Shen Qingqiu még sosem érezte magát ilyen bágyadtnak, gyengének. A feje hasogatott, a végtagjait pedig ólomsúlyúnak érezte, arról nem is beszélve, hogy a torka száradt volt, a levegőt pedig nehezen vette. 

-Shizun, végre felébredtél.-jött egy hang mellőle, aki rögtön oda rohant hozzá, s fel ültette. Egy kicsit megtartotta testé amíg a párnát elhelyezte hátánál, hogy majd az ágy háttámlájának dőlve elég kényelmes legyen a számára. Shen Qingqiu ösztönösen remegni kezdett a démon érintése alatt, amit minden erővel igyekezett elnyomni. De nem eléggé, Luo Binghe így is tisztán érezte a remegő testét. Már elvigyorodott volna, de elnyomta. Kedvesen mosolygott shizunjára és segítő készen állt.-Minden rendben shizun? Esetleg szomjas vagy éhes?-Shen Qingqiu eleinte nem mondott semmit, csak kételkedve nézte, mintha arra számítana mikor fogja leszúrni, vagy kitépni a nyelvét. Nagyot nyelt az intenzív nézés alól, így inkább lehajtotta fejét, hogy ne keljen szembe néznie vele. 

-Szo-szomjas... V-vagyok...-szólalt meg kissé rekedtes hanggal. Luo Binghe megsimogatta a fejét.

-Ez a tanítvány azonnal hoz valamit shizunnak.-mondta ragyogva, majd azonnal el is tűnt. Shen Qingqiu addig kihasználva a helyzetet körbe nézett a szobában.  A szoba fala világos zöld, az ágya mellett egy kis éjjeli szekrény volt, azon pedig egy füzet és toll, nem messze pedig egy íróasztal. -Visszajöttem, shizun.-nyílt ki a szoba ajtaja ami az ággyal szemben található. -Hoztam egy kis teát, shizunnak.

-Köszönöm...-motyogta továbbra is lehajtott fejjel miközben elvette tőle a teás csészét. Luo Binghe csak mosolygott rá, le ült az ágy szélére. Shen Qingqiu miután megitta a csésze tartalmát már éppen fel állt volna, hogy letegye az asztalra, de Binghe gyorsabb volt, elvette tőle, hogy eltegye. 

-Shizun, jól vagy? Emlékszel valamire?-Shen Qingqiu a kérdés hallatán egy kicsit összehúzta magát. Nem értette a kérdést, de jobban bele gondolva alig-alig jutott eszébe bizonyos dolgok... Az első a Cang Qion hegység volt. Azóta nem járt ott, hogy eljött onnan... Bár arra már nem emlékszik miért jött el onnan. Akárhogy erőlködött, nem talált rá válasz.-Látom kérdéseid vannak, shizun.

-Hn...

-Válaszolok mindenre.-mosolygott rá, s figyelmesen hallgatott. 

-Mi a helyzet a Cang Qiong hegységgel?-Luo Binghet meglepte a kérdést. Nem várta, hogy shizunja első kérdése ez lesz. 

-Nos, természetesen minden rendben van. Persze volt egy-két kritikus időszak Liu Qingge jóvoltából aki nem volt rest ellen állni hatalmamnak.-válaszolt, végére pedig elkuncogta magát.

-Miért vagyok itt?

-Shizun még erre sem emlékszik?-tette fel a költői kérdést. Szórakozottan sóhajtott egyet, arcával közelebb ment hozzá. Shen Qingqiu nagyot nyelt a hirtelen közelségre.-Természetesen azért mert shizun elfogadta ennek a tanítványának az ajánlatát?-Shen Qingqiu érezte, hogy nem kéne megkérdeznie az ajánlat részelteire, azonban nem tudta megállni, hajtotta a kíváncsiság. 

-Milyen ajánlat?-kérdezte remegve, kicsit hátrébb húzódva. Luo Binghe mosolya még szélesebb lett, kezével hátra tűrte egy kósza hajtincsét füle mögé. Mosolyából ítélve úgy tűnik, mint aki alig várta, hogy megkérdezze. 

