Taehyung pov.

Kanapén ülve, Jihoo belemászik az ölembe, nekem hátat fordítva, fejét mellkasomnak döntve, miközben a plüssel játszik. Csöndben add ki hangokat, nem is értem mit motyog, de valami nagyon édes ahogyan kinéz. Hajával játszok, ami eléggé megnőtt már az utóbbi időben, de mivel nem nagyon szeretném a többi gyerek közelébe vinni, így elég nehézkes lenne levágatni a haját. 

-Akkor ez most komoly? - Csendül fel Yoongi hangja mellőlem, majd nem sokára megérzem, hogy besüpped a kanapé. -Jimin húgát eladták? 

-Igen, egy Mr. Lee nevű férfinál tartózkodik jelenleg, akinek nem is kevés tartozása van a maffia felé. 

-És te ezt honnan is tudod? - Vonja fel egyik szemöldökét, míg én megforgatom a szemeimet. 

-Hahó! Behajtott játszok évek óta! A csávó tartozik, nekem meg az a feladatom, hogy behajtsam a pénzt, de ha már úgyis ott vagyok, akkor megmentem a lányt is. 

Miközben beszélek látom nem nagyon bagózik rám, mert előveszi a laptopját és azt kezdi el nyomkodni. Sértődötten felfújom az arcom, de azért kíváncsian közelebb hajolok hozzá, hogy lássam mit csinál. A férfi adatait nézi meg, ami nagyon meglep....hogyan jutott be a rendőrségi adatbázisba? 

-Szóval a neve Mr. Lee, 35 éves és rengeteg rendőrségi ügye volt már. Leánykereskedelemben nagy fej, sőt hatalmas üzleti lánca van ebből. Külföldről hozatja be őket, hogy utána a feketepiacon eladja. - Olvassa fel a rendőrség feljegyzéseit a férfiról, majd összehajtva a laptopját rám pillant. - Amit csinálni akarsz az öngyilkosság. Ez a csávó nem egy kis hal, hanem annál sokkal több. Megfog ölni téged. 

-Dehogy fog. - Legyintem le, de felmordulva kezeit a kanapéra csapja. 

-Rengeteg emberre van, akik felfegyverkezve őrzik a területet. A rendőrség se tudta soha sem elkapni, nincs is sok anyaguk róla. Veszélyes Taehyung, egyedül meg főleg az! 

-Tudom, hogy nem biztonságos, de  nem tehetek ellene semmit sem! Meg kell tennem Jiminért, hogy utána bűntudat nélkül nézhessek tükörbe. 

-Elmondom mi lesz. - Áll fel és felveszi az ölemből Jihoot. - Veled megyek. - Karjai között fogva a kisfiút indul el, én pedig szaladok utána. Fogalmam sincs hova megy, addig míg meg nem látom szobámat, ahova be is megy, leültetve az ágyra a fiút. - Figyelj picur, nekem és Taehyungnak el kell mennünk, neked pedig itt kell maradnod a szobában. Az ajtót zárd be és senkit se engedj be rajta, bárki bármit is mond, akkor sem. 

-Gi ez nem jó ötlet, még kicsi. - szólok közbe, aggódva figyelve az én kis drágaságom ijedt arcát. Nem akarom magára hagyni, rettenetesen féltem őt. 

-Ő biztonságban lesz itt, de te ott egyedül nem! - Határozottan áll fel mellőle, majd lép mellém. - Beszélek Mr Wang-al, addig búcsúzz el tőle.  

-Nem fogja megengedi, hogy velem gyere....

-Majd meglássuk! -Ezzel elhagyja a szobát, egyedül hagyva az én ijedt drágaságommal. Letérdelek elé és megfogom apró kezeit, cirógatva ujjait. 

-Nem lesz semmi baj, hamar visszajövünk. Te légy jó kisfiú és tedd azt, amit Gi bácsi mondott, oké? 

-Nagyfiúk nem félnek...nem sírnak...- Szipogja könnyes szemekkel, remegő vállakkal, mégis tartsa magát és nem sír. 

-A nagyfiúk csak akkor sírhatnak, ha közben azt ölelik, aki mindennél fontosabb nekik. - Simogatom meg arcát, adva is rá egy puszit. 

