- Édesen alszol. - keltett fel az igazak álmából egy ismerősnek tűnő hang. Válaszul csak morogtam egyet, mire az illető felnevetett. Lassan hátrafordultam, majd kinyitottam a szememet, és a fél meztelen Jacet pillantottam meg. Első gondolatom az volt, hogy mégis mi a fenét csináltam én előző este. A takaró alá néztem, és csak egy melltartó meg egy bugyi volt rajtam, mire kétségbeesetten kutattam emlékeim közt, hogy hogyan került a pólóm és a gatyám az ágy szélére dobva.

- Mit... Mit csináltunk az este? - kérdeztem két sóhajtás között, majd hajamba túrva felültem az ágyon.

- Semmit. Még. - vigyorgott pofátlanul, mire karjába bokszoltam. Próbáltam visszaemlékezni, de nem igazán ugrott be semmi. Komótosan felálltam, és a szekrényemhez menve kutakodni kezdtem az aznapi ruhámért. Jace tekintetét éreztem magamon egész végig, és lehet hogy volt rajtam fehérnemű, de csupasznak éreztem magamat. Sietősen kirángattam egy fekete haspólót, meg egy szaggatott farmert, majd a fürdő felé vettem az irányt. Becsaptam magam mögött az ajtót, és felkapkodtam magamra az említett darabokat. Fogat mostam, majd megfésülködtem, legvégén pedig beálltam a tükör elé, hogy feltegyek egy kis szempillaspirált. Nagyokat pislogva néztem le a nyakamra, amit több egymást követő pirosas lilás folt díszített. A faszom! Hangosan trappolva mentem ki a fürdőből, és az ágyban fekvő Jacere meredtem.

- Ez hogy történt? - kérdeztem tőle bőrömet tapogatva idegbajos arckifejezéssel. Nem mintha nem tetszett volna amúgy, de ezt nem szívesen adtam tudtára. Válaszképpen csak kitakarózott, és oldalra döntötte fejét. Neki legalább kétszer több lila foltocska díszlett bőrén, mire szemem elkerekedett. 

- Te kezdeményeztél. - nevetett fel, mire én megforgattam a szememet. A legrosszabb az egészben, hogy én tényleg abszolút nem emlékszem ilyesmire, de a bizonyíték ott virít mindkettőnkön. A gondolatba kicsit belepirultam, majd számat harapdálva elindultam a konyhába. Töltöttem magamnak egy kávét, majd szórakozottan figyeltem ahogyan Jace kitámolyog utánam, majd még mindig alsógatyában kisfiús vigyorral néz rám. Nem mertem sokáig nézni őt, bár igaz hogy már hozzászokhattam volna, biztos vagyok benne hogy még vörösebb lettem volna mint most egyébként. Reakciómat látva közelebb jött hozzám, majd megölelt. Lábujjhegyre álltam, majd államat megtámasztottam a vállán. Pár másodpercig állhattunk így, mikor nyomott egy puszit a fülemre, mire megcsókoltam a nyakát. Azonnal elhúzódtam, majd jó hangosan felnevettem, mire Jace elég furán nézett rám. 

- Most már értem. - néztem rá úgy, mint aki most tett egy világi felfedezést. - Úgy látszik tényleg nem bírok magammal. - szuszogtam két röhögés között, mire ő is kivillantotta a "na, megmondtam" mosolyát. Még mindig mosolyogva biccentett egyet, majd kivette kávémat a kezemből, beleivott, majd visszaadta azt. Ma éppen csak édes semmittevést terveztem, szóval így nem siettem sehova. Leültem a kanapéra, majd lábamat hanyagul felraktam a kis üvegasztalra. Éppen hogy számhoz emeltem kávémat, még bele sem tudtam inni, mikor megszólalt a csengő. Elnyomtam magamban egy jó hangos káromkodást, majd elindultam az ajtó felé. Arcomra erőltettem egy kis műmosolyt, csak nem látszódhat rajtam, hogy most a hátam közepére sem kívánom az illetőt. Kinyitottam az ajtót, majd legnagyobb meglepetésemre Skylerrel találtam szembe magamat, ami igencsak kizökkentett jelen gondolatmenetemből.

- Skyler. - mondtam üdvözlésképpen, elnyújtva az "e" betűt. Nagyon imádtam Skylert, csak most nem jókor jött. Másfél hete nem is beszéltünk már, pontosabban mióta betoppant valaki más az életembe. Sajnáltam, hogy hanyagolnom kellett legjobb barátnőmet, de akármilyen szomorúan is hangzik, de az "életem legfontosabb embere" szerepet kicsit átvette valaki más. 

- Holly! - ugrott meg felém örömtelien, majd jó szorosan átölelt. Azért, akármennyire változtak álláspontjaim, ez az érzés hiányzott már. - Fejlemények? - kérdezte a tőle megszokott hangnemben, mire csak hanyagul vállat rándítottam. Jellemző. Majdnem két hétig nem látjuk egymást, és úgy elegyedünk beszélgetésbe, mintha csak fél napja lett volna, hogy utoljára találkoztunk.

- Ugyanaz. - legyintettem kezemmel a hatás kedvéért. Minden volt, csak nem ugyanaz, szóval le kellett szűkítenem a kört amennyire csak tudtam. 

- Na igen, azt látom. - vigyorodott el nagyon lassan, amit először nem fogtam fel hogy minek köszönhetek. Tekintete kicsit lejjebb vándorolt arcomról állam vonaláig, majd le a nyakamig. Szisszenve kaptam oda a kezemet, majd kínosan felnevettem. Mekkora barom vagyok, legalább egy nyamvadt sálat keríthettem volna, mielőtt közszemlére teszem tegnapi akciónkat. Szemem sarkából láttam ahogyan valaki közeledik mellém, majd alig láthatóan felnéztem az égre. Azt hittem, ennél jobban már be sem éghetek, és hogy ennél hülyébben már nem is érezhetném magamat. Hát igen, általában elég rosszul tippelek. 

