A szombat délelőttöt arra használtam fel, hogy áttanulmányozzam a köteg papírt, amit még csütörtök reggel nyomtak a kezembe a munkaügyön. Persze nem kérdés, kénytelen voltam elfogadni, bármi szerepel benne, de azért rászántam az időm. Biztosra kellett mennem, nehogy véletlenül csapdába sétáljak.

Reggel kilenc múlt pár perccel, így Dustin még aludt. Tegnap hosszan játszottak Masonnel, úgyhogy rendesen kifeküdt. Nem mintha ez gond lenne. Szüksége van a pihenésre, ahogy a játékra is.

Lassan kortyolgattam a kávém, miközben átolvastam az első oldalt. A házi rendet egyszerűen odébb tettem. Nem jött meg a kedvem hosszas monológot olvasni arról, miket nem szabad magammal vinnem az irodába, ahova egyébként sem fogok bejárni. Ez már eldőlt. Mason természetesen kierőszakolta. Nem baj, titkon én is örültem neki. Itthonról minden könnyebb, már, ha van az embernek háza. Egyelőre nem tudtam, nekem meddig van maradásom. Caleb bármikor bekattanhat.

Lapoztam egyet, ezzel elértem ahhoz a ponthoz, ahol a fizetésem szerepelt. A kávét szó szerint kiköptem. A köntösöm bánta ezt az apró bakit, azonban annyira megdöbbentem a számoktól, melyek feketén-fehéren ott szerepeltek, hogy majdnem instant agyvérzés vitt el. A szívem feldobogott a hirtelen támadt ijedtségtől, és egyből realizáltam, miért méregettek annyira csúnyán az irodisták. Egyértelműen látták, mekkora összeget szánt rám ez a bolond csávó. Az órabérem húszszorosa a kávézóban kapott aprónak.

Megcsóváltam a fejem, aztán a telefonomért nyúltam. Nehezen döntöttem róla, hogy megköszönjem vagy kiabáljak. Gondoltam, majd elválik, miután számonkértem őt.

Mason nem vette fel. Csodálkozva méregettem a készüléket, egy darabig vártam, hogy visszahívjon. Miután fél óra elteltével sem történt meg, elengedtem, és hagytam neki egy üzenetet.

Délelőtt tizenegykor már halál idegesen mászkáltam a házban. Ismét kényszeres takarítással ütöttem el az időt, míg Dustyt letettem a tévé elé. Nem én nyerem az év anyukája díjat, de ez rohadtul hidegen hagyott.

Nem sokkal később a fürdőben szorgoskodva folytattam a töprengést. Eddig nem sok alkalom volt rá, hogy Mason ne felelt volna a hívásomra. Önkéntelenül is rémképek jelentek meg előttem. Azon morfondíroztam, vajon nővel van-e, és ha igen, akkor mit kezdjek ezzel a helyzettel. Egyáltalán milyen kapcsolatban vagyunk? Barátság extrákkal? Kezdődő kapcsolat? Extrák extrákkal? Barátok? Exek és barátok? Barátok, exek, dugópajtik?

A legszörnyűbb, hogy végül a tegnap esti randit is elhalasztottuk. Ugyanúgy Dustyval töltöttük az időt, ahogy csütörtökön, ezért ma este lenne esedékes. Sikerült bébiszittert szereznem, úgyhogy reménykedtem benne, valami reakciót csak kapok.

Aztán tíz perc tömény túlgondolás után eszembe jutott, valószínűleg túlparázom ezt az egészet. Csak sodródnom kéne az árral, és valóban bizalmat szavaznom neki, hiszen megbeszéltük, hagyjuk alakulni a kapcsolatunkat.

– Várj! – Dustin beszaladt mellém, és rám mosolygott. – Igen! Tudom! Adom anyát!

Futólag a kijelzőre lestem, mielőtt a fülemhez emeltem a készüléket. Rögtön megforgattam a szemem. Valóban túlgondoltam.

– Szia!

– Hogy vagy, bébi? – Mason rekedtes hangon tette fel a kérdést. – Sajnálom, hogy nem reagáltam eddig. Az az igazság, eléggé kidőltem. Itt fekszem az ágyban. Magányosan. Hiányzol mellőlem.

– Tényleg?

– Igen. – Magabiztosan vágta rá. A szívem rákapcsolt, méghozzá annyira, hogy le kellett ülnöm a klotyó tetejére. – Hatra érted megyek, és végre elviszlek egy igazi randira. Mit szólsz hozzá?

– Már várom – mosolyodtam el, aztán beugrott, miért kerestem eredetileg. – Figyelj csak... Átolvastam a munkaszerződést, és...

