Idegesen rohangálok körbe-körbe a szobába, folyton az ájult fiúra pillantva, aki még mindig mozdulatlanul fekszik. Mi baja lehet? Lehet tényleg a kórházba kellett volna elsőnek elvinnem? Mi van, ha már meg is halt? 

A gondolatra rémülten odamegyek hozzá és a mellkasára tapasztom a tenyerem, hogy érezhessem a szíve dobogását. Óráknak tűnő másodpercek telnek el, míg meg nem érzem verő szívét tenyerem alatt, amire megkönnyebbülve fellélegzek. Nem kedvelem a srácot, de nem akarom, hogy meghaljon! 

Ajkaimat rágva hallom meg a jellegzetes csengő hangát, amire felpattanok és egészen a bejárati ajtóig futok. Majdnem kitépve az ajtót a helyéről nyitom ki, megpillantva kollégámat, egyben barátomat Hoseok-ot. 

-Hol voltál eddig?! - Kiabálok rá feszülten, mégis azért megkönnyebbülök. 

-Dolgoztam! Sőt még mindig dolgoznom kéne, szóval gyorsan nyögd ki mit akarsz. - Morog az orra alatt, de nem törődök vele. Gyorsan megfogom a kezét és berángatom az ájult sráchoz. 

-Már órák óta eszméletlen! 

-Mi történt? - Kérdése közben odamegy a fiúhoz és megnézi a pulzusát. 

-Nem tudom, egyszerűen csak elájult. Az egyik pillanatban még beszélt hozzám, utána meg már nem. - Beszéd közben hadonászok a kezeimmel, akár egy idióta, de olyan ideges vagyok, hogy legszívesebben elsírnám magam. Megkaptam egy hatalmas ügyet, amivel végre bizonyíthatnák, de az egyetlen olyan ember, aki tudna segíteni meghal. Mi lesz így velem? Kifognak rúgni. 

-Nyugi, csak alszik. - Megpaskolja az ájult fiú combját, majd helyet is foglal az ágyszélén. - Nem csodálom, hogy kidőlt. Mesélte az őr, ahogy ez a srác az első napon bekerült, egész éjszaka azt hallgatta, hogy az ágy folyton a falhoz ütődik, mivel hintázott benne. Második nap pedig végig ordította az éjszakát az elvonási tünetek miatt. Harmadik nap meg felvágta a karját. Egy szempillantási időt sem aludt, mióta bezártuk, ezért nem csodálom, hogy most elájult. 

-A frászt hozta rám. - Mellkasomra teszem a kezem és felsóhajtok. 

-Tudod, elég emberinek néz ki, így tisztán. - Értetlenül nézek a hétalvóra és igazat kell adnom Hoseoknak. Annyira ártatlanul néz ki, törékenynek. 

Pár percig nézem az alvó kis tömeg gyilkost, azon agyalva hogyan válhatott ebből a kölyökből az ami. Vajon Jackson  többi embere is ilyen fiatal? Hogyan szerezheti be őket a bandába? 

Gondolkodva közelebb megyek és Hoseokra nézek. Eszembe jutott valami, de nem tudom, hogy lehetséges lenne az. 

-Hoseok, mond csak hallottál már gyerek kereskedelemről? 

-Arra gondolsz, mikor gyerekeket rabolnak el és adnak el? Persze, bár mostanában ez annyira nem megy. Miért kérdezed? 

-Taehyungról nem találtam semmit, mikor rákerestem, de az eltűntek listáját még nem néztem.

-Őrülten hangzik, de megnézhessük. - Feláll a fiú mellöl és kimegy a szobából. 

Kimegyek hozzá a nappaliba és leülök mellé a kanapéra, onnan figyelve, ahogyan nyomkodja a laptopomat. Felmegy a rendőrségi adatbázisra és beírja Taehyung nevét az eltűntek listájába, amire ki is dob egyet. Kíváncsian húzódok még közelebb hozzá, hogy jobban láthassam. 

-Kim Taehyung, nyolc évesen tűnt el otthonából, míg az udvaron játszott. A szülei jelentették az eltűnést, de egy év után lezárták az esetet, mivel semmi nyomott nem találtak. - Olvassa fel hangosan barátom az ott lévő információt. 

Nem tudom titkolni, hogy mennyire felcsigáz ez az egész, hisz végre jutottunk valamerre. Jó, mondjuk nem lettem közelebb Jacksonhoz és egy ideig nem is fogom tudni elkapni, de ami késik nem múlik. 

-A szülei Daeguban élnek, akarod őket értesíteni? - Fordul felém Hoseok, amire összerezzenek, hisz teljesen bele voltam merülve a gondoltaimba. 

-Nem, vagyis még nem. Úgy érzem felzaklatná őt a helyzet, na meg a szülei is, csak útban lennének. Kiakarnák juttatni, arra hivatkozva, hogy az elrablás miatt történtek a dolgok. 

-Lehet emiatt is történt, nem? Nagyon sok gyereket raboltak el akkoriban és felét vagy eladták, vagy megtartották és kiképezték őket. Gondolom sokan elhulltak és csak pár gyerek maradt, aki a mai napig azt teszi, amire tanították. Jackson tizennégy évvel ezelőtt még fiatal volt, így gondolom az apja foglalkozott a kölykökkel, majd mikor elég nagy lett átvette a vezetést. 

-Privát hadsereg? - Pillantok rá, míg ő bólogatva felpattan mellőlem. 

-Megyek, lejelentem ezt az őrsön! Vigyázz a kölyökre, nehogy felébredjen és megszökjön. Na meg deríts ki mindent, hogy minél előbb elkaphassuk Jacksont. 

Gyorsan elhadarva az egészet vágja be maga után az ajtót, egyedül hagyva a gondolataimmal. Sok mindent nem értek, ami bosszant. Választ akarok, de csak akkor kaphatom meg, ha végre felébred Csipkerózsika. 

Visszamegyek a szobába és ott leülök egy székre. Lassan már magához térhet, én pedig nem akarom egyedül hagyni. Lehet ez az egész ember rablásos ötlet igaz és ő is csak egy áldozat, de nem ártatlan. Ő ölte meg azokat az embereket, senki sem fogta a kezét közben. Gyilkos és az is marad. Tök mindegy, hogy mi okból tette ezeket a szörnyű dolgokat, mert megtette és itt csak az számít. 

Elkapom Jacksont, ő pedig megfog bűnhődni azért, amit tett. A börtönbe fog megrohadni, ezt megígérhetem.