-Ez a tanítvány már nagyon régóta érzéseket táplál shizun iránt. Ezért arra gondolt, hogy jöjjön vele shizun, cserébe pedig megkíméli Qi-ge életét.-Shen Qingqiu szeme elkerekedett, a teste megdermedt miközben élesen beszívta a levegőt. 

-Ho-honnan szedted ezt a nevet...?-Luo Binghe fejét ingatta.

-Természetesen mindent tudok amit tudni kell shizunról. -shizun nehezen vette a levegőt, beharapta alsó ajkát, s lehajtotta a fejét. Már régóta nem hallotta ezt a nevet, és nem is ejtette ki száján, annak ellenére, hogy hányszor kérte az illető. Minden alkalommal visszautasította.-Szóval, shizun elfogadta az ajánlatom, Yue Qingyuan él, és egy boldog házasságban él ezzel a tanítvánnyal.-Shen Qingqiu immár megszólalni se tudott a sokktól. Csak pár perc múlva tért magához, s  nézett fel Luo Binghe szemébe. 

-SZó-szóval.. T-te é-és én...

-Igen. Férj és feleség.-dalolta vidáman, ám azonban Shen Qingqiu kicsit sem tűnt boldognak a megnevezéstől.

-Milyen férj és feleség?!-kiáltotta el magát sértetten, kezét összefonva mellkasa előtt. 

-Ha shizunnak nem tetszik, boldogan ki javítom. Fér és férj~ -Luo Binghe vigyorogva fűzte össze kezeit hónalja alatt. Shen Qingqiu kezeit a démon mellkasára tette, hogy eltolja magától, azonban végtagjai sokkal gyengébbek voltak, mint hitte. Egy ijedt kis hang szökött ki ajkai közül, amit Binghe meg is mosolyogtatott. -Shizun olyan aranyos...-motyogta, egyre közelebb hajolva rózsaszínű ajkaihoz.

-Binghe... Ne közelíts...-morogta mérgesen.

-Hívj férjnek és befejezem.-Shen Qingqiu arca vörösben kezdett úszni ezen a kijelentésen. Alig emlékszik dolgokra és rögtön valami ilyen zavarba ejtő dolgot kellene tennie.

-Fé-férjem...-dadogta, Luo Binghe szemei pedig felcsillantak. Shen Qingqiu dereka köré két erős kar telepedett le csípőjére, majd húzta magához.

-Shizun a legjobb~

Shen Qingqiu napjai békések voltak. Napjainak nagy részét férjével töltötte aki minden jóval elhalmozta, kényeztette. Rá jött, hogy Binghe nem is olyan szörnyű, mint először gondolta. Minden reggel délben és este együtt esznek. A reggeli után Binghe elmegy a munka miatt, de délelőtt vissza jön, és délutánig együtt vannak. Néha ki mennek a virágos kertbe, vagy ha túl sok a papírmunka akkor nézi ahogy férje azokat végzi el. 

-Ma el kell mennem egy találkozóra.-Shen Qingqiu hümmögött párat. Már nem volt meglepve ettől, férje ugyanis gyakran szokott el menni találkozókra. -A Cang Qiong hegység szekta vezetőjével.-a volt csúcsúr élesen szívja be a levegőt. Már egy jó ideje nem találkozott Yue Qingyuannal, és ami azt illeti csak remélni tudta, hogy nem is fog kelleni. Harag tartó volt,  éppen ezért tudja, hogy ha mégis találkozniuk kell, csupán 5 mondat kell ahhoz, hogy haraggal váljanak el egymástól. 

-Akkor ez a mester megvárja tanítványa visszatérését.-egy halvány mosoly jelent meg arcán amitől Binghe arca szó szerint felragyogott, boldogan ugrott mestere nyakába. 

