Jungkook pov.

Kávémat iszogatva ülök be  az anyósülésre, várva, hogy Hoseok elfoglalja a vezető ülését és végre elinduljunk. Tegnap délután megtámadtak egy Mr. Lee nevű elég befolyásos férfit, akit most jelenleg a kórházban kezelnek. Az embereit meg a hullaházban. Igazi mészárlás történt és nem találtak semmi nyomot sem, vagyis csak egyet. Találtak pár vércseppet, ami nem az aldózától tartozott, hanem egy régebbi bűnözöttől. Kim Taehyungtól, miatta vagyok itt. 

Engem kértek fel a munkára, mert nekem már volt vele dolgom. Azt szeretnék, ha végre elkapnám, hiszen olyan régóta üldözik már, mégsem sikerült elkapniuk. Szerintem mondanom se kell, hogy tiszta hülyékkel dolgozok együtt. Semmit sem tudnak elintézni, csak egy helyben toporognak, jajgatva amiért az összes veszélyes bűnöző szabadlábon van. Szánalmasak és ostobák. Mégis közéjük tartozok, mivel visszamentem a rendőrséghez. Megakartam találni Taet és megmenteni, ezért mindent megtettem, meg is találtam. Tudtam hol van, mégsem tettem semmit sem, csak hagytam. Féltetem a gyerekek életét, Jimin húgát...nem akartam, hogy a haláluk az én lelkemen száradjon, mert nem tudtam a seggemen maradni. Ezért hagytam. 

-Oké, itt vagyunk. - Száll ki Hoseok az autóból, ezért leteszem a kávémat és követem a példáját. 

-Jó nagy ház. - Jegyzem meg, miközben már az udvarán állok. - Biztosan rengeteg őr volt itt. 

-Nagyon sok, mégis elintézték őket, ebből is következtetek arra, hogy Taehyung nem egyedül dolgozott. Volt egy társa. 

-Eddig mindig egyedül volt. - Megyek be a házba, miközben hangosan gondolkodom. 

-Valamiért ez megváltozott. - Bevezet a nappaliba, ahol nem kevés vér van a padlón, szőnyegen. 

Bármi is történt nem adta könnyen egyik se magát. Dulakodtak, és a nyomok szerint mindketten megsérültek. Taehyung vére nyoma a dohányzóasztal sarkán van, majd a szőnyegen csöpögött végig, egészen a kanapéig. A férfi nyomai már sokkal másabbak. Az ő vére egyetlen egy tócsában van, nem terjed szét máshova. 

-Úgy hallottam az áldozat combját egészen a térdéig vágták fel, majd pedig egy tűzőgéppel össze rögzítették. De miért? - Fordulok Hoseokhoz, értetlenül tárva szét karjaimat. - Miért akarták megmenteni? 

-Ez egy nagyon jó kérdés, de sajnos nem tudom rá a választ. Volt egy szemtanú is, ki is kérdezték. Elmondása szerint csak az ordításra ment le, de mire odaért már nem volt ott senki sem, csak a férfi. A lány hívta ki a rendőrséget és mentőket is. 

-És most hol van? 

-A kórházba vitték vizsgálatra, ott pedig értesítették a testvérét. 

-Oda megyek, hogy hívják a lányt? 

- Park Hyori. Park Jimin húga...

-Tessék? - Ledöbbenve nézek rá, idegesen szorítva össze kezeimet. Jiminek nem kellett volna erről tudnia. Most mégis ott van a kórházban a húgával, és minden bizonnyal tudd mindenről.  

-A kórház értesítette, nem mi. 

-Értem, szólj ha találtál valamit. 

Elhagyom a helyszínt és gyalog teszem meg a kórházig az utat. Utoljára Jimint akkor láttam, mikor elvitték Taehyung-ot és Yoongit. Nem tartottam vele a kapcsolatot, túlságosan belemerültem abba, hogy megtaláljam Taet. Mikor feladtam, távolról figyeltem őt. Láttam hogyan is gyógyul fel, mit kezd az életével. Egyetemre ment, barátokat szerzet, tanult, bulizott, úgy élt mint egy normális korabeli fiú. Ő se kereset engem soha sem, nem kívánta a társaságom, kiakart szakadni ebből az egészből. Most mégis újra benne van. 