Átkarolom apró testét, ő pedig talán csak eddig bírta, mivel kitör belőle a zokogás. Simogatom hátat nyugtatás képpen, halkan csitítva. Még soha nem hagytam egyedül, mióta itt van. Ha el is mentem, Gi mindig vigyázott rá, megvédte, így én sem aggódtam érte. Még túl kicsi, gyenge és tudatlan, ezért se hagynám egyedül szívesen, hisz kitudja mi történik, miközben nem vagyok itt. Mondjuk nem hiszem, hogy bántaná őt bárki is, csak fosnak tőlem valamennyire. 

Gi lassan visszatér és meglepetésemre, Mr Wang elengedte velem. Ő volt az, aki megtiltotta mindenkinek, hogy bármiben is segítsenek. Nem értem mi célja van azzal, hogy Yoongit elengedi velem...mit tervezhet? Az a pasi nagyon veszélyes, ezt mindig is tudtam, tartottam is tőle, hogy egyszer az ellenségemé válik. A hatalma nagy és nagyon képzet, attól függetlenül is, hogy azért elég öreg már. Tőle tanultam meg az önvédelmet, célzást és csonkítást. Hiába vagyok ezekben kitűnő, ha a tanítom ellen semmit sem érek.

Elindulunk a kocsikhoz, majd be is ülünk az egyikbe, amiben már helyet foglal a mai bébicsőszöm. Remélem ő nem akkora fasz, mint az előző, mert akkor még egy emberrel kevesebben leszünk. Az autó elindul és Gi olyan énjét mutatja meg számomra, amit talán még soha nem láthattam tőle. Akár egy kisgyerek úgy néz ki az ablakon, csillogó szemekkel, miközben be nem áll a szája. 

Végül is megértem őt, két év alatt nem hagyhatta el a bázist. Még az udvarra se mehetett ki, csak az ablakon bámulhatta a kék eget. Csodálkozom, hogy ilyen jól bírta és nem őrült meg odabent. Mondjuk szegénynek annyi feladata volt, mint a fene, folyton megsérültek a "csapatársaink". Bárki bármit is mondd, Jackson kiemelően jó vezető volt, mindig védte az embereit, még a hozzánk hasonló feláldozható bábjait is. Mr. Wang más, ő vasmarokkal vezet, beleküldve a halálba a legjobb embereit is, csakhogy elérje a céljait. Kezemen megszámolni se tudom, hogy két év alatt az ő vezetésével, milyen sok embert is veszítettünk el. 

-Beszéljük meg a tervet. - Fordul felém Yoongi, mikor megérkeztünk a célhoz. Egy hatalmas házhoz, aminek nagy és szilárd kerítései vannak, rengeteg őrrel az udvaron. - Szét kell válnunk. Enyémek az őrök, tiéd, Mr Lee. 

-Miért pont én kapom azt az állatott? - Hisztizek be, de elcsitít. 

-Mert te hangos vagy, nem tudnád úgy leszedni az őröket, hogy közben ne haljon meg az egyikünk! Csöndben kell elintéznünk ezt az egészet, lövöldözés nélkül. 

-Jó...ennyi? 

-Nem. - Lassan kiszáll a kocsiból, ezért én is követem őt. - Nem szabad megölnöd a kijelölt személyt. Mr. Wang megtiltotta, így élve kell maradnia. 

-És ha megtámad? Meg kell védenem magam! 

-Bármit megtehetsz, csak hagyd élve. Na most szépen menj be, mond el kiküldött és miért, az őrök befognak engedni, majd mikor beérsz szép lassan levadászom őket, egytől egyig. 

-Ijesztő vagy...- Húzom el a szám, de ő szemet forgatva meglök a kapu felé, ezért elkezdem a küldetést. 

Megállok a kapuban és mosolyogva várakozok az egyik őre, aki meg is érkezik hamar, mikor észrevesz. Illedelmesen köszönök és ahogyan Yoongi utasított elmondom neki miért vagyok itt. Ahogyan megmondta tényleg beenged az őr, még kedvesen be is kísér a házba, majd otthagy a nappaliba, mondván szól a górénak. 