-Ez a mester túl kedves.-morogta, majd Shen Qingqiu hajába puszilt. Shen Qingqiu megremegett ettől a gesztustól, de gyorsan rendezte vonásait. Köhintett párat, miközben egy nagyobb távolságra húzódott tőle. Bár arcán csak haloványan látszott a zavartság, füle hegye tiszta vörösben égett amit Binghe is jól látott, de nem tette szóvá. Binghe boldognak tűnt shizunja mellett. 

A napok ismét hamar elteltek, s mielőtt Shen Qingqiu észbe kapott volna, a meleg nyár hideg téllé fagyott. A kertben lévő virágok szirmait nem csodálhatta ablakából letekintve ahogy általában. 

-Shizun, valami gond van?-ment háta mögé a démon, két karját át vezetve vékony csípőjén, fejét pedig vállára hajtotta miközben belélegezte a bambuszhoz hasonló illatát amit annyira szeretett. Shen Qingqiu megdermedt, kezében lévő legyezőjét megszorította. Bőven volt ideje hozzá szoknia férje váratlan érintéséhez, de így is elég meglepő tudott lenni, mikor a semmiből bukkan fel és karolja át hirtelen. De miután rá jött, hogy ő az, immár kicsit engedett magán, s hagyta, hogy Luo Binghe rajta pihentesse fejét. Luo Binghe mostanában sok mindennel el volt foglalva, így nem csoda, hogy ilyen fáradt. Havonta kétszer tartanak megbeszélés a Cang Qiong hegység miatt, lázadás tört ki a démon birodalomban ami sok munkát igényel. Ilyenkor Shen Qingqiu csak hagyta, hogy egy kicsit a kedvére tegyen. Tudja, hogy Binghe nagyon szereti átkarolni, fejét pedig a vállán pihentetni, még úgy is, hogy eléggé le kell hajtania fejét, hogy kényelmesen oda férjen. Shen Qingqiu kuncogni támadt kedve, de visszatartotta. 

-Jól vagyok. Csak nézem a tájat.-válaszolt végre kérdésére, ami egy megnyugtató sóhajt váltott ki a másikból. Shen Qingqiu nem tette szóvá, na nem is mintha meg tudott volna szólalni. Luo Binghe kezei lejjebb haladtak, egy bizonyos testrész felé. Shen Qingqiu szemei elkerekedtek, és egy gyors mozdulattal már kint is volt férje karjai közül. Idegesen köhintett párat, kinyitotta legyezőjét, hogy azzal takarja el zavartságát.-Éhes vagyok.-fordított neki hátat, Binghe pedig lassan pislogott párat, s nézte shizunját. Beharapva alsó ajkát tartotta vissza nevetését. 

-Shizun, én is éhes vagyok~

-Akkor menj és csinálj valamit.-morogta Shen Qingqiu, hangja remegett. Mélyeket lélegzett, hogy megnyugtassa magát. 

-Értettem.-dalolta Binghe, majd elhagyta a szobát. Shen Qingqiu nyugodtan lélegzett fel. Az ágyához sétált és le ült rá. Felemelte párnáját, ami alatt lapok voltak, a lapokon pedig tervrajzok a palotáról. Shen Qingqiu úgy gondolta, hogy a legközelebbi találkozón megszökik, de a terv már régóta kudarcba fulladt. Shen Qingqiu rá jött, hogy Luo Binghe nem olyan rossz, mint gondolta. Jó élete van, szerető férj. Egyedül a sok zavartság az oka, és a sok tipi-tapi Binghe részéről. Túl zavarba ejtő, s most, hogy nem sokra emlékszik még azóta se, fél, hogy Binghe nem lesz elégedett vele az ágyban.

Shen Qingqiu kifejezéstelenül tépte össze a papírokat, majd rejtette el valahova. Ekkor már Luo Binghe is visszaért, kezében egy nagy tál congeeval. A congee Shen Qingqiu kedvenc étele volt, s az első amit Binghe a férjének készített először. 

A csúcs úr jó ízűen ette a congeet, ami valahogy minden alkalommal mikor eszik, egyre jobb, s ez nem minden fogásra igaz. Binghe igazi tehetség, bár ezt hangosan nem mondaná ki, még a végén tanítványa túlságosan is ellene kényeztetve. 

