Jungkook pov.

Az utcákon már a mély sötétség uralkodik, ahogyan az égen a csillagok annak egy kisebb megvilágosítást. Sokan nem is járnak már az utakon, már mindenki nyugovóra tért, hogy fáradt testüket eltehessék holnapra. Én most mégis a hideg utcákat járom, nem keltve túl sok zajt lépteimmel, nehogy felzavarjam az idilles csend lágy képét. Eljött az idő. Ma este újra találkozom életem szerelmével, abban a házban, ahol talán minden megfog változni. 

Elmémet kínozzák a különböző kérdések, miközben szemeim előtt a veszély lebeg. Nem hazudok, még most sem érzem azt, hogy ez egy jó ötlet lenne. Sőt! Életem legrosszabb döntése, hiszen sok életét veszélybe kerülhet emiatt. Mégis bűnös gondolat emészti a szívemet. Kezeim remegnek, sőt mindenem vacog, de nem a hűvös éjszaka miatt. Izgatott vagyok. Végre láthatom őt, beszélhetek vele, ölelhetem és csókolhatom. Ha nem is sokáig, de ezen az éjszakán csak is az enyém. 

Lábaim maguktól állnak meg, ahogyan megérkezem a papíron szereplő háznál. Talán semmi sem változott, miután utoljára jártam itt. Kellemes, nosztalgiás érzés kerít rabjává, pedig annyira más ember voltam, mikor itt jártam.  Céltudatos, bátor és önfejű. Vágytam az elismerésre, és a feljebb helyezésre. Valaki akartam lenni, így mindent meg akartam tenni ahhoz, hogy megtaláljam Jacksont. Nem az emberek miatt, megvédeni se akartam én senkit sem, egyszerűen csak felakartam mutatni, hogy erre is képes vagyok. Akkor még nem tudtam mi is folyik a háttérben. Ha tudtam volna bele se kezdek az egészbe. 

Az ajtóhoz lépek, halkan véve kezembe fegyverem, felkészülve, hogy talán ez egy csapda. Nem lep meg, hogy nyitva találom, de azért elővigyázatosan kinyitom nagyobbra, majd mikor belépek, vissza is csukom. A nappaliban találom magam, de egyetlen egy villany se ég, alig látok valamit. Beljebb lépek, utána rögtön meg is állok, mikor megérzek valamit hátamnak nyomódni. El kell mosolyodnom, izgatottságom magas fokokra lép. Nagyon gyorsan fordulok tengelyem körül, elkapva a másik csuklóját, amiben fegyverét is tartotta, majd a falnak lököm, szorosan ott is marasztalva. Arcát a besütő hold fénye megvilágítsa, így tökéletesen látom azt a hatalmas mosolyát. 

-Késtél. - Kezéből kiejti a fegyvert, míg a másik mancsát felvezeti tarkómra. 

-Csak pár percet. - Az én ajkaim is feljebb görbülnek, testem megborzong érintésére. 

-Ennyi idő után, az is óráknak tűnt. - Hangja elhalkul, szemei elé köd telepedik, úgy ahogyan az enyéimre is. 

Nem várok tovább, már nem is tudnék, mert úgy érzem beledöglök, ha nem érinthetem meg most rögtön. Kezeimmel birtoklóan kapok csípőjéhez, míg ajkaimat össze forrasztóm az övéivel. Érintésre jó esően kiráz a hideg, míg egy kisebb szikra gyullad fel bennem, ami végig sugárzik gerincem vonalán. Úgy falom, mint még soha, miközben testét enyémhez passzírozom, hogy minél jobban érezhessem őt. Elképesztően hiányzott...

Karjaival átkarolja nyakam, miközben viszonozza szenvedélyes csókjaimat. Teljesen magával ragad az érzés, nem is tudok nagyon magamról, csak is az ösztönök vezérelnek. Az agyam kikapcsol, testem magától mozdul, így mikor újra magamhoz térek, már a kanapén fekszik, miközben én felette falom tovább. Minden apró porcikám könyörög a csókjai után, érintéséért. Többre vágyom, és annál is többre. Felakarom falni, hogy végül csak is az enyém maradjon. Ne csak ma estére, hanem örökre. 