Amíg várakozok szétnézek, az igen hatalmas nappaliban. Ha egyszer végre kiszabadulok a maffiából, akkor én is szeretnék egy ilyen szép házban élni, Jungkook-al és Jihooval. Milyen szép is lenne, ha egy nagy családként élnénk együtt...

-Sajnálom, hogy megvárakoztattalak. - Jön be a nagy helyisége a kijelölt személy, amire felé is fordulok, fent hagyva mosolyomat. 

-Ugyan. - Legyintek egyet és közelebb megyek a férfihez. - Minden bizonnyal tudja, miért vagyok itt. 

-Igen, tudomásul vettem, Mr. Wang levelét, amiben tudósított a tartozásom felől. A pénz megvan, elő van készítve az embereim nem sokára idehozzák neked. 

-Köszönöm. - Nagyon furcsállom a helyzetet, sőt nagyon könnyűnek érzem. Senki sem szokta megadni a tartozását, ilyen könnyen és egyszerűen. 

-Mond csak. - Lép közelebb hozzám, majdhogynem belemászva a privát szférámba. - Te mennyibe kerülsz? 

-Tessék? - Szemöldökeim a homlokomig szaladnak, miközben még a szám is tátva marad.

-Szép kis darab lennél a többi mellett. Az arcod nagyon szép, kifinomult és ártatlan, mégis a szemeid vadságot mutatnak, ami valami gyönyörű. - Kezét felemeli és arcomra vezeti, de mielőtt nagyon letapizna arrébb állok. 

-Köszönöm a dicséretet, nagyon jólesik meg minden, de sajnos nem vagyok eladó. Sőt amúgy is csak gondolt okoznék és a testem se valami szép, tele van hegekkel. - Magyarázkodok, mint aki rohadtul bánná a dolgot, pedig az az igazság, hogy egyáltalán nem. Nem vagyok kirakat baba. 

-Minden megoldható. - Vigyorodik el és elővesz valami apró távirányítóhoz hasonló valamit és megnyomja rajta a piros gombot. - Sajnálom, de nem engedhetlek el, túlságosan is megtetszettél nekem. Rengeteg pénzt kaphatnék érted...vagy a szerveidért. 

-A szerveim is szarok már! - Hátrálok meg kicsit azért félve, mert ez a csávó egy betegfasz. 

-Mindjárt itt lesznek az őrök és elvisznek az új szobádba. 

-Nincs erre szükség! - Tiltakozok kézzel lábbal, belül reménykedve, Gi már elintézte az őröket.  

-Valami nincs rendben...már itt kéne lenniük. - Gondolkodik el hangosan és az ajtó felé pillant, majd vissza rám. - Nem egyedül jöttél. - Sziszegi, de olyan ijesztően, hogy összébb húzom magam. 

-Figyeljen! Én nem akarok bajt, csak a pénzt szeretném, utána már itt sem vagyok! 

Folytatnám tovább, de olyan hirtelen lép elém, majd üt meg, hogy felfogni nem tudom. Az ütéstől elesek, de olyan bénán, hogy telibe fejelem a dohányzó asztalt, mielőtt a szőnyegre borulnék, akár egy zsákkrumpli. Hiába fekszem a földön hanyatt, mégis olyan mintha még mindig zuhannék. Szédülök, miközben a fejem hasogat, szemeim előtt csillagokat látok. 

-Hol van a társad? - Üvöltése nagyjából visszahozz, de annyira szarul érintett a fejemen ért ütés, hogy nagyon válaszolni se tudok. Lehet hányni fogok...

Akár a felbőszült bika, úgy rohan nekem, majd rúg egy isteneset bordáim közé, amitől elgurulok a kanapéig. A hányingerem felerősödik és öklendezni kezdek, míg összébb húzódva várom a következő ütését. Hallom a lépteit, majd azt is ahogyan megáll. Magzatpózban könnyedén elérem a bakancsomban lévő késemet, óvatosan húzva elő, nehogy véletlen meglássa. Rohadtul szédülök, hányingerem van, de muszáj vagyok támadni. 

