Jungkook pov.

Idegesen járkálok Hoseok irodájában, a méregtől lassan fújtatva, amit ő végigvezet szemeivel. Már megint nem kerültünk egyről a kettőre, ami baromira idegesít. 

-Nyugi már Kook, legalább tudjuk, hogy nemcsak lányok az áldozatok. Na meg, hogy mióta elkaptuk V-t, azóta nem is történtek gyilkosságok. 

-De egyben ez azt is jelenti, hogy Jacksontól újra messze kerültünk! Semmi bizonyítékunk ellene. A DNS vizsgálat is pozitív lett. 

-És? Miért olyan meglepő ez? Az a srác egy pszichopata. - Vonja össze szemöldökét értetlenül. - Látszik rajta, hogy egy beteg fasz. 

-Nem! Épp ez az, hogy nem látszik rajta. Úgy viselkedik, mint egy ovis. 

-Csak látszat, megjátssza magát, hogy börtön helyett diliházba kerüljön. 

-Újra beszélek vele. - Sóhajtva fekete tincseim közé fúrom ujjaimat, míg fáradtan elindulok a kijárat felé. 

-Nem tartom jó ötletnek. - Szól oda gyorsan, ezért megállók. - Az egész éjszakát átordította. Az őr szerint olyan hangokat adott ki, mintha éppen gyilkolnák, így elvitték a gyengélkedőbe. 

-Mi baja van? - Fordulok vissza hozzá kíváncsian, amire frusztráltan felsóhajt. 

-Drogelvonás. - Jelenti ki egyszerűen, ami nem tudom, hogy meglep, vagy sem. Sok mindent megmagyarázna, például a billegést, vagy a kávés hisztijét, amit még azóta is hallgattok a kollégáktól. 

-Megnézem. 

Elhagyva a helyiséget elmegyek a gyengélkedőbe, ahol Jin mászkál fel-alá. Ő itt az orvos, aki leápolja a gyanúsítottakat és minket is, ha úgy van. Elmenve mellette köszönök, majd a barnasághoz megyek. Az ágyon ülve a szokásos rituáléját csinálja. Előre-hátra billeg. 

-Beszélgessünk újra. - Leülök mellé az ágyra, ezzel kockáztatva testi épségemet, de úgy vagyok vele, ha baj lenne simán eltudnék vele báni. Kezei össze vannak bilincselve, de ennyi, lábai szabadok, így bármikor támadhat. Nem értem, miért nem tudták máshogy az ágyhoz szegezni! 

-Nem jött el.- Suttogja halkan, egyre gyorsabban billegve, amitől már nekem van hányingerem. -Nem jött el.

-Mondtam, hogy nem fog eljönni. - Kezemet hátára teszem vigasztalás közben, bár nem szívesen teszem ezt, de kellenek azok az infók. 

-Megígérte. - Megáll a mozgással és rám emeli könnybe lábadt szemeit. - Hazudott nekem? - Néz rám kérdően, fájdalmas arckifejezéssel. Nem tudom sajnálni őt, hisz annyi embert megölt, bántott, nem érdemel sajnálatot. 

-Az egyetlen személy, aki segíthet rajtad az én vagyok. Enged, hogy segítsek. - Simogatom tovább a hátát beszéd közben. -De neked is segítened kell, mert ha nem teszed befognak téged zárni egy börtönbe, ahonnan többet nem szabadulsz. Bántani fognak téged, olyan dolgokat tesznek, amivel megalázhatnak. Kényszeríteni fognak  dolgokra, amiket te nem fogsz akarni. Ezt akarod Taehyung? 

Szipogva megrázza a fejét, majd vállamra is hajtsa, amitől legszívesebben elhúzódnék, de az ügyérdekében nem teszem. Hátha így eltudom érni, hogy mondjon valamit. Tudom szemét húzás egy kölyköt átverni, de ő is tett már olyan dolgokat, amik ennél szörnyűbbek, így nincs lelkiismeret furdalásom emiatt. 

-Ha kivisz innen, segítek...-Remegő hangjától elmosolyodok, mivel ez azt jelenti sikerült megtörnöm. 

-Nem tehetem Tae, nem hagyhatod el ezt a helyet. -Hajába fúrom ujjaim azt simogatva, de nem sokáig, mert felemeli a fejét és szemeimbe néz, amikben nyoma sincs könnyeknek. Az előbb sírt, nem? 

-Akkor nincs, miről beszélnünk. - Elfordítsa tőlem a fejét és a bilincseket kezdi tanulmányozni. 

-Közveszélyes pszichopata vagy, nem engedhetlek ki! - Tárom szét karjaimat hitetlenkedve, enyhén indulatosan. Kellenek az infók, de nem kockáztathatok ekkorát, nem hagyhatom, hogy elmeneküljön, mikor egy pillanatra nem figyelek. Hiába látszik ártatlannak, egyáltalán nem az, sőt kitudja milyen veszélyes.