Azt se tudom hol érintsem elsőnek, kezeim remegnek utána, mintha ő jelentené nekem a legdrágább drogot. Nem akarok sietni, kiakarom élvezni az egészet, de testem teljesen másra vágyik, és nem tudom visszafogni. Így mikor elválok tőle, hogy láthassam mindenét, már teljesen meztelenül fekszik alattam. Arca kipirult, ajkai nedvesek és duzzadtak a heves csók miatt, mellkasa gyorsan mozog fel és le, ahogyan a levegőt szedi. Megannyi sebet fedezek fel testén, mégis úgy gondolom nála gyönyörűbbet nem kívánhatnék a földre. Ő tökéletes. 

-Guk...- Suttogja halkan, ahogyan szemeimbe néz, míg kezeit levezeti felsőm aljához, hogy végül ő is megszabadítson ruházatomtól. Meg mosolyogtat ez a fajta szende viselkedése, hisz Ő nem ilyen, most mégis olyan akár egy szűz kisfiú. 

-Gyönyörű vagy, szerelmem. - Lehelem ajkaira, majd újra birtokba veszem őket. 

Meg nem szakítva a csókot kapom le magamról a nadrágot, kicsit bénázva közben, de ha muszáj lenne se engedném el azokat az édes, finom ajkait. Kezemmel végigsimítok oldalán, le egészen ágyékához, ahol ujjaimat végigvezetem már igen kemény tagján. Megremeg, meg is vonaglik érintésemre, csípőjét feljebb is emeli, némán könyörögve többért. Nem akarom sokáig húzni, nem is tudnám, ezért elválok szétcincált ajkaitól és számba helyezem ujjaimat, minél hamarabb benedvesítve őket, hogy végül az elsőt az alattam lévő nyílásába helyezhessem. A hatalmas köd közben is nagyon próbálok odafigyelni rá, nehogy fájdalmat okozzak neki, de szerencsére úgy tűnik kedvére van az odabent lévő ujjam. Nem is várok sokat, hamar mozgósítóm magam és gyorsan ujjazni kezdem, amitől izgatóan nyögdécselni kezd, még véletlenül se fogva vissza hangját, amit nagyon jól tesz. Azt akarom, hogy sikoltson élvezetében, hogy végül még a hangja is elmenjen. 

Csókolom szívom nyakát, kulcscsontját, mindenhol foltokat hagyva bőrén, miközben már második ujjam mozog szűk nyílásába. Türelmetlen vagyok, elmondani nem tudom mennyire is az vagyok. Két év hosszú idő, így érthető miért is akarok minél hamarabb összeforrni vele. Enyhíteni egy kicsit a hiányát, vagy legalábbis felfogni, hogy tényleg itt van velem, és nem csak álmodok. 

-Készen állsz? - Teljesen szét vagyok már csúszva, mégis annyira összeszedetten teszem fel a kérdést, hogy még én is meglepődök. 

Nem válaszol, csak egyet bólint, így jelezve, hogy mehet a menet. Rántok magamon párat, majd odahelyezkedve a nyílásához, lassan vezetem be méretemet, figyelve arcát, hátha fájdalmat fedezek fel mimikáján. Megrándul, be is feszíti alfelét, amitől csillagokat látok, annyira fantasztikus érzés benne lenni. Testem könyörög a folytatásért, mégis inkább az eszemre hallgatok és nyugton maradok, míg meg nem szokja. Talán mégis egy szűz kisfiúval van dolgom? Nem úgy reagál, mintha már lett volna bárkivel is ilyen módon, így minden bizonnyal én vagyok az első, ami hatalmas önbizalommal tölt el. Nem csak a szíve, de a teste is az enyém. 

Gyönyörű szemeit enyéim közé ékeli, némán jelezve, hogy mehet. Ajkai összeszorítva vannak, de ahogyan megmozdulok el is nyitja őket, hogy kieressze kéjelgő hangját. Karjaival átfonja testem, magához húzva, így közelebbről is hallgatom élvezkedő nyögéseit, sóhajait mikor csípőmet mozgatva élvezett csiholók mindkettőnkben. Fokozatosan növelek a mozgásomon, egyre mélyebbre kerülve forró testében, hogy végül teljesen bekebelezzen.  Hangomat én is kieresztem, ahogyan a gyönyör úrra lesz a testemen, nem titkolva mennyire is élvezem az egész aktust. De hogyne élvezném, mikor vele tehetem ezt? 

