Jungkook pov.

Hatalmasat ásítva kelek fel az ágyamból, jó nagyot nyújtózkodva. Tegnap elég sok ideig üldögéltem és figyeltem a kis gyilkosomra, de mivel egész végig fel sem ébredt, így rázártam az ajtót és elmentem lefeküdni. Az egyik kezét az ágyrácsához bilincseltem, hogy biztosra menjek. Remélem azért már felébredt, mert már nagyon szeretném elkezdeni a kihallgatását. 

Kimegyek a konyhába és beindítom a kávéfőzőt, majd mikor ezzel elkészülök előveszem a vendégszoba kulcsát. Ideje megnézni a mi kis fenevadunkat. Kizárom az ajtót és benyitok, de mikor meglátom mit művel ez az idióta egy pillanatra lefagyok. 

Kezét az éjjeli felé nyújtsa, addig ameddig a bilincs hagyja, ami nem túl sok mozgást hagy neki, de ahogyan látom nem nagyon korlátozza a dolog. Felébredek a döbbenetből és rá ordítók, amire megugrik és gyorsan visszaül az ágyra. 

-Mi a francot csinálsz?! - Kiabálok rá, miközben elég nagy lendülettel elindulok hozzá. Ijedten szabad kezét az arca elé teszi, hogy azt védhesse, ha ne talán megtalálnám ütni.

-Nem csináltam semmit!! Csak a távirányítót akartam! - Mondja gyorsan, amire megállok és az említett dologra nézek. Szóval nem akart megszökni, csak a távirányított akarta elérni..

-Kiengedte meg, hogy nézd a tévét? - Förmedek rá dühösen, míg elveszem a kezét az arcától. 

-Unatkoztam! - Szemeibe néz akár egy kölyök kutya, ajkait lebiggyesztve. - Már fent vagyok egy ideje és nagyon unatkoztam, Hyung. - Nyafogja, mint egy kölyök, lábaival toporzékolva. 

-Látom már jól vagy. - Csípőmre teszem a kezem, ahogyan végig nézek duzzogó valóján. - Akkor el is kezdhessük a mi kis beszélgetésünket. 

-Előtte nem kaphatnék inni és enni? Már nagyon rég nem ettem semmit, Hyung. 

-Legyen. 

Beletörődve szedem le a bilincs egyik részét az ágyról, majd mindkét kezét összerögzítem vele. Karjánál fogva kísérem a konyhába, ahova le is ültettem az asztalhoz. Jó fiúként megvárja, míg egy instant ramen féleséget elé teszek, az mellé egy pohár vizet. Hiszti nélkül hozzálát, addig én kiöntöm a kávémat és vele szembe lévő székre ülök. 

Csendben eszik, bár a pálcikákkal nehezen bánik el, mivel a kezei nagyon remegnek. Az sem segít nagyon a helyzetén, hogy össze vannak bilincselve a kezei. Párpercig nézem, ahogyan bénázik, mert sehogy sem jön neki össze, hogy megfogja a pálcikával a tésztát. Megunva ezt az egészet felállok, hogy keressek neki, inkább egy kanalat, de ahogyan felállok meghallok egy csattanást. Visszakapom rá a fejem és látom, hogy az említett pálcika a földön van, míg ő mérgesen engem néz. 

-Ezzel a szarral nem jutok semmire sem, bazdmeg! - Meglepetésemre felemeli a hangját, mikor velem beszél, amit eddig soha nem tett. Mindig illedelmes volt, visszafogott, gyerekes, egyszer sem káromkodott. Ennyire felidegesítette volna ez az apróság? 

-Fogd vissza magad, mert elveszem és ez sem marad! - Szigorúan mellé csapok egy kanalat, de ő még mindig gyilkosokat megszégyenítő szemekkel méreget engem. 

Szemezek vele egy keveset, nem mutatva ki, hogy talán meghatna ezzel a fajta viselkedésével, vagy ne talán megijesztene vele. Kettőnk közül én vagyok nyeregben, nem pedig ő. 

