ÖT
~ beismerő vallomás ~

Az orrtöréses incidens után Visenya aligha számíthatott édesanyja jóindulatára a kardvívás kérdésében. Három héttel és sok-sok könyörgéssel később a legtöbb, amit engedélyeztek a számára, a csöndes szemlélődés volt az udvar széléről.

Visenya mégis majd kicsattant az örömtől, amikor Aemond oldalán - ruháit egyszerűbb göncökre cserélve - berongyolt a gyakorlás helyszínére.

Ser Criston - akit megbíztak az ifjú hercegek oktatásával - nem bírta ki, hogy ne tegye szóvá a jelenlétét.

- A varrótű forgatása talán méltóbb elfoglaltság lenne egy hercegnőhöz.

Sötét szemeit egészen addig nyugtatta a lányon ameddig Ser Harwin robosztus alakja el nem állta az utját. A hercegnő törékeny termetével ki sem látszott a lovag mögül.

- Még szerencse, hogy Rhaenyra hercegnő tiszte eldönteni, hogy mit enged meg a lányának és nem a tied Ser.

Visenya felkuncogott, Ser Criston pedig vetett az irányukba egy gyilkos pillantást, de egyelőre fékezte a nyelvét.

- Igazi harcos királynő leszel, mint mint a névrokonod!

Jace és Luke, ha lehet még Visenyánál is jobban örültek, hogy nővérük a saját szemével nézheti végig az edzésüket. Égtek a vágytól, hogy bizonyíthassanak előtte.

Aemond eközben, - aki a malacos incidens után továbbra is neheztelt barátja testvéreire - savanyú arccal meredt maga elé. Ő is Visenya elismerő szavai után sóvárgott, de kételkedett benne, hogy a hercegnő értékelné, ha testvérei püfölésével bizonyítaná neki a rátermettségét.

- Egyelőre csak csöndesen szemlélődni jöttem - válaszolta a lány, Aemond pedig megengedett magának egy félmosolyt. A hercegnő, eddigi tapasztalatai alapján, távolról sem volt a csöndes szemlélődés híve. - Ha valódi fegyver kerülne a kezembe, majd időben szólni fogok, hogy fedezékbe húzódhassatok.

A gyakorlás kezdetét vette, ezért Ser Harwin és Visenya hátrább húzódtak, hogy helyet adjanak a fiúknak.

A hercegnő csillogó szemekkel figyelte az előtte kibontakozó eseményeket. Jace és Luke ügyesek voltak, de bátortalanok, ami érthető volt tekintve, hogy Ser Criston nem sok figyelmet szánt az ő okításukra. Minden idejét a Targaryen hercegek okítása kötötte le.

Aemond mozdulatai precízek voltak és hasonló fegyelemmel követte Ser Criston instrukcióit. Minden adott volt hozzá, hogy egy napon veszedelmes kardforgató váljon belőle.

A gyakorlás közben csak ritkán pillantott az udvar azon része felé, ahol is Visenya felé. Az első pár alkalom után mentoráról ki is kiérdemelt magának egy figyelmeztető suhintást a gyakorlókard lapjával. A bizsergő fájdalom és a megaláztatás azonban semmi nem volt, ahhoz a melegséghez, amit a mellkasában akkor érzett, amikor a hercegnő elégedett mosolyára nézett.

- Ne húzd ki magad hercegem, mert akkor feldönthetnek.

Aegon ezalatt csak lustán püfölgette a szalmabábút a kezében tartott gyakorló karddal; figyelmét inkább az udvaron átvonuló szolgálólányok kötötték le. Visenya megpróbálta más felé kormányozta a figyelmét, Aegon nézése még innen - Ser Harwin biztonságot jelentő közeléből - is kellemetlenül hatottak rá.

- Aegon! -  a herceg tétlenkedése Ser Criston figyelmét is felkeltette.

- Meg is nyertem az első csörtét, az ellenfelem kegyelemért könyörög.

- Új ellenfelet kapsz szalma uraság - érkezett a válasz, mire Aegon grimaszolni kezdett - Lássuk velem mire mentek, te és az öcséd!

Aemond Visenyára sandított és felemelte a fegyverét. Egy tapasztalt lovag ellen már nem sok esélye volt bizonyítani előtte. Aemond aggodalma hamarosan beigazolódott. Túlerő ide vagy oda, Ser Criston minden csapásukat könnyű szerrel hárította.

- Ez így nem lesz elég...

