Jungkook pov.

Fáradtan dőlök neki a konyha pultnak, onnan figyelve a kölyköt, aki a tévé előtt ül és nézi a mesét. Már egy hete itt van, de még egyszer sem hallottam a hangját. Arra gondoltam talán nem is tud beszélni, de már egyszer hallottam őt, mikor rám fogta a fegyvert. Mondjuk nem erőltettem vele annyira a dolgokat, időm nem is volt, hisz holnap már itt a megbeszélt idő. Össze kellett szednem az embereket, beszélnem a főnökkel, előkészülni. 

-Mint mondtál, honnan van ez a gyerek? - Telepedik mellém Hoseok, ugyan úgy figyelve a gyereket.

-Taehyung azt mondta, egy prostitól. - Vonom meg vállaim és sóhajtok egy nagyot. 

-Attól a nőtől, akit találtunk? Nem volt bejegyezve, hogy lett volna gyereke, de ez nem meglepetés. Általában ezek elrejtik, nehogy elvehessék tőlük a rossz körülmény miatt. 

-Nem tudom mit kéne vele kezdem. - Vallom be őszintén, hisz tényleg fogalmam sincs mit csináljak a kölyökkel. Megígértem Taenak, hogy vigyázok rá, életben tartom, de ezek mellett fingom sincs mit kéne tennem. 

-Add be egy otthonba. 

-Taehyung ki is nyírna. -Morgom az orrom alatt és elpillantok a gyerekről. - Valami oknál fogva fontos a számára, ha nem lenne az, nem is kért volna meg arra, hogy védjem meg. 

-Egy pszichopata apás mamást játszik? - Gondolkodik el, majd hitetlenkedve megrázza a fejét. - Ez kész vicc. 

- Ő nem rossz ember. - Suttogom halkan, mert tényleg így gondolom. Ő egy áldozat, aki csak túlélni akar. 

Mióta a rendőrségnél vagyok újra nem foglalkoztam a maffiás dolgokkal. Bolti lopás, bakrablás, ezek között mozogtam. Mondhatni elpuhultam a két év alatt, ami most nem jön valami jól, hiszen holnap háború. Ha erre gondolok izgatott leszek és egyben rémült is. Ha sikerül elkapni azt a férget, akkor végre Taehyung velem lesz? 

Gondolataimból egy gyermeki kacaj hozz vissza, amire rögtön odakapom a fejem. A kisfiú nevet, miközben Jimin csikizi. Vajon mikor jött ez be a házba? Ennyire elkalandoztam volna? Bár azt el kell ismernem, hogy Jimin nagyon ért a gyerekekhez, hisz sikerült neki meg nevettetni. Ezen nem kéne annyira meglepődnöm, mikor ő nevelte a húgát, majd utána Taehyung-ot is. 

-Hogy hívják ezt az édest? - Kérdezi Jimin, miközben magához öleli az apró testet. 

-Jikoo...Jittoo? - Vakarom meg a fejem, erősen gondolkodva, hogyan is nevezte Taehyung. Látszik mennyire is figyeltem rá..

-Jihoo...- Suttogja a kisfiú, felém pillantva, de gyorsan el is tépve tekintetét és inkább a nyusziját szorongassa. Megszólalt, most először megszólalt! 

-És honnan van a plüss? Taehyung adta neked? - Simogassa meg a kölök fejét, aki a kérdésre csak bólint. - Nagyon kedvelhet téged, ha ezt megtette. Imádja ezt a játékot. 

-Téged hogy hívnak bácsi? - Néz fel a szőkeségre, aki mosolyogva kihúzza magát. 

-Jiminnek hívnak! Taehyung biztosan sokat mesélt rólam, igaz? - A fiú arca eltorzul, rémület kerül oda, míg egész testében reszketni kezd, amit egyáltalán nem értek. Szemei bekönnyesednek, plüsst szorosan tartja mellkasához. 

-A szörny!!! - Kiáltja el magát, rémülten pattanva le a kanapéról, majd futva be a szobájába.

Nagy szemekkel pislogok, hisz ez azért nem minden napi jelenet volt. Mellettem lévő barátom is szótlan, ami tőle azért fura, mert be se áll a szája egész nap. Azért kíváncsi lennék, Taehyung mivel szédítette szegény gyereket, hogy ennyire megijedt Jimintől. 

-Az a fasz! - Szitkozódik a szőkeség dühösen csapva a kanapé puha anyagjába. -Ha nem ölik meg holnap, akkor én biztosan kicsinálom! 

-Azért ez egy kicsit vicces volt. - Mosolyodok el, de gyorsan le is törlöm a vigyort a képemről, ahogyan meglátom Jimin gyilkos szemeit. 

-Kuss, és hozd vissza a kölyköt! Fontos információkat tud a maffiáról, Mr. Wangról, Taehyungról! Ki kell belőle szednünk mindent, ami csak segíthet nekünk. 

-Ez csak egy gyerek. 

-Nem is azt mondtam, hogy kötözd ki, utána vallasd, hanem hogy beszélj vele. 

Sóhajtva barátomra nézek, aki szintén biccent egyet a gyerek szobája felé. Ezek szerint muszáj leszek beszélni a fiúval. Odavonszolom fáradt testemet ajtajához, majd lassan benyítok hozzá. Ahogyan meghallja az ajtó nyitódását, rémülten síkit fel a takaró alól, ami alatt rejtőzködött eddig a "szörnytől". 

