MASON

2024.08.29.

Három évvel és egy kicsivel később az előző fejezethez képest

Milyen találó cím!

Rákattintottam.

Hogyan döntsük romba az életünk című dokumentum

2020.05.08

Már megint vele álmodtam. Ez vajon normális? Szerintem nem. Nagyon nem az!! Őrült lehetek vagy szánalmas. Esetleg annyira kiéhezett, hogy az exem farkáról álmodozom. Talán ideje volna szexuálpszichológushoz fordulnom. Brook szerint egyébként is hasznos lenne Caleb merevedési problémái miatt. Masonnel sosem volt ilyen. Miért? Talán az évek? Caleb rám unt? Remélem, idővel sikerül megoldani ezt a problémát, mert lassan ott tartok, hogy felvásárolom Boston összes dildóját. A francba! A rohadt büdös életbe!

ÉS MEGINT ITT TARTOK! MEGINT! Nagy betűkkel kell harsognom ide, hátha nem visz el az őrület. Mégis mi annyira különleges Mason Cooper farkában? Mármint a méretén kívül...

○•○•○

Hangos nevetésben törtem ki. Szegény Bexy bébi! Talán tényleg nem ártott volna pár szilikonfarkat vásárolnia. Még szerencse, hogy mostanában ilyen problémával nem kell megküzdenie. Erről gondoskodom. Helyette ott van a két gyerek. Dusty és az én kis hercegnőm, Camille.

Vigyorogva pörgettem lejjebb. A kíváncsiságom lankadatlan. Akár a farkam. A különleges farkam. Bóknak veszem, az egész Bexy által írt dokumentumot annak veszem. Felettébb szórakoztató esti időtöltés.

A szemem megakadt egy 2020 május huszonnyolcadikán írt bejegyzés egyik részletén.

"Mason aznap keményen magáévá tett. Egy csepp megbánás nélkül állíthatom, életem egyik legizgalmasabb szexuális élménye volt, amikor kiszöktünk a moziban lévő filmről, miután megujjazott a leghátsó sorban. Tocsogtam a nedvességben, egészen addig, amíg egymásnak nem estünk a női vécében. Az összes műanyagfülke rengett a mámorító lökéseitől. Aztán bejött valaki, ezért a vécé tetején kellett folytassuk. Mason vállába kapaszkodva lovagoltam a mindent kitöltő farkán."

Hm. Különleges és mindent kitöltő. Ennyi bókot! Ideje volna feleségül vennem ezt a nőt, de nem akarom siettetni. Igaz, a válása óta már eltelt három év, mégis féltem tőle, hogy nemet mondana. Nem mintha szükséges lenne holmi papír a boldogsághoz, de idővel mindenképpen szeretném a nevemre venni. A legszebb dolog lenne, ami a nevemen van. Esküszöm, még a tavaly vásárolt Cadillacemnél is szebb. Ezerszer. Ez nem vita tárgya. Bexy maga a megtestesült tökély, aki színt hozott a szürke életembe, amikor megbocsátott nekem. Arról nem is beszélve, mennyire gyönyörű kislányt szült nekem. Camie tiszta anyja. Egy kicsike Bexy, csak göndör, vörösesszőke hajjal.

A tekintetem végigsiklott a mozis eset folytatásán, aztán továbbpörgettem.

○•○•○

Hogyan döntsük romba az életünk című dokumentum

2020.06.18

Ma Caleb háromszor is visszautasított. Bűntudatomnak kellene lennie, amiért éjszaka, titokban a zuhany alatt maszturbáltam? Valószínűleg ezért nem. Talán inkább azért, mert végig Masonre gondoltam. Nem tudnám megmondani, miért, de felrémlett egy együttlétünk. Akkor nála laktam. Egyik este feszülten ért haza. Mint jó barátnő, igyekeztem segíteni ezen, így még az előszobában elé térdeltem. Leszoptam őt. Kegyetlenül. Emlékszem minden észvesztő hangra, ami kijött a torkán. Már az emléktől bizsereg a combom közötti rész.

