Sikítozva és remegve ébredtem hajnalba.Szörnyű álmok gyötörtek.Reszkedtem,szemeimből könnyek csordultak .Nem is emlékeztem rá,hogy mikor sírtam.

-Semmi baj,itt vagyok.-ölelt át védelmező karjaival a fiú aki oly sokat jelentett nekem.Bebújt mellém az ágyba én pedig szorosan,csupasz mellkasába fúrtam fejemet.

-Harry.-suttogtam a nevét.Pulzusom lassulni kezdett.Megnyugtatott.

-Itt vagyok már,nem lesz semmi baj.-simogatta körkörösen a hátamat.Felnéztem a fiúra aki lassan becsukta a szemét,de kezével a mozdulatokat nem hagyta abba.Felemeltem jobbomat és ajkához érintettem.Puha volt és selymes.Kinyíllódtak szemei és lehajolt hozzám egy csókot csenni.

-Mesélj nekem magadról.Kérlek.-suttogtam.Tudtam,hogy Harry nagyon nehezen fog nekem megnyílni,így magam is meglepődtem mikor belekezdett.

-Redditchbe születtem 1994-ben,van egy lány testvérem és egy anyám.Apámról inkább nem beszélnék.Talán miatta vagyok az aki vagyok.Anyuékkal pedig már 3 éve nem tartom a kapcsolatot.

-Bármi is történt apukáddal meg közted...-mondatomra megfeszült.-...sajnálom.

-Oh nem kell.Jobb,ez így,hogy ő már nincs a képpbe.

-Ez most ugye nem valami maffiás szöveg arra a szóra,hogy meghalt?-kérdeztem félve,mire a fiú aprót bólintott.

-Nem.-tűrt el egy tincset a fülem mögé.-Sajnos nem.

'Sajnos'emészgettem a szót.Igazán gonosz ember lehet,ha Harry ilyen utálattal és fintorral beszél apjáról.

-Kis koromba vert...engem,nővérem...anyu erről nem tudott.Sosem,de mikor észrevette kidobta őt.Beadta a válópert az ellen a paraszt ellen.Hihetetlen,hogy ő az apám.-túrt idegesen a hajába.-Ezek után eltűnt,mikor 17 lettem ismét megjelent.Azt állította bajba keveredett nincs pénze és ő vátig állította megjavult.Anya befogadta egy estére,de lenyúlt minket ,kirabolta a saját családját.Mindent elvitt ami kicsit is drágább holmi volt.Aztán kijártam a gimit,eljöttem otthonról,dolgoztam,bekerültem egy társaságba,ahol füvet árultunk.Egy váratlan napon,ahogy szokott lenni,apám felbukkant.Füvet vett.Neki kellett kiszállítani.Én voltam a kiszállító.-vette nehézkesen a levegőt.

-Harry,tudod mit.Nem kell beszélned róla.-mentegetőztem és felültem az ágyba.

-Hátba szúrt,szó szerint.Ő elmenekült.Egyik nap mentem haza,mikor a házunk üresen állt.Egy levél volt otthon.Anyám szó szerint kidobott.Az állt a levélbe,hogy olyan lettem mint apám és tud a dolgaimról.Elborult az agyam és rossz dolgokat műveltem.Nagyon rosszakat.Most is rossz vagyok.-kellt fel az ágyamból.-Nem kéne itt lennem.Veled.

-Ne kezd már megint Harry.- homályosultak el,ismét szemeim.

Harry belevert a falba.

-Talán én is követek el hibákat,nem kellett volna kérdeznem,hisz még nem álltál rá kész,de én makacs voltam és...

-Megint...megint mentegetőzöl.Folyton csak...-szorította össze fogait.Ablakomhoz sétált és azon keresztül kezdett el bámulni hosszú perceken át.A holdfény megvilágította sziluettjét,göndör,válláig erő fürtjei és tökéletesen kidolgozott testét.

Lassan s halkan felálltam az ágyból és a fiú mögé sétáltam.Kezeimet csípőjére simítottam,mire megfeszítette magát.Homlokomat hátának támasztottam és így telt el ismét pár hosszú perc.

-Nem vagyok tökéletes Harry.Vannak hibáim,de nem küzdök ellenük,mert anélkül nem lennék az aki vagyok.De egyet megtanultam.Nem menekülök.

Harry megfordult,mire én hátraléptem egyet.

-Te tökéletes vagy.-lépett hozzám ezúttal ő.Végig simított nyakamon egészen a számíg.-Én nem vagyok hozzád elég jó,tudod.-suttogta.-Féltél te valaha tőlem?Volt egyszer is olyan,hogy féltél tőlem?

„Igen,volt Harry!De ez nem jelent semmit,te nem bántanál engem"Mondhattam volna.De nem szólaltam meg.

