Három hét múlva

Megkezdődött a suli és már most utáltam. Az elmúlt pár hétben alig csináltam valamit.
Anyáék időközben hazaértek, de voltak vagy három napot és megint elmentek. Az év szülei.
Mivel most lettem végzős ezért sokat kell törödnöm a tanulással. Elég vicces, mert sosem voltam rossz tanuló, csak rossz gyerek vagyok. A kettő nem ugyanaz. Az egész gimi oda meg vissza van attól, hogy Cameron Dallas Los Angelesbe költözött. Apropó Cameron.. Vele az elmúlt hetekben nem is nagyon beszéltem. Mindig csak a vita jött ki. A többiek mondták, hogy "húú, de összeilletek" meg ilyenek de én csak legyintettem.
Alexxel sétálunk a folyosón amikor a foci csapat kapitánya (Ethan) megállít. Igen Ethan és Grayson bukott.. Magcon turné miatt nem teljesítették a vizsgáikat, így újra kell nekik járni ezt az évet.
-Becca, beszélhetnénk?
-Alex megvársz a terembe?
-Persze.
A folyosó nagyjából kiürült. Odamentem az egyik szekrénysorhoz és nekidöltem. Ethan közvetlen előttem állt.
-Figyelj, tudom, hogy az elmult időben nem sokat tudtunk beszélni, de szeretném tisztázni, hogy mi van köztünk.
-Ethan.. El se kezd!- Emeltem fel a kezemet, mert láttam, hogy közbe akar vágni.- Szerintem, ami köztünk volt az egy félreértés volt. Én rád úgy tekintek mint a bátyámra. Nem tudok másképpen tekinteni, se rád se a többiekre.
-Na és Cam?
-Mi van vele?
-Láthatóan van valami köztetek.
-Láthatóan köztunk csak levegő és távolság van. Semmi több.
-Figyelj, én amikor először megláttalak akkor tényleg úgy éreztem, hogy ebből lesz valami.. De aztán rájöttem, hogy tényleg hanyagolnunk kellene... Örülök, hogy te is így látod. Meg tudod, hogy milyen vagyok. Nem tudok megmaradni egy lánynál...
-Ismerlek, nyugi.
-Délután a pályán?
-Ahh nem megy. Tanulni kell. Holnap TZ töriből és mit ne mondjak... Nem az erősségem.
-Akkor majd máskor. Na léptem Törpe! Vár a fizika rejtelmei..
-Jó szorakozást.- megöleltem ő meg ey puszit adott a fejem búbjára és elindult a másik irányba.
Bementem a terembe és a tanár éppen egy fiú mellett állt és mutatta be a többieknek. Leültem a szokásos helyemre és akkor láttam meg, hogy ki volt az a fiú. De hogy?! Miért?? Ő nem tavaly érettségizett?!
-Gyerekek, ő itt Cameron!- A lányok többsége csorgatta a nyálát utána de engem hidegen hagyott. Kinéztem az ablakon és élveztem ahogy a fákat fújja a szél. A tanár beszéde zökkentett ki, legalább is az, hogy a nevemet hallottam.- Miss Davies mellett van egy szabad hely! Mostantól ott fog ülni!
-De tanárnő, ez Alex helye!
-És Miss Foster hol van?
-Ömm nem tudom, az előbb még itt volt.. Biztos csak kiment a mosdóba!
-Miss Foster talál magának másik helyet! Na Mr.Dallas kérem foglaljon helyet Miss. Davies mellett!
Ahogy Cam átjött a padsorok mellett mindenki őt nézte. Még a fiúk is. Miért?! Ő is csak egy hülye diák a többi között.
-Hercegnő, nem is tudtam, hogy mindennap boldogíthatlak még a suliban is!
-Kapd be faszfej!
-Aucs. Mivel érdemeltem ki?
-Egyáltalán hogy kerülsz ide?
-Tudod, az volt, hogy megbuktam az érettségin és a szeptemberiről a jelentkezést lekéstem úgyhogy kénytelen vagyok bejárni. Mit lehet tenni.