Úgyhogy megtettem. Arra gondoltam, hogy leszopom őt, közben pedig kielégültem...

Pokolra jutok. Ez már házasságtörésnek számít? Remélem, nem, de mit tehetnék, amikor a férjem ennyire nem foglalkozik velem? Nehéz álmodozni róla, ha egy ideje nem is láttam a farkát álló állapotban, csak lankadtan.

Istenem... Ennek nem lesz jó vége.

○•○•○

Ezúttal nem nevettem. Na jó, picit mosolyogtam, de a soraiból áradó tanácstalanság kicsit sem tetszett. Még neki volt bűntudata, mikor az a rohadék Caleb dugott félre a háta mögött!

A fejem csóválva görgettem a következő izgalmas bejegyzésre.

○•○•○

Hogyan döntsük romba az életünk című dokumentum

2020.08.26

ELEGEM VAN! Nagyon. Ma arra ébredtem, hogy le kell írnom a tegnap esti gondolataim. Mostanában túl sokat agyalok rajta. Kísért engem. Mason Cooper kibaszottul kísért engem. Itt él a fejemben.

Ma megnéztem egy képet, ami még 2014-ben készült, egy hónappal a szakításunk előtt. Aztán eszembe jutott, mennyire őrjítő a gödröcskés mosolya. Azonnal cselekedtem, és bekapcsoltam egy Netflixes sorozatot, hátha elterelődnek a gondolataim róla. Már az is túlzás, hogy állandóan az jár a fejemben, hogy hol és milyen pózokban tett magáévá, meg a farkáról álmodozom. A vastag farkáról. Egek! Ezt nem kéne így leírnom, de mégis kinek mondhatnám el Brooklynon kívül, hogy állandóan ő jár a fejemben, mióta Caleb teljesen elhanyagol? A szexuális életünk halottabb egy halottnál! Pedig az nehéz. Ha valaki halott, akkor már oszladozik, bűzlik, bomlik... Ez azt jelentené, a házasságunk is haldoklik? Remélem, nem, mert szeretem a férjem. Mégis másik férfiról álmodozom.

Azzal nyugtatom magam, hogy ennek oka van. Az agyam igyekszik visszaemlékezni azokra az időkre, amikor nem kellett önkielégítést végeznem. Ez pedig Masonnel hozza összefüggésbe, mert... mert... mert... nos, miért is Bex? Kurva jó kérdés...

○•○•○

Nem illendő dolog, de megint kacagtam. Leginkább a harmadik jelzőn, amivel a farkam illette. Vastag, különleges és mindent kitöltő. Elképesztő.

Hangosan kuncogtam, ahogy továbbolvastam. Egyszerűen nem bírtam megállni, pedig nem kellett volna egyáltalán ezt olvasgatnom. Teljesen véletlenül találtam rá. Véletlenül kitöröltem egy számlát, így automatikusan a lomtárba mentem. Nos, rögtön szembe jött velem az ott tárolt "Hogyan döntsük romba az életünk című" dokumentum.

Végül a legvégére tekertem. Az utolsó bejegyzés 2021 nyara. Camille születéséről írt benne, illetve arról, mennyire boldog mellettem.

Nem bírtam abbahagyni a bugyuta vigyorgást.

– Mason? – Felkaptam a fejem Bexy hangjára. Összefont karral dőlt neki az ajtófélfának. Hunyorogva méregetett. A tekintetem önkéntelenül a formás combjára tévedt, ami kilógott a bordó köntöse alól. – Mi ennyire szórakoztató a számlákon?

– A vastag, különleges, mindent kitöltő farkam – vigyorogtam rá szenvtelenül. – Szívesen elővenném, hogy hozzátehessünk még pár jelzőt.

Bexy szeme elkerekedett, aztán felvonta íves szemöldökét.

