Hosszú idő óta először
szembejöttél velem.

Lesokkolódtam,
nem tudtam, mit tegyek.

Elöntött
millió meg egy érzelem.

Harag,
mi felvillant bennem.

Vágy,
mi karjaidba lökne.

Könnyek,
mik égették szemem.

Öröm,
Hogy még egyszer szemedbe nézhetek.

Remény,
hogy megszólítasz engem.

Dac,
hogy távol maradjak tőled.

Emlékek,
mik lepörögtek előttem.

Fájdalom,
mi megsebezte szívem.

Melegség,
mert mosolyt küldtél nekem.

Keserűség,
mert még van hatalmad felettem.

Csalódottság,
mert lezárást megint nem kaptam tőled.

Sorsszerűség mindez?
Talán nevezhetjük ennek.

Ismétlés viszont egyszerre
remélem és nem, hogy lesz.