-Örülök, hogy shizun kedvére van az étel.-sóhajtotta, de mintha szemében csalódottság tükröződött volna. Shen Qingqiu nem bírta ki, hogy ne kérdezzen rá bajának forrására. 

-Hm? Mi a gond?-Luo Binghe azonban továbbra is csalódottan nézett, kezével megkavarva a congeet.

-Elkészítettem shizun kedvenc ételét, azonban én éhesen maradok.-motyogta, majd egy újabb sóhaj hagyta el száját. Shen Qingqiu félve evett egy újabb kanállal az ételből, érezte, hogy ennek nem lesz  vége, de nem is akarta, hogy Binghe továbbra is ilyen csalódott legyen. 

-Miért maradnál éhesen?-vonta fel szemöldökét kérdezés közben. Luo Binghe elvigyorodott.

-Shizunt akarom.-Shen Qingqiu kezéből kiesett a kanál a szégyentelen szavakat hallva. Vörösödő arcát azonban ezúttal nem tudta elrejteni. Ahogy szokta, köhintett párszor, hogy elterelje róla a figyelmet. 

-Engem nem lehet megenni. -motyogta lehajtott fejjel, kicsit összébb húzva magát. Valamiért automatikusan furcsán érezte magát mikor férje valami ilyesmit mondott neki. A teste megremegett, az arca pedig felforrósodik. 

-Pedig shizun lenne a legédesebb.-Shen Qingqiu lehunyta szemeit, s akaratlanul is arra gondolt, vajon Binghe honnan tanulhatta az ilyen szégyentelen beszédet. 

-Nincs kannibalizmus...-válaszolta, ezzel pontot téve a beszélgetésre. Ha ez így folytatódott volna tovább, Shen Qingqiu szíve alig ha bírta volna ki az étkezést.

Egy újabb találkozó vette kezdetét. Ezúttal egy bizonyos híres könyvről volt szó. Ám nem éppen a legjobb fajtából... Shen Qingqiu még soha életében nem látott ilyen mértékű szégyentelenséget, de lám, ez is eljött. 

A könyv két főszereplője ő és Luo Binghe, viszont kapcsolatuk egy más fajtáját írta le. Luo Binghe ebben a könyvben nem csak egy kis ártatlan kölyök, hanem tele van buja vágyakkal, amiket meg is élt rajta keresztül, míg végül sok évvel később össze nem házasodtak. A házasság  után, -meg ahogy előtte is- folyamatosan döngetéssel töltötték idejüket. Csak hogy utána tényleg, mindig döngettek. Néha harcoltak szörnyekkel, és utána döngettek, aztán mindenféle nézet eltéréseiket is döngetéssel rendezték, még azelőtt is döngettek, hogy az egyikük meg nem halt, s utána is mikor mindketten halottak voltak. 

Shen Qingiu legszívesebben megölte volna a készítőt, átkozta halálra miközben végig hallgatta. Nem is értette miért olyan felkapott. Szerencsére törlik a könyvet, így Shen Qingqiu jobban érezte magát. 

A termet elhagyva, s anélkül, hogy akár egy pillantást is vetett volna Yue Qingyuanra aki beszélni szeretett volna. Csak ment végig a hosszú folyosókon, hogy saját szobájába érve pihenje ki fáradalmait, azonban egy kéz kulcsolódott a csuklójára. Olyan hirtelen történt, hogy Shen Qingqiu nem is tudott reagálni, az illető gyorsan behúzta az egyik ajtó mögé ahonnan kinyúlt hozzá. A z illető nem törődött semmivel, erősen hozzá vágta utána a becsukott ajtónak. Egy kis fájdalmas szisszenés tört fel ajkaiból. Kellett pár pillanat, hogy a fájdalom enyhült, s rendesen megnézze a másikat. Egy szép arcot látott, rögtön tudta ki az. Liu Qingge.

-Liu-shidi még is mi a franc-

-Mi a fenét csinálsz?!-Liu Qingge dühösen csattant fel, nem foglalkozva azzal, hogy bárki meghallhatja. Shen Qingqiu értetlenül húzta össze szemöldökét. -Mi lesz így a tervvel te barom?

