Telefonom ébresztőjére ébredtem, amit rögtön ki is nyomok, mivel szétmegy tőle a fejem. Alig aludtam pár órát, így rohadt álmos vagyok még. Ha ennek az egésznek vége lesz, az lesz az első, hogy alszok egy hatalmasat. 

Komásan kimászok az ágyból és a konyhába megyek, ahol teszek fel magamnak egy jó nagy adag kávét. Mivel a konyha a nappalira nyílik, így tökéletesen megcsodálhatom a fekete hajú fiú szétterpeszkedett látványát a kanapén, amíg a kávém fől. Valami eszméletlenül hangosan horkol, és még a nyála is folyik. 

Fintorogva egy kört, öntöm ki magamnak a kész kávét és azt kortyolgatva megyek a vendék szobához. Óvatosan nyitom ki az ajtót, fel ne keltsem az alvó szépséget, de mikor be nézek enyhén leesik az állam. 

Jimin a barnaság mellett alszik, az ágy legeslegszélén, nehogy érintse őt és fájdalmat okozom neki. Keserű szájízzel nézem őket, amit meg édesítek egy kis kávéval. Nekem kéne ott feküdnöm, nem pedig neki. 

-Jó reggelt. - Ülök le az ágy melletti székre, letéve az éjjelire a bögrémet. Hangomra a szőkeség felébred, míg álmosan pislog párat. 

-Reggelt. - Hatalmasat ásítva ül fel, majd nyújtózkodik egy nagyot, de ebben a pillanatban bordáihoz is kap, káromkodva egy sorozatot. 

-Miért nem nézeted meg magad, Yoongival? - Vonom fel egyik szemöldököm, amire csak megforgassa a szemeit és lassan kimászik az ágyból. 

-Előbb húzatom magam keresztre, minthogy hagyjam, hogy hozzámérjen az a vadbarom. - Morogva lép az ajtóhoz. - Keresek valami reggelit. 

Ezzel ki is libben a szobából, teljesen otthonosan mozogva. Eléggé élelmes a kis vakarcs. Újra kezembe veszem a kávémat és tovább iszogatom, miközben vissza nézek a fiúra. Egy pillanatra elkapom, ahogyan engem figyel, de mikor rá néztem rögtön vissza is csukta a szemeit. Miért színlel alvást? 

Letéve a kávémat, közelebb hajolok hozzá, majd vicc kedvéért befogom az orrát. Pár másodpercig piros fejjel tűri a levegőhiányt, de utána a kezemért kap és elrántsa a légzőszervétől. Kapkodva a levegőt nyissa szét pillát is néz a szemeimbe, enyhén duzzogva. 

-És ha megfulladtam volna?! - Hisztizve megakar ütni, de gyorsan hátrébb dőlök, ő pedig csak a levegőt tudja csapkodni. 

-Miért színleled, hogy alszol, te nagyon hülye? - Csapok rá a felém nyúló kézfejére, amire jajgatva visszarántsa és puszilgatni kezdi a fájó részét. Nem is ütöttem akkorát. 

-Ne bánts! - Morog, akár egy csivava, majd sírást színlel.  

-Bántalak, mert hülye vagy! - Felemelem a kezem, mintha megakarnám ütni, amire össze is rándul, majd kezét az arcához emeli, hogy védhesse magát. - Halálra aggódjuk magunkat miattad, te pedig itt játszadozol. - Szidom le, hozzá teszem jogosan, bár ő nem érzi annak, mert felcsattanva, maga mellé dobja a karjait. 

-Nem is játszadozok! Aludtam, te szexi hülye. 

Az ostoba beszólására elnevetem magam, nem azért mert vicces lenne, hanem inkább már fárasztó.  Hátra dőlök a székemben, míg tekintetemet nem veszem le a hisztis marhámról. Ő is engem bámul, egy idő után kevésbé duzzogva. Ajkai felfele ívelnek, miközben kezét újra felém nyújtsa, amit meg is fogok neki. 

-Pisilnem kell.  - Jelenti be a hatalmas, érzelem dús szemezés közepette, ami után a szemöldököm a plafont verdesi. 

-És? 

-És nem tudok felkelni...segíts, Gukk! Lassan eláztatom a lepedőt. - Nyavalyog, mocorogva egy az ágyban, akár egy két éves. 

Sóhajtva felállok és lehúzom róla a takarót. Mielőtt bármit is csinálhatnék, végignézek a takaratlan mellkasán. Az ingét nem gomboltuk vissza, így az szépen szétnyílva hagyja, hogy megcsodálhassam az alatta lévő bőrfelületet. 

-Perverz. - Suttogja, összeszűkített szemekkel, mégsem húzza össze magán az inget. 

-Csönd. - Háta mögé nyúlok és segítek neki felülni, majd szépen ölbe kapom, akár egy menyasszonyt szokás. - Kapaszkodj. 

Kérésemre átkarolja a nyakam, míg fejét a vállamnak dönti. Lábait lengeti, miközben azt kiabálja egész úton, hogy; Juhú! Esküszöm, mint egy gyerek. 

Leteszem a fürdőszobába, persze nagyon óvatosan, nehogy fájdalmat okozzak neki. Így is biztosan fáj neki, nem is értem, miért nem hisztizett még miatta.  

-Végig akarod nézni, ahogyan pisilek? - Néz rám, miközben kioldja a nadrágja övét. 

-Ha akarod tarthatom neked a vízipisztolyod, nehogy megerőltesd a kezed. - Vigyorodok el kacéran, míg a lenti tájak felé biccentek. 

-Ne sértegesd a nemi szervemet! - Emeli fel mutatóujját, szigort erőltetve magára, ami nem nagyon sikerül neki. Nem nagyon lehet komolyan venni, miközben már a térdét veri a gatyája. - Menj ki! 

-Jó, de ha meg gondolnád magad, akkor az ajtónál leszek. 

-Oké, ha fáradni kezd a kezem, a hatalmas pitonom alatt, akkor minden féleképpen szólni fogok. De most kifelé! 

Nevetve hagyom el a mosdót, megállva az ajtónál. Örülök, hogy jól van, személyisége se változott, pedig azt hittem más lesz. Tegnap este teljesen máshogy viselkedett, olyan dolgokat mondott, hogy leesett az állam.  Persze a Hitleres dolog után, mert az előtt elég hülye volt. Azt mondta...kedvel engem. Talán én is kedvelem őt. 

Pár percig várakozok, de mikor meghallom, hogy lehúzódik