– Miről beszélsz? – Gyanakodva mért végig, majd ellökte magát a fától, és mellém sétált. Lehajt, majd odalesett a képernyőre. Felszusszant, ijedt pillantása újabb nevetésre késztetett. – Mason! Ezt nem mondod komolyan! Te... te ezt elolvastad?

Megvontam a vállam, és megköszörültem a torkom. Épp egy szemérmetlen résznél tartottam, amikor megérkezett.

– Mason nekidöntött a falnak. Nem tétlenkedett, a kemény – hangsúlyoztam ki a legújabb jelzőt – farka belém csusszant. Ráérősen kezdett mozogni, majd... – Bexy lecsapta a laptop tetejét, és kirántotta az ölemből. A pír vörösre mázolta szépséges arcát. Magához ölelte a gépet, miközben döntésképtelenül bámult rám.

– Téged ez nem akaszt ki?

– Micsoda, bébi? Végig rólam áradozol benne. Különösen izgató olvasmány. A kedvencem! Nem akarjuk kinyomtatni? Itt tarthatnánk a fiókban. Felolvashatnál nekem belőle. Elég sokat emlegeted a vastag, kemény, mindent kitöltő, különleges farkam.

– Biztos vagyok benne, hogy nem akarom tovább növelni a jókorára dagadt egódat – mormolta, mialatt feltette a laptopot a zoknis polc tetejére. – Hogy találtad meg? Eldugtam azt a szart! Tudtam, hogy ki kellene törölnöm!

– Dehogy kellene! – tiltakoztam rögtön. Még kitörölné! – Biztosan találok még benne tetszetős jelzőket. Listát fogok vezetni róla, miket írtál a farkamról.

– Borzalmas vagy – sóhajtotta.

– De neked tetszik! – Megemelgettem a szemöldököm, mire végre elnevette magát, és ingatni kezdte a fejét. – Ne kéresd magad! Elolvastam, mennyire szereted a szádba venni a...

– Annyiszor használtad a farok szót, hogy lassan kezdek zavarba jönni, pedig nem szokásom.

Már megint nevettem.

– Elaludtak a kicsik? – érdeklődtem, mialatt Bexy felé nyújtottam a kezem. Megfogta.

– Igen. Camie nehezen. Mindegy, egy óra múlva úgyis bemászik mellénk.

– Ilyenek ezek a háromévesek – mosolyogtam rá, és belehúztam az ölembe. Átvette a lábát a combomon, míg a tenyerem a formás fenekére simult. – Úgy érzem, sietnem kell, ha ízelítőt szeretnék adni a vastag, különleges, mindent kitöltő... – Nem tudtam befejezni. Bexy megelégelhette a kedvenc szavaim, mert egy csókkal fojtotta belém a szót.

Nem bántam a hevességet. Azt sosem. Bevezettem a köntös alá a kezem, és belemarkoltam a seggébe. Közben a szánk érzéki táncot lejtett. A nyelvünk összegabalyodott. A különleges farkam meg nekifeszült a lágyságának.

Átkaroltam a derekát, és a hátára fektettem. Kioldottam a köntöst. Nem telt többe két másodpercnél kibújtatni belőle. A tekintetem végigsiklott az ellenállhatatlan testén. Reszketeg lélegzetet vett, mikor végigsimítottam a melle közötti területen, majd lejjebb haladva folytattam egészen a szeméremdombjáig. A tenyerem felváltotta a nyelvem. Lassú köröket írtam le a mellének domborulatán, aztán megszívtam a kemény, rózsaszín mellbimbóját. Puszikkal terítettem be a hasán húzódó, bársonyos bőrt. Végigcsókoltam az apró vágást az alján. Visszatértem a kulcscsontjához, a vállához és a nyaka ívéhez. Megszívtam a finom bőrt, mire Bexy felsóhajtott. A keze a tarkómra siklott. Az ujjai belemélyedtek a hajszálaimba. Felmordultam, amikor odahúzott magához, és beleharapott az ajkamba. Hozzápréseltem a merevedésem. Benne akartam lenni. Kurvára kitölteni.

