Négy fiú és egy lány ült bent. A lány felhorkant ezzel kifejezve nem tetszését. Egy sötét hajú, világos szemű fiú szólalt meg először.

-Persze, ülj csak le. A nevem Blaise Zambini.-nyújtotta a kezét.
-Evana Bloom.-mosolyogtam rá és megráztam kinyújtott karját.
-Ő ott melletted Pansy Parkinson, ők ketten Crak és Monstro, ő pedig...
-Draco Malfoy.-vágott közbe a tejfölszőke, sápadt arcú fiú, aki az ablaknál ült.
-Ö-örvendek.-motyogtam és csak bámultam rá. Olyan ismerősnek tűnt.
-Mi olyan érdekes?-kérdezte gúnyosan mire elkaptam róla a tekintetemet és a földet kezdtem pásztázni.
-Ne is törödj vele.-legyintett Blaise.
-Melyik házba fogsz kerülni?-kérdezte Pansy mogorván.
-Hát...nem igazán tudom...
-Tudod egyáltalán a házakat? Vagy te is csak egy sárvérű senki vagy?-húzta fel az orrát amitől nagyon hasonlított egy disznóra.
-Nem én nem...-kezdtem bele, de Malfoy közbevágott.
-Nem sárvérű. A szülei Mardekárosok voltak.-vetett rám egy gyors pillantást majd kibámult az ablakon.

Parkinson morgott egyet és összefont karral hátradőlt az ülésében. Kínosan tördeltem a kezem, nem tudtam hogy mit kéne tennem.

Blaise elkezdett valami újféle seprűről magyarázni de nem igazán figyeltem rá. Tekintetem állandóan Malfoyra tévedt, aki viszont szüntelenül az ablakon nézett ki.

Ismerős volt a neve de nem tudtam honnan. Eszembejutottak a szüleim és görcsbe rándult a gyomrom. Mit tennének ha tudnák hogy nem akarok a Mardekáros lenni?

-Hé Crak, Monstro.-gondolataimból Malfoy hangja zökkentett ki.-Gyertek körbenézünk egy kicsit.-állt fel a helyéről, a két termetes fiú pedig, mint valami szolgák, követték őt. Kínosan dőltem hátra az ülésemben.

...

Nem sokkal azután hogy Malfoy, Crak és Monstro visszajöttek, egy felsőbbéves lány beszólt a fülkénkbe hogy nemsokára megérkezünk szóval öltözzünk át talárba. Úgy döntöttem nem akarok négy fiú előtt átöltözni, mint Pansy, akit egyáltalán nem zavart a fiúk jelenléte, és a ruhadarabot magamhoz szorítva kiléptem a folyosóra.

Miután a mellékhelységben átöltöztem, a fülkénk felé visszaindulva meghallottam egy ismerős hangot.
-Nem értem mi baja ennek a lánynak...-morgolódott az illető, mire mosolyogva elhúztam a kabin ajtaját.

-Milyen lánynak?-vigyorogtam a vöröskére aki meglepetten nézett rám.
-Evana! George mondta hogy itt vagy. Már azt hittem nem is látlak.-nézett rám vidáman Ron.
-Nincs olyan szerencséd.-nevettem fel.

Ron megpaskolta maga mellett a helyet, így becsuktam az ajtót és leültem mellé.

-Harry ő itt Evana Bloom, ő pedig Harry Potter.-mutatott be a szemben ülő fekete hajú, szemüveges fiúnak.
-Nagyon örvendek.-mosolygott rám Harry.
-Úgyszintén. És sajnálom ami a szüleiddel történt.-néztem rá szomorúan mire csak megvonta a vállát.
-Na és mióta ismeritek egymást?-nézett felváltva rám és Ronra.

-Egy kviddicsmeccsen találkoztunk elősször, akkor négy évesek voltunk. Azonnal barátok lettünk, vagy valami olyasmi. Nagyon sokat segített hogy nem egy csapatnak szurkoltunk, így az egész meccset végig veszekedtük.-magyarázta Ron, én pedig felnvettem és megforgattam a szemem.
-Egy évre rá találkoztunk az Abszol úton, ellógtunk a szükeinktől és az egész napot együtt töltöttük. Azután majdnem minden nap küldtünk egymásnak baglyot, és Evana nagyon sokszor át is jött hozzánk.-fejezte be.

-Pont ezért néha már elegem van belőled.-viccelődtem.
-Na persze. Ebből-itt magára mutatott-sosem elég.

Igaza volt. Soha nem tudtam volta őt vagy a többi Weasley-t megunni. Ők voltak a második családom. Természetesen a szüleim nem nézték jó szemmel hogy egy ilyen "semmirekellő" családdal vagyok körbevéve, így minden alkalmat megragadtak hogy bezárjanak a szobámba hogy ne találkozzak Weasley-ékkel. De miútán mindig elszöktem a szüleim feladták a próbálkozást.

-Öt perc múlva megérkezünk Roxfortba.-csendült fel egy hang a fülkében.-A poggyászt kérjük a vonaton hagyni, azt külön szállítjuk át az iskolába.

Hey bois and gurls!
Remélem tetszett ez a rész is 😋
Love u❤️
💁🏼‍♀️Crudelis∆