-Látod?-motyogta ajkaimra.-Menj aludni Nadia!-utasított ridegen és kiment a szobából.Ott hagyott.

Nem tudom meddig sírhattam az ágyamba egyedül és,hogy mikor aludhattam el.Reggel nyűgösen,kialvatlanul...pocsékul keltem.Szemeim alatt karikák húzódtak,amit alig bírtam elfedni alapozóval.Kinéztem az ablakon.Esett a hó hatalmas pelyhekbe.Mindent befedett a fehér lepel.

-Nadia.Enned kell valamit.-szólt rám Moria.Egyedül ültem az étkező asztalnál.Harry nem volt a szobájába.Megnéztem.Cuccai még ott voltak,de Ő hiányzott.Ismét üres volt a ház.

-Moria.Te is ennél ha meghalna valakid?-kérdeztem gorombán.

-Nem.-ült le mellém és megsimította a hátam.

-Miért szeretsz itt dolgozni?Dög unalom ebbe a házban,még én is egyedül vagyok.-ecseteltem pár perc csend után.

-Nos Nadia.Apád és a közted lévő kapcsolatba nincs beleszólásom.Ne érezd magad egyedül.Itt van Harry,Louis bármikor áthívhatod Clariet,az sincs meg tiltva,hogy valamelyik osztálytársadat hívd át,bár tudom ezt te nem szeretnéd,és nem utolsó sorban itt vagyok én.-ölelt át Moria.

-Köszönöm Moria,nem is tudom mit csinálnék nélküled.

-Azt tanácsolom hívd át Louist.Vele régebben mindig annyit nevettél.-mosolygott rám a hölgy.

-Jól van.Most elmegyek suliba,majd jövök.Ó és Moria?!-fordultam vissza.-Itt az új telefon számom.-adtam oda a kis cetlit,amit pontosan erre az estere tartogattam.

-Mert mi történt a régi számoddal?

-Hosszú történet.-siettem ki az étkezőből.

***

Most tényleg,igazán jól esett a séta az iskolába.Vészesen közeledett a decemberi hónap,így már azon gondolkoztam mit is kéne vennem ajándékokat.Harryt is megszeretném lepni valamivel,na meg ott van Louis.Tavaly aputól fegyvert kapott.Éljen.Én ehhez hasonlót nem fogok és nem is akarok venni,így valami igazán ötleteset kell kitalálnom.

Az iskola lépcsőjén megláttam Lorettát,így egyenes hozzátartottam és együtt mentünk be az órákra.Átfagyva álltunk meg először a suli büféjében,hogy vegyek magamnak egy forrócsokit,amikor Naill mellém ugrott és mielőtt fizettem volna ő átnyújtotta a büfés néninek a fontot.

-Milyen aranyos,vett neked forrócsokit.-súgta fülembe Lore aprót kuncogva.

-Köszönöm.-vettem el a fiútól,míg a lány megjegyzését figyelmen kívül hagytam.

-Ugyan,megérdemled.

-Naill,nem találok szavakat,milyen illedelmes vagy.-mondta szarkasztikusan osztálytársnőm és végig simított karján.

-Ó fogd be Loretta.

Naill kedves fiú,de nem az esetem,hogy miért nem?Mióta megjelent Harry az életembe senki sem az esetem...rajta kívül.

-Arra gondoltam...-zökentett ki Naill a gondolatmenetemből.-...hogy elmehetnénk ma korcsolyázni.-vetette fel az ötletet szőke hajú,ír barátom...osztálytársam.

-Remek ötlet Naill,de be kell pótolnom a tanulásom és mára mást terveztem.-húztam el kínosan számat.

-Óh.-biggyent le az ajka.

-De máskor bepótolhatjuk.-mosolyogtam rá,mire ő vissza nyerte régi,aranyos formáját.

-Jól hangzik.

-Tessék itt az új számom.-vettem elő egy papírt és egy tollat majd lefirkantottam neki.-Loretta te is jöhetnél.-néztem rá segítségkérően.Nyilván nem csak kettesbe akartam a fiúval menni.

Mind két félnek kipattantak szemei én pedig ártatlanul néztem rájuk.

-Nos,rendben.-préselte össze száját barátnőm.Míg Niall kínosan mosolygott.

***

Ahoi!

Hogy telt az iskola kedveskéim?Nekem az első 2 nap nagyon jól,de ma már kemény tanulások,ismétlések folytak.

A másik kis irományomat kis időre szüneteltetem,ennek csupán csak az az oka,hogy nem tudok két történetet egyszerre írni mert belekeveredek.De ígérem folytatni fogom a DarkSide után.Sajnos nem lesz 2.évad DS-ból,gondolkoztam rajta de elvetettem az ötlete.Így döntöttem,így lett megírva.

További szép estét.xx