Az előttem tornyosuló férfi szeme kíváncsian vizslatott engem.

-Segíthetek?-vállt komollyá.

-Nem,csak én ...hagyjuk.-dobbant meg a szívem.

A tény,hogy megtaláltam apám egykori alkalmazottját,akiről szólt a történet,aki miatt kirobbant az egész ügy összecsavarta a szívem.Nem tudtam,hogy haragúdjak, féljek vagy örüljek.Ez mind egyszerre félelmetes egyveleget alkotott.

Liam ellépett előlünk.Niall kíváncsian méregetett engem.

-Kérsz valamit nekem?-néztem a szőke fiúra aki karjával fogott engem.

-Persze.-vette elő a tárcáját.Oldalra pillantottam ahonnét Mr.Payne még mindig nézett engem.

-Határozottan megszólítottál.Imserjük egymást?

-Maga nem,de én magát nagyon is jól.-maszíroztam meg halántékom és vártam,hogy eltűnjön a szúró érzés fejemben.
Pár percig még nézett engem,de aztán elvonultak a padokhoz a férfivel,aki köszönt neki.
-Ismered?-adta a forró teát a kezembe ,kísérőm.
-Azt hiszem igen.Vagy is hát ez bonyolult ne akard,hogy elmagyarázzam.-nevettem fel kínosan.

Már egy óra is eltellett az ominózus találkozás óta.Szemem folyton a férfi után kutatott,aki eltűnt látókörömből,bár az egyre sokasodó ember tömeg miatt ez nem olyan nehéz.Éppen a palánknál álltam és figyeltem ,ahogy a két osztálytársam versenyezve köröznek a hatalmas jéggel borított pályán,amikor valaki megbökött oldalról.Oda kaptam a fejem és pupilláim -lefogadom -ezerszeresére tágultak ki.
-Elárulnád kis hölgy honnét ismersz te engem?-tért egyből a lényegre Liam Payne.
-Nos.Nadia Arms vagyok én is üdvözlöm.-nyújtottam a kezem barátságosan.
A férfi levegő vétele megakadt és döbbenet ült ki az arcára.
-Nadia?Tom Arms lánya?Te jó ég!-könyökölt kifele a palánkon.
-Tudom megleptem...
-Tegeződjünk,nem vagyok én olyan öreg.-fordult vissza felém és egy bátorító mosolyt küldött.
-Rendben.-préseltem csíkká a számat.
-18 éve nem láttalak.Kérlek apádnak ne mond el,hogy itthon vagyok.Nagy bajba keveredek.-suttogta.-Kíváncsi vagyok honnét tudod,hogy én kivagyok.
-Oké.Hát nem mondok én semmit,tudom tartani a számat.-tettem fel védekezeően a kezemet.
-Nadia!-fékezett le a két barátom mellettem ezzel havat taszítva rám.
Zihálva,kipirultan bámultak rám.
-Gyere te is!-karoltak fel és még csak figyelembe se vették,hogy valakivel beszélgetek.
-Megadom a telefonszámom!-nyúlt utánam Liam.
-Oké!-vettem elő gyorsan a telefonom és bediktálta a számjegyeket.
Loretta karon ragadott és már a fiatal ember előtt sem voltam.
-Komolyan idősebb pasival állsz le és adod meg a telefonszámod mikor itt van az édes Naill!?-hihetetlenkedett.
-Fogd be Lore!Ismer engem baba korom óta.Vagy is azóta nem látott de ez bonyolult és nem is érdekes.-fintorodtam el.