-Liu-shidi... Fogalmam sincs miről beszélsz...-mondta lassan, miközben kicsit ellökte magától. 

-A terv... Yue Qingyuannal kellene most lenned.-sziszegte dühösen, vörös fejjel. Shen Qigqiu már kezdje azt hinni, hogy ha így folytatódik, shidije fel fog robbanni. Ezért inkább elkezdte kicsit nyugtatni.

-Shidi, fogalmam sincs miről beszélsz. Ah, biztos haragszol rám amiért nem köszöntöttelek rendesen. De tudod nem láttalak a tárgyaló teremben, és nem tudtam, hogy akkor jössz. Shixiongod mélységesen sajnálja. Liu Qingge szorongottnak tűnt, mielőtt teljesen hideg kifejezéssé változott volna, és hidegrázást okozott a másik gerincén ismét megszólalt:

-Te ... nem emlékszel?-Shen Qingqiu elgondolkodott, de nem jutott semmire. Fogalma sem volt miről beszél Liu Qingge.

-Igazából... Még csak arra sem emlékszem mikor beszéltünk utoljára... Különben is, miért akarnék Yue szekta vezérrel menni?-vonta fel kérdőn a szemöldökét, mire shidije szinte hátra hőkölt meglepődöttségében. 

-Mert fogva tart.

-Nem... Én... Önként vagyok itt...-Shen Qingqiu nem értette a helyzetet továbbra is. Miről beszélhet? Ő önként van itt... Binghe nem hazudna neki, nem használná ki az emlékezet hiányát... Binghe a férje...

-Tényleg nem emlékszel.-jelentette ki Liu Qingge.  elhúzott pillantást vetett rá. Újabb, hosszú, kényelmetlen csend következik. Shen Qingqiu rosszul érezte magát ettől a kellemetlen csendtől, mondani akart valamit, de Liu-shidi megelőzte. 

-Mond csak, jártál már a vízi börtönnél?- Shen Qingqiu egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Talán van valami ott amit látnia kell? Ha nemet mondana elmondaná? Ha igent, akkor mit reagálna? Mit rejtegethet Binghe a börtönben? Shen Qingqiu nem akart előre semmit sem elkiáltani, inkább megpróbálta megnyugtatni őt ismét. Kedvesen mosolygott, a hangja is kellemes hatást nyújtott. 

-Liu-shidi bizonyára haragszik, jogosan. Ne aggódj, shixionod rendesen köszönt ezúttal. Üljünk le egy teára-

-Válaszolj! Jártál a vízi börtönben?

-Ugyan miért tettem volna?-emelte fel hangját váratlanul. Kezdte idegesíteni a másik azzal, hogy nem mondott szinte semmit. 

-Mert-

-Mi történik itt?-Luo Binghe lépett be ezúttal az ajtón, majd rögtön oda ment Shen Qingqiuhoz, és átkarolta derekánál. Liu Qingge arca dühös volt, ismét egyre jobban vörösödött a dühtől.-Minden rendben shizun?-a szólított bólintott egyet.-Liu Qingge, talán van valami probléma?-kérdezte elsötétülő szemmel. Liu Qingge nem akart mondani semmit és a párost sem akarta így együtt látni, így  inkább csak tiszteletet színlelve elköszönt és eltűnt. Shen Qingqiu kihasználva távozását Binghe felé fordult kíváncsi tekintettel.

-Binghe?

-Igen férjem?

-Fel hívták a figyelmemet, hogy a vízi börtönben van valami...-kezdett bele lassan, de nem is foyltatta. Luo Binghe arca elsötétült, az ajkait összepréselte egy pillanatra mielőtt válaszolt volna. 

-Nincs ott semmi érdekes.-válaszolta, egy kicsit megremegett hangon. Shen Qingqiu összevonta szemöldökét. 

-Akkor mire fel ez a reakció?