-Kérem ne bántson! - Nyöszörgöm erőtlenül, neki háttal. - Én csak egy fiú vagyok, nem értek a harchoz! Kérem, ne üssön meg többször...

Újra megindul, de most lassabban, én pedig jobban megszorítom a kezemben lévő kést. Ahogyan megérzem közel van, hatalmas gyorsasággal ülök fel, majd minden erőmet belevetve vágom a kést combja közepébe, egyenes vágást indítva térdéig. A férfi felüvölt, mint akit nyúznak, bár most tényleg az történik. 

-Nyomorék! - Újra képen vág kezével, így a lendület miatt visszaesek a padlóra, de velem együtt ő is odaköt ki. - kinyírlak! 

Hasra fordulok és próbálok távolabb kúszni, de ő elkapja a lábam és visszaránt. Ez a csávó, hogy a faszomban tud még mozogni, miután ketté vágtam a lábát? Sajnos nincs időm ezen agyalni, mert maga álla ránt és fölém mászva torkomra fonja ujjait. Érzem ahogyan a belőle kifolyó vér rám folyik, teljesen beteríti az oldalam, hasam és az egyik combomat is, miközben elzárja tőlem a levegőt. 

Szemeim hatalmasra tágulnak, míg ajkaim elnyílnak egymástól, automatikusan levegő után kapkodva, ami sajnos sehogy se jut be a tüdőmbe. Az egyik kezemmel a férfi kezére fogok, míg a másikkal próbálom ellökni magamtól, de nagyon erősen fog. Már alig kapok levegőt, érzem ahogyan a tüdőm szúr, szemeim bekönnyesednek, karjaimból kiszáll az erő. 

Nem akarok meghalni! 

Lábammal belerúgok a sérült combjába, amire felkiált és egy pillanatra gyengül a fogása. Kihasználva ezt a kevés időt oldalra fordítom a fejem, meglátva a földre esett távirányított, amit gyorsan kezeim közé is kapok, majd nagy lendülettel fejbe verem vele. Ütéstől legurul rólam, így végre levegő után tudok kapkodni. 

-Azt hittem megfogsz halni. - Hallom meg tompán Yoongi hangját, majd nem sokára meg is látom, ahogyan mellém guggol. 

-Segíthettél volna! - Emelem fel a hangom, de annyira fáj a torkom, hogy végül köhögni kezdek. 

-Akartam, de mire megtehettem volna, te már lecsaptad. - Morogja, miközben segít felülni. - Szépen ellátta a bajod. - Húzza el a száját és fejemhez nyúl, ami nagyon fáj, ezért ellököm onnan. - Varrni kell. 

-Vérzik? - Gyorsan odakapok és abban a pillanatban megérzem az ujjaimon a saját véremet. - Ne...

-Ne hisztiz, gyorsan összefoltozlak, nem is fog látszódni. - Leveszi a pulcsiját és összegyűri, majd a fejemhez szorítsa. - Szorítsd oda, amíg el nem áll a vérzés. - Miközben beszél oda kúszik a férfihez és megnézi a sebét. - Baszki, ez ám durva.  - Ámulva néz rám, de gyorsan észhez tér és elnéz a hátam mögé. - Van valami tűzőgép valahol? 

-Mindjárt keresek egyet. - A női hangra fordulok egyet, meglátva egy fiatal lányt. Haja fekete és nagyon szép hosszú, képesztően hasonlít Jiminre arcra. 

A lány eltűnik, de gyorsan visszatér az említett tárgyal és odaadja Yoonginak. Nem kezdi el rögtön, hanem kötelet keres, amivel megkötözi a kezeit, meg a bokáit. Gi letérdel elé, kezeivel összenyomja a hatalmas mély sebet, majd a tűzőgéppel odanyomva összerögzíti a húst. A férfi rögtön magához tér az erős fájdalom miatt, majd olyat üvölt, hogy szerintem a szomszédok is meghallották. A lány ijedten szorítsa füleihez kezét, elfordulva tőle. Nem bírja végignézni, amit nem csodálok. Elég durva még nekem is. Git nem véletlen nevezik mészárosnak. Elég soká végez a férfivel, mivel nem mindig fogta meg a tűzőgép a sebet, sokszor kiszakadt a bőrből. 

