Jungkook pov.

-Hát nem érti, hogy van köztünk egybeépített ember? - Felháborodva csapom kezeimet magam mellé, hatalmas szemekkel nézve főnökömet. 

-Akkor sem engedhettem meg, hogy kivigyél innen egy veszélyes gyilkost. - Nyugodt hangja miatt, csak jobban felmegy bennem a pumpa. - Az sem biztos, hogy igazat mondott. 

-Eddig egyszer sem hazudott. Elmondta a hullák helyzetét, sőt még azt is, hogy eddig rossz helyen kutattunk. - Utalok ezzel a nemi erőszakra, hisz mindent megváltoztat. Az embereket nem véletlenszerűen ölik meg, hanem megfigyelik és miután tökéletesen kiismerik őket, rá küldik Taet. Vagy ő figyeli ki őket, majd viszi egy olyan helyre, ahol megöli őket? Még nem tudom pontosan. 

-Bizalmadba akar férkőzni. Ahogyan kiszabadul, rögtön Jacksonhoz fog szaladni, de előtte megöl téged! Kockázatos, Jeongguk. 

-Kérem, hadd próbáljam meg! - Összecsapva tenyereimet, könyörgően nézek szemeibe, akár egy kölyök kutya. Bárcsak a szaglásom is olyan lenne, mint egy kutyának. 

-Nem tudom, nagyon veszélyes. - Sóhajtva hátradől székében, habozva bámulva engem. - Vállalni fogod a felelősséget, ha ne talán baj történne?

-Ez egy igen? - Nézek rá reménykedve, amire  kételkedve bólint. - Nem fogok csalódást okozni! - Meghajolok, megköszönve ezzel is az engedélyét, majd gyorsan kiegyenesedek és a kijárathoz sietek, mielőtt meggondolná magát. 

-Mindig telefon közelben kell lenned, és ha hívlak, akkor felveszed! Ne keljen megbánnom, hogy neked adtam az ügyet. 

Jelentőségesen bólintok egyet, jók kihúzva magam. Magabiztos vagyok, talán egy kicsit egoista, de belül én is kételkedek saját magamban. Nem tudom, hogy tényleg jól döntés hoztam meg.

Elhagyva az irodát Hoseokhoz megyek, mert még vele is beszélni akarok, mielőtt elvinném innen Taehyung-ot. Kiakarom deríteni ki a besúgó. Taehyung nem mondta ki, hogy egyáltalán lenne egy ilyen, de a viselkedése erről árulkodott. 

-Hoseok ráérsz? - Az asztala elé sétálva megállok, míg ő rám kapja tekintettét. 

-Mond. 

-Szeretném, ha megfigyelnél párembert. Nagyon úgy  tűnik, hogy van köztünk egy poloska. 

-És ezt honnan is veszed? - Húzza fel az egyik szemöldökét kérdően, miközben hátradől székében. - Azt ne mond, hogy az a kis őrült suttogta neked. Jungkook figyelj, az a fiú egy pszichopata gyilkos. Bármit elhazudna neked, csakhogy megmeneküljön a kis segge. 

-Csak néz utána. - Megfordulok, hogy elhagyjam a helyiséget, de utánam szól. 

-Ha most hozzá mész, akkor ne a cellába keresd. Tegnap este újra a gyengélkedőre került. 

-Mi történt? - Nézek vissza rá kicsit meglepve, hisz tegnap elég jól nézet ki. 

-Felvágta a karját egy törött üveggel. 

-Miért? - Döbbenek le teljesen. 

-Talán, mert egy őrült? Nagyon vigyázz vele Kook. 

Vettek rá még egy pillantást, de utána elhagyom az irodáját és a gyengélkedőbe megyek. Nem értem, miért csinálta ezt, hisz ennek semmi értelme nincsen. Mondtam neki, hogy kihozom, akkor meg miért csinálja ezt? 

Nagyon gyorsan megtalálom az őrült palántámat, mert csak ő van itt egyedül. Az ágyban fekszik hanyatt és a plafont nézegeti. Bal karján kötés van, csuklójától egészen a könyökéig.  Ruhája véres a saját és még a nemrég megölt áldozatai miatt. Az arca meggyötört és sápadt,olyan mint egy haldoklónak. 

-Mit csináltál már megint? - Zsebembe süllyesztem kezeimet, míg lenézek rá. 

-Máris megyünk? - Ül fel hirtelen, de azzal a lendülettel vissza is esik az ágyba. Arca fájdalmas grimaszba fordul és fájóvégtagjára fog. 

-Ilyen állapotban nem vihetlek ki. - Rázom meg a fejem, hatalmasat sóhajtva. Megint úgy érzem, hogy az időmet pocsékolom. 

-Jól vagyok, már nem is fáj. - Lassan ül most fel, arcára egy mosolyt varázsolva. - Menjünk Hyung, már nincs semmi bajom. - Felemeli a sérült karját, amin a kötés kicsit átázót a vérétől. - Mozgatni is tudom! 

-Tényleg nem vagy normális, igaz? - Felkuncogva megrázza a fejét és lassan fel kell az ágyból. 