– Bármit átírhatunk – vágott a szavamba, mire visszafogottan felnevettem.

– A fizetésről van szó. Normális vagy? Heti négyezer dollár? Az havi tizenhatezer! Éves szinten meg...

– Bexy – szólt közbe ismét –, ez kezdőfizetés. Pár hónap múlva megemeljük, és...

– Tessék? – Lassan sikítottam. – Hát hova még?!

– Mi?

– Félreértesz, azt hiszem – motyogtam kínosan. – Nem keveslem, sokallom, te hülye!

– Ja – vett egy nagy levegőt. – Oké, tényleg elbeszéltünk egymás mellett. Általában az emberek nem elégedettek, szóval ezért indulok ki ebből.

– És akkor hogy lesz? Hétfőn...

– Gerda átmegy hozzád, elmagyarázz a teendőket, és a nap végén behozza az irodába a papírokat. Neked így megfelel?

– Nekem igen.

Nem gondoltam, hogy ennyire körbe fognak ugrálni, ám nem zavart. Jobb is így, a múltkor sem örültek nekem túlzottan. Talán sejtik, protekciós vagyok, nem a képességeim vagy tudásom és tapasztalatom miatt kerültem a céghez. Ez igaz is, valóban nem, mindössze Mason jóindulata, esetleg céljai végett alakult így.

Ezután beszélgettünk még egy kicsit az estéről, majd folytattam a takarítást, mert nem akartam félbehagyni. A fürdő délutánra pompásan ragyogott, de a gyerek éhes lett, így összeütöttem neki némi sajtos makarónit. Együtt ettünk, miközben átbeszéltük, mennyire jól fog viselkedni, amíg távol leszek.

Mire a bébiszitter megérkezett, elkészültem. A hat óra közeledett, én pedig egyre idegesebb lettem. Végül egy fekete, hátul kivágott, testhez simulós egyberuhát választottam. Nem sokat mutatott a keblemből, amit nem bántam, viszont a fenekemet kellően kiemelete. A hajam kifésültem, és nekiestem a hajvasalóval.

Rég voltam randin, úgyhogy eldöntöttem, mindent beleadok. Csinosan szerettem volna festeni, részben Mason miatt, viszont leginkább a saját érdekemben. Túl sokáig nyomtam el azt az énem, aki minden hétvégén kiöltözött, eljárt és... élt.

Sóhajtva néztem végig magamon, aztán belebújtam a szettemhez illő magassarkúba, felkaptam a kisebb méretű válltáskám, és kivonultam a nappaliba. Elköszöntem Dustintól, megpuszilgattam, egyeztettem Claire-rel, mikorra érek haza, ezt követően pedig kivonultam a kint várakozó Masonhöz.

– Gyönyörű vagy! – bókolt, amint becsuktam magam mögött a Porsche ajtaját.

– Te sem panaszkodhatsz. – Végigmértem a sötét öltönyét. Egészen összeöltöztünk.

Mason elmosolyodott, aztán elindultunk az étterem felé. Nem tudtam, hova tartunk, így különösen kíváncsivá váltam, amikor beértünk Bostonba. Átszeltük a belvárost, olykor kerülőutakon suhantunk, hogy elkerüljük a dugót.

Húsz perc autózás után parkoltunk le a megfelelő épület előtt. Már kintről is lerítt róla az elegancia. A krémfehér külsőfalakhoz ugyanolyan színű belső dukált. Nem tűnt forgalmas helynek, inkább piszkosul drágának. Valószínűleg nem sokan engedhetik meg maguknak ezt a fajta fényűzést.

Nem volt zsúfolt, mindössze néhány pár foglalt helyet a tágas térben, melynek a legtöbb pontján a fehér uralkodott. A székek, az asztalok, még a növények és oszlopok is ebben a színben díszelegtek. Úgy éreztem, tisztaságmániás a tulaj, de nem tettem szóvá, még akkor sem, amikor kiértünk a teraszra, ahol szintén a világos dominált.

Ettől függetlenül tetszett. A fejem felett gyönyörű, élénk virágok szaladtak körbe, a széles balkon korlátjának tetejét fehér, rózsa alakú, apró márványszobrok díszítették. A levegőben étel és orgonaillat terjengett.

– Csodás ez a hely. – Mosolyogva pillantottam Masonre, aki rögtön viszonozta a gesztusom.

– Örülök, hogy tetszik.

A gödröcskéi kirajzolódtak az arcán, majd az asztalon pihenő kezemért nyúlt, és megszorította.