-Sajnálom, csak nagyon fáj a fejem...nem akartam kiabálni. - Hirtelen változás mutat, gyilkos szándék is eltűnik a szemeiből és inkább megbánás látszódik rajta. - Mi lenne, ha bocsánat kérés képen elmennénk hozzám? Magának infókra van szüksége Jacksonról, de jelenleg ezekkel nem tudok szolgálni, de otthon a telefonomban sok minden megtalálható. A telefonszáma is megvan, ahogyan a következő áldozat adata is. 

-És ezeket, csak úgy átadnád? - Értetlenül összevonom szemöldököm. Azt hittem nehezebb dolgom lesz, de valamiért elég segítőkésznek bizonyul ez a srác.  

-Én csak azt akarom, hogy minél hamarabb vége legyen. - Lehajtsa a fejét, amitől barna tincsei szemeibe hullanak. 

-Rendben. 

Nem bízok meg benne, ezért elteszek pár fegyvert, nehogy csapdába csaljon. Attól függetlenül, hogy azt mondta éhes, nem eszi meg az előtte lévő ételt, bár vízből többet is kér. Talán az elvonási tünetek miatt, nincs étvágya. 

Betessékelem a kocsiba, előre az anyósülésre, mert figyelemmel akarom kísérni az út során. Ő mondja egész végig, hogy merre kell mennem, de meglepetésemre nem valami gettós részhez vezet, hanem egy elég szép környékre invitál. 

-Itt vagyunk. - Mutat egy elég igényes és szép házra, ami nem is olyan kicsi, ahogyan azt én gondoltam. -Levenné rólam a bilincseket? 

-Miért tenném ezt? - Nézek rá furán. 

-Mert nem egyedül élek, épp ezért nem akarom a frászt hozni a lakótársamra. - Nagy szemekkel nézek rá, majd a házra. Ez a pszichopata őrült, lakik valakivel? Vesz minket egy kandi-kamera? - Ő egy civil, nem tud a dolgaimról és szeretném, hogy ez így maradjon. Ezért kérem, ne mondjon neki semmit sem. Nem akarom bajba sodorni. 

-Rendben, de ha bármivel is próbálkozni fogsz, nem fogok habozni, mikor lelőlek. - Bólintva felém nyújtsa a tagjait, én pedig számat húzva, de leveszem róla a bilincseket. 

Kiszállunk az autóból és bejárati ajtóhoz megyünk, amin V bekopog. Nem kell sokat várni, mert az ajtó kinyílik és egy alacsony, szőke hajú fiatal fiú néz velünk farkas szemet. Meglepetnek tűnik és folyton engem néz. 

-TaTa, ki ez? - Suttogja közel hajolva az említetthez, szemeit egy pillanatra se veszi le rólam. 

-Nyugi, ő egy barátom. - Mutat rám mosolyogva, másik kezével megsimogatva a fiatal srác haját. - Ő itt Chim, elég félénk, ezért kérem ne ijesszen rá ennél jobban.  - Intézi hozzám szavait, miközben befele megyünk a házba. -Összeszedek pár cuccot a szobámba, addig kérem maradjon itt. 

-Ne is álmodozz, hogy egyedül hagylak. - Morgom közel hajolva hozzá, hogy a fiatal srác ne hallja meg. 

-Nem teszek semmit, nem szökök meg, hisz nem hagynám a szükségesebbnél több ideig egyedül Chimmel. - Suttogja és a szőkeség felé biccent. - Gyors leszek. 

-Öt percet kapsz, utána kitálalok rólad. - Morgom, amire mosolyogva bólint és gyorsan eltűnik egy ajtó mögül. 

Halkan morgolódok, magamban számolva visszafelé. Esküszöm nem vagyok normális, hogy egyedül merem hagyni ezt a szarházit. Az ajtóval való szemezésemet a fiatal srác szakítja meg, aki egy bögrét tart felém. 

-Köszönöm. - Mosolyt erőltetve magamra elfogadom a meleg italt. - Még be se mutatkoztam. A nevem Jeon Jeongguk, neked mi a neved? 