-Ha azt mondom, hogy nem, akkor elindulunk végre? - Játékosan elmosolyodik, miközben felém nyújtsa a végtagjait. 

Sóhajtva előveszem a bilincset és ráteszem, majd megfogom a jobbik karját és magam mellett kifelé húzom. Amíg el nem hagyjuk az épületet csöndbe van, nem szól semmit, csak nézelődik, akár egy jó nevelt gyerek. Ha nem lenne rajta ennyi vér, akkor talán kölyöknek is nézném.

A kocsimhoz viszem és beültettem hátra, kezeit a háta mögé bilincselve, nehogy út közben megtaláljon ölni. Ezek után én is beszállok a kocsiba és elindulok haza. Néha a hátrapillantó tükörbe ránézek, de csak az ablakon nézelődik egész út során. Nagyon csöndes, nyomott, lehet nem haza kellene vinnem, ha nem inkább egy kórházba? 

Hazaérve leparkolok a garázsba és kiszállok a kocsiból. Az utasomat is kiszedem onnan, majd befele húzom a házba, ahol lelököm a kanapéra. 

-Marad! - Szigorúan felemelem az ujjam, amire bólint egyet. 

-Fürödhetek? Már nagyon csíp a piszok...- Könyörgően pillant rám, szemeivel úgy csinálva mint egy kölyök kutya. 

-Csak akkor, ha megígéred, hogy utána válaszolsz a kérdéseimre. 

-Nem lehetne holnap? Nagyon álmos vagyok, Hyung. 

Tényleg elég fáradtnak tűnik, ezért beadom a derekam és egy bólintás után felrángatom a kanapéról. A fürdőszobába viszem és leveszem róla a bilincseket. 

-Fürödj. - A zuhanyzó felé biccentek, amire oda is néz, majd vissza rám. 

-Nézni fog? 

-Haladj! - Összefonom karjaimat a mellkasom előtt és neki dőlök az ajtófélfának. Nincs ínyemre végignézni, ahogyan megfürdik, de nem akarom egy pillanatra se egyedül hagyni.

Nagyot sóhajtva elkezdi levenni a ruháit, nekem háttal állva, de mikor a nadrágjához ér megáll. Bizonytalanul rám pillant és az ajkait kezdi rágni. 

-Most tényleg végig fogja nézni? Ez nagyon kínos Hyung! -Hisztizve felém fordul és eltakarja kezeivel a felsőtestét, akár egy szégyellős kislány. 

-Én tőlem piszkosan is maradhatsz. - Vonok vállat és előveszem a bilincset, abból a célból, hogy visszategyem rá. 

-Ne! 

Gyorsan elfordul tőlem és lehúzza magáról az utolsó ruhadarabját is, majd gyorsan beáll a zuhany alá. Megengedi a vizet és kapkodva mosni kezdi a testét. Próbálok nem odanézni, de félek, ha elnézek, akkor valamivel befog próbálkozni. Ezért rossz száj ízel, de végig nézem, ahogyan testét lemossa az én tusfürdőmmel. 

Őt bámulva látom, hogy a hátát elég csúnya sebek borítják. Mintha ostorral ütötték volna, bár elég réginek tűnek. Vajon kicsinálhatta rajta ezeket a nyomokat? 

-Kész vagyok. - Pattan elém, az egyik kezével takarva az alsó részeket, míg a másikat felém nyújtsa. - Kaphatok törölközőt, meg pár ruhát? 

Odanyomok neki egy törölközőt és megvárom, míg magára tekeri, utána megragadom a kezét és beviszem az egyik vendégszobába. Oda beérve lelököm az ágyra és rászólok, hogy ott marad, majd előveszek pár ruhát neki. 

-Lehet nagyok lesznek, de örülj, hogy ezeket legalább megkapod. - Odadobom neki a ruhákat, amiket hiszti nélkül, jó fiúként fel is vesz magára. - Vedd le a karodról az átázott kötést. 

Amíg ő a kérésemet  teljesíti, addig én előveszem az elsősegélydobozt. Leülök mellé és a sérült karját a kezeim közé veszem, jól megnézve az elég mély és hosszú vágást. A csuklójától egészen a könyöke hajlatáig elér a vágás, ami valami retek ronda. Még enyhén vérzik is. 

-Miért csináltad? - Kérdésem közben elkezdem leápolni a sebet. 

-A fájdalom elvonja a figyelmemet. - Vonja meg hanyagul a vállait. 

-Miről? - Nézek fel értetlenül szemeibe, amik annyira fénytelenül csillognak.

-Az elvonási tünetekről. - Fáradtan fejét a vállamra ejti, amire felmordulok, de mielőtt lelökném magamról újra megszólal. - Nem érzem magam jól Hyung....lehet megfogok halni?

-Már megint hisztizel? - Morogva befejezem a keze kötését, ezzel együtt le is lököm magamról a fejét, de meglepetésemre hátraesik az ágyba. Felé kapom a fejem, meglátva a behunyt szemeit, sápadt arcát. - Hé! Jól vagy? 

Vállait megragadva rázni kezdem, de semmi életjelet nem mutat. Most mi a francot tegyek?! 

Szegény, TaeTae. Nincs jó napja. :( 

Köszönöm, hogy elolvastad. :D