Csöndben ingatja a fejét, mintha a hallottakat emésztené meg, bár fingom sincs mire gondolhat. Annyira értelmetlenek azok, amiket csinál, hogy  egyáltalán nem értem őt. Elnézek róla és beletúrok hajamban, így vezetve le a feszültséget, ami jelenleg bennem tombol. Amíg nem hajlandó beszélni, nem tudok tenni semmit. Az időmet baszom el, ezzel a kölyökkel. 

-Rendben, választottál. - Sóhajtva felállok mellöle és felé fordulva zsebeimbe süllyesztem kezeimet. - Pár napig még itt maradsz, de utána átszállítanak máshova. - Nem néz rám, de az arcát látva nem nagyon hatotta meg az, amit mondtam neki. Megfordulva a tengelyem körül, elindulok, hisz nincs erre időm. 

-Nem volt erőszak. - Hangjára megállok és szótlanul fülelek, bár nem igazán értem, miről beszél. - Nem kényszerítettem őket semmire. 

-Ezzel elismered, hogy te ölted meg őket? - Fordulok vissza hozzá, észre véve, hogy velem szemben áll. 

-Nem. - Rázza meg a fejét nemlegesen, míg még egy lépést tesz felém. - Nem ismerek el semmit, csak jó ha tudja, nem vagyok akkora szörnyeteg, amekkorának hisz engem. 

-Szóval azt mondod, hogy nem erőszakoltad meg őket, csak megölted? -Húzom fel egyik szemöldököm értetlenül, amire csak egy kuncogást kapok. 

-Nem mondtam ezt egy szóval sem. - Vissza leül az ágyra, továbbra is ijesztően vigyorogva. - Én nem csináltam semmit, nem öltem meg senkit, egyszerűen, csak szexeltem velük és kész. Nem történt erőszak, ők is akarták, de miért is ne akarták volna? Jól nézek ki és ez mellett fiatal is vagyok, kitudna nekem ellenállni? Ilyen kinézettel nem szorulok arra, hogy kényszerítsek bárkit is az aktusra. A rendőr esetnél is, csak rosszkor voltam rossz helyen. Semmi bizonyítékuk sincs, hogy én tettem. 

-Ne próbáld meg eljátszani az ártatlant, mikor véres kézzel találtak rád, miközben egy fiatal lány volt kíméletlenül megkínozva közvetlen melletted. Nem tudom milyen játékot próbálsz velem játszani, de most elmondom neked, hogy nem fog sikerülni a terved. Egy piszkos cellában fogsz megrohadni, ahol a hozzád hasonló rohadékok teszik ugyan azt veled, amit te is tettél azokkal az emberekkel. Nem kell eltelni sok időnek, elég párnap is, hogy megbánt a bűneid, majd szépen megdögölj. 

Köpöm az arcába a tényeket, nem sokára bekövetkező dolgokat, amit átfog élni. Nekem hiába próbálja eljátszani a hülyét, az ártatlant, aki semmiről sem tehet, mert nem hiszem el. Ha tényleg ártatlan lenne, nem nevetne, miközben ártatlan emberek vére piszkítja kezét. 

-Az, aki itt meg fog dögleni az nem én leszek. - Néz szemeimbe, már nem játszva el a gyerekes idiótát. Megmutatja igazi valóját. - Egyre többen fognak meghalni, soha nem lesz vége ennek, hisz csak most kezdődött el minden. 

-Ezt meséld el a bírónak, vagy a cellatársaidnak, akik éjszakánkén betakargatnak. - Gúnyos mosoly jelenik meg arcomon. 

-Megfogja magát gondolni, kifog engedni innen, mert nélkülem sehová sem fog eljutni. Szüksége van rám, nekem pedig magára. Ezért is kössünk egy alkut. -Újra feláll és megközelít, amitől szívesen meghátrálnék, de mégsem teszem ezt. Merészen nézek vele farkas szemet. - Nem kérek sokat, csak annyit, hogy vigyen innen ki és én segítek magának. Mindent elmondok, megmutatom hol tanyázik Jackson. Csak vigyen ki innen...- Elhalkul és újra könnyes szemekkel néz az enyéimbe. - Nem vagyok itt biztonságban..

-Miért? - Kérdésem után körbe néz a helyiségen, majd még közelebb jön és fülemhez hajol. 

- Figyelnek engem. - Suttogja remegő hangon. - Jacksonak többé nincs rám szüksége.

-Úgy érted...van köztünk egy beépített emberre? - Akadok ki, teljesen lefagyva, míg az agyam fogaskereke folyton kattogni kezd. Ezért nem jutottunk eddig közelebb a maffiához, mivel folyton leadta valaki a forródrótot? -Ki az? - Elakarok hajolni tőle, hogy a szemeibe nézek,de az összebilincselt kezeivel megragadja pulóverem. 

-Szabadítson ki és mindent elmondok. 

Köszönöm, hogy elolvastad. :)