Chu Shuzhi hangosan sírt, megállás nélkül. Miután Zhao Yunlan és Shen Wei elindultak dolgukra, Shuzhi és Chancheng kettesben maradtak az irodában.

-Befognád végre?-Chancheng idegesen hangja elhallgattatta a síró férfit. Szipogva megtörölte orrát és a gépe felé fordult, hogy tovább folytassa munkáját. Chancheng vissza feküdt a kanapéra, kényelmesen hátra dőlt. A hirtelen csend viszont aggasztotta. Hangosan felsóhajtott, karját a fejére tette, viszont meghallotta, hogy Chu Shuzhi továbbra is úgy szipog, mint egy kisgyerek, nem bírt magával.-Xiao Chu, gyere ide.-parancsolta hangosan, mire a férfi megszeppenve felé fordult. Először csak pislogott néhányat, s mikor meglátta Chancheng arcát ami azt sugallja, hogy komolyan mondta, fel állt és lassan oda ment hozzá. A szemei még mindig könnytől csordultak, csak akarat ereje miatt tartja vissza hiszen nem akarja tovább idegesíteni a fáradt Chancheng-jét.

-Chancheng...?-a szólított férfi fel ül, megragadja fekete ruhájánakszélét és magához rántja. Az ölébe ül szembe vele. A tarkójára simítja kezét. Nyugtató, kör Körös mozdulatokkal igyekszik megnyugtatni Shuzhit. Annyira édes látvány volt szemeinek, nem bírt be telni vele. Lassan oda hajolt hozzá és egy gyengéd csókot nyomott a puha párnákra. Chu Shuzhi ledermedt -nem mintha bánta volna a csókot- és ijedten nézte a férfi komoly arcát. De Chancheng nem mondott semmit, és Shuzhi sem mert mondani semmit, csak nézni, hogy milyen férfias.

Chancheng annyira férfias!

Felsóhajtott magában. Legalábbis, így gondolta, hogy magában.

-Köszönöm, Xiao Chu~ -farkas vigyorra húzta ajkait, és éhes szemekkel nézte meg magának Chu Shuzhi minden porcikáját. Máskor talán Chu Shuzhi a nagy Lao Chu, férfias, morcos, de ebben a helyzetben talán még azt is lehetne mondani rá, hogy kissé nőies. Ahogy fekete sálja kiterítve fekszik a vállán, s hullik le hátára, először meg döbbentő látvány lehet, de Chancheng számára aranyos és nagy vágyat érez rá, hogy fel falja. Pedig ellenkező esetben ő lenne az, akit fel falnak. De nem bánta. Had használja ki a helyzetet.

-Chancheng...

-Igen?-kérdezte morogva, lehunyva pilláit. Úgy érzi ha tovább nézi valóban nem lesz képes ellen állni.

-Kaphatok még egy csókot?-kérdezte suttogva, piros arccal. Chancheng elvigyorodott, össze érintette orraikat.

-Amennyit szeretnél.- válaszolta, és valóban úgy is lett ahogy mondta; hiszen, egy csók kinek lenne elég?

Sziasztok^^ rég volt itt bármi is, pedig annyira igyekszem :D de hát sajnos a suli nagyon le fáraszt. Na mindegy, karanténba kerültem, így majd lehet hozok még egy kis szösszenetet😅
Remélem tetszett (még mindig imádom ezt a párost, szóval bocsi, ha egyenlőre csak róluk hozok sztorikat xd)

U.t.: Aki nem látta vagy olvasta Priest-től a Guardiant tessék megnézni/el olvasni (wattpadon olvasni lehet magyarul, szóval Hess hess olvasni kedvesem :D)