Az ujjaimat a csiklójára vezettem. Felnyögtem. Forró nedvességhez értem, ahogy egyre beljebb kalandoztam. Kényeztetni kezdtem. Csigalassúsággal, őrjítően.

– Ne szórakozz velem! – motyogta az ajkamra. – Dugj már meg, az istenért!

Felkuncogtam.

– Ne legyél türelmetlen, szerelmem! Biztosra akarok menni, hogy felkészültél-e rendesen.

– Nem érzed? – kérdezte, és belenyúlt a gatyámba. Simogatni kezdte a farkam, mire kiszakadt belőlem a levegő. Öreg hiba egy szál alsóban nézegetni a számlákat.

Hazudtam. Nem hiba. Felkészültségnek hívják. Minden este ki kell elégítenem Bexy szexuális étvágyát, nehogy úgy végezzem, mint az a szerencsétlen, aki újabban rá sem bagózik a fiára. Nem mintha gond lenne ebből. Legszívesebben egész nap benne lennék. Akár versenyt is rendezhetnénk, ki mászik rá többször a másikra. Mindent beleadnék, hogy megnyerjem. Az egyedüli gát a két gyerek. Ettől függetlenül elképesztően szeretem őket. Mindkettőt.

– Érzem, bébi. Te érzed, mennyire kemény vagyok?

– Érezném, ha végre haladnál – mosolygott rám gúnyolódva.

– Hihetetlen vagy! – Hátrébb húzódtam, majd megszabadultam a gatyámtól. A sarkamra ülve helyeztem a farkam a csúszós bejáratához. Odadörgöltem hozzá a makkom. Jóleső borzongás járt át tőle. Nem titok, kicsit még húztam az agyát. Aztán a szemébe néztem. Vágytól csillogó, zöld szeme kutatóan fürkészett. Rámosolyogtam. Hirtelen belé csusszantam. Egyszerre szakadt fel belőlünk egy édes nyögés. Mozogni kezdtem. Előre-hátra. Gyorsan. A csípőjébe kapaszkodva ostromoltam. A lábát szorosan a csípőm köré fonta, ezzel arra késztetve, hogy még mélyebbre törjek.

Az izzadságcseppek csillogóra festették mindkettőnk bőrét. Egy idő után felé hajoltam, és lecsaptam a szájára. Észvesztő csókban forrtunk össze, míg a csípőm megállás nélkül dolgozott. A nedves forróság körülölelt. Minden lökéssel egyre közelebb kerültem a mennyországhoz.

– Én akarom befejezni! – jelentette ki a hátam simogatva.

Puszit hintettem az orrára, az állára és a füle mögötti érzékeny pontra. A mozgásom lelassult. Végül megálltam, és kihúzódtam belőle. Az ágy szélére ültem, a talpam a padlót érintette. Bexy rám ült. Egyből beleereszkedett az ágaskodó farkamba. Közel húztam magamhoz. Két karral öleltem a derekát, miközben ő munkához látott. A mellét szívogattam, ő a hátamba vájta a körmét, ahogy egyre intenzívebben ringatózott. Mindketten ziháltunk. Igyekeztünk visszafogni a hangosabb nyögéseket, nehogy felébresszük a gyerekeket. Nehéz szülőnek lenni, de minden pillanata megéri.

– Egyébként – súgtam vállának puha bőrébe –, ki mondta, hogy ezután befejeztük?

Bexy szívmelengetőn felnevetett.

– Rendben, akkor úgy mondom, hogy ezt a menetet. Így megfelel?

– Nem tudom – nyögtem, amint újra rákapcsolt. A fenekére csaptam. Apró sikkantás hagyta el a száját, a teste megremegett.

– Basszus! – súgta lihegve. A körme végigsiklott a bőrömön, eszelősen szorított. Az izmok összehúzódtak a merevségem körül. Egy pillanatra lehunytam a szemem, élveztem a tökéletes pillanatot. A kielégítő összehúzódásokat, amiktől alig győztem visszafogni magam. Nem sok kellett volna, hogy elmenjek.