-Oké, talán így túléli, amíg ki nem érkeznek a mentősök. - Elmegy az ájult férfi mellől és a kezeire néz. - Hol a mosdó? 

-A folyosó végén jobbra. - Mutat annak irányába a lány, ami után Gi el is megy. 

-Mond csak. - Fordulok felé, letéve a véres ruhát az ölembe. - Megtennél nekem valamit? 

-Persze. 

-Odaadnád ezt egy, Jeon Jeongguk nevű rendőrnek? - Kiveszek a zsebemből egy eléggé gyűrött papírt és átnyújtom neki. - Senki másnak ne add oda, csakis neki. 

-Rendben. - Összehajtsa szépen a kis cetlit és elteszi nadrágja zsebébe. - Ő a barátod? 

-A férjem! - Mondom büszkén, talán kicsi elferdítve az igazságot, de hát ennyi belefér, nem igaz? - Az a másik fiú pedig, aki kiment a mosdóba, az a gyerekem másik apja. - Vigyorodok el, mikor meglátom döbbent arcát. 

-Tessék...? 

-Itt vagyok. - Tér vissza Yoongi már tisztán és rám néz. - Ne csak ülj, hanem keresd meg a pénzt! Nem szeretném túl sokáig egyedül hagyni a kis picurt. - Aggodalmaskodva sóhajt egyet, de én csak szemöldökömet húzogatva nézek a lányra. Így már minden bizonnyal hisz nekem. 

-Én tudom hol van, majd én idehozom. - Pattan fel szerencsétlen lány, tiszta vörös arccal hagyva minket kettesben. 

-Mit mondtál neki? - Gyanakodva méreget barátom, amit nem csodálok. - És miért vetted el a fejedről a ruhát? - Megragadja az ölemben lévő pulcsit és visszanyomja a sebre, amitől majdhogynem beszarok!

-Ne ilyen durván! - Horkantok fel, amitől kinevet. A lány nem sokára visszatér és odaadja a zsákpénzt. - Megtennéd azt, hogy nem mondasz semmit a zsaruknak? 

-Nem fogok. 

-Ha találkozol Jiminnel, mond neki, hogy puszilom. - Vigyorodik el Gi, amire megforgatom a szemeim. 

-Átadom. - Kuncogva nyúl az ájult férfi telefonjáért, értesítve azon a zsarukat. 

Amíg azok ki nem jönnek, gyorsan elhagyjuk a portát és beszállunk a kocsiba. Fáradtan dőlök hátra az ülésbe, csöndben nézve ki az ablakon. Remélem a lány odatudja adni neki az üzenetet, szükségem van a segítségére. Egyedül nincs esélyem Mr. Wang ellen. 

Lassan megérkezünk és szerintem mondanom se kell, hogy rögtön Jihoohoz szaladtunk. Szerencsére a picim ügyes volt, nem nyitotta ki senkinek az ajtót. Nem is sírt, amíg egyedül volt, csak akkor mikor újra karomba vettem. Biztos nagyon félt, de minden bizonnyal többször is lesz olyan alkalom, mikor el kell mennünk, ő pedig egyedül marad. 

-Yoongi...megfogom ölni Mr. Wangot. - Suttogom halkan, simogatva már az alvó fiú haját. 

-Nem lesz könnyű...

-Tudom, de muszáj megtennem. Jimin húgának adtam egy papírt, amin egy cím és idő van. Átfogja adni Jungkooknak, én pedig találkozni fogok vele. Kell a rendőrség segítsége. 

-És ha nem fog eljönni a találkozóra? 

-Miért ne akarna? - Értetlenül rázom meg a fejem. 

-Sok idő eltett, Taehyung....

-Elfog jönni! Szeret engem, segíteni fog és újra együtt leszünk. 

-Remélem. 

Sóhajtva cirógatom tovább Jihoo haját, miközben fojtogatnak a gondolataim. Talán tényleg nem jön el....hiszen hiába vártam rá ilyen sokáig, egyszer sem jött el értem. Magamra hagyott, ahogyan mindenki más is tette. 

Köszönöm, hogy elolvastad. ^^