Németh Lia vagyok, 18 éves. Vállig érő, alányírt barna hajam van, amit mindíg fejem jobb oldalára dobok.

Zöldes kék szemem van, és nagyon világos a bőröm.

Bár ezek a dolgok már nem igazán számítanak ebben a helyzetben.

Napról napra az utcákat járom, boltokat keresve, hátha találok használható cuccokat.

Mivel az egész várost ellepték az élőholtak, mindíg más házban alszok. Soha sem töltök egy éjszakánál többet egy helyen.

Most éppen az utcákat járom ès benézek a már szinte teljesen kifosztott boltokba.

Az utcák ilyesztően csendesek voltak a szokásoshoz képest.

Lábamon lévő késtartóból elővettem a vadászkésemet, amit az egyik fegyverboltból vettem el, a káosz utàn.

Fém baseball ütőm az egyik táskám alján pihen. Nem nagyon szoktam használni, csak ha magammal viszem bisztonságosabbnak érzek mindent.

Két táskát cipelek magamnal mindíg, mert fogalmazzunk úgy hogy annyira szerencsés vagyok hogy mindíg találok valamit aminek hasznát vehetem.

Késemmel a kezemben bementem az egyik kis üzletbe.

Lopakodva hallgatózni kezdtem, hogy hallani fogok-e kattogásokat, vagy morgásokat, vagy akármit, de nem hallottam semmit.

Gyorsan körbenéztem és ràérősen a polcokhoz mentem.

Kicipzároztam oldalamon lèvő sporttáskámat és elkezdtem tele rakni csokikkal és csipszekkel, palackozott vízzel meg ilyenekkel.

Szerencsére még jók voltak. Mikor teljesen megraktam a táskát, becipzároztam és levettem a hátitáskàmat az egyik vállamról és magam elè húzva kicipzároztam és kelkezdtem beletenni a gyógyszereket és kötszereket.

Dugig raktam, majd nehezen becipzározva, vissza tettem a táskát a másik vállamra.

Körbenéztem még, hátha találok valamit amit érdemes lenne magammal vinni.

Mivel nem találtam semmi mást ami használható lenne, ezért úgy döntöttem hogy ideje tovább állni.

Már éppen fordultam volna meg, mikor meghallottam a halk lépteket pár sorral odébb, majd üveg ropogást.

Minden izmom megfeszült, de gyorsan összeszedtem magamat.

Akárki is az, nem hagyhatom hogy észrevegyen.

Ezzel a gondolattal kezdtem el lopakodni, próbálkozva azzal hogy lépteim minnél hallkabbak legyenek.

Mikor majdnem kiérhettem volna a sorok mögül, beleléptem a hatalmas üvegszilànk tengerbe, amik hatalmas ropogásba kezdtek a bakancsom talpa alatt.

Azonnal lefagytam ahogy a hangok hatàsára egy fiatal fekete hajú magas fiú lépett elém egy késsel a kezében.

Erősebben szorítottam fegyverem markolatát a kezemben.

- Ki vagy? - törtem meg a köztünk lévő csendet. - Mit akarsz? - ráncoltam szemöldökömet.

Láttam rajta hogy a cuccaimat akarja, de közben azt is hogy nem akar engem bántani és kirabolni.

Ahogy làtom rajta egy hatalmas vitát folytat magával, hogy most mit tegyen.

- Figyu.. Tudom hogy nem akarod ezt. - nézett rám sötét szemeivel. Lassan elindultam felé, mire állkapcsa megfeszült. - Engedj el, és nem lesz baj. - mentem még közelebb.

- Csak egy kis ételt, és vizet akartam keresni. - suttogta félve.

- Hány éves vagy kölyök? - félve nézett szemeimbe.

- 15.. - válaszán egy kicsit meglepődtem, mivel magasabb volt nálam. Sokkal magasabb.

- Van valaki veled? Van hová menned? - faggattam, amitől látszódott rajta hogy elkezdtett stresszelni.

Már éppen válaszolni akart, amikor kattogást hallottam a hátam mögül.

Mutató ujjamat szám elé téve jeleztem a fiúnak hogy maradjon csendben, és meg se mozduljon.

Vette a lapot és tette amire kértem.

Zsebembe nyúlva elővettem néhány üres töltényhüvelyt, majd lassan megfordulva, megláttam az ocsmány kattogó pofáját.

Vettem egy mély levegőt, és eldobtam a töltényeket olyan erősen amennyire csak tudtam.

A hang irányába kezdett el menni, mi pedig gyorsan kiosontunk a boltból.

- Ez közel volt. - sóhajtottam egyet, kezemet szívemre téve.

Ha egy kicsit később hallom meg a hangját, akkor baszhattam volna.

A fiú csak bólintott egy aprót, majd hörgéseket kezdtünk hallani.

A hang irányàba nézve elkezdtem pánikolni. Ha egy zombi lett volna, akkor azt mondom hogy okè, megoldom.

De ezek voltak vagy öten hatan. A fiún tisztán látszott hogy nem annyira tud harcolni ezek ellen, így nem mertem kockáztatni.

Csak csenben áltunk, hátha kikerülnek minket, de amint egy kicsit közelebb kerültek hozzánk, azonnal rohanni kezdtek felénk.

Bassza meg...