Nem gondoltam volna, hogy Cameron ennyire helyes. Ez egy kellemes csalódás volt. Az viszont kevésbé volt jó, hogy nagyképű volt. Ő az a tipikus "felvágok avval amim van". Nem gondolom, hogy jóba leszünk.. Sőt biztos, hogy nem. Elindultam Ethanhez, hogy megöleljem. Igazából, nem tudom, hogy hányadán "állunk" Ethannel.. Igen mi kavarunk/kavartunk. Nem nagyon jött össze, de nagyon szeretem, mint BARÁT. Mindig is tudtam, hogy ő többet érez. 

-Sziasztok!- Köszöntem hatalmas mosollyal az arcomon, mert hiányzott a két iker hülye feje. 

-Szia, törpe!- Vont Ethan az ölelésébe. Utána Grayson következett. 

-TUDOD, hogy nem szeretem, ha így hívsz!

-Tudom.- Megvillantotta a perverz mosolyát. Szinte mindenhez ezt a mosolyt "használta". 

-Hé, Bec, lassan menjünk!- Szolt oda Nash.

-Na-na, csak nem randi?- Cukkolt minket Gilinsky.

-TE is tudod, hogy hova megyünk!

-Nem, elfelejtettem kérlek meséld el!- Inkább kézen fogtam Nasht és elindultunk. Tegnap előtt Nash eltörte nálunk az asztalt és annyira bűntudata van, hogy most az időmet asztal vásárlásra kell pazarolnom. Igen, egy kicsit eldurvult a kis "összejövetelünk". 

-Alex, jössz ma?

-Ömm, nem hiszem, talán ma Jacknél alszok.- Emlékszem amikor próbálták beadagolni, hogy ő és Gilinsky együtt vannak. Hát igen elég vicces volt.

-Cicám, azért előtte nekem is szólhatnál!

-Talán akkor elküldöd a kurvádat nehogy meglássam?- Fordult Jack felé. Jack közelebb lépett átkarolta a derekát és "próbált" halkan a fülébe suttogni, természetesen úgy, hogy mi is halljuk.

-Cicám, tudod, hogy az egyetlen aki ott van vagy lesz az te leszel- Ez után Gilinsky megcsókolta Alexet. Nem szeretem a nyáladzást, de ők azért aranyosak voltak. - Hé Cam, nem tudlak haza vinni, mert kell tennem egy kis kitérőt. Valaki hazadobná?

-Mi elvisszük, ha eljön asztalt vásárolni. Egyedül úgysem bírnám el.- Szúrós szemmel néztem Nashre. Majd megtudnám folytani. Ő csak vigyorgott mint a tejbe tök.

-Felőlem, de a kiskorú utazik hátuk.

-Kikérem magamnak seggfej, hogy én 18 múltam!

-Melyik univerzumban? Max 15 lehetsz..- Közelebb sétált hozzám és én meg lendületből lepofoztam volna, ha nem fogja meg a csuklóm. Közel hajolt, hogy csak én halljam.- Vigyázz kislány, hogy mit csinálsz, mert én is vissza tudnám adni és hidd el nem érdekel, hogy lány vagy!

Már vérvörös volt a felem amikor eltávolodott tőlem. Ez a paraszt még velem erőszakoskodik?! Mi a fasz?
Szokás szerint mindenki minket nézett amikor megláttam Nash tekintetét csak megráztam a fejemet.

Miután beszálltunk a kocsiba akkor éreztem, hogy bele nyílal a fájdalom a csuklómba. Lenéztem és szabályosan ki lehetett venni azt a részt amit Cameron megszorított. Rohadtul fájt. Gyűlöltem őt. Nem voltak rá szavak amit éreztem. Utáltam veszteni bármiben is. Sosem lehettem a második, mert abba beleőrültem. Különös, hogy azt meg utáltam ahogy mindenki odajön és megveregeti a vállam, hogy "szép volt" vagy valami ilyesmi.

Az asztalt gyorsan megvettük és Nash felajánlotta, hogy össze is rakja, én ellenkeztem amire ő meg kérdezi, hogy miért is.

-Azért, mert TE pocsékul barkácsolsz, szerelsz. Előbb összetörnéd az asztalt mielőtt sikerülne még csak kibontani is! Majd én megoldom!

-Ez nem fair... És én tudok szerelni, csak sosincs jól leírva az útmutató!

-Persze, persze.

-Én szívesen össze rakom.- Szólalt meg Cameron.

-Még az kéne, hogy te begyere a házamba!- Förmedtem rá.

-Most miért vagy ennyire ellenséges, hercegnő?