-Nem kell félned, csak én vagyok. A szörny a nappaliban maradt. - Újra mosolyognom kell a megnevezés miatt, de gyorsan komolyra váltok. 

-Te is ijesztő vagy....- Motyogja a takaró alól, ahonnan nem is szeretne kijönni. 

-Ugyan már, én jó fiú vagyok. Taehyung is megmondta,  nem?  Na gyerünk mássz ki onnan és beszélgessünk egy kicsit. 

Csöndbe marad, mégis óvatosan kitakarja a buksiját és rám pillant. Igazat megvallva nagyon szép ez a gyerek és cuki, Taehyung is nagyon jól tartotta, mivel elég kis húsos. Az én drágaságom igazi apa figura lett, míg nem láttam. Mondhatni felnőtt végre. 

-Taeie bácsi azt mondta, hogy te a férje vagy. - Ül fel, ölébe helyezve közbe a plüssöt. 

-Igen az vagyok. - Túrok hajamba, fáradtan borzolva össze tincseimet. Miért mondta ezt mindenkinek Taehyung? Olyan kis buta. 

-Hiányzik Taeie bácsi és Gi bácsi is...

-Nem sokára találkozni fogtok újra. - Mosolygok rá nyugtatás képen és leülök az ágya szélére. - Mondd nem mondta el Taeie bácsi, hogy mit terveznek? 

-Taeie bácsi mérges, amiért bántotta az a férfi az anyukáját, meg azt a nénit, ezért bántani akarja őt. 

-Anyukáját? - Értetlenül nézek rá, de ő csak bólint egy nagyot. - Hol van az anyja? 

-Ott ahol az enyém is. - Elmosolyodik és felmutat a mennyezet felé. 

Szóval Taehyung anyja meghalt, és elméletileg ehhez köze van Mr. Wangnak. Érthető is lenne a dolog, hogy miközben a kisbaba Taehyung elrablásánál megölték az anyját is, de ez fura. Emlékszem, hogy régen mikor utána kerestem Taenak, akkor láttam, hogy a szülei jelentették az eltűnését. Ha ők halottak, akkor ki a franc hívta a zsarukat? 

-Nyugodtan kijöhetsz, nem kell félned Jimintől. Ő nem az a szörny, akiről Taehyung mesélt neked, hiszen a szörnyek az ágy alatt élnek, nem igaz? - Elgondolkodva simogatja a nyuszit, majd kicsit tétován, de bólint. 

Egyedül hagyom, nem erőltetem neki azt, hogy velem jöjjön ki a szobából. Ha úgy érzi, akkor úgyis kijön. Bár a szülős ügy nagyon kíváncsivá tett, muszáj utána néznem. Le is ülök a kanapéra Jimin mellé, combomra kapva a laptopomat és keresgélni kezdek. Közben azért Hoseok-ék kérdezősködnek, de nagyon válaszolok, mivel nagyon benne vagyok a dologban. 

-Én ezt nem értem. - Dőlök hátra egy félórás kutatás után. - Taehyung szülei halottak, mégis valaki leadta az ő nevükben az eltűnését, ahogyan neked is Jimin. - Nézek a mellettem ülőre, aki csak megvonja a vállait. 

-Már én is láttam és ami benne van, mind hazugság. Az anyám a kórházban lakot kitudja mióta, mert daganatos beteg volt. Apa pedig miután eltűntem én és a húgom, utána felakasztotta magát. Nem értem ki jelentette az eltűnésem. 

-A maffia. Ha jobban belegondolunk az összes eltűnt gyerek szülei halottak, ez pedig még sincs jelentve. A rendőrségben van egy tégla, aki átírja a papírokat, hamis jelentéseket ad le. 

-De ki lehet az? - Foglal helyet mellettem Hoseok is, de kérdése után Jiminre pillantok. 

-Te nem tudod? 

-Nem, nekem nem mondtak el semmit. Taehyung volt az aki jóban volt Jacksonnal és Mr. Wang-al. Ő mindenről tudd. - Sóhajtva hátra dől, majd gyorsan ki is egyenesedik. - Mikor Taehyung börtönben volt, beszélt valaki mással is ott? 

-Nem igazán, csak velem. Bár nagyon sokszor került a gyengélkedőre, mivel a drogelvonása miatt bántalmazta magát. 

-Hülyeség. Láttam már, mikor elvonástól szenvedett és akkor soha nem bántotta magát. Valamiért leakart odajutni, talán ott volt a tégla is. 

-Jin! - Pattan fel mellőlem Hoseok és gyorsan előveszi a telefonját. -Seokjin az aki ott dolgozik, sőt a boncoláshoz és a jegyzőkönyvekhez is könnyedén hozzájut. 

-Le kell kapcsolni, mielőtt megtudja a maffia a támadást. - Állok fel én is, miközben a pulcsimat kapom kezeim közé, de Hoseok megállít. 

-Várj! Itt hagyod a gyereket egyedül? Ez felelőtlenség! 

-El is felejtettem...- Motyogom és visszaülök a seggemre, miközben végig nézem, ahogyan a társam elhagyja a házat és nem sokkal később Jimin is. 

Bárki bármit is mond, nehéz a gyerek nevelés... 

Nem lett túl érdekes, se pedig valami jó...^^" 

Azért köszönöm, hogy elolvastad.
Nincs átolvasta!