-Csak haszontalan szemetek vannak ott. Néhány lázadó fogva tartva, de azon kívül semmi. Shizunnak nem szükséges látnia, csak be lenne mocskolva a szeme attól a sok piszoktól ami ott van.-mosolyodott el Binghe, majd két keze közé fogta shizunja arcát és egy csókot nyomott szemére. Shen Qingiu tudta, hogy hazudik, de amikor így tartja őt egyszerűen nem bírja visszafogni magát, ki akarja sajátítani a féldémont. 

Pár nappal később Luo Binghe egy különösen hirtelen küldetést kellett magára vállalnia. Éppen indulás előtt álltak, Binghe pedig mindent ellenőrizni akart, hogy férje biztos rendben lesz-e. Shen Qingqi mindenről beszámolt, s megnyugtatta, hogy minden rendben lesz, és türelmesen várni fogja vissza tértét. Luo Binghe végül búcsúzásul egy hosszú csókot nyomott ajkaira, miközben két kezével birtoklóan megragadta csípőjét, s húzta magához. Ahogy kezével, úgy a szájával is biroklón harapdálta, vagy éppen nyalta a másik ajkait. Shen Qingqiu arcát pedig egy paradicsoméhoz lehetett volna hasonlítani. 

A küldetés bár hirtelen, elvileg nem vesz sok időt igénybe, így Shen Qingqiunak gyorsan kellett cselekednie. Shen Qingqiu útnak indult a vízi börtönök felé, ami így is épp elég fárasztó volt megtalálni. A börtönök messze, a palota másik végében ahova nem sűrűn szokott menni. Eltartott egy ideig mire megtalálta a levezető utat. Kétségbeesett hangok szűrődtek ki. Nem volt meglepő, mégis csak egy börtönről volt szó.

Shen Qingqiu szeme megakadt egy különös ajtón. Más volt, mint a többi, Shen Qingqiu számára pedig nem volt kérdés, hogy benézzen oda. Lassan nyitotta ki az ajtót, egy kicsit be is kellett löknie, az ajtó be volt ragadva. 

A börtönben sokkal melegebb volt, mint hitte. Shen Qingqiu körülnézett. 

Furcsa volt, mindenhol földet talált. Ahogy egy kicsit beljebb lépett megbotlott. Idegesen pillantott le. 

Egy kezet látott meg. Koszos volt és véres. Shen Qingqiu szemei elkerekedtek. Fogalma sem volt mihez kezdjen ezzel, hirtelen az sem érdekelte, hogy Liu Qingge hogyan tudott erről, ő pedig, hogy nem. 

-Shizun...-Luo Binghe túl hamar jött vissza. Az arca elsötétült, a szeme sötéten villogott, a hangja halk, mégis hangos volt ahhoz, hogy Shen Qingqiu tisztán hallja a szomorúságot benne. Shen Qingqiu nagyot nyelt, nem mert hátra fordulni, így is érezte a dühös nézést a hátába fúródni. -Gyere shizun, menjünk vissza.-mondta méz édes hangon Binghe, mire a másik felhorkantott, szemeit összehúzta, s így szólt:

-Szóval ez a te módszered?-vonta fel végül szemöldökét, majd hátrált egyet.-Elásod azokat akik nem értenek egyet veled?-Shen Qingqiu ismét hátra lépett egyet, ezúttal azonban Binghe is előre lépett egyet, kezét felé nyújtva.

-Shizun, gyere velem.-kerülte ki a kérdést, s ekkor Shen Qingqiu valamit érezni kezdett a gyomrában. Luo Binghe elkezdte irányítani a testében lévő démon vért. Shen Qingqiu rosszul volt, de küzdött ellene. A vége az volt, hogy elesett. Miközben fel állt, bele rúgott valamibe. Nagy szemekkel, lassan pislogva nézett le, hogy megnézze mibe rúgott bele. 

Egy fej volt az. 

Az arc amely visszanézett rá, a sajátja volt. 

Szótlanul üldögéltek. Shen Qingqiu kifejezéstelen arccal nézett maga elé, miközben Luo Binghe vár. 

