok velem.
-Liam Payne.-csak ennyit mondok és a fiú egy pillanatra megugrik a széken.
-Tökéletes kulcs egy-pár megválaszolatlan kérdésben.-bólogatott hevesen.
-Segíthetne tisztába tenni anyám halálát és mesélhetne róla.
Nekem csak ennyi vágyam lenne,hogy megismerhessem anyámat,hogy kicsit többet tudjak meg róla.Na jó!Ha lehetne még egy kívánságom az az lenne,hogy bárcsak vissza jönne Harry.
-Mond,hogy kaptál tőle elérhetőséget!-igazította meg a haját és lenyalta ajkairól a ragacsos kávét.
-Telefonszámot és ma fel akarom hívni,de senki nem tudhat róla,hogy itt van a városban.Kérlek tartsd meg magadnak is ezeket az infókat.
-Áll a szavam.
-Legyen úgy.-tűrtem fülem mögé egy tincset.
Pár percig csöndben kortyolgattuk a kávénkat és a telefonunkat nyomkodtuk,mikor megszólaltam.
-Beszéltél Harryvel?
Louis felnézett rám és egy pillanatra megcsillant a szeme,majd megrázta a fejét.Szóval beszélt vele.
-Tudod,hogy engem nem lehet átverni.-mondtam csalódottan.
De még is sikerült.Harry megtette.Mindennek ellenére vissza akartam kapni.
Felálltam,majd a bögrét a mosogatóba helyezve mentem vissza a szobámba.
-Este légy csinos!-kiabálta utánam Louis a fogadásra utalva.
"Még ruhám sincs...meg persze kedvem.Fel kéne hívnom Clariet."
Felérve a szobámba nyúltam a komódomon lévő telefonomért és unokatesómat tárcsáztam.
-Szia Nadia!-szólt a telefonba lelkesen.
-Szia Clarie!Remélem nem zavarlak.Figyu ma lesz ez az esti fogadás...
-Tudok róla.
-Nincs ruhám.-haraptam be ajkaimat.
-Intézkedünk már is.
Kicsit bizonytalan voltam.Reméltem,hogy a hosszú idő alatt mióta nem beszéltünk,nem mérges rám,de arra jutottam volt már ilyen,hogy sokaig nem beszéltünk.Mindig ott vagyunk agymásnak.Bármikor.

Calrievel megbeszeltünk egy kora délutáni időpontot a ruha vásárlásra.Ehhez tartva magam elkészülődtem és a ház előtt vártam a lányt.Fekete volvojával elém gurult és őrült mosollyal nézett rám.
-Menjünk a paradicsomba!Beszállás!-rikácsolta túl a zenét ami a kocsiba szólt.
Bepattantam és lejebb vettem a hangot.
-Ne már.-nyafogott én pedig szemforgtva csatoltam be magam.
-Karácsonyra már vettél nekem valamit?-kérdezett nyíltan.
"Basszus Clarieről elfeledkeztem!"
-Persze!-bólogattam és összeszorítottam a fogsorom.
-A franc.Pedig csinaltam listát amiről egyet választhattál volna,így megkönnyítve a dolgod.Látod gondolok én mindenre.
-Micsoda önzetlen vagy!-nevettem fel.