Kórterem előtt állva bizonytalanul nyúlok a kilincsért. Nem könnyű a szemei elé állnom, azok után ahogyan magára hagytam. Próbáltam én segíteni, de ezt mind távolról, hisz nekem is szükségem volt a felejtésre. Talán...én is menekülni akartam, nem gondolni soha többet a rosszra. Ő pedig arra emlékeztetett, mit is vettek el tőlem. 

-Elnézés a zavarásért. - Lépek be nehezen hozzájuk, figyelem nélkül hagyva Jimin tekintetét. - A nevem Jeon Jeongguk, rendőr vagyok és szeretnék kérdéseket feltenni. - Tárgyilagosan beszélek, mint mindig mikor valaki ki kell kérdeznem. Nem szabad máshogy viszonyulnom hozzá, még akkor sem, ha ő Jimim húga. 

-Jeon Jeongguk? - Kérdez vissza, amire bólintok egyet. 

-Jimin kérlek elhagynád a szobát, amíg kikérdezem a húgodat? 

-Nem. - Egyhangú válasza után elpillant rólam és megszorítsa testvére kezét. - Ha akarsz tőle valamit, akkor mond előttem, ha pedig ez nem tetszik, akkor húzz innen. - Nem lepődök meg az ellenséges viselkedése miatt, hisz nem vártam mást. 

-Várjon egy picit. - Felül és az éjjelihez nyúlva elővesz valamit a fiókból. - Azt mondta nekem az a fiú, hogy adjam oda ezt egy Jeon Jeongguk nevű rendőrnek. - Nyújt át egy papír fecnit, ami eléggé megvan már gyűrődve. - Te vagy a férje, igaz? 

-Nem igazán...- Elveszem a kis papírt, de nem visz rá a lélek, hogy szét is hajtsam. - Hogyan nézett ki az a fiú? 

-Tőlem egy fejjel magasabb volt, sötét barna hajú és nagy barna szemei voltak. Kicsit bohókás, mosolygós srác, bár ennél többet nem tudnék róla beszélni. Nem volt jó állapotban, nagyon vérzett a feje, arca is sápadt volt....remélem jól van. 

-Volt vele valaki más is? - Kérdez rá hirtelen Jimin is. Aggodalom látszódik az arcán, kisebb düh. 

-Igen, ő alacsonyabb volt tőle, kicsit ijesztőbb is. Nagyon ügyesen bánt a tűzőgéppel, ő mentette meg azt a férget is. 

Gondolom Yoongi lehetett az a srác, akiről beszél. Ezek szerint ő is él, ennek örülök, annak már annyira nem, hogy együtt gyilkolják le az embereket. Bár Lee egy más fajta dolog, mert ha jól tudom illegális dolgokban van benne. Ember rablás, leánykereskedelem, drogok és szervkereskedés. Veszélyes, mégsem volt soha bizonyítékunk, amivel letudtuk volna csukni. 

-Nem fogod elolvasni? - Kérdezi a lány, de én csak bizonytalanul szorongatom a kis papírt. Nem szabadna belekeverednem ebbe...újra nem ronthatom el. 

-Add ide! - Rántsa ki a papírt Jimin és szétbontva elolvassa. - Nincs semmi értelmes ide írva, csak egy házszám és egy időpont. 

-Nem ismerem ezt a helyet. - Nézek át a válla felett, kíváncsiságom véget mégis átnézve az írottakat. 

-Baromság! Már jártál itt. -Mutassa fel a papíron szereplő címet. - Itt találkoztunk elsőnek.

Kezd derengeni már. Emlékszem, hogy azért mentünk oda, mert Taehyung telefonját akartuk elhozni. Ott találkoztam elsőnek Jiminnel, aki olyan kis ártalmatlan tűnt. Azóta nem is jártam ott, de szerintem még Jimin se. 

-Már tudom. - Elveszem a papírt és széttépem. - De nincs jelentősége. Ez csak egy csapda lehet. - Az apróra tépett papírt a kukába dobom és még utoljára a lányra nézek. - Köszönöm, hogy szakítottál rám egy kis időt, jobbulást kívánok. - Illedelmesen meghajolok és elhagyom a szobát. 

Bármit is szeretne tőlem Taehyung, nem tudok neki segíteni, mert ha a maffia megtudja, nekünk annyi. A gyerekek meghalnak, talán még Taehyungot is bántaná az a szemét. Nem kockáztathatok! Ekkorát nem...

