- Mi bajod van? - vigyorgott ràm úgy mintha nem emlékezne arra hogy leütött.

- Semmi. - morogtam oda karbatett kezekkel.

- Noona. Megbeszéltem a többiekkel hogy itt maradhass. - villantotta megy nyuszifogait Kook, aminek hála egy kicsit jobb kedvem lett.

- Erre az éjjszakára maradok, reggel pedig összepakolom a motyómat és tovább állok. - szembesítettem őket terveimmel, ami páruknak tetszett, de a többségnek nem volt ínyére az ötletem.

- Gondold át kérlek. A kedvemért. - tette össze kis kezeit Jimin, kiskutya szemekkel. El kellett néznem róla, mert még a végén meggondoltam volna magamat.

- Aludj rá egyet. - ràbólintottam egyet Hoseok kérésére, mire elmosolyodott.

- Noona, aludhatsz velem egy teremben. - Kook teljesen izgatott volt. Mivel látták hogy a terem alatt nem értek semmit, ezért elmondták hogy egy iskolában vagyunk. - Akkor velem leszel rendben? - érintette meg kezemet. Arcán látszott hogy zavarban van, de nagyon boldog. Egy halvány mosollyal bólintottam.

- Várjunk. Kook. Miért pont veled kéne maradnia? Mi van ha álmodban meggyilkol vagy valami? - dőlt neki a falnak karba tett kezekkel Yoongi. Utolsó kérdésén teljesen felment az agyvizem.

- Csak hogy tudd. Soha nem öltem embert, és nem most fogom elkezdeni. - szorítottam össze állkapcsomat. - Nem vagyok olyan mint te. - köptem oda neki.

- Ne beszélj így Yoongi Oppáról! - totyogott oda hozzá egy lány, és belecsimpaszkodott a férfi karjába, akinek ez látszólag nagyon nem tetszett.

- Ne hidd azt hogy nem tudom, hogy ott akartál hagyni meghalni. - szúrós szemekkel figyeltem a férfit, aki lelökte magáról a cicababát. Nem igazán izgatta a dolog. Magyarul ő leszarja azt hogy az ember él-e vagy hal. Csak szerezze meg a cuccait..

- Nyugodj meg Lia. Vegyél nyugodtan ètelt és italt. Kook elvezetnéd a termedbe, hogy ott tudjon pihenni. - kèrte meg Jin Kookot, aki egy habozás nélkül fogott meg két csipszeszacskót és két palackozott vizet, majd szabad kezével megragadta az enyémet és elkezdett húzni maga után.

- Miért akarjátok ennyire hogy maradjak, miközben látszik hogy pár embereteknek mennire nem tetszik az ötlet? - meredtem magam elé, mikor megérkeztünk Kook tanterméhez.

- Mert mindíg jól jön plusz egy ember, és mert már kikönyörögtem. - kinyitotta az ajtót és miután bementünk, be is csukta.

Làttam hogy két matrac volt a padlón, párnákkal és takarókkal. A padok be voltak rakva a sarokba a székekkel együtt.

- Amíg ki voltál ütve, addig megcsináltam neked a helyet ahol aludhatsz. - ment oda az egyik matrachoz, és leült, én pedig odamentem a sajátomhoz és követtem a példàjàt.

Odaadta az egyik csipszeszacskót és az egyik vizet, majd mind a ketten elkezdtünk enni.

Kérdezgetett arról hogy kivel vagy kikkel voltam eddig, hogy mi van a családommal meg ilyenek. Kördèseire őszintén válaszoltam, ami miatt azonnal bicsánatot kért a kérdései miatt. Megnyugtattam hogy semmi baj, de bellül nagyon fájt hogy nincsenek mellettem.

Hiányoznak.. Mindenki aki eddig mellettem volt, soha sem élte túl... Ezért nem akarok becsatlakozni sehová, de most ez lehet máskèppen lesz.

Miután ettünk és ittunk, azt mondta hogy pihenjek, mert holnap le fognak tesztelni. Nem mondta meg hogy miért, ami miatt majd megölt a kíváncsiság.

Mire jó tesztelni az embert? Kinek az ötlete volt?..