Lábait derekam köré tekeri, míg fejét hátra dobja, kezeivel inkább a kanapé anyagját markolászva, azon adva le a szexuális feszültséget. Szája tátva van, folyton hangosan nyögve, miközben izzadságtól homlokára tapadnak tincsei. Teste megfeszül, mellkasát kitolja, nyálas bimbóit az ég felé emelve, aminek látványától görcsbe rándul az alhasam. Muszáj vagyok újra megízlelni őket, ajkaim közé fogadni és addig szopni, nyalni, míg végül az alattam lévő el nem csöppen. Legszívesebben lenyalnám neki lassan folydogáló nedvét is, de sajnos a gerincem nem olyan hajlékony, hogy egyszerre mozgassam benne kemény falkamat és közben le is szopjam. Ezért csak mutatóujjammal letörlöm édes nedvet és ajkaimhoz emelve lenyalom azt. Az íze őrjítő, fokozza bennem a izgalmat, aminek nem tudok nemet mondani, így eszméletlen gyors tempóra kapcsolok. Ajkaira hajolok, de elfordítsa a fejét, szemeit hatalmasra nyitja, miközben felsikolt. Kicsit megijedek, ezért abba is hagyom a mozgást. 

-Fájt? - Teszem fel gyorsan a kérdést, aggódva figyelve őt, ahogyan kapkodja a levegőt. 

-Neh...ne..- Nyögi fájdalmas arckifejezéssel, amitől még jobban megijedek, hogy talán fájdalmat okoztam neki. 

-Abba hagyjam? 

-Abba ne hagyd! - Kiált fel kétségbeesetten, miközben gyorsan újra átkarolja lábaival derekam, nehogy kitudjak belőle húzódni. 

-Akkor folytassam? - Vigyorodok el, de ő csak mérgesen kifújja a levegőt. 

-Igen...- Motyogja tűz piros orcával, amitől elnevetem magam. Kis édes. Meglendítem a csípőm, amire újra meginog és hangosan felsikít. - Ott! Ott nagyon jó! 

Nem kell kétszer mondani, rögtön nagy lendülettel belé vágódom telibe találva azt az apró érzékeny részét, amitől szemei fennakadtak, nyála kicsordul ajkai szélén. Farkából vágy cseppjei kifolynak, szép tócsát hagyva hasán. Már nagyon én sem bírom tartani magam, túl rég volt már az, hogy bárkivel is lefeküdtem volna. Mióta megismertem őt, más nem is kellett. 

Egyik kezemet farkára fonom, miközben megállíthatatlanul hajszolom a gyönyört, míg végül teste megfeszül, hangos sikítást enged ki magából, ahogyan élvezetét kilövelli, összekenve magát és engem is. Rám szorít, nem is enged, miközben az orgazmust élvezi, így pár mély lökés után, kiengedem az élvezetem. Testem többször is megrándul, ahogyan teljesen teletöltöm meleg belsejét, belőle is egy halk nyögést kicsikarva. 

Fáradtan dőlök az alattam lévőre, még gyors szívverések közepette. A levegőt velem együtt ő is gyorsan veszi, halkan sóhajtozva még párszor. Nem akarom kinyomni belőle a lelket is, így ahogyan összeszedem magam, kihúzódok belőle és mellé dőlök, úgy ahogy bírok, mert elég szűkös ez a kanapé. Rögtön átkarol karjaival, fejét a mellkasomra teszi és köröket rajzolgat rá. Elmosolyodva simogatom karját, puszit nyomva hajába. Tökéletes rálátásom van buksijára, így meglátom fejét lévő sebet, ami össze van varrva. Nem kérdezek rá, jobb ha nem tudom. 

-Hiányoztál. - Szólalok meg, hosszabb hallgatás után. 

-Te is nekem. - Puszil mellkasomra, majd félig felemelve felsőtestét ajkaimra is nyom egy édes puszit. - Szeretnék veled reggelig összebújni, csókolni és ölelni, de az időm nem sokára lejár....beszélnünk kell. 