-Várj már, Jeon! - Jimin elkapja a karom, mikor már a folyosón mentem végig, hogy elhagyhassam a kórházat. - Nem fogsz elmenni a találkozóra? 

-Nem. 

-De miért nem? Szüksége van rád! 

-Sok élet a tét Jimin, ez nem játék. 

-Mr. Wang egész végig hazudott nekem a húgomról, elvitte a barátaimat. Ha az én életem lenne a tét se érdekelne! Már nincs az ami megállítana. 

-A húgoddal kell foglalkoznod, nem pedig mással! 

-Tipikus rendőr vagy. Szemed, füled befogod és úgy teszel, mintha a hátad mögött nem történne semmi szörnyű sem. A húgom éveken keresztül eltűnt és ezt senki nem vette észre, bár még akkor sem ért volna semmit, hisz én is eltűntem mégsem talált rám senki. A barátaim szenvednek, sőt a szerelmed szenved, te pedig hátat fordítasz neki és úgy teszel, mintha minden rendben lenne. Elárulok neked valamit. Semmi sincs rendben! 

Tudom, hogy igaza van. Tudom, de nem tehetek semmit sem. Taehyung eltűnése nagyon fájt, most is fáj. Boldog voltam, mikor láthattam őt nem rég, ölelhettem és csókolhattam, de ez is mind veszéllyel járt. Nem látom a fényt az alagút végén...

Jimin hátat fordít nekem és visszamegy a húgához. Mérges amit megértek, én is az vagyok, de ez ellen nem tudok semmit sem tenni. Elhagyom a kórházat és inkább hazamegyek, ott végezve tovább a nyomozást. Elmémet kínozza a cetlin lévő cím, így hiába nem szeretnék ezzel tovább foglalkozni, mégis utána nézek. A ház még áll, nem is lakik benne senki sem, sőt Jimin nevén van azóta is. Ha jól tudom, ő nem járt ott már évek óta, de ezek szerint mégis fizeti a számlákat. Valamiért nem szeretné azt, ha elvennék tőle. 

Pár órás kutatás után félre teszem a laptopomat és hátra dőlök a kanapén. Miután őt elvették tőlem, elköltöztem egy másik házba. Nem tudtam volna továbbra is ott maradni, hisz minden rá emlékeztetett. Még mindig bennem él a mosolya, csókja íze, azok a meleg ölelő karjai. Látom magam előtt ahogyan könnyei áztassák arcát, beletörődő tekintetét, mikor elvitték tőlem. Annyira hiányzik...

Telefonom csörgése hozz vissza a zavaros gondolkodásomból. Gyorsan megkeresem az eszközt, megnézve a kijelzőt ami Hoseok nevét írja. Görcsbe rándul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy talált valami nyomot. Nem akarom, hogy rájöjjön arra hol is tanyázik a maffia. Vagy arra, hogy én már nagyon régóta tudok róla. 

-Szia, találtál valamit? - Veszem fel végül egy hatalmas sóhaj után. 

-Nem igazán, de rossz hírem van. - Elhalkul, nekem meg a gyomor görcsöm egyre nagyobbá válik. - Lee meghalt. 

-Hogyan? - Felállok a kanapéról, míg szemeim hatalmasra nőnek. 

-Az egyik nővér ment volna, hogy átkösse a sérülését, de már holtan találta az ágyában. Valaki megfojtotta, és szerintem mind a ketten tudjuk ki az a valaki. 

-Jimin nem tette volna! 

-Egy órája volt a húgának abortusza. - A hír lesokkol, vissza is kell ülnöm a kanapéra. - El kell indítanom a körözést ellene. 

-Van egyáltalán bármi nyom is? 

-Nincs, nem találtunk semmit, de ő és a húga eltűntek, nincsenek a kórházba. Még nem mentem el Jimin lakására, gondoltam ezt rád hagyom, de a körözést elindítom. 

-Ne tedd! Kérlek, Hosek! 

-Sajnálom, de ezt már nem tusolhassuk el. 

Leteszi a telefont, én pedig hihetetlen gyorsasággal szedem össze a cuccaimat és szállok be az autómba. Érzem ahogyan minden pocikámat elönti a méreg és az aggodalom. Nem hibáztathatom Hoseok-ot, amiért megteszi a szükséges lépéseket, hiszen ez a feladata. Rengetegszer falazott már nekem, Yoongi miatt, utána pedig Jiminért. Nem várhatom el tőle, hogy újra ezt tegye.