Ser Harwin ezalatt megunta a tétlenkedést és Visenyát hátrahagyva a gyakorlópálya szélén árválkodó Velaryon fiúkhoz sétált.

- Fegyvert fel fiúk, a csatában nincs kegyelem! - következő szavait pedig már a lovaghoz intézte - A fiatalabb fiúkra is ráférne a figyelmed, Ser Criston.

A dorne-i férfi sötét szemei összeszűköltek.

- Megkérdőjelezed a módszeremet, Ser?

- Csupán azt javaslom, hogy minden tanítványodnál alkalmazd.

- Legyen hát.

- Jacaerys! - Mellvértjénél megragadta a fiút és odarángatta az udvar közepére - Gyere vívj Aegonnal! A két legidősebb fiú.

A két ezüst hajú herceg kuncogni kezdett, Visenya kezei viszont ökölbe szorultak. Nem volt más hátra, mint hogy páros lábbal tiporja porba előbbi ígéretét. Előre lépett és lila szemeit a férfire emelte.

- Ez aligha igazságos így!

A férfi nem válaszolt neki rögtön, csak kissé oldalra billentett fejjel bámulta őt. Olyan arcot vágott, mint aki szellemet látott, tekintetét pedig egy pillanatra nem a vak gyűlölet, hanem a nosztalgia ködösítette el.

Amikor újra megszólalt arcán nyoma sem volt az érzelmeknek.

- Legyen ez az első leckéd a hadakozásról hercegnő... Amint előkerül a penge egy igazi küzdelem sosem igazságos. Pengét fel! Támadás.

Aegon idősebb, magasabb és jóval erősebb volt a fivérénél, így Jace - Visenya hiába bíztatta őt - hamarosan a földön találta magát. A Targaryen herceg diadalittasan elsétált, arra azonban nem számított, hogy ellenfele a haragtól fűtve ellentámadásba kezd. Aegon hárításra és hátrálásra kényszerült, jobb ötlet híján pedig ráborított egy bábut a küzdőtársára, hogy időt nyerjen magának.

Ser Harwin ezen a ponton lépett közbe.

- Ez becstelen!

- Csak bízd rám...

A rögtönzött szünet alatt mindketten igyekeztek a lehető legtöbb instrukcióval felruházni a védencét.

Amikor újra szemtől szembe találták magukat, Aegon arca eltorzult a haragtól. Minden áron ki akarta köszörülni az önérzetén ejtett csorbát.

- Szorítsd hátra! Használd a lábad! - Aegon pedig pontosan így tett. - Ne hagyd felállni! Csak támadd tovább.

Mielőtt Visenya bármit is tehetett volna, Ser Harwin rászánta magát a cselekvésre. Nem bírta végignézni, hogy helyben hagyják a fiát.

- Elég! - egy határozott mozdulattal eltaszította onnan Aegont.

- Ne merj hozzámérni! - ripakodott rá a herceg.

A gyakorlásuknak nem csak Visenya volt az egyetlen szemtanúja. A magasból maga a király és a segítője és nyomon követte az eseményeket.

- Aegon!

- Vigyázz magadra Strong! - Ser Criston láthatóan örült neki, hogy közvetett provokációja célba talált. -  Ő a herceg...

- Erre tanítod őket? Kegyetlenségre? A gyengébbel szemben?

- Szokatlan, hogy ennyire érdekelnek a hercegek leckéi, parancsnok. Más akkor ilyen kíváncsi, ha az unokatestvére a diák... Vagy az öccse... Vagy a fia.

Visenya, ha csak egyetlen egyet pislog is, biztosan lemaradt volna Ser Harwin villámgyors mozdulatáról. A következő szeme elé táruló kép már biztosan a földön elterülő Cole lett volna.

Egy ütés, két ütés, három, négy és öt... Visenya tátott szájjal figyelte a férfi dühét. A fehér köpenyesek csak valahol a tizedik ütés után tudták lerángatni őt Ser Cristonról.

- Mondd ki újra! - kiabálta. Öt lovag kellett hozzá teljes páncélzatban, hogy visszatartsák őt a további dulakodástól. - MONDD KI ÚJRA!

Ser Criston eközben meg sem próbált feltápászkodni. Rendesen helyben hagyták; vérzett az orra és egy-két fogának is biztosan búcsút mondhatott. Mégis a tudattól, hogy az előző jelenet felért egy beismerő vallomással, vigyorogni támadt kedve.