Amúgy nem tudom, hogy miért vagyok vele ilyen csak maga az, hogy akkora arca van mint az óceán fenekének az nekem sok.. Próbáltam kedves lenni.. Na jó.. Mindenki tudja, hogy ez hazugság. Senkit nem engedek magamhoz "szerelmileg" közel. Barátságilag sem nagyon. A fiúkkal elvagyok meg minden de aki tényleg közel áll hozzám az Nash, Ethan és Alex. Mindenki csak megbánt. Ezért jobb távol maradni az ilyenektől. A vitákat sosem szóval rendeztem le hanem az öklömmel.
-Min gondolkozol cica?- Zökkentett ki Cameron a gondolkodásból.
-Talán a történelmen?
-Igen? Akkor miről is van szó? Szerinted amikor a Japánok megtámadták a Csendes-óceáni támaszpontukat hány százalék esélyünk volt vissza szerezni?
-Az első vh-ban?
-Látod? Nem is a törin agyalsz. Ez a "művelet" a második világháborúban volt. Emiatt vált világháborúvá a háború. Mielőtt megtámadták volna Pearl Harbartot addig csak Európát érintette a háború.
-Ömm te mióta vagy ilyen jó töriből?
-Nem tudom, sokat néztem a National Discoveryt. Tudod, apám imádta nézni a második világháborút és mindig választ keresett ezekben a kérdéseire.
-Hűha, most megleptél.
-Neked mi az erősséged?
-Mármint tantárgy?
-Aha.
-Irodalom és matek, miért?
-Egyezzünk meg valamiben. Te segítesz nekem a matekban én segítek a töriben. Jó?
-Ömm, oké?
-Jó, fél 5- kor nálatok?
-Mármint ma?
-Igen.
-Végül is úgy is tanulni akartam.
-Akkor fél öt.- Valamiért nagyon izgatott lettem. A nap nagyon lassan telt. Biosz volt a legrosszabb amikor békát kellett boncolnom és mivel Ethan volt a párom és ő szeret ilyen szarságokkal játszani élvezetesen boncolta fel szerencsételn állatot. Majdnem oda hánytam. Gusztustalan. Egyáltalán mi értelme?!
Amikor végre kiszabadultam az iskolából beraktam a fülest és a Where the Devil don't go- Elle King-től kezdett el üvölteni a fülemben. A suli kb 15 perc sétára van a háztól. Deszkával 7-8 perc. Nem is értem, hogy miért nem avval jöttem.. Már az utcánkban voltam amikor felcsendült az egyik kedvenc számom. Mivel tudtam, hogy a szomszédok dolgoznak nyugodtan eljátszhattam az őrültet.
-You're never gonna get it
I'm a hazard to myself
I'll break it to you easy
This is hell, this is hell
You're looking and whispering
You think I'm someone else
This is hell, yes.
Literal hell.
Énekeltem hangosan. Imádtam, hogy ennyire igaz lehet egy szám. Leginkáb. Az a legjobb, hogy rám is illik. Belépbe a házba az üresség mellbe vágott. Igaz, már hozzászokhattam volna, de akkor is.
-Anya! Apa megjöttem!.... Ja hogy ti azt sem tudjátok, hogy van egy lányotok? Az más.

Gyorsan lezuhanyotam és átöltöztem. A hajamat egy egyszerü kontyba kötöttem és kerestem valami kaját. Szokás szerint üres a hűtő. Ránéztem az órámra miszerint fél 3 volt. Hmm ha most elmegyek bevásárolni akkor még vissza is érek és még valamit főzni is tudok. Egy zseni vagy Becca. Azt elfelejtettem mondani, hogy amúgy nekem van egy x5 ös BMWm csak sosem használom. Mindig csak "vészhelyzeteknél" használtam. Tavaly kaptam 17. Születés napomra. Nem kértem semmit, de azt hitték ha megajándékoznak egy rohadt drága kocsival akkor mindent jóvá tesznek.  De hé, legalább tudják, hogy mikor van a születésnapom! Szerencsére senki nem tudta, hogy van egy kocsim, még Alex sem.  Kiváncsi voltam, hogy két hét múlva azaz szeptember 20.án mit kapok.. Megint csak egy "jó szülők vagyunk" ajándékot? Nekem az lenne a legszebb ajándék, ha egyetelen egyszer a karácsonyt együtt töltenénk.
Bepattantam a kocsiba, kinyitottam a garázst és már mentem is bevásárolni.