-Nem akarom, hogy elmenj. - Ölelem át szorosan vékony testét. 

-Ha lehetne soha nem mennék el, te is tudod. - Óvatosan kibontakozik karjaim közül és kimászik az ágyból. Ruháit magára veszi, miközben az enyéimet is odaadja. - Beszélnünk kell. 

-Miről? 

-Kell a rendőrség segítsége. - Már felöltözve térdel le a dohányzó asztalhoz, hogy azon lévő papírra írjon valamit. - Erre a címre, ebben az időpontba kell jönniük. - Áll fel és adja át a papírt. - Ne túl hamar, de ne is nagyon későn. 

-Mire készülsz? - Ülök fel és neki kezdek az öltözésnek. 

-Megakarom ölni, Mr. Wangot. - Magabiztosan villannak meg szemei, miközben kezei ökölbe szorulnak. - Muszáj megölnöm. 

-Miért? Mi változott? 

-Azt nem szükséges tudnod. - Legyint le, majd az órára néz. - Baszki! Sietnünk kell. - Megfogja a kezem és elkezd rángatni egy ajtóhoz, ahova be is nyit. Egy kisfiú fekszik az ágyban, fülhallgatóval a fülében, amiből még innen is hallatszik a zene. - Ő itt Jihoo, hat éves és nincsenek élő szülei. 

-Honnan van ez a gyerek? - Kapom rá szemeim, de ő kapkodva megy a fiúhoz és rázza fel. 

-Egy halott prostitól. - Mondata után kiveszi a fiú füléből a fülhallgatót. - Emlékszel még erre a bácsira? - Mutat rám, amire fel is pillant, de kicsit ijedten reagál látványomra. - Nem kell tőle félned, nem fog bántani. Csak tedd az amire kértelek. 

-Taehyung! Mi ez az egész?! - Fogok a karjára, hogy végre magyarázatot adjon. 

-Nem maradhat tovább velem, túlságosan is veszélyes, ezért szeretném ha vigyáznál rá. - Megfogja a kisfiú kezét és az enyémbe adja. - Nem kell játszanod vele, vagy túlsókat foglalkoznod, egyszerűen csak tartsd életben. Egyedül is elvan, csak kérlek...kérlek, vigyázz rá! 

-Rendben...- Kétségbeesett tekintete miatt esélyem se lett volna visszautasítani. Soha nem tudok neki nemet mondani. 

-Köszönöm. - Átkarol és erősen magához szorít. - Szeretlek, nagyon szeretlek. - Úgy kapaszkodik belém, hogy tisztára érzem a hevesen verő szívét dobogni mellkasában. Fél, aggódik és bizonytalan. 

-Ne menj vissza. - Közre fogom arcát tenyereimmel, mélyen szemeibe nézve. - Szökj meg velem. 

-Nem lehet....nem hagyhatom magára Yoongit. -Rázza meg fejét, lemondóan nézve el rólam. - Amúgy se lenne nyugtunk a maffia miatt. Az egyetlen megoldás az, ha , Mr. Wang meghal. - Kezeimet leveszi magáról és egy utolsó csókot lehel ajkaimra. - Nem sokára újra látlak. 

Kikerül engem és a kisfiút, majd el is hagyja a házat. Azt gondoltam erre az éjszakára az enyém lehet, de ezek szerint tévedtem, csak egy órát kaptam belőle. Amit mondott az meglepet, nem gondoltam volna azt, hogy valaha is megakarja ölni a maffia főnököt. Főleg, hogy "apának" szorította. Valami van a háttérben, de nem tudom mi az és ez nagyon idegesít. 

Beletúrok hajamba, megtáncoltatva tincseimet, majd a kisfiúra nézek. Bánatosan nézi a sötét helyiséget, ahol utoljára láthatta Taehyung-ot. Halott prosti gyereke? Ez egyre zavarosabb, de nagyon érdekes. Lesz min dolgoznom az éjszaka folyamán. 

-Gyere kölyök, induljunk. 

Köszönöm, hogy elolvastad. ^^
Szeretném jelezni, hogy már nincs sok rész hátra, max három darab.