– Rég nem jártam ilyen helyen – folytattam elgondolkodva, míg Mason fürkésző tekintetét álltam. Zöldeskék írisze vidáman csillogott.

– Az elmúlt évben én sem, de végre itt vagyunk. A zene sem idegesít halálra, pedig nem vagyok oda a csellóért. – A szeme a falra erősített, kisebb hangszórókra vándorolt. – Oké, hazudtam, kiidegel ez a klasszikus izé.

– Sajnálom – kuncogtam fel. Micsoda gondok! – Talán kibírjuk.

– Majd eltereled róla a figyelmem.

Elengedte a kézfejem, hogy elvegye a mellénk érő pincértől az étlapot. Néhány perc múlva pedig megrendelte a bort, amiben megegyeztünk.

Amint megkaptuk, koccintottunk, habár nem tudtuk meghatározni, hogy mire. Végül az új kezdetre ütöttük egymásnak a poharainkat. Nem mondom, tetszett. Reménnyel töltött el a gondolat, és igazán rám fért egy kis boldogság. Furcsa, hiszen nem is sejtettem, hogy egyszer újra Mason mellett találhatok rá. Az élet egyszerűen kiszámíthatatlan, de azt hiszem, ettől változatos.

Az este további része sok nevetéssel telt. Nem tagadom, talán a végére kicsit becsiccsentettem, így gondolkodás nélkül belementem abba, hogy Mason nálunk töltse az éjszakát. Nem túl okos ötlet, de ki a fenét érdekel, mikor a gondok köddé válnak az alkoholtól?

Azt sem tudtam, min vihogtunk, amikor átléptük az otthonom küszöbét. Claire érdeklődve méregetett, azonban nem tette szóvá a számára ismeretlen pasi felbukkanását, inkább elrebegte, hogy Dustin már alszik, aztán összeszedte a cuccait, és lelépett.

Nos, nem igazán foglalkoztunk vele. Smárolva jutottunk be a hálóba, ahol túl gyorsan kerültek le rólunk a ruhák. Néhány anyag szakadt, a többi mind a földön landolt. Áhítattal tapogattam végig Mason izmait, a hasán lévő kockákat, a vállát és minden mást, amit csak értem. Ezúttal a kezembe vettem az irányítást, a pia kellően felbátorított.

Könnyedén vetettem át a lábam a csípőjén, és beleereszkedtem a farkába. Sóhaj szökött ki az ajkamon, amint felült hozzám, és átkarolta a derekam. Ezáltal még mélyebben érezhettem a tökéletes merevségét. A szája a kulcscsontomon időzött, lassan halad a mellemig, míg én diktáltam a tempót: ruganyosan mozgattam előre-hátra a csípőm. Eközben ő a mellbimbómmal játszott, szívta, harapta, míg a körmöm a vállába vájva ringatóztam.

Néhány pózváltás és visszafojtott, hangosnak ígérkező sikoly után én élveztem el elsőnek. Masonnek lassabban ment, köszönhetően az óvszernek, amit még ilyen kába állapotomban is ráparancsoltam. Akarom mondani, felhúztam a farkára, mert... így is követtem már el elég hibát. Nincs szükség egy újabbra.

○•○•○

– Anya! Anya! 

Dustin hangja ébresztett fel. A vállam rázogatta, ráadásul felfedeztem némi rémületet a kis hangjában.

– Mi a baj? – nyöszörögtem álmosan. Lassan nyitogattam a szemem, de hamar kitágult, amint oldalra pillantottam, és megláttam a mellettem fekvő, meztelen Masont.

Te jó istenem! Sújts le rám!

– Anya! Mindig a barátaiddal szoktál aludni?

– Öhm... – Magam elé rántottam a takaróm, és a gardróbig araszoltam vele. Dusty természetesen jött utánam, így esélyem sem maradt egyedül felhúzni a köntösöm.

– Miért vagy meztelen?

– Az nem fontos, édesem. – Megtoltam kifelé, így kénytelen volt elindulni, de persze a szája nem állt be:

– Most már Masonnel fogsz együtt aludni? Itt fog lakni velünk? És mi lesz apával? Apa azt mondta, nem szereted már őt.

– Kicsim! – Felkaptam őt a hónapjánál fogva, bármennyire is nagyfiú már, és kicipeltem a nappaliig. Jobb lesz, ha ezt nem Mason előtt vitatjuk meg. Fél szemmel láttam, hogy ébredezett, úgyhogy bármikor megjelenhet.

– Anya, mikor jön haza apa?