A mozgása leállt. A karja a nyakam köré csavarodott.

– Gyönyörű voltál – húztam végig az ajkam az övén. – Most pedig told ide a csinos segged!

Bexy elmosolyodott. Leszállt rólam, aztán elhelyezkedett négykézláb. Felálltam. Megtapogattam fenekének ívét, és újra belé vezettem a férfiasságom. A kezem köré csavartam a haját, hátrahúztam a fejét. Felnyögött, amikor iszonyatosan tempót diktálva dugni kezdtem. Kíméletlenül csapódott össze a veretéktől gyöngyöző bőrünk. A hangok és a szédületes mámor eluralkodott rajtam.

Másodpercről másodpercre egyre közelebb kerültem. A szívem a bordáim verdeste. Minden halk sóhaja az őrületbe kergetett.

Nyögve mentem el. A farkam megfeszült. Az érzés kiteljesedett. A gyönyör áthatolt rajtam, pulzálva szökött ki belőlem az élvezet. A seggét szorítva vártam, hogy lecsillapodjon a csoda, mely az imént, a mai napon már másodjára történt meg. Reggel sem bírtam magammal. Minden bizonnyal én nyerném a szexuáliséhség-versenyt.

Felhúztam Bexyt magamhoz. A háta nekifeszült a mellkasomnak. Az állát felém fordítva csókoltam meg. A tenyerem lapos hasát simogatta.

– Bébi, kérdezhetek valamit?

– Mhm – búgta alig érthetően.

– Hozzám jönnél feleségül, ha megkérném a kezed?

Olyan hirtelen fordult felém, hogy a farkam szó szerint kicuppant belőle. Máskor nevettem volna rajta, de ezúttal valamelyest megrémültem. Zöld szeme csodálkozva kémlelt. A karomba kapaszkodva térdelt előttem. Elég mocskos dolgok jutottak eszembe, azonban sürgősen elhajtottam minden kéjes gondolatot.

– Te most... Mason, te most tényleg egy dugás után kéred meg a kezem?

Megkönnyebbülten ráztam meg a fejem.

– Ez nem a lánykérés, félreértesz. Csak sosem beszéltünk róla, és eszembe jutott, hogy elvennélek.

A homloka mély ráncokba szaladt.

– Miért?

– Mert szerelmes vagyok beléd. Azt szeretném, ha mindenhogy hozzám tartoznál, de tudom, mi a véleményed a házasságról, és megértem, ha nem szívesen mennél férjhez újra. – Gyenégeden cirógattam meg az arcát. A pillantása ellágyult, káprázatos mosolyra húzódott a szája.

– Én is szeretlek. Egész életemben szerettelek. – Elmélázva állapodott meg a tekintete a laptopon. – Szívesen lennék a feleséged. Azt hiszem, készen állok már rá.

– Komolyan mondod, bébi? – Annyira váratlanul döntöttem le az ágyra, és kerültem fölé, hogy esélye sem volt tiltakozni. Nem is akart. A lábát a csípőm köré fonva mosolygott rám.

– A legkomolyabban.

– A francba! Akkor most el kell háljuk előre a nászéjszakát!

– Ez nem így működik.

– Nem érdekel. Mostantól az összes éjszakánk az előnászéjszakánk lesz.

– Szerintem ilyen nem létezik – simította hátra a homlokomba eső tincseket.

– Ez sem érdekel, Bexy bébi!

Megcsóválta a fejét.

– Borzalmas vagy!

– De így szeretsz, nem igaz?

