A Roxfort Express lassulni kezdett, majd végül megállt. Felálltam a helyemről és kiléptem a zsúfolt folyosóra. Harry és Ron kiséretében leverekedtem magam a vonatról. Körbefordulva nézelődtem, majd Ronhoz fordultam volna, de ő Harryvel együtt eltűnt.

Ekkor vettem észre hogy az elsőévesek egy csoportba gyülekeztek egy hatalmas ember előtt. Leghátul álltam így nem hallottam mit mondott.

Elindultunk egy szűk, lejtős ösvényen, ami bevezetett egyenesen a fák közé. Nemsokára megérkeztünk egy hatalmas tóhoz, ami szinte feketének tűnt a sötét éjszaka miatt. A tó túloldalán, egy sziklán ott állt az óriási, száztornyú Roxfort. Sokat olvastam róla, de élőben még gyönyörűbb mint ahogy a könyvek leírják.

-Csónakonként négy ember és nem több.-szóllt dörmögő hangján a hatalmas ember.

Beszálltam egy csónakba egy lánnyal és két fiúval. A lány Hailee néven, a két fiú pedig Jack és Theodore néven mutatkoztak be. Mindannyian meg voltunk szeppenve így az út csendesen telt, de Hailee-vel többször is egymásra mosolyogtunk.

A csónakunk áthaladt egy sziklakapun majd lassan nekiütközött a partnak.
Kikászálódtunk a szárazföldre és észrevettem Ront a szemem sarkából ezért odasétáltam hozzá. Épp akkor lépett ki a csónakból, de a lába beakadt így majdnem orra bukva ért földet. Szerencséjére elkaptam őt.
-Kösz.-motyogta elpirosodva.

Elindultunk a kastély felé majd nemsokára megálltunk egy tölgyfaajtó előtt. A hatalmas ember hármat kopogtatott rajta, és az ajtó kitárult.

-Meghoztam az elsősöket McGalagony Professzor.-dörmögte az ember.

Az ajtó mögött egy magas szigorú arcú nő állt. Fekete haját szoros konytba fogta össze.

-Üdvözlöm Önoket a Roxfortban. Kérem kövessenek. A beosztási ceremónia nemsokára megkezdődik.

Bevezetett minket egy kis helységbe, majd otthagyott minket hogy szedjük össze magunkat. Hailee valahogy mellettem kötött ki, és óvatosan megbökte a vállamat.

-Öhm...Evana? Ugye nem kell varázsolnunk? Mert én nem tudok...-nézett rám aggódva.
-Ne félj nem kell semmit csinálni. Csak felveszel egy ősrégi süveget és az majd beoszt.-mosolyogtam rá mire meggkönyebbülve felsóhajtott.
-Huh akkor jó. Te is olyan vagy mint én? Te is normális családból vagy?
-Nem én nem, de nem kell aggódnod, én sem tudok varázsolni.

Válaszom hallatán bólintott, és gondolom megelégedett ugyanis nem kérdezett többet. Mindenki túlságosan meg volt szeppenve, vagy túl izgatott volt ahhoz hogy megszólaljon, így csak csendben várakoztunk.

Néhányan felsikoltottak amikor szellemek repültek keresztül a szobán. Én nem lepődtem meg, ugyanis két, volt Roxfortos szülővel szinte mindent tudtam az iskoláról.

-Ó! Elsősök! Üdvözöllek titeket! A neven Sir Nick. Remélem találkozunk a Griffendélben.-mondta a fejünk fölött lebegő szellem majd továbbsuhant.

-Indulhatunk. Kezdődik a beosztási ceremónia.-Csendült fel McGalagony professzor éles hangja. Egyessorba állított minket majd kivezetett minket a kis szobából. Végigsétáltunk a csarnokon majd egy kétszárnyú ajtón át be a nagyterembe. A terem óriási volt és gyönyörű. Gyertyák ezrei lebegtek a diákokkal tömött asztalok fölött, a mennyezetet pedig elvarázsolták hogy az igazi égboltnak nézzen ki. A tanárok asztala felé terelt minket McGalagony professzor, majd lerakott egy háromlábú széket, arra pedig az ütött-kopott Teszlek süveget. A kalap nemsokára elkezdett dalolni, nem igazán figyeltem oda, inkább a tömeget pásztáztam. Megláttam Fredet és Georgot a Griffendél asztalnál. Fred észrevette hogy nézem őt így rám vigyorgott. Kezével az asztalukra mutatott, majd egy oroszlánt utánozott aztán rám mutatott. Értettem a célzást. Azt mutatta hogy én is a Griffendélbe kerülök. Mosolyogva megvontam a vállam, mire ő határozottan bólintott. Remélem igaza lesz...

Mikor a süveg befejezte az éneket, hangos tapsvihar tört ki, néhányan még füttyentettek is.

McGalagony professzor egy pergamentekercsekkel a kezében az elsősök elé lépett.

-Akit szólítok, tegye a fejére a süveget, és üljön le a székre, hogy beoszthassák.-mondta szigorúan és elkezdte a nevek olvasását.

-Aaron, Thomas! -egy fekete hajú, sovány arcú fiú sietett a székhez, fejébe nyomta a Teszlek süveget és leült. Néhány másodpercig teljes csend volt aztán a süveg elkiáltotta magát.
-HOLLÓHÁT!

A bal legszélső asztalnál ülő diákok ujjongni kezdtek.

-Abbot...
-Altner...
-Ammor...
-Astor...
-Bauer...
-Bergerhoft...

-Bloom, Evana!-szólította a nevemet McGalagony professzor. Ökölbe szorítottam a kezemet, nehogy valaki észrevegye hogy remeg. Kifújtam a levegőt, és bizonytalan léptekkel elindultam a szék felé. Kezembe vettem a koszos kalapot és a fejememre feltéve leültem.

-Hmmm. Íme egy újabb Bloom.-a hangtól a fejemben összerezzentem.
-A szüleid nagyon furfangosak és eszesek voltak. Látom te se vagy különb. De látok valami mást is...Hmm...Igen nehéz döntés. Sokra viheted ha a megfelelő házba kerülsz...Tudom is már!

-MARDEKÁR!

Hey bois and gurls!
Remélem ez a rész is tetszett😋
Jó olvasást a következőhöz.

Love u❤️
💁🏼‍♀️Crudelis∆