-El az utamból, sárvérű.-hallottam a hátam mögül Parkinson vinnyogós hangját. Felkaptam a fejem és értetlenül ránéztem.
-Nem vagyok az utadban.-válaszoltam egyszerűen, mire a lány felhorkantott.
-Mindig az utamban vagy. És most, ha megbocsátanál, Dracóval szeretnél tanulni. -A tejföl szőke fiúra vándorolt a tekintetem, aki ugyanúgy összezavarodva bámult felénk, de szemén látszódott hogy jól szórakozik
- Csak tessék.-mutattam körbe, jelezve hogy tömérdek hely van a klubhelységben, arra hogy együtt tanuljanak.
-Húzz el, zavar a jelenléted. Amúgy is Dracóval kettesben akarunk lenni.- Malfoy köhintett egyet, ezzel álcázva feltörő nevetését.
-Hajrá.-vontam meg a vállam visszafordulva a könyvem felé. Parkinson idegesen fújtatott egyet, majd a szoba másik felébe trappolt és megállt Malfoy felett.
-Gyere Draco, ez a szemétláda sárvérű nem hajlandó mozdulni.
-Kösz, de nekem itt tökéletes.-Malfoy válaszát hallva majdnem felröhögtem, de a szám sarkába harapva sikerült visszafognom magam.
-Mi?- kérdezte Parkinson meglepődött hangon, mire nem bírtam tovább és kitört belőlem a nevetés.
Pansy mérgesen fújtatott egyet, majd sértődötten kirohant a helységből.

Hátrafordultam Malfoy felé, és rávigyorogtam, épp azon gondolkodtam hogy megdicsérem őt, hogy milyen szépen, illemtudóan küldte el Parkinsont, de csak a szokásos jéghideg szempárral találtam magam szemben.
-Mégis mit bámulsz?-kérdezte gorombán, mire az összes dicséret egyszerre kisuhant a fejemből.
-Egy nagy tuskót.-motyogtam és felállva az asztaltól kisétáltam a szobából.

Elindultam, hogy megkeressem Fredet és George-ot, de a bejárati csarnokba érve rá kellett jönnöm, hogy fogalmam sincs merre van a Griffendélesek klubhelysége. Ekkor valami nekiütközött a vállamnak.

-Úristen, annyira sajnálom, nem volt szándékos....-csendült fel egy félénk, viszont ismerős hang.
-Hailee?-néztem rá a piszkosszőke lányra.
-Evana, igaz?-derült fel a tekintete.
-Igen. Hova igyekszel?
-Hát igazából csak sétálni indultam. Van kedved velem tartani?
-Persze, miért ne. Hogy telt az első heted?-kérdeztem kíváncsian, miközben kiléptünk a kastélyból, és azonnal megcsapott a késői nyár illata. A nap melegen sütött, és lágy szellő keringett megborzolva a kint ücsörgő diákok haját.
-Tudod a Hugrabugosok nagyok kedvesek, mindig felajánlják hogy segítenek, még akkor is ha nem is kérted. Nagyon furcsa. A rendes emberek, vagyis a muglik világában ez nem megszokott. És nagyon tetszett a Gyógynövénytan Bimba professzorral. Az óra végén meg is dicsért, hogy ügyes voltam. Viszont a Bájitaltan nem a kedvencem.-ecsetelte Hailee, miközben letelepedtünk egy fa tövében a hatalmas tó környékén.

-Hát ezt meg tudom érteni. Piton nekem sem a szívem csücske, pedig a házvezetőnk.-döntöttem neki a fejem a fa kérgének.
-Figyelj csak, Evana, kérdezni szerettem volna valamit...-kezdte Hailee, és nyugtalanul mozgolódott mellettem.
-Igen?
-Az ikrek... Fred és George... Honnan ismered őket?-kérdése közben nem pillantott rám, csak a körmét piszkálta.
-Hát még pici koromban találkoztam Ronnal, azóta legjobb barátom, így az ikrek olyanok lettek mint a bátyáim.-vontam meg a vállam.-De miért kérded?
-Hát...tudod...lehet hogy tetszik az egyik...-elkerekedet a szemem.
-Melyik?- soha meg sem fordult a fejemben hogy ne úgy tekintsek az ikrekre mint a családom, ezért Hailee kijelentése nagyon szokatlan volt. Tetszik neki Fred? Vagy George? Elképzelni sem tudom.
-Hát amelyik egy parányit magasabb... és egy icuri-picurit göndörebb a haja, meg sötétebb a szeme...
-George.-jelentettem ki határoztam. Lenyűgözött, hogy egy hét után ilyen apróságokat észrevett.

Hailee félénken bólintott, majd hirtelen rám emelte égkék szemét.
-Lehetne, hogy esetleg szólsz rólam pár szót neki? Ha nem szeretnéd, természetesen nem fogok megharagudni vagy ilyesmi, csak gondoltam, ti közel álltok egymáshoz...
-Persze, miért ne.-mosolyogtam rá bátorítóan, de közben keserű ízt éreztem a számban. Még be sem fejeződött az iskola első hete és máris kerítőnőt játszottam. Természetesen semmi bajom nem volt Hailee-vel, hiszen aranyos lánynak tűnt, de nem akartam hogy bárki is elvegye tőlem a Weasley fiúkat. Nekem ők a második családom. Na meg persze az is ott van, hogy mi még csak elsőévesek vagyunk, az ikrek meg már harmadikosak.

Később mikor a Mardekát klubhelységben ücsörögtem az egyik kanapén, és a lágyan lobogó tüzet figyeltem, elgondolkoztam hogy tényleg meg kéne-e említenem Hailee-t George-nak.