- Azt mit csináltál még mielőtt minden elbaszódott? Milyen hobbijaid voltak? - figyeltem a zöld füvet a lábaink alatt, miközben kèz a kézben sétàltunk.

- Hát sokat videójátèkoztam és Gucci cuccokat gyűjtöttek. - vakargatta meg egy kicsit a tarkójàt szégyenlősen.
- Meg hát persze az éneklés és táncolás. - kúszott egy dobozmosoly az arcára.
- És neked milyen hobbijaid voltak? - lóbálta a kezünket előre-hátra.

- Sokat rajzoltam ès olvastam. Meg merseket írtam. - az utolsó mondat ahogy elhagyta a számat éreztem hogy elpirulok.

- Tényleg? - nézett rám csillogó szemeivel.
- Mikről írtál verseket? - lett teljesen izgatott hírtelen, ami miatt csak még jobban zavarban éreztem magamat.

Még senkinek se beszèltem a verseimről. Ő az első ember akinek valaha is megemlítettem.

- Bàrmiről ami az adott pillanatban az eszembe jutott. Álltalában mindíg órákon írtam meg őket, mert annyira unatkoztam. - emlékeztem vissza a jobb időkre.

- Jó tanuló voltàl? - szorította meg egy kicsit a kezemet.

- Nem... - suttogtam.
- De ez számít egyáltalán valamit ebben a vilàgban? - kérdeztem vissza védekezve.

- Nem. Nem igazán. - vàlaszolt.
- Csak kívàncsi voltam. - kúszott egy kis vigyor az arcára.

Már èppen mondani akart valamit, mikor az ünneprontó közènk furakodva szètvàlasztott minekt, és kezeit a vàllaink köré dobta.

- Sziasztok, miről beszèlgettek? - vigyorgott ránk büszkén hogy megzavart minket.

- Csak normàlis dolgokról. - nèzett rà mérgesen Tae.

- Akkor biztos hogy nem lehet olyan komoly tèma hogy itt sètàlgassatok és ne csinàljatok semmit. - kezdett el húzni minekt be az iskolàba.
- Mivel meg kellene szerelni pár dolgot és meg kellene erősíteni a falakat. - amint beèrtünk a többiekhez elengedett minket és odébb állt.

- Most szèpen csapatokra fogunk osztódni, hogy mindenen tudjunk dolgozni amivel csak lehet.

Lètrehoztak négy csoportot, azoknak akik meg akarják szerelni a vízcsöveket, akik majd az üveghàzat rendezik el, akik barikádozni fogjàk az ablakokat, és akik majd főznek.

Mehettem volna csövet szerelni, mivel jó vagyok ha szerelésről van szó, de egy percig se bírnám ki Yoongival, ezért úgy döntöttem hogy megyek Jiminnel és HaRinnel, meg mèg egy lànnyal.

Elmentünk az udvaron lèvő üvegházhoz, amibe belèpve azonnal megcsapott minket a meleg levegő.

Azonnal bementünk, majd Jimin előrébb àllt ès felénk fordult.

- Na, akkor én és Lia megmetszük a növényeket, ti pedig megöntözitek őket, miutàn ezt befejeztétek segítetek nekünk, majd kigazoljuk őket. - mondta el a munkarendet és már meg is ragadta a csuklómat, majd elkezdett magàval húzni.

Odanyújtott nekem egy ollót ès neki is àlltunk a munkának.

Dolgozhattunk egy pár percig, mikor a lány akinek nem tudtam meg a nevét szégyenlősen odajött hozzánk.

- Már megint nem működik a csap.. - mogyogta ujjait tördelve.

- Nem hiszem el. - sóhajtott fel Jimin.
- Menj és hozd ide Yoongit hogy csinálja meg. - a lány hezitálva de bólintott, majd el is ment.

- Mi a probléma? - kérdeztem letéve az ollót, ahogy mind a ketten felálltunk ès HaRinhez mentünk a csaphoz.

- Valami miatt folyton tönkremegy a csap ès nem jön víz. Mert van víz de a csapnak valami baja van. - magyarázta el a problèmát, én pedig leguggoltam a csaphoz hogy jobban megnézhessem magamnak.

Megfogtam, majd óvatosan elkezdtem mozgatni, és azonnal èszre is vettem a problémàt.
Az egèsz teljesen ki volt lazulva. Nem húzták meg elég rendesen.

- Van itt villàskulcs vagy valami? - néztem fel, Jimin pedig egy értetlen fejet vàgva elment, de egy kis idő elteltèvel vissza is jött egyel a kezében.

- Mit akarsz csinálni? - adta àt nekem a szerszámot, én pedig azonnal el is kezdtem meghúzni.

- Meghúzom a csavarokat. Teljesen ki van lazulva az egész a helyéről. Valószínűleg ez okozza azt hogy nem jön víz. - húztam meg a csavarokat, majd megnyitottam a csapot.
- Tá-dá. Megcsinàltam. - àlltam fel büszkén.

- Aszta! Miért nem mondtad hogy tudsz ilyet? - amultak el teljesen, mikor meghallottuk az ajtó nyitódàsát.

- Na, hol a probléma? - jött be Yoongi egy szerszámos ládával a kezében.

- Mostmár semmi. Lia megoldotta. - karolta át a vállamat Jimin mosolyogva nézve az idősebbre.

- Igazán? - nézett ràm összeszűkített szemekkel.
- Ez esetben elrabolnám, ha már ennyire ért a szereléshez. - ragadta meg a felkaromat és a maga mellé húzott.
- Persze hogyha ez nem gond. - reménykedve néztem Jiminre hogy ne hagyja hogy elvigyen.

- Persze Hyung, neked úgy is elfér a segítsèg, mivel rajtad kívül DoYoon csak annyit tud csinálni hogy adogatja neked a szerszámokat. - nevette el magát egy kicsit az alacsony férfi.
- Nyugodtan elviheted Liát, ő biztos sokkal többet tud neked segíteni.

- Kösz Jimin. - ezzel el is kezdett magàval húzni.

Legalább nem leszek vele egyedül.