- Billy Hargrove. – mutatkozott be nekem, lassan felemelve bársonyos kezét. Lenéztem rá, és csak megráztam fejem.
- Nem kérdeztem, hogy ki vagy. – rezzenéstelenül néztünk egymás szemébe, majd belenyomtam kicsi kezemet az övébe. Lágyan tartotta, nem kulcsolta rá ujjait veszedelmesen, mint ahogy ő kinéz.
- Tudom, hogy Max csak azért jár ide, mert itt lakik Alex. Minden világos. De nem nézem jó szemmel, ahogy ők ketten egy szobában csorgatják nyálukat. – mélykék szemeit enyémekbe fúrta. Pislogás nélkül beszélt.
- Tudom, hogy te csak azért jársz ide, hogy ne őt vidd haza, hanem engem. Nem fog menni. – lassan, minden egyes szót elejétől a végéig kimondva ingattam fejem, közelebb hajolva, lábujjhegyre állva. Billy kivillantotta gyöngyfogsorát, úgy vicsorgott rám.
- Szólnál neki kérlek, hogy tolja le a seggét?
- Csak akkor viheted el innen, ha megígéred, hogy vigyázol rá.
- Megígérem. – tette szívére tenyerét, rágóját forgatva szájában. Szóltam Maxnek. Billyt továbbra is a küszöbön túlon tartottam.
- Tudod, nem túl kedves, hogy be sem engedsz. – jegyezte meg lenézve kitámasztott lábamra.
- Ezen a küszöbön te semmikor sem jöhetsz át. – vágtam oda neki csípőből, és mikor Max felpakolt háttal mellém sétált, elköszöntek tőlem. Billy még egyszer hátrafordult és egy peace jelet mutatva elbőgött házunk elől.

A lányok többsége odavolt érte. Még azok is, akik nem merték maguknak sem bevallani, pedig mélyen, valahol a szívük mélyén mindegyikük vágyott egy Billy Hargrove-ra. Tudták azonban, hogy a maguk fajtákhoz még pálcával sem nyúlva, ezért nyomorultul érezték magukat. Viszont azok, akik kirívó viselkedésükkel és öltözékükkel nyűgözte le Billyt, megbélyegezve érezték magukat. Az ördögi háromszög végén mindig ott volt a megbánás jele. Azonban ez ellen senki sem tudott, vagy nem mert tenni. Mert Billy Hargrove, az Billy Hargrove.
Mocskos volt, és veszedelmes. Ez a két szó írta le a legjobban őt, és ő ezt jól ki is használta. Házibulikból házibulikba szállt, a híre és neve mindenhol előfordult. A lányokkal egyaránt mocskosan és bánásmód nélkül beszélt vagy bánt, és ez volt benne a másik legelszomorítóbb ok, hogy Billy Hargrove semmi jót nem hoz az életedbe, csak bajt. És ennek élén ott volt mostohahúga, Max, aki ezt nap, mint nap átéli.
- A mostohabátyám mindig is egy faszfej volt. De most, már csak dühös. Állandóan. – halkan motyogta mellettem, miután megmentettem őt tőle.

- Max? – hajolt közelebb, hogy láthassa, tényleg ő lenne az. Max hátrafordult, egyenesen belenézett Odette szemébe.
- Igen?
- Épp erre jártam, és láttam, hogy itt vagytok. Bocsánat az illetlenségemért, de meghívhatlak vacsorára hozzánk? Anya mindig nagyvacsorát csinál, amiből két hétig is elélünk. – nevetett beletúrva hajába. Észrevettem, hogy bizonyos távolságot tart a kocsi és közte, és szemét jobbra-balra forgatta, hogy felmérhesse a terepet. Ezen csak felhorkantam.
- Persze! Öhm... hánykor? – nézett rá továbbra is Max, megfeledkezve rólam. Nem számított, hogy mit mond, úgyis ott leszek érte, ha akarja, ha nem.
- Most. – jelentette ki a lány, majd elkapta Max karját és magával húzta a kocsijához. Mire feleszméltem, már el is húztak. Erőset csaptam kezemmel a kocsi kormányára, ingerült voltam és mérhetetlenül dühös. Arcomon láthatta, hogy mennyire nincs nekem kedvem ehhez a sok szívózáshoz, de azt én nem értettem, miért izgatott ennyire, hogy miért védi meg a kis rakoncátlant. Tudom, hogy felelőtlenül és bántalmazási módszerrel bánok Maxszel, de nem megy máshogy. Én vagyok a Hargrove, nem ő. Én félemlíthetem meg, nem ő. Én vagyok a nagy, nem ő. Nincs beleszólása abba, amit én mondok. Nem lehet beleszólása, amit én mondok.

- Amióta ismered... mindig voltak dühkitörései? – kérdeztem halkan, le sem véve szememet az útról. Hazudtam arról, hogy vacsorázni megyünk.
- Azért ilyen, mert fél az apjától. Elvárja, hogy valami hős katona legyen belőle, aki életét is adná értem. Ez nem tetszik Billynek.
- Hát, nekem sem tetszene. – motyogtam számat elhúzva.
- Amióta ő és anya házasok, minden más. Billy apja miatt költöztünk ide, mert csak egy üzleti út miatt találkoztak anyával. – avatott be kisebb titkokba. Csak bólogattam.
- Max, ha bármi bajod van, vagy bármi történik, akár veled, akár... - nem volt merszem kimondani, de Max szemeibe nézve elárultam magam. Billynek segítség kell.
- Hívj engem. Ne Alexnek szólj, hanem nekem.
- Köszönöm, Odette. – húzta félmosolyra száját.

ღღღ