-Mert nem kedvellek te seggfej!

-Ne tagadd, hogy bejövök neked.

-Persze életem szerelme vagy! Hogy eltaláltad!

-De úgy is csak a pénzemre hajtanál.

Ezt nem. Minden beszólást elviselek csak ezt nem! Szerencse, hogy éppen egy pirosnál voltunk, így kinyitottam az ajtót és kiugrottam a kocsiból. Nem érdekelt, hogy hol vagyok vagy az, hogy éppen Nash kiabál nekem. Elkezdtem futni, nem akartam, hogy utánam jöjjenek. Ahogy futottam észre vettem, hogy a könnyeim elkezdtek folyni. Miért kell ekkora seggnek lennie? Jó én is az voltam, de nem ennyire! Érzéketlen tuskó!

Szerencsére a házunktól csak 5 perc volt az ahol én éppen felnéztem.

Amikor hazaértem ott állt Nash Jeepje. Úgy döntöttem, hogy inkább hátul megyek be nehogy észrevegyék, hogy haza jöttem.
Megkerültem a házat és sikeresen bejutottam anélkül, hogy észrevettek volna. Felrohantam a szobámba gyorsan lezuhanyoztam és már léptem volna vissza a szobámba amikor zajt hallottam a bejárati ajtó felől. Felvettem a hozzám legközelebb álló "fegyvert" ami egy baseball ütő volt. Igen, az ilyen helyzetekre tartottam egyet a szobámba. Halkan mentem la a lépcsőn amikor megláttam, hogy két alak éppen csukja be az ajtót. Erre megszólal a riasztó és hirtelen felismertem azt a két alakot. Nash és Cam volt.

-Ti idióta faszok! ARRA NEM GONDOLTATOK, HOGY VAN RIASZTÓ?!

Gyorsan odamentem a riasztóhoz és beütöttem a kódot.

-Mi a faszt kerestek itt?! Egyáltalán honnan volt kulcsotok?

-Tudod Bec elég szarul rejtegeted a kő kulcsot.- Odajön hozzám Nash és éppen az ölelésébe akart vonni amikor elhúzódtam.- Én mit csináltam? Hidd el egész végig ordítottam vele a kocsiban.. Cameron, nem szeretnél mondani valamit?!

-De... Nézd Becca, sajnálom amit mondtam! Ameddig Nash el nem mondta, hogy mennyire érzékeny vagy erre a témára addig nem is hittem el, hogy ennyire megbántottalak.

-Nem kell a szaros pénzed és TE sem kellesz!

Ezzel megfordultam és felvonultam a szobámba. Bezártam az ajtót és hallottam, hogy valaki jött utánam. Elkezdett dörömbölni az ajtómon valamelyik.

-Becca kérlek nyisd ki!- Cam volt az.- Csak 5 percet adj! Kérlek!

Odamentem és kinyitottam.

-Mit akarsz?!

-Bejöhetek?

Félreálltam az ajtóból és beengedtem.

-5 perc.

-Most 5 percig mondogassam, hogy sajnálom? Mert megteszem! Csak nem tudtam, hogy tényleg létezik olyan ember is akit nem érdekel, hogy híres vagy.

-Kurvára nem izgat se ez se a pénzetek. Örülök ha Nash boldog, de rohadtul gyűlölöm, hogy híres.

-É-én nem tudtam, sajnálom!

Elkezdtem piszkálni a csuklómat, mert még mindig kibaszottul fájt.

-Mi az?- Elkezdte nézni a csuklóm.

-Semmi.- Felállt és elkezdett jönni felém, próbáltam elrejteni a csuklóm, mert féltem, hogy meglátja a hegeket is rajtam. Senki nem tudta, hogy vagdosom magam. Azt akartam, hogy ez így is legyen.

-Kérlek, mutasd meg!- Nem engedtem, hogy megnézze, de ő sokkal erősebb volt nálam. Amint meglátta először a szorítás nyomát, majd a hegeket elszörnyedt. Az arca falfehér lett.- E-ez mi?

-Semmi közöd hozzá! De ha annyira tudni akarod és ennyire amnéziás vagy az a te kezed nyoma! Ott szorítottad meg.

-É-én sajnálom, gondoltam, hogy az, de engem a másik dolog érdekel.

-Ahhoz SEMMI KÖZÖD!

-Vagy elmondod vagy szólok Nashnek.

-Miért váltottál át hirtelen ilyen "törődök veled" stílusra??

-Mert meg akarlak ismerni?

-Úgy hogy fenyegetsz?!

-Utálom ha nincsen valami az irányításom alatt.

-Én is Dallas, én is.