– Igen. – Suttogva ejtette ki a szavakat. – Miattad hiszek a változásban, miattad reménykedem és miattad vagyok boldog. Nagyon boldog. Megmutattad, hogy igenis létezik változás. Bebizonyítottad, hogy bárki képes jobb lenni, és ehhez nincs másra szükség, mint akaraterőre. Semmi sem lehetetlen, és ez... ez egyszerűen reményt ad. Lelkesít. Arra késztet, hogy higgyek az emberekben. Te vagy az én legfényesebb csillagom, de egyben a legsötétebb vágyam is. Ez annyira emberi, nem?

Tudnám ennél jobban szeretni? Bexley az egyetlen nő, aki megdobogtatta a szívem. Hogy élhettem évekig nélküle? Életem legjobb döntése volt küzdeni érte. Már az enyém. Csak az enyém.

Meghatottan pusziltam homlokon.

– Igazad van. Szeretlek. Őszintén és visszavonhatatlanul. Attól a perctől kezdve, hogy megláttalak azon az erkélyen. Bárcsak jobb ember lettem volna akkor. Már rég a feleségem lehetnél.

– Én nem bánok semmit – felelte a hajammal játszadozva. – Azt hiszem, mindenre szükség volt ahhoz, hogy eljussunk idáig. Te se bánd. Nem fontos, mi történt a múltban, de tanultunk belőle. Én sokat. Így tudom, mit akarok.

Lekönyököltem, így az arcunk centikre került egymásétól.

– Mit akarsz?

– Téged, minket, a gyerekeket. A családunkat. Ez így tökéletes.

– Szerintem is az – motyogtam az ajkára. – Viszont érdekelne ez a legsötétebb vágy dolog. Esetleg meg tudnád mutatni, mire gondoltál pontosan?

Bexy megcsapta a vállam.

– Szörnyű pillanatromboló vagy!

– Ne haragudj, de nem tudok ellenállni neked. – A fogam közé csíptettem az alsó ajkát, és magam felé húztam. – Szóval? Mit válaszolsz? Esetleg olvassam el azt a naplót még egyszer?

– Mason...

– Bexy bébi?

– Soha többé ne merj belenézni!

– Pedig nagyon tetszett az a rész, amikor a szádba vetted a vastag, mindent kitöltő, különleges...

– Fogd be! Csak fogd be!

– Hallgattass el! – dörmögtem. A farkam ismét ágaskodott.

Bexy kimászott alólam. Az ágyra parancsolt, hanyatt fektetett.

– Még mindig tudok beszélni. Nem hozod ide azt a laptopot? Szívesen...

Nem maradt időm befejezni a mondatot. A lábát átvetette a fejem felett, testének legfinomabb, leglágyabb része az egyik legjobb helyre került. Végignyaltam a lüktető pontocskát.

– Dolgozz! Gyerünk! Erre használd a nyelved!

Halkan kuncogtam, és újra végignyaltam kettőnk ízkavalkádját.

– Tetszik a büntetés. Előnászéjszakához méltó.

Előrehajolt. Rámarkolt a merevségemre. Felnyögtem.

– Remélem ez is. – Ezzel bekapta a farkam, és végighúzta rajta a száját. Önkéntelenül toltam előrébb a csípőm, míg a nyelvem dolgozni kezdett.

– Alig várom az igazit! – tettem hozzá, és hagytam, hogy mindketten elvesszünk a legsötétebb vágyaink gyönyörrel teli éjszakájában. 

○•○•○

Halihó!

Na, hát elértünk idáig. Most fejeztem be ezt a fejezetet, és őszintén, nagyon élveztem az írását. Nagyon sokat mosolyogtam közben, mert valahogy a befejezések mindig örömre késztetnek. 

Még érkezni fog egy epilógus. Legrosszabb esetben jövő pénteken, de igyekszem minél hamarabb megírni, és akkor rögtön kiteszem. :) Nem fogok várni péntekig, ha sikerült hamarabb elkészülnöm vele.

Nagyon köszönöm a napokban tanúsított figyelmet! A könyv elrepült 22K-ig, és rettentően hálás vagyok érte! Nagyon köszönöm nektek! <3

Az epilógusnál találkozunk! ♥