Leültettem a kanapéra, utána szorosan mellé helyezkedtem. Eljött az ideje egy komolyabb beszélgetésnek, hiába féltem tőle. A múltkor is keményen megszenvedtem a kirobbanó hisztijét. Nem akartam őt bántani, azonban egyértelműen sérülni fog, bármit is teszek.

A legdühítőbb mégis az, hogy Caleb engem okol mindenért, mikor ő kezdte ezt az egészet. Persze, az sem volt szép, amiket Masonről írtam a dokumentumban, bár szerintem más fantáziálgatni, mint konkrétan megcsalni a párod. Ráadásul gyereket nemzett egy másik nőtől!

Lenyeltem a méregem, és a kezembe vettem Dustinét.

– Tudod, kisbabám, vannak olyan helyzetek, amikor két felnőtt többé nem passzol egymáshoz. – Lassan magyaráztam, a szívem vérzett közben, ahogy az értetlenség kirajzolódott az arcocskájára. – Ilyenkor általában külön folytatják tovább. Apával és velem is ez történt. Mostantól nem fogunk együtt lakni, viszont mind a ketten ugyanannyira szeretünk téged.

– Masonnel fogsz lakni? – Kétségbeesetten vizslatott. Látszólag nem volt tiszta neki.

– Nem. Ketten leszünk. Te és én. Apa pedig sokszor magával fog vinni, és akkor fogtok együtt játszani.

– Már nem szereted apát?

– Apa megbántott engem – cirógattam a kézfejét. – Viszont ettől függetlenül neked nem kell haragudnod rá. Téged nagyon szeret. Ez számít.

– Mason is sokszor itt lesz?

– Talán igen. Kedveled őt?

– Kedves. Szép autót hozott nekem. Szerinted játszik még velem?

– Biztos vagyok benne – mosolyogtam rá, miközben igyekeztem lenyugodni. Úgy látszott, könnyebben ment ez a beszélgetés, mint eleinte hittem. – Nem zavarna, ha ezentúl többet látnád őt?

– Nem, már a barátom!

– Tényleg? Ez szuper, édesem!

Léptek zaja törte meg a beállt csendet, így hátrasandítottam.

– Bexy, Brooklyn folyamatosan hív téged. – Mason megjelent mögöttünk, felém nyújtotta a telefonom. Elvettem tőle, míg Dustin közvetlen elé szaladt, és kérdezősködni kezdett.

Amíg ők ketten megvitatták a fiam összes gyermeteg kérdését, addig átvonultam a konyhába, hogy feltegyek egy kávét. Közben fogadtam Brook hívását. Minden bizonnyal sürgető lehet.

– Bex! Nem fogod elhinni! – Alig vettem fel, már sikoltott is.

– Lassíts már! – nevettem. – Mi történt?

– Emlékszel a fogorvos srácra, akivel randiztunk meg dugtunk párszor?

– Igen?

– Összejöttünk! Elhiszed ezt? Belementem egy kapcsolatba pár ingyen gyökérkezelésért!

– Te nem vagy normális – jegyeztem meg rosszallóan. – Egyáltalán bírod őt? Minek játszol vele?

– Hű, neked aztán elég szar reggeled lehet. Mi van, anyukám? Nem sikerült jól a randi?

– Ami azt illeti... de. Itt aludt. Éppen Dustyval... – lestem a nappali felé – autóznak, ahogy látom.

– Jól bánik a fiunkkal?

– Egek, Brook! – kacagtam a szóhasználatán. Egyébként bírtam, hogy állandóan a mi gyerekünknek hívja. – Igen.

– Helyes! Örülök neki! Letépem a golyóit, amennyiben elcseszi veled, Bex! Komolyan!

– Egyelőre nincs rá szükség.

– Remek, akkor mit szólnál a jövőhéten egy páros randihoz? Kíváncsi vagyok, mit gondolsz a pasimról. – Külön kihangsúlyozta a pasim szót, amolyan dicsekedő módon. Alig győztem abbahagyni a szemforgatást.

– Legyen – mentem bele sóhajtva, hiszen kíváncsi vagyok. Brooklyn általában tényleg alkalmi kapcsolatokban boldog, szóval kíváncsian vártam, miféle fickót szedett fel a következő két hétre.

○•○•○

Sziasztok!
Megérkeztem az új fejezettel!
Elképzelhető, hogy a következő hónapokban lesz rá példa, hogy kéthetente hozok fejezetet. Ezt nem mondom biztosra, de jelenleg javítási munkálatokban vagyok egy másik könyvemnél, amivel komolyabb terveim vannak. Jövőhéten biztosan lesz rész, mert az készen van!

Köszönöm mindenkinek, aki itt van! <3