Niall autója amivel haza hozott, a ház előtt parkolt le.
-Köszönöm!Jól éreztem magam.-mosolyogtam rá bíztatóan még torkomba gombóc keletkezett, és egyáltalán nem a jó érzésű amit a göndör fiú szokott belőlem kiváltani.
-Örülök!Szerintem is nagyon mókás volt.Máskor is megismételhetjük csak mondjuk kettesben.
"Témánál vagyunk Niall!Gyerünk Nadia, légy őszinte!"
-Nézd Niall,te nagyon kedves és aranyos és vicces és figyelem felkeltő és...
-Nem fogadod el a randi meghívásom igaz?-szomorodott el.
Fiú felé fordultam teljes törzsemmel.
-Tudod Niall én most próbálok valakit elfelejteni,valakit aki nekem nagyon fontos.Addig nem tudom magam mással jól érezni míg őt...-szorult el a torkom a következő szavaktól-...míg el nem felejtem.-szorosan lehúnytam a szemem majd emlékképként bevillant Harry.

-Vagy úgy!Megértem és adok időt!-mosolygott rám a jól ismert aranyos mosolyával,ami kissé megmelengedte a szívem.
Odahajoltam a fiúhoz és puszit nyomtam az arcára,majd kiszálltam a járműből és a házba vonultam a hideg elől.
Mielőtt beléptem volna visszanéztem az elhajtó autóra és egy apró mosoly kúszott ajkaimra.Napok óta először nem éreztem magam egy kupac állat ürüléknek.

-Megjöttem!-kiáltottam el magam és Leo rohant le a lépcsőn egy pohár kávéval.
-Üdvözöllek Nadia!-biccentett komolyan majd elrohant valamerre a kávéját szürcsölgetve.
Páran sürögtek, forogtak én pedig kíváncsian kopogtam be apám irodájába aki pár pillanat múlva kilépett a helységből.
-Szia!-üdvözöltem zordan.
Haragúdtam rá a történtek miatt.A legkevésbe sem akartam látni,de egy idő után így is úgy is szóba kell vele állnom.Idegesen a papírrepülő medálomat piszkálgattam és próbáltam elkerülni a szemkontaktust.
-Szia Nadia!Beszélni akartam veled,örülök,hogy végre már szóba álssz velem.
Megforgattan szemeimet.
-Miért futkároz mindenki össze-vissza a hallba?
-Fogadást tartok.
-Fogadást?-kérdeztem vissza.-Sosem volt szokásod a puccos bálszerű események rendezése.
-Az enyém nem de anyád szeretett partykat adni.
-Grill partyt?
-Ne légy pimasz!Üzlettársakat,barátokat hívok és itt lesz Clarie is.
Clarievel a buli óta nem is beszéltem.Te jó ég biztosan haragszik rám!
-Rendben!Mikor lesz?
-Holnap este.Öltözz elegánsan!Ha nincs ruhád Moria elmegy veled vásárolni!Vagy hívd el Calriet.
-Persze,persze.-legyintettem és hátat fordítva a szobámba vonultam.
Fáradtan,sajgó lábakkal dőltem az ágyamba és átfagyott testemet bebugyoláltam egy meleg takaróba.
Niall túl kedves és aranyos hozzám.Jobbat érdemelne.Neki túl bonyolult lenne a családom.Vajon Harry is ezt gondolta?Túl bonyolult lett volna megértenem őt?
Már nem tudom meg.Nem fogom érezni ajkait az enyémen,ölelését,meleg testét magam mellett.Ő már nincs itt mellettem.
Szerettem.Szeretem.
***
A pillanat mikor csak mosolyogsz percekig,pedig csak egy aprócska,pozitív impulzus ért.Ilyen volt a tegnap estém.Fél kilenckor olvastam el a történetemről szóló kritikát,amit üzenetben kaptam messengeren.
Egy olyan lánytól kaptam véleményezést,aki szintén ír-és nem is akárhogyan-.Rengeteg pozitív dolgot írt,de persze építő jellegű gondolatokat is megosztott velem,ami határozottan segítségemre lesz.
Est további mosolygós részét az az 5K-s nézettség folytatta,ha lehet így mondani.
Köszönöm!
http://pozitivvonzas.blogspot.hu/2014/01/mult.html