-Te... Eltemettél...?-próbál meg beszélgetést kezdeményezni, arca nyugodtabbnak tűnik, mintha az a fej, amit látott nem is az övé lett volna.-Az... Én lettem volna?-Shen Qingqiunak nem voltak vér szerinti testvérei, ezért fogalma sem volt, hogyan lehetséges ez. 

-Egész jól viseled.

-...

-El fogsz futni?-kérdezte Binghe, egyre növekvő dühvel a hangjában és szemeiben.-Megmondtam, hogy ne gyere le, shizun.

-Még is honnan kellett volna tudnom, hogy a férjem holttesteket rejteget!-csattant fel mérgesen, kezével az asztalra csapva. Luo Binghe még sosem érezte így, de a teste megfeszült. Valahol arra várt, hogy shizunja megüsse, de nem érkezett. 

-Shizun valóban kiszámítható...

-Miről beszélsz?-vonta össze szemöldökét értetlenül. 

-Nem számít hova rejtettem el a holttesteket, shizun újra, újra és újra megtalálta. Liu Qingge túl sokat beszélt neked...-suttogta csalódottan.-Azt gondoltam, hogy a vízi börtönben jó lesz.-Shen Qingqiunak fájni kezdett a feje. Hirtelen volt, sziszegve kapta jobb kezét a haléntékához, kicsit megmasszírozta, de a fájdalom inkább erős volt, mintsem halványult. Valamiféle emlékkép ugrott fel előtte. 

-Hányan?

-Mi?-kérdezett vissza, előre félve a kérdéstől.

-Hányan voltak előttem?

-Nem sokan.-Shen Qingqiu ajkai egy vicsorra húzódtak, rosszul volt az előtte álló embertől. 

-Ne hazudj!

-Sok shizun volt és feleségül vettem más embereket is.-Shen Qingqiu úgy nézett ki, mintha Luo Binghe ezer darabra törte volna a szívét. Nehéz volt visszanyelnie könnyeit amik szintén csalódottságára, szomorúságának jelei voltak. Reszketegen felsóhajtott. 

Luo Binghe nem tudta levenni szemeit shizunjáról. Az arc ami előtte van csábító. A szemek lehunyva, s tisztán látja azt az apró, pici könnycseppet szempilláin. Gyönyörű volt. Legszívesebben oda akart hajolni hozzá, hogy ajkaival eltüntesse azt a könnycseppet szemeiről, majd végig csókolni arcát, harapdálni azokat az ajkakat amíg véresre nem szakadnak, majd ismét tovább haladni a nyakára, hogy ugyanolyan sorsa jusson, mint szája. De elnyelte vágyát, s figyelemmel követte Shen Qingqiut. 

-Hány feleség?-kérdezte remegve. Luo Binghe ezúttal úgy döntött nem hazudik. 

-Hatszáz...-ahogy azt várni lehetett, Shen Qingqiu még mérgesebb lett, s képes lett volna a két kezével megojtani őt. 

-Te kibaszott vadállat... Rohadj meg!-Luo Binghe ajkai egy kis mosolyra húzódott.

-Ha, ha vigasztal shizun az első férjem. 

-Hát persze, sokkal jobb!-áll fel az asztaltól, és elé áll.-Menj a feleségeidhez!-mondta majd egy szó nélkül hátat fordított neki és ott hagyta. Shen Qingqiu elfutott volna, de valami vissza tartotta. Még mindig szerette őt. 

Luo Binghe csak pár nappal később ment shizunja szobájába. Valójában arra volt készülve, hogy nem lesz ott, így igazi meglepetés volt számára, hogy Shen Qingqiu az ablakpárkányra volt dőlve, s nézett kifelé. 

--Hát itt vagy. Az elmúlt napokban csak nem a feleségeiddel voltál?-vonta kérdőre vigyorogva, kezeit ökölbe szorítva. 

-És ha igen? Shitun dühös lenne?