Ahogyan megérkezem Jimin lakása elé, kiszállok a kocsiból és bekopogok. Nem kell sokat várnom, mert hamar kinyílik az ajtó előttem. Ahogyan megpillantom Jimint, azzal a lendülettel felpofozom. Megszeppenve kap az arcához, de nem engedem neki, hogy hamar felébredjen a sokkból, mert belököm az ajtón, ami után én is belépek. 

-Elment az eszed?! - Ordítok rá, miközben még egyszer meglököm. - Új életet kezdtél, most pedig mindent elbasztál egy rohadék megölésével! 

-Mi a francról beszélsz?! - Emeli fel ő is hangját, de nem mer közelebb jönni, amit meg is értek. - Kit öltem meg? 

-Lee-t! Megölted őt! - Értetlen arckifejezése miatt elhalkulok és én is teljesen összezavarodok. Lehet tévedek? 

Jimin szemei nagyra tágulnak, arca elsápad. Ő is ugyan arra gondol, mint én. Most már biztos vagyok abban, hogy nem ő tette, hanem a húga, Park Hyori. Az említett lány meg is jelenik előttünk, ijedten nézve rám, majd gyorsan bátyjához szalad, megfogva annak kezét.

-Te ölted meg...- Mutatok a lányra, aki szemeit lesüti, testével elrejtőzve testvére mögött. Még csak nem is tagadja.

-Én voltam! - Lép előrébb Jimin, most már teljesen kitakarva a lányt. - Őt hagyd békén.

-Megölt egy embert, Jimin.

-Bántotta őt, megerőszakolta és rabságban tartotta! Megérdemelte a halált. 

-Börtönbe került volna, ahol többet szenved! - Lépek én is előrébb, de ő makacsul megrázza a fejét. 

-Hónapokig tartott volna, amíg annyira felgyógyul, hogy odakerüljön. Utána pedig kivásárolta volna magát. 

-Jimin ez nem így működik! 

- A rendőrök hülyék és naivak. Nem tudtak volna segíteni, te se tudsz! Magára hagytad Taehyung-ot, attól függetlenül is, hogy tudtad hol van. Most is magára hagyod, mikor segítséget kér tőled! Mond csak, hogyan tudnám az életem rád bízni, mikor arra se vagy képes, hogy máson segíts? 

Szavai mellbe vágnak, és hiába próbálom tagadni az ellenkezőjét, nem tudom. Az a férfi egy szörnyeteg volt, aki rengeteg embert bántott. Ha el is ítélték volna nem marad sokáig a sitten,  mivel a hatalma túlságosan nagy. Rendőrök között sok a besúgó, akik a maffiának dolgozik. Én sem vagyok különb tőlük, nem mindenki jutatok rácsok mögé. Jimint és Yoongit is kivétem, elrejtettem a nyomokat, amik után börtönbe jutottak volna. Taehyung-ot se árultam el soha hol is rejtőzik, nem álltam az útjába. 

-Rendben, megteszem. - Hajamba túrva Jiminre pillantok. - Elmegyek arra a találkozóra és beszélek Taehyung-al. - Kijelentésemre a szőkeség megnyugszik, izmai amik eddig befeszítve voltak elerjednek. 

-És a húgom..? 

-Próbálok beszélni, Hoseok-al, de nem ígérek semmit. Valakinek el kell vinnie a balhét, és ha ő nem is teszi meg, akkor téged fognak elővenni. 

-Ha kell, akkor magamra vállalom... - Hátra néz a lányra, védelmezően szorítva meg annak vékony kezét. 

-Remélem erre nem kerül sor. - Megfordulok és az ajtóhoz megyek, de mielőtt elmehetnék vissza nézek rájuk. - Hyori, mond csak mit éreztél, mikor megölted őt? - A lány kijön bátya mögül, majd rám pillant, de szemeimbe nem látok semmi megbánást. 

-Szabadságot. - Nem kérdezek mást, csak elmegyek. Többet nem kell tudnom. 

Az én szerelmem is szabad lesz, és utána már soha nem eresztem el. Mert ha ez újra bekövetkezne, beledöglenék.