- Hali! - jelent meg mellettem Jace, majd átkarolta a vállamat mire erőlködve elnyomtam a mérges grimaszt az arcomról. Idióta! Mivel még mindig alsógatyában volt, hófehér bőrén pedig ott virítottak a színes véraláfutások, három másodpercet adtam neki, mielőtt kihajítottam volna szó nélkül az ablakon. Sajnos itt már az sem segített volna, ugyanis Skyler nyakig elvörösödve, teljes zavarban nézett fel barátomra, majd nehezen próbált kinyögni valami értelmeset. 

- Szia. - kerekedett ki barátnőm szeme, mire én nagyon csúnyán ránéztem a fiúra. Feltartott kézzel hátrébb lépett, mire sóhajtva visszanéztem Skylerre. Arckifejezése láttán nagyon nevetnem kellett, de illedelmes ember módjára próbáltam palástolni. - Azt hiszem majd inkább később beugrok. - nézett rám egy amolyan tipikus "mindent el kell mondanod később, ha már a fiúd nem lesz hallótávolságban." nézéssel.

- Bocsi. - sziszegtem vörös fejjel majd végignéztem ahogyan sietősen befordul a folyosón. Szégyentől és röhögéstől vörös arccal léptem be az ajtón, és örömmel nyugtáztam, hogy a szöszinek sikerült végre felvenni egy pólót meg egy gatyát. 

- Ezt most muszáj volt? - temettem arcomat kezembe, majd tenyerem mögött kuncogni kezdtem.

- Nem úgy tűnik mintha dühös lennél. - nevetett fel. Morogtam egyet, mire közelebb jött, és kézen fogott.

- De igen, az vagyok, csak nem mutatom ki. - nyújtottam ki rá a nyelvemet, majd ezután ténylegesen beleittam a bögrémbe. - Mindegy is. - huppantam le a pulthoz. - Úgyis el kellett volna magyaráznom egyszer, hogy miért vagy itt. - néztem rá amolyan "teljesen abszolút mindegy" fejjel, majd sértődött fejet vágott. Felnevettünk mindketten, majd Jace hirtelen felkapta a fejét. 

- Lemegyünk sétálni? - nézett rám a kérlelős arcával. Megadóan bólintottam egyet, de mielőtt elindultunk volna, berohantam a szobámba. Egy sima fekete, és egy pink sállal tértem vissza,igaz hogy kicsit furcsán fogunk így kinézni, de annyi baj legyen. Felrántottam a bakancsomat, aztán kéz a kézben elindultunk a lépcsőház felé. Amint leértünk, aprót köhintve elengedtem a kezét, mire reakció nélkül sétált tovább mellettem. Már egy jó öt perce is mehettünk már, mikor kezem után nyúlt, én pedig egy finom mozdulattal elhúztam az enyémet.

- Baj van? - méregetett közelről. 

- Nem... én csak. Mindegy. - ráztam meg a fejemet, és reméltem hogy leszállunk a témáról, de Jace szerint ez lehetetlen volt. Kicsit gyorsabbra vettem a tempót, így egy-két lépéssel előrébb voltam mint ő. 

- Naaa. - fogta meg a csuklómat, mielőtt tovább mentem volna, én pedig egy villámgyors köszönetet adtam az égieknek, hogy nem a jobb kezemet fogta meg. 

- Én csak... nem akarom hogy szégyenkezz. Oké? - néztem rá, és már ott tartottam, hogy néhányan felém fordultak, amiért az utca közepén játszottam a hiszti királynőt. Idiótán éreztem magamat, amiért ilyen semmiségeken akadok ki, nem pedig hálát adok helyette amiért még mindig itt van mellettem. Nem, nekem hisztis picsát kell játszanom, gratulálok Holly! Utólag legszívesebben visszaszívtam volna, és befogtam volna, de Jace már kezdte lereagálni amit mondtam. 

Kezemet még mindig fogta, úgy húzott magához, amit én csak bénán hagytam, de nem csináltam semmit. Pár másodperc után lazán átöleltem én is derekát, és itt most szó sem volt sértődésről, vagy bármi másról részemről. Egyszerűen csak tényleg féltettem, tudom hogy hülyeség, de akkor is. Állam alá nyúlt, fejemet felemelte, így kényszerítve hogy szemébe nézzek. Először csak finoman megcsókolt, majd egyre durvábban, mire én elvörösödtem. Egyre több ember kezdett el nézni minket, ami annak is volt köszönhető hogy Jace száját elhagyta egy kisebb nyögés is, de a többi ember érdekelte most őt a legkevésbé. Mielőtt elengedett volna, gyengéden beleharapott alsó ajkamba, én pedig már remegő térdekkel álltam ott. 

- Ezt azonnal felejtsd is el. - nézett rám teljesen komolyan, mint akit már a feltételezés is bántott. Mellém nyúlva összekulcsolta ujjainkat, mire én szó nélkül, ajkamba harapva és nyakamat behúzva indultam meg vele együtt. Azt hiszem, ennél többre nincs is szükségem. 

És igen, kicsit megkésve, de megérkezett a tizedik rész is! Remélem így is élvezhető, valamint... kis híján elértem a 300 megtekintést! WOW *-* Nem gondoltam volna, hogy egyszer lesz még ilyesfajta sikerélményem is. :) 

#Iloveyouguys♥ #bye♥