-Már így is dühös vagyok!-lökte el magát az ablaktól majd megfordult vele szemben.-Azt hittem olyan férjem van aki szeret, akinek én vagyok az egyetlen.-suttogta csendesen, lehajtott fejjel.

-Shizun, ki mondja, hogy nem szeretlek?-kérdezte értetlenül, pár lépéssel közeledve shizunjához. 

-Soha nem mondtad... 

-Shizunnak nem kell aggódnia semmi miatt.-mondta lágy, megnyugtató hanggal. Shen Qingqiu azonban kicsit sem nyugodott meg!

-Ne aggódjak? Végül is a férjemnek csak egy egész börtöne van tele olyan férfiakkal akik úgy néznek ki, mint én, a háremről nem is beszélve.-Shen Qingqiu remegni kezdett a dühtől, úgy érezte a szíve egyre jobban, egyre picibb darabokra törik össze. 

-Shizun, a tanítványodnak tényleg fontos vagy és szeret. Bármit megad shizunnak amit csak szeretne. 

-Akkor szabadulj meg a feleségeidtől.-Luo Binghe megszeppenve nézte őt. Hirtelen úgy érezte, hogy mindkét fülére megsüketült. 

-Hogyan?

-Azt mondtam, hogy szabadulj meg a feleségeidtől.- Luo Binghe hirtelen úgy érezte, hogy még az is jobb lett volna, ha teljesen megsüketült volna mindkét fülére. 

Hosszú csend állt be közéjük, olyan ami túl kínos volt. Shen Qingqiu ezúttal nem fáradozott, várt és várt amíg Binghe meg nem szólalt. 

-Nem szabadulhatok meg tőlük...-motyogta, kezeivel idegesen tördelve ujjait.

-Akkor hát, innentől kezdve már nincsen férjed.-mosolygott rá fagyosan, távoli hanggal. Shen Qingqiu csalódott volt, szörnyen érezte magát, hogy naivan elhitte, hogy Binghe őt fogja választani. Ő csak egyet kért, hogy Binghe az övé legyen. -Ha meglátom valaha is az egyik feleséged megölöm.-sziszegte dühösen. Luo Binghe felsóhajtott és egyedül hagyta shizunját. Shizunja annyira fontos volt neki, úgy tűnik hosszú napoknak néz elébe. 

Shen Qingqiu nyugodtan heverészett az ágyon, ahonnan Binghe ki van tiltva. Gyümölcsöket evett, és egy könyvet olvasott mikor az ajtó lassan kinyílt. Binghe lépett be rajta. Shen Qingqiu összecsukta a könyvet, és várakozóan nézte. 

-Szóval? Már nincsenek?

-Shizun annyira makacs.

-Ha nem tetszik amilyen vagyok akkor csak ölj meg és keress mást.-vágott vissza összehúzott szemekkel. 

-Shizun... Már nincsenek. Szóval ez a tanítvány továbbra is odaadó férj lehet shizun számára?-Shen Qinqiu morcos arccal állt fel az ágyról és ment oda hozzá.

-Ha hazudsz azt nagyon megbánod.

-Nem hazudok shizunnak.-suttogta, közelebb hajolva. Két keze közé fogta arcát.-Shizun gyönyörű.-mondta elámulva, majd egy csókot nyomott ajkaira. Shen Qingqiu immár boldogan viszonozta. Már csak remélni tudta, hogy férje igazat mondott és az övé lehet. 

Sziasztok! 

És akkor jöjjön egy kis magyarázat:

A történet azután játszódik amikor Bingge találkozott Bingmei-el. Utána döntötte el, hogy visszahozza shizunját. Az első shizun azonban tudott mindenről, ezért megölte magát. Binghe sosem akarta eltemetni, ezért elrejtette valahova, és egy másik világbeli shizunt rabolt el de egy idő után ő is mindenre rájött és elmenekült (vagy éppen ő is öngyilkosságot követett el) És ez így folytatódott tovább.

Eltartott egy ideig mire megírtam, de nem akart több részre osztani ezt xd remélem így is jó lett Every00^^

Ha akartok valamelyik párosról olvasni nyugodtan írjatok :)