Fél óra múlva már a parkolóba rakom be a sok kaját amit vettem. A legtöbb az csoki, chipsz és fagyasztott pizza volt, de azért vettem még főzéshez is alapanyagokat... Mindent bepakoltam és indultam haza.
Otthon mindent kipakoltam és elraktam őket. Ránéztem az órára ami fél 4 et mutatott. Tulajdon képpen nem volt sok időm, ezért egyszerű kaja mellett döntöttem. A jól bevállt makaróni. Úgy csináltam, hogy holnap és talán holnap után is ezt tudjam enni.
Kész volt a mártás és már a tészta is megfőtt amikor kopogtak. Kinyitottam az ajtót és Caneron állt az ajtóban.
-Ömm szia! Gyere be.
Félreálltam az ajtóból és beengedtem.
-Szia!
-Azt hittem, hogy időben vagyok, még nem kajáltam. Most lett kész. Eszel velem?
-Ömm mi a kaja?
-Makaróni..
-Na az a második kedvenc kajám!
-Akkor ülj le és mindjárt hozom...- Nem hittem, hogy kér belőle.. Nem tudom, hogy hogy ízlik neki mert sosem a receptek szerint főzök. Mindig a saját ízlés és mindig valami mást is rakok bele.- Nem tudom, hogy mennyire lett jó, sosem a recept szerint főzök.
-Ha olyan finom lesz mint a pizzád akkor az régen jó.
Letettem elé egy tányért és mondtam, hogy szedjen nyugodtan. Kimentem az ebédlőbe és leültem az asztalhoz. Milyen rég ettem itt te úristen! Mindig a szobába vagy a pulton eszek.
Cameron egy perc múlva jött utánam a tányérját telerakta kajával. Szuper, szerintem nem maradt semmi. Na nem majd holnap akkor csokit zabálok. Megoldva.
-Becca?
-Hmm?
-Ennél finomabbat még nem ettem.
-Ennek örülök.
Miután befejeztük az evést beraktam a mosogatóba a cuccokat és felmentünk a szobámba.
-Matek vagy töri először?
-Szerintem töri.- Válaszolta Cam.
-Rendben.
Egy óra alatt átvettük a második vh kezdetét és hogy miért alakult ki vh.
-Jöhet a matek?- Ránéztem és ő láthatólag már nyűgös volt. Hanyatt dölt az ágyon és nyögött egyett.
-Hagyjuk máskorra. Kezdtek fáradt lenni.
-Na Cameron Dallas elfáradt a tanulásba? Történelem könyvekben ez benne lesz?
-Ha-ha vicces.
Kezdtem volna felállni amikor Cameron visszahúzott és pillanatokon belül felettem termedt.
-Van valami akit múltkor nem fejeztünk be.
-Tényleg?
-Tényleg.
-Tudod Cam, ha csak egy dugásra kellek akkor ezt már most abba hagyhatod.
-Ezt honnan veszed?- Közelebb hajolt és a következő szavakat már a fülembe suttogta.- Nem olyan vagyok mint gondolod.
-Honnan tudod, hogy én mit gondolok rólad?
-Abból ahogyan viselkedsz velem. Csak úgy süt rólad, hogy utálsz, de mégsem akarsz megszabadulni tőlem.
-És ha nem is akarok?
A következő pillanatban már az ajka az enyéimre talált és a nyelve bejutásért esedezett. Beletúrtam Cam hajába mire ő megfogta a csípőmet és az egyik pillanatban még rajtam feküdt, a másikban pedig én az ölében. Cameron a hátamat simogatta én meg még mindig a hajában tartottam a kezem. A levegő hiánya miatt elváltak az ajkaink. A szemébe néztem és valamit láttam benne. Sosem tudtam, hogy mit érez, ha csak ki nem mondta. Nem volt alkalmunk úgy igazán beszélni, hogy ne csusszon bele egy két bunkóság.
-Becca?
-Hmm?
-Összezavarodtam...
-Én is.
Lehet, hogy Cameron Dallas tényleg nem az akinek mondja magát? Lehet, hogy ebből tényleg lehet valami? Valami amitől én is félek? Nem merném bevallani sosem, hogy beleszerettem egy olyanba akit utálok. Az sem biztos, hogy ezt erőltetni kellene. Bár ez most nem volt az.. Legalább is szerinrem. Az érzéseimet kellene rendeznem magamba. Sajnos még azt sem tudom, hogy mi az amit érzek. Leszálltam Cameről és elég furcsán nézett.
