Jungkook pov.

Duzzogva toporzékol a lábaival, míg arcát felfúja, mégis hagyja, hogy egyik kezét odabilincseljem az ágy vasához. Mikor végzem ezzel leülök a vele szemközti székre és kiborítom a táskája tartalmat magam elé. 

Nem hozott sok mindent, csak pár ruhát, meg a telefonját, amit rögtön a kezembe is veszek. Meglepetésemre nincs lezárva, így könnyen kitudom oldani. Megnézem a híváslistáját, amiben nincsenek nevek, csak számok. Agyafúrt. 

-Melyik, Jackson száma? - felhúzom egyik szemöldököm, ahogyan rá pillantok. Az oldalán eldőlve nézi a bekötözött karját. Annyira elvan bambulva, hogy szerintem meg sem hallotta azt amit mondtam neki. - Hahó! Föld hívja, Pszichot. -Belerúgok az ágyszélébe, amire összerezzen és rám kapja szemeit. 

-Mi? - Gyorsan felül és kinyújtsa a szabad kezét felém. - Adja ide. - Vonakodva, de átnyújtom neki. 

-Attól függetlenül, hogy egy sorozatgyilkos vagy, elég udvarias vagy. - Jegyzem meg halkan, ahogyan figyelem mit csinál a telefonon. 

-Köszönöm? - Felkuncogva átnyújtsa nekem a telefont és visszadől az ágyba. - Bár velem ellentétben maga nagyon tiszteletlenül beszél. Még a nevét se árulta el nekem, pedig elég sok időt töltünk együtt. 

-Jeongguk. 

-Túl bonyolult! Hívhatom, Gukknak? -Izgatottan beharapja alsó ajkát, visszatartva egy mosolyt, amire elhúzom a szám szélét. 

-Álmodban. - Morgom és inkább elküldöm Hoseoknak a telefonszámot, hogy keressen utána. 

Kollégám nem válaszol az üzenetre, de nem is kell, elég ha tudom, hogy nem sokára neki fog látni. Remélem ezzel közelebb kerülhetünk a maffia főnökhöz és minél hamarabb lecsukhassuk.  

Végignézek még utoljára a ruha hallomon, majd beugrik valami. Taehyung alig pakolt valamit, mégis sok időt töltött a szobájában. Mit kereshetett ennyire? A közérzete a reggelihez képest elég jó és mintha a színe is sokkal jobb lenne. A sápadtság eltűnt róla és pupillái nagyobbak lettek.

-Hol van? - Belesüllyesztem a telefont a zsebembe és minden tudóan ránézek. Azt hiszi átverhet? 

-Mi? - Értetlenül pislog rám, vagyis ezt mutassa, de azért látom, hogy a kezét zsebéhez teszi. 

-Add ide. - Nyújtom ki a kezem, de ő makacsul megrázza a fejét, ezzel együtt fel is ül. - Ne akard, hogy erőszakkal vegyem el. - Megvillantom szemeimet , miközben felállok a helyemről és közelebb megyek. 

-Ez az enyém! - Morogja és feljebb próbál kúszni az ágyba, hogy messzebb kerüljön tőlem, de vele ellentétben, engem nem korlátoz a bilincs, ahogyan őt. 

-Te akartad. 

Mondatom után rávettem magam, amire ijedten felkiált és gyorsan zsebéhez nyúl. Megragadom a sérült csuklóját és elrántom a zsebétől, ezzel a mozdulattal feje főlé is szorítom, nehogy újra védekezni tudjon. Lábaival rúgkapál, megpróbálva megrúgni, amivel csak azt éri el, hogy maradék türelmemet is elveszítem. 

Megszorítom bekötözött végtagját, amire fájdalmasan felszisszen, míg végre abbahagyja a mocorgást. Ezt kihasználva nyúlok bele a zsebébe és szedem ki a keresett tárgyat. Elengedem a fájó végtagját és leszállok róla, győztes mosolyra húzva ajkaimat.  

-Ez nem volt igazságos. - Motyogja magához szorítva fájó karját, többször is felszisszenve.

-Te akartad. - Morgom mérgesen, magamat szidva közben, mert már megint valami gyerekes dolgot csináltam. Ha főnökeim látnák ezt, elveszíteném a maradék tekintélyemet is. 

Fújtatva még párszor megrázom a fejem és a kezemben lévő pirulás dobozra nézek. Egy sima fehér gyógyszeres tégely, amire semmi sincs írva. Leveszem a kupakját és pár fehér pirula foglal benne helyet. Miféle drog lehet ez? 

-Mi ez? - Felé mutatom, de csak duzzogva elnéz róla, sőt az arcát a párnába fúrja. - Ne gyerekeskedj! - Mordulok rá, de semmi választ nem kapok. - Ha nem válaszolsz kidobom. - Kijelentésem után felkapja a fejét és gyorsan felülve utána kap, de a bilincs visszarántsa. 

-Az kell nekem! - Kétségbeesve rángassa a fogvatartott kezét, hátha kiszabadul, de ez lehetetlen számára. 

-Ha válaszolsz a kérdésemre, akkor lehet visszaadom. - Ajánlok egy alkut, bár nem feltétlenül akarom betartani, de ezt ő is biztosan tudja. Látom az arcán. 

-Ez egy újabb fajta kábítószer, Jackson fejlesztette ki és az ő emberei is terjesztik. Olyan mint az LSD, csak sokkal gyorsabban hat, de hamarabb vége is szakad. Tizenkét óra helyet, csak hat órát bír ki a szer, de sokkal hatásosabb, mint az eredeti és nincsenek mellékhatások. 

-Gondolom hamarabb is rá lehet szokni, mint az igazira. - Rosszallóan megrázom a fejem, ahogyan belegondolok, milyen sok emberhez elérhetett már ez. Sőt ezt a mérget a saját emberei is szedik. 

-Ebből származik a pénz. - Kinyújtsa újra a kezét, míg kutyaszemeket mutat felém. - Kérem, adja vissza. 

-Nem adom, de minden nap adok belőle egy darabot. - Csalódottan felnyög és lábaival toporzékolni kezd. Már megint, gyerekeskedik. 

-Hazug vagy, Gukk. - Szomorkásan lehajtsa a fejét. - Nem szeretem a hazug embereket. 

Eldől az ágyban és hátat fordít nekem. Viselkedésén már meg sem lepődök, sőt akaratlanul is elmosolyodok rajta. A földről lévő holmikat felszedem és összehajtogatva leteszem a székre, majd elhagyom a szobát. 

Leülök a kanapéra és küldök egy képet a tégelyről, meg a pirulákról is Hoseoknak. Sajnos, amíg itt van nálam ez a kölyök nem hagyhatom el házat nélküle. Még pár napig itt szeretném tartani és többet kiszedni belőle, csak utána akarom kivinni a terepre. Szeretném, ha elvinne engem oda, ahol találkozni szokott Jacksonnal, mert biztosan van olyan hely. Én pedig kifogom deríteni. 

Amíg várok Hoseok válaszára, addig összeütök valami normális ételt, hogy a duzzogó majom is ehessen valami táplálót. Na meg persze, hogy én is, mert ma nem is ettem semmit. Kaja csinálás közben összedobok egy kávét is, mert marha fáradt vagyok. 

Nem aludtam semmit az éjjel, mert folyton pörgött az agyam. Sokat jár a fejemben az ügy és a tegnap dolog is. Vajon mennyi gyereket rabolhattak el abban az időben, mikor Taehyung is eltűnt? Többet, amennyiről mi tudunk? A nyilvántartásban láttam, hogy egyet sem találtak meg, még a hullájukat sem. 

Sóhajtva lezárom a tűzhelyet és kiszedem a kész ételt, elsőnek is magamnak, amit tévénézés közben meg is eszek, de mikor végzek kiszedem Taehyunak is az adagját. Hátha ettől megbékél és abbahagyja a duzzogást. 

Megfogva a tányért visszamegyek a szobájába, de még mindig ugyan úgy fekszik, ahogyan hagytam. Leteszem a tányér ételt az éjjelire, de mielőtt rászólhatnék, hogy keljen fel és egyen, megszólal a telefonom. Örömömre kollégám hív, így gyorsan fel is veszem. 

-Na mit tudtál meg? - Szólok bele elsőként, hanyagolva a köszönést. Hangomra a kis bűnözöm is felül és rám pillant. 

-Elmentünk arra a címre, amit mondtál, hogy utána nézünk annak a fiúnak, de mikor kiértünk nem volt otthon senki. Ház üresen állt. Az egyik szekrény ki volt pucolva és egy bőrönd is eltűnt. A közeli egyetemre is elmentem, de senki sem tudott semmit a Jimin nevű fiúról. Ha egyáltalán tényleg, így hívják. 

Ledöbbenve hallgatom őt, fel sem tudva fogni a hirtelen jövő információt. Gondoltam, hogy valami nem stimmel a fiúval, de olyan átlagosnak és szerénynek tűnt...túlságosan is ártatlannak. 

-Kiadtam a körözést, így most mindenki őt keresi, de szükséges lesz bejönnöd és részletesen elmesélned a személyleírását, hogy elkészíthessük a fantom képet. Nagy valószínűségél az a fiú, V társa. 

Ezek szerint nem azért mentünk oda, hogy elhozzuk a telefonját, vagyis nem ez volt az igazi terve. Azért akart odamenni, hogy figyelmeztesse a társát...én pedig bedőltem neki. Annyira megakartam oldani az ügyet, hogy észre se vettem ezt az egészet. Belesétáltam a csapdájukba. Tekintetem a fiúra vezetem, de mikor meglátom arcán azt az önelégült mosolyt elszáll az agyam.

Kinyomom a telefont és hatalmas lendülettel megyek elé, majd húzok be neki egy hatalmasat, amitől hátra vágódik az ágyban. Innentől vége a kedves Jungkook szerepének. Most megfogja tapasztalni, milyen is az, mikor pokollá teszik az életét. 

Jungkook bedurvult :D Köszönöm, hogy elolvastad.