- Èbresztő! - rúgta meg valaki a hátamat, nem erősen, de azért eléggé éreztem.

- Mi a fasz embert?! - ültem fel és azonnal elkezdtem felfelé bámulni a felettem álló fiút, aki csak jeges tekinteteivel bombàzott.
- Ki vagy? Hol van Kook? - kezdtem el forgolódni egyetlen barátféleségemet keresve, de nem volt a szobában.

- Nyugodj már le a picsába! JiHu vagyok. - mutatkozott be, majd lehajolt ès megragadta a karomat, és felrángatott a földről.

- Mi a faszt csinálsz?! - lezdtem el ràngatni a kezemet, hogy ki tudjak szabadulni a szorítàsàból, de csak erősebben szorította a karom.
- Gyengédebben te állat. - szóltam rà, de ó mintha meg sem hallott volna kezdett el rángatni valahová.
- Hová viszel? - ráncoltam szemöldökömet, de mèg mindíg nem válaszolt kérdésemre.

Folyamatosan nevét kezdtem el hajtogatni, hátha végre hajlandó lenne odafigyelni rám.

- Mi van már?! - kiabàlt ràm, mire gyomrom görcsbe rándult.

- Hovà viszel? - ismételtem meg kérdésemet, ő pedig keservesen sóhajtott egyet.

- Majd meglátod. - nem igazán voltam megelégedve a válaszával, de nem akartam feszegetni a határait, mert szerintem már az idegein táncolhattam.

Egész úton csendben maradtam, és csak gondolkoztam azon hogy hovà visz. Hogy mi lesz velem meg ilyenek.

Mikor kiértünk az iskolából egy kicsit elkezdtem pánikolni. Ki akar rakni?

A helyett hogy a zárt kapuk felé vettük volna az irányt, ő csak az udvar egyik részéhez kezdtünk el menni.

A távolból megpillantottam a többieket akikkel tegnap találkoztam az ébredésem után.

Egy félkörben álltak, és beszélgettek valamiről, amit nem hallottam mert túl tàvol voltak.

Amikor odaértünk hozzájuk azonnal elcsendesedtek, JiHu pedig odalökött a társasàg elé.

- Szia Lia. Hogy aludtál? - Namjoon kérdésére csak vállat rántottam.

Miért érdeki hogy hogy vagyok? Úgy is elmegyek innen a fenébe. Semmi kedvem nincsen egy csapathoz tartozni. Mindíg amikor bekerülök egy kis csapatba, mindíg mindenki meghal vagy eltünnek. Ez most sem lenne másképpen.

- Nem tanítottak meg téged arra a szüleid hogyha kérdeznek akkor vàlaszolnod is kéne? - köpte oda egy lány aki még nem mutatkozott be nekem.

Én csak szomorúan összepréseltem a számat, és elharaptam a nyelvemet nehogy visszaszóljak neki valamit. Jó méllyen elnyeltem az érzéseimet.

- Jól aludtam köszönöm. - nyeltem egy hatalmasat, és próbálkoztam figyelmen kívül hagyni azt a pár szúrós pillantást amiket kaptam.

- Na, ennek nagyon örülök. - hogy lehet ilyen vidám? Én ezt nem èrtem.

- Lia. Hogy döntöttél? - utalt Tae arra hogy maradok-e vagy elmegyek.

Láttam hogy Jimin valamit maga elè suttogott, miközben reménykedve engem bámult.

Kookon is láttam hogy nagyon reménykedni benne hogy itt maradok velük, mint a többi fiún is, kivéve Sugán. Rajta meg sem lepődtem.

Egy hatalmas sóhajt engedtem el, ahogy gyorsan döntèst hoztam.

- Rendben. Maradok. - suttogtam alig hallhatóan, és annyit èreztem meg hogy valaki nagyon szorosan magához ölelt.

Minden olyan gyorsan történt hogy nem is tudtam azonnal reagálni. Óvatosan felvezettem kezeimet Kook hátán, és magamhoz öleltem.

Még mielőtt ez az egész szarság el nem kezdődött, hiàba hogy Kookkal nem beszéltem sokat, de amikor igen, akkor olyan volt mintha a nem létező öcsémmel beszélgettem volna.

- Örülök hogy így döntöttél Noona. - engedett el vidáman, megvillantva nekem a nyuszifogait.

- Mindannyian nagyon örülünk. - tette hozzá Jin, mire egy apró mosoly kúszott az arcomra.

- Na, de akkor ha már úgy döntöttél hogy maradsz, akkor itt az ideje hogy teszteljünk téged. - tette karba a kezeit mellkasa előtt Suga.

- Teszt? Milyen teszt? - néztem körbe egy kicsit félve, Jimin pedig odajött hozzànk, és megsimogatta a fejem tetejét.

- Ne izgulj. Csak leteszteljük hogy mennyire vagy jó a harci helyzetekben. - ezzel nem igazány nyugtatott meg.

Ne mondjàk komolyan hogy verekednem kell valakivel, vagy valami. Semmi kedvem nincsen hozzà. Főleg ahhoz nem hogy mondjúk leteszteljék a célzàsi képességeimet.

- Ki válalja be? - kérdezte Hobi körbenézve.

- Ne nézz így rám! Nem ütök lányokat. - szólalt meg szemöldököt ráncolva Tae, a többiek pedig egyetértően hümmögni kezdtek.

- Majd én beválalom. - vigyorodott el gonoszul az egyik lány ahogy előrébb lépve.

- De csak finoman JungSeo. - figyelmeztette a csapat leadere a lànyt.

Ugyan azzal az undorító vigyorral állt elém, majd egy figyelmeztetés nélkül vágyott pofán, mire a fejem oldalra fordult az erőhatás miatt.

Így játszunk mi?..