A démonok megbeszélésén minden fontos démon jelen volt. Egy ilyen helyen mindig fontos volt a külső és, hogy ki hol helyezkedett el. Ha valaki közel volt a királyhoz az annál magasabb ranglétrán volt, kivéve ha csak feketét hordott mert az jelezte, hogy csupán egy szolgáló. 

Azonban volt egy valaki, aki az átlagosnál is közelebb volt a királyhoz. Shang Qinghua. Ő volt az egyetlen ember a megbeszélésen, s egyben az egyetlen aki szó szerint ott ülhetett a király jobb oldalán, és szintén az egyetlen aki egy nagyobb ijedségben az erős, izmost felkarjába karolhatott. Shang Qinghua viszont a következő megbeszélésen más volt. 

Az ember haja szokatlanul ki volt engedve, ezzel hosszú, mogyoró barna haja lágyan omlott háztára és vállára, néha pedig egy-egy kósza hajtincs a szemébe hullott amit gyakran elfújt onnan, vagy karcsú ujjaival elsimította onnan. 

Mindemellett a kiállása sem volt bátortalan, egyenesen kihúzta magát, miközben ajkai egy lágy mosolyra húzta, kezeiben tekercseket tartva. Ruhája is szokatlan volt. Kicsit feltűrte -talán a meleg miatt- de senki sem tudta le venni róla a szemeit, főleg nem a király. Jól látta az ember vádliját, vékony bokáját amit egy kézzel is körbe ér. Mobei-jun csak nehezen tudta elmozdítani  tekintetét férjéről hiszen jól tudta miért csinálta ezt. Viszont nem akarta könnyen megadni neki azt az örömet, hogy terve mennyire sikerült. Legszívesebben oda menne hozzá az asztalra döntené és minden démonnak megmutatná, hogy ez az apró ember az ő tulajdona. De Mobei-jun most erőt vett magán és megesküdött magában, hogy Shang Qinghua megbánja még ezt amint saját hálószobájukba érnek. 

Shang Qinghua azonban úgy tűnik nem csak ennyivel készült. 

A tárgyalás folyamán sokszor nézett királyára, s olyankor azok a vékony, puhának tűnő ajkak egy csábító mosolyra nyíltak, nyelvével pedig megnyalta majd elfordult mintha mi sem történt volna. Mobei-jun pedig ezzel alig várta, hogy végre vége legyen a megbeszélésnek.

Mobei-jun nem sokat tudott az emberekről, az emberi dolgokról és annak működéséről, néha bele is zavarodik. És néha nem érti, hogy férje néha miért olyan bátor, de utána pedig olyan félénk lesz, mint egy apró kisállat aki attól tart, hogy felfalják. 

-Ne mocorogj.-morogta Mobei-jun az alatta fekvőnek, aki minden erejével azon volt, hogy elrejtse pirosodó arcát. A király viszont valamiért szerette nézni azt a pirospozsgás arcot, s azon volt, hogy még többször és többször kiváltsa belőle ezt a reakciót, még ha utána is tényleg még félénkebb lesz embere. 

Mobei-jun kezei Qinghua vékony ruhája alá kúszik, végig simítja mellkasát, majd vékony csípőjét amibe aztán bele vájja körmeit. Qinghua felszisszen, szorosan behunyja szemeit, ami miatt azonban minden érintés és simogatás sokkal intenzívebben hatott. Qinghua nyöszörgött, nyilvánvalóan elégedetlenül. A csípője enyhén megemelkedett, majd visszatette, néha körözött vele párat, egyszóval, a mocorgás nem hagyott alább, ezzel pedig az alatta lévő prémes köpeny már gyűrött volt, a fehér lepedővel együtt. Mobei-jun már rászólt volna, hogy hagyja abba, sokkal erélyesebben, de tudta azzal megijesztené félénk férjét. 

Fejét a nyakába fúrta és egy mély levegőt vett, hogy magába szívja embere tinta illatát. Régebben utálta ezt az illatot, de mára ez a kedvence, megunhatatlan. Qinghua egy nagyobb, elégedetlen hangot adott ki száján, emelkedő férfiasságát Mobei-jun alhasának nyomva. Mobei-jun élesen beszívva a levegőt hajol el nyakától és néz végig rajta. A ruha még félig rajta volt, látni lehetett fehér bőrét kipirultan, s fel-le emelkedő mellkasát, és az azon elhelyezkedő két mellbimbót. Tovább legeltetve rajta szemeit meglátta azokat a kék-zöld és lila árnyalatokban megtalálható foltokat, amik szintén arról árulkodnak kihez is tartozik Shang Qinghua. Szemeit végül a két vékony lábon ragadt meg, néhol ott is látni lehetett lila foltokat. Mobei-jun gyakran megszorította azokat a lábakat amikor közel járt az orgazmushoz. 