A bevásárló utcától pár millió sarokra álltunk meg és kb.egy órát sétáltunk a tömegben ami leszívta az erőm.
-Még nem is vásároltunk és már most le van járva a lábam!-panaszkodtam.
Clarie karon ragadott és magabiztosan tört előre a tömegben majd megtorpant egy üveg ablakos bolt előtt.
Csilli-villi csillár,letisztult falak,csempézett padló.
-Wow,itt még sosem jártam.
Az üzletben egy fekete öltönyös férfi nyitott ajtót nekünk.
-Bîzd csak rám magadat.Ez lesz a karácsonyi ajándékom.Bármelyik ruhát választhatod!-tárta szét a karját.
Mosolyogva néztem körül.Imádtam a ruhákat,nem titkolom.Mindenféle stílust képviselek,szóval nekem nincs konkrét stílusom.
-Segíthetek?-lépett elénk egy csinosan öltözött hölgy,aki a Jenna név táblát viselte.
-Nos igen.Egy esti fogadásra keresünk ruhát Nadiának.-fecsegett helyettem uncsitesóm.
-Milyen színt szeret a hölgy?-nézett rám mosolyogva Jenna.
-Tegezz kérlek!
Bólintott.
-Azt hiszem rám férne valami új.-csillant fel a szemem,ahogy megpillantottam magam a tükörbe.Barnás szőke hajam unalmasnak tűnt,így hirtelen fellángolásból úgy döntöttem ruha vásár utan irány a fodrászat.
-Azt hiszem más fazont vágatok és egy kicsit világosabbra festetem a hajam,szóval egy bordó vagy fekete ruha megfelelő lenne.-kezdtem el járkálni az üzletben.
Jenna már is sürögni kezdett és jobbnál jobb ruhákat nyomott a kezembe.
-Szóval akkor irány a fodrász?-csillant fel Clarie szeme.
-Remélem marad rá időnk.
-Ha nem ,akkor sincs baj.Kicsit késni divatos.-emelte fel állát.
Az eladó már vagy a 6. ruhát aggadta rám,mikor úgy döntöttem idelye lenne fel próbálni.

-Fordul!-körözött újjával a lány.Megfordultam tengelyem körül,majd Clarie szemébe néztem.
-Tökéletes.-tapsikolt.
Egy testhez simuló fekete ruha volt rajtam.Hátán derekamig hasított V alakban a csípőm él pedig is ét egy apró kör alakú kivágás.Comb középig érő,kissé gyűrött fényes anyag.
-Ezzel én nagyon elégedett vagyok,de az ára...-húztam el a számat.
-Csak hozd és gyere.-ugrott fel a fehér fotelból a fekete hajú lány.
-Igazán nagy vonalú vagy.-szégyeltem magam amiért még nem vettem semmit neki,de azt hiszem meg lesz a holnapi teendőm.

Keső délután értem haza,friss hajjal ami ezúttal más fazonú volt.Jobban meg volt szedve ,de még így is hosszú volt.A színe csodálatos volt.Elégedetten mentem be a házba.Talpam alatt ropogott a hó,orromat csípte a hideg.Felnéztem a kerítésre és a torkom elszorult,mikor eszembe jutott Harry.
Beleestem karjaiba.Arcunk közel volt egymáshoz.Éreztem meleg lehelletét,illatát.

Elégedetten álltam a tükör előtt.Már egy órája megérkezhettek a vendégek mikor kopogtak az ajtómon.
-Igen?
Kinyílt,majd belépett rajta az apám.
-Nem zavarlak?
-Nem.-ültem le az ágyamra.
-Gyönyörű vagy!
Csak néztem magam elé és vártam mondandóját.
-Be szeretnélek mutatni pár embernek.-simította ki zakóját.
-Rendben van.-álltam fel az ágyról.
Louis épp ekkor nyitott be minden zavarkolódás nélkül a szobámba.Láthatólag zilált volt.
-Ohm upsz.-ugrott vissza és becsukta maga után az ajtót.
Szemöldömet felvontam,majd vállat rántva indultam meg apa után.Hangos nevetés,kellemes zene csapta meg a fülemet.Louis az ajtó elött állt.
-Mindjárt megyek.-szóltam apa után.Megálltam a fiú mellett.
-Baj van?-fogtam meg a karját.
-Itt van.-túrt bele rendezetlen hajába.
-Ki?
-Harry.-tűrt el egy tincset a fülem mögé.
***
Gigantikus meglepetés.
Szokatlanul hosszúra sikeredett ez a rész.Remélem,hogy örültök neki.Meg kell,hogy mondjam már hiányzott Harry.Nektek?
Kitartás a hétre.xx