-Baj van Becca?
-Nem csak tényleg, még csak nem is ismerlek.
-Ez csak egy csók volt..- Na nem! Ezt nem játsza el velem!
-Mi az hogy egy csók? Basszameg! Az előbb te is azt mondtad, hogy összezavarodtál!- Fel alá járkáltam a szobába.- Nem mondhatod, hogy nem éreztél valamit! Ezt te sem teheted velem!
Cameron felállt és odajött hozzám. Megölelt majd megfogta az állam és felemelte.
-Nem, rosszul fogalmaztam. EZ nem csak egy csók volt. És igen én is éreztem.
A mondat végén mégegyszer megcsókolt. Ez a csók sokkal lágyabb, érzékibb volt, az előbbi pedig inkább vad volt. Amikor elváltunk egymástól Cam szemébe néztem. Lehet, hogy tényleg most az egyszer nem bunkózik.
-Nekem lassan mennem kellene..
-Lekísérlek.
-Nem azt mondtam, hogy most.- Féloldalasan elmosolyodott.- Van még időm.
Leültem az ágyra és ő is követte a példám.
-Akkor most a "mesélj magadrol" sztori jön?
-Aha.
-Kezd te.
-Hát jó. Van egy nővérem, de nincs vele jó viszonyom meg alapból ő egyetemre jár.. Éli a saját életét. Mielőtt Los Angelesbe költötünk Malibuba éltünk. 17 évesen kezdtem el vineolni meg youtubeozni. Aztán egyre jobban ment.. Egyre több embert ismertem meg és egyre több érdek barátom lett. Csak akkor döbbentem rá amikor a volt barátnőm megcsalt. Az újságból tudtam meg. Persze ő mentegetőzött, hogy semmi nem volt, de nem láttad azt a képet. Ebben az egészben az fájt a legjobban, hogy a csávó utána megkeresett és a pofámba vágta, hogy Naomi csak azért jött velem össze mert van pénzem és hírnevem. Gondolhatod mennyire örültem. Főleg, hogy az a gerinctelen féreg képes volt odaállni elém és a képembe mondta. Ezek után elfogadtam az egy éves Magcon turnét és 3 hónapja jöttunk vissza és anya közölte, hogy apa elhagyta. Elköltöztunk onnan és sztori vége.
-Hát hűha. Az szép
-Na hercegnő, most te jössz.
-Hát hmm.. Amikor 14 éves lettem anyáék elkezdtek ilyen napokra elmenni, majd hetekre avval az indokkal, hogy konferencia meg a cégüknek ez hatalmas lehetőség meg ilyenek. Eleinte a szomszédok jöttek át esténként megnézni, hogy élek e meg anyáék is hívtak.. Aztán már karácsonkor sem voltak itthon, születésnapomkor meg küldtek valami "nagy" ajándékot meg egy üdvözlő kártyát. Amikor itthon vannak akkor is alig beszélünk. Anya fősztjét már nem tudom mióta nem ettem. Nem tudom anya mikor volt utoljára szülői értekezleten vagy mikor volt egy normális karácsony..- nem tudtam folytatni mert éreztem ahogy elgyengül a hangom. Nem akartam Cameron előtt sírni.- Cam kérlek most menj el!
-Nem Becca maradok!
-CAM MENJ EL!
Erre azt vártam, hogy elmegy. Csak magához húzott és megölelt. Nem bírtam tovább, elkezdtem sírni. Maga felé fordított így a mellkasának ütköztem. Ő a hátamat simogatta és csitítgatott. Éreztem ahogy telesírtam a polóját és amikor egy picit megnyugodtam elnyomott az álom.
Valamikor éreztem ahogy Cam betakar és a fejemre ad egy puszit majd elmegy.

________________________________ Na emberek úgy érzem kitettem magamért! Több mint 2000 szó. Igen, kicsit sok a szabadidőm, de viszont nem tudom, hogy mikor tudom hozni a következőt mert elutazok. Ezért is lett ez most ilyen hosszú. Majd megpróbálok valamit összehozni, de addig is jó olvasást☺️