Mobei-jun lehajolt a mellkashoz, két kezét végig futtatta testén, kíváncsian, hogy még több érzékeny pontot fedezzen fel az emberi testen. Eddig már tudja, hogy Qinghua mellkasán az a két rózsaszínű pontok nagyon érzékenyek, akár egy kis érintés is elég, hogy megdermedjen. Aztán ott a nyaka ami még érzékenyebb, már csak attól megrándul a kisember alatta, hogy hozzá érinti orrát. De amikor ízlelőjével ér hozzá szó szerint remeg, és imádja hogyan kapaszkodik vállába és könyörög többért, miközben az arca a vörös minden árnyalata végig fut arcán. 

-Qinghua...-lehelte a másik nevét, olyan gyengéden, hogy ettől megborzongott a névnek tulajdonosa, s ösztönösen húzta össze magát királya alatt. Két kezét arcához kapta, hogy eltakarja arcát. 

-Ne mond így a nevem!-csattan fel, ajkai megremegnek, majd szorosan, egy vonallá préseli azokat a puha párnákat. Mobei-jun továbbra sem érti. Néha a férje tényleg egy kiismerhetetlen ember a számára. Legszívesebben emlékeztetné őt, hogy ez bizony az ő hibája, hiszen ő kezdte a csábítást a megbeszélésen. Ha nem lenne türelmes démon, akkor bizony már ott helyben, mindenki előtt magáévá tette volna. Morgott párat, a szavak valóban nem az erősségei, így a szavak a torkára fagytak. De nem számított, tovább akarta kínozni a kis emberét. 

Arcával előre hajolt, Qinghua szemei pedig felcsillantak, lehunyta szemeit, várva a csókot. Azonban Mobei-jun nem csókot akart, füléhez hajolt. Qinghua élesen beszívta a levegőt, mikor megérezte Mobei-jun leheletét, csípője előre rándult királya testéhez. Mobei-jun megnyalta a fülét, miközben állatias morgások hagyták el száját. Fogai belemélyedtek a fülcimpába. Qinghua nem bírta és egy nyögést hallatott. Mobei-jun elégedett volt, elhajolt és lenézett rendetlen emberére. Annyira aranyos volt, olyan törékeny, annyira gyenge, ha nem vigyáz jól könnyen ketté törheti őt. 

-Enyém.-jelentette ki halkan, lehajolva szájához, és megharapta Qinghua alsó ajkát. Két kezével megfogta férje csuklóit és a feje fölött össze fogta. Egy keze is elég volt hozzá, hogy lefogja a két vékony csuklót. Szorítása valószínűleg túl erős volt, mert Qinghua próbált kiszabadulni érintése alól, még úgy is, hogy tudja Mobei-jun mennyivel erősebb nála, így ez nem lehetséges. 

-Ki-királyom...-sóhajtotta Qinghua. Hangja olyan csábító volt. Mint egy szirén, édes és lágy dallama aminek nem tudott ellen állni a démon király, s mohón csapott le a nyakára, hogy oda is bele mélyessze hegyes szemfogait. Erősen beléharapott, és szívta a vékony bőrt, talán túl erősen, mint azt eleinte szándékozta. De nem számított, férje -a kis fájdalom ellenére- imádta amikor Mobei-jun ilyen volt vele. Ez a gondolat jobban feltüzelte a királyt és addig folytatta a bőr szívását amíg egy jókora nyom ott nem maradt. És tovább folytatta, kicsit arrébb. Tudatni akarta mindenkivel aki látja majd, hogy ez a csodálatos, aranyos és törékeny ember az övé. -Ké-kérlek férjem...-könyörgött halkan Qinghua. Mobei-jun kissé bizonytalan volt, miért könyörög, de úgy gondolja most már itt lassan itt az idő. 

Mobei-jun az ágy oldalán lévő szekrény tetején látható olajért nyúl. Egy kis adagot az ujjaira önt, egy kicsit ágaskodó részére. Miután a kezeit jól bekente Qinghua bejáratához vitte és óvatosan tágítani kezdte a megfelelő előkészítés érdekében. Ezzel végezve tudja, hogy mi következik. Qinghuara néz. A lábai tárva nyitva előtte, a kis nyílásra is pontosan le lát. Még mindig csöpög ott egy kis olaj ami kezéről származik. A testén különböző helyeken harapásnyomok és szívások, olyan jól mutatnak ezen a hófehér bőrön. Mobei-jun végig simít a testén, végig a nyomokon, majd megmarkolta társa csípőjét, és egy lökéssel belé lökődött. Shang Qinghua szája nyitva volt, úgy érezte sikítani fog, de nem jött ki hang. Csak azután, hogy férje elkezdett mozogni érzett kényszert rá, hogy mocskos hangok szökjenek ki ajkain. 

-Aah... aahh királyom...-nyögte kéjesen férje alatt. Valahol kezdett kényelmetlen lenni, ugyanis Mobei-jun direkt húzta az agyát. Tudja jól, hogy hol van Qinghuanak az a pontja amitől az egész teste megremeg, és egy pár lökés után elmegy, de direkt nem tette. A farka csak épphogy érintette azt a helyet, így Qinghua végül a kényszer miatt, nem bírta tovább, ő maga lendítette felé csípőjét férjével egy időben. A várt hatás nem maradt el, az egész teste megdermedt és jól eső borzongás járta át. Mobei-jun érezte, hogy önkontrolljának falai lassan összeomlanak. 

Shang Qinghua lábai még nagyobb terpeszbe tette. Mobei-jun falai ezzel pedig összeomlott. Gondolatai össze kavarodtak, végül csak arra tudott gondolni, hogyan törje össze ezt a kis embert. Hogy addig ostromolja a testét amíg el nem ájul, hogy holnap reggel ki se tudjon mászni az ágyból, hogy mellette legyen egész reggel hideg testéhez közel. 

-Ah királyom ah királyom kérl- a szó szinte belé fagyott. Hirtelen nem tudta eldönteni, hogy mi lehet ennek az igazi oka. Az, hogy Mobei-jun gyors tempót vett fel, vagy azt, hogy szinte érezte csípőjébe vájódni körmeit? Mindenesetre csak érezte, hogy az egészhez nem kell sok, annyira közel volt, hangjait egyáltalán nem fogta vissza. Két kezével felnyújtózott Mobei-junhoz és bele kapaszkodott azokba az erős vállakba. Mikor lehajol hozzá a testük össze simult, Mobei-jun pedig érezte társa erekcióját neki nyomódni alhasához. De nem sokat gondolhatott erre, ugyanis egyszer csak Qinghua bele harapott a vállába. Mindkettejük számára meglepő volt. Qinghua nem is szánt annyi figyelmet ennek, csak ő is meg akarta jelölni a férjét. Még ha egy kicsit is, de láttattni akarta mindenkivel, aki sóvárgó szemmel nézte az ő királyát, hogy már van egy férje. Ne is álmodjanak róla. 

Mobei Jun megborzongott, és ennyi kellett. A farka megrándult férjében majd ki lövellt, ezzel egy időben Qinghua is megkönnyebbült. 

Mindketten lihegtek, lassan Mobei-jun férje mellé gurult. Mellkasa rendezetlenül emelkedett fel le, s csak pár perc után nyugodott le, Qinghuaval együtt aki máris oda bújt szerető démon királyához. 

-Aah az én királyom a legjobb~ -dalolta vidáman, s elvigyorodott. 

-Legközelebb...

-Legközelebb?-kérdezte Qinghua felkapva a fejét. 

-Legközelebb a megbeszélésen a többi démon előtt teszlek magamévá ha újból egy ilyennel próbálkozol.-morogta Mobei-jun össze húzott szemöldökkel. Shang Qinghua akaratlanul is elnevette magát, megfordult a mellkasán, hogy szembe tudjon nézni imádni való férjével. 

-Ez a férj pedig nem tett semmi rosszat.-mosolygott rá ártatlanul. Mobei-jun sértődötten felhúzta orrát.

-Ez a feleség úgy tűnik nem értette mit mondott a férje. Talán meg kéne büntetni...-morogta orra alatt, kezével Qinghua hajába túrva, amit kissé megrántott. Qinghua halkan nyögött erre a hirtelen tettre. De nem ellenkezett, rá vigyorgott férjére. 

-Ez a feleség ártatlan~ -ment bele a játékba.

-Oo akkor ez a király szembesíti feleségét tetteivel.-ült fel, továbbra sem engedve szorításán. Shang Qinghua kuncogott, s tudta, hogy ezen az éjjelen már nem fognak aludni, de nem bánta. Szerette ha a férje túl hajszolja őt éjjelente.

Sziasztok^^ Uh nos, el sem hiszitek milyen kínos volt ezt írni, de annyira megérte *-* szeretem ezt a párost, és szerintem egy élmény olvasni és írni róluk hálószobai élményeket :D Remélem nektek is tetszett 

Hamarosan érkezik a következő novella, ha van valamilyen kérésetek egy danmei párossal nyugodtan írjatok <3