-Jimin...- Szégyenlősen lehajtsa a fejét, míg az egyik lábbáról lépked a másikra. Fura belegondolni, hogy ez az átlagos fiú, egy sorozatgyilkossal él együtt.  

-Régóta ismered Taehyungot? - Helyet foglalok a kanapén, mivel szótlanul arra kért. 

-Igen...mondhatni régen. - Nagyon halkan beszél, így nagyon oda kell figyelnem arra, hogy megértsem. -Rosszat csinált? - Előttem lévő fotelre ül, aggódva nézve kérdése után. 

-Sokszor csinál rosszat? - Terelve a dolgot felteszek egy újabb kérdést, amire összébb húzza magát és megvonja a vállait. - Nem tudsz róla, vagy nem akarsz erről beszélni? 

-TaTa nem rossz ember...csak sokszor keveredik rossz dolgokba. 

-Milyen dolgokba? 

-Miért kérdezel, ilyen sokat róla? - Zavartan eltépi rólam a tekintetét, míg görcsösen belekortyol a saját italába. Taehyungal ellentétben, ő nem tartja fontosnak az illemet, mivel simán letegezett.

-Kíváncsi ember vagyok. - Vonok vállat lazán, mintha nem is lenne érdekes a dolog, pedig nagyon is az. Itt a tökéletes lehetőség, hogy megtudjak róla pár dolgot, csak valahogy meg kéne puhítanom ezt a srácot. - Hány éves vagy? 

-Huszonkettő, de ez miért fontos? 

-Tudni akarom, hogy egy olyan srác, amilyen te is vagy, miért lakik egy olyannal, mint Taehyung. 

-Idejárok egyetemre, de a lakbér drága. - Vonja meg vállait. 

-Szüleid? -Kérdésre feszülté válik a testtartása, amit megkap a szemem. Ezek szerint kényes kérdést tettem fel.

-Nem itt élnek, csak az egyetem miatt költöztem ide. - Hadarja el gyorsan, össze-vissza nézve, csak rám nem. Ez elég fura. Szeretnék neki több kérdést is feltenni, de mikor elnyitom az ajkaimat leint. - Kérlek, ne tegyél fel több kérdést. Kezdem úgy érezni magam, mint egy vallatáson. 

Összeráncolom homlokom a hangsúlya miatt, mert az eddig halkan beszélt, most mégis határozottan csenget hangja. Mégsem olyan kis ártatlan, amilyenek mutatja magát? 

-Itt vagyok. -Siet oda hozzánk a barnaság, nem kis táskával a vállán. Felállok és elveszem tőle a táskát, amire hallásan rám mosolyog. - Köszönöm, tényleg nehéz volt. - Megforgatom a szemem a hülye színészi játéka miatt. 

-Menjünk. - Bólint egyet, de az ajtó helyet a barátjához sétál és rámosolyogva megsimogassa annak haját. 

-Pár napra el kell tűnöm, de ígérem a pénzt utalni fogom. - A szőke fiú bólint egyet, majd kezét Taehyung arcán lévő sebre vezeti. 

-Ne hagyd, hogy meglátszódjon a heg. - Kijelentésére Taehyung meglepődik, de egy kis mosoly után bólint. 

-Nem szabad, hogy az áru megsérüljön. 

Értetlenül figyelem őket, nem értve egyáltalán miről beszélnek. Milyen áru? Megrázva a fejem, megfogom Taehyung karját és magam mellé rántom, jelezve ideje indulni. 

-Szia, remélem még találkozunk. - Köszönök el már az autóféle haladva az én börtöntöltelékemmel. 

-Minden bizonnyal fogunk...

A srác kijelentésére visszafordulok, de már csak a csukott ajtót látom. Jobb lesz, ha hazaérve felhívom Hoseok-ot és megkérem, hogy keressen Jimin után. Nagyon furcsálltam a fiú tekintetét, szavait. Lehet mégsem olyan ártatlan, amilyennek mutatta magát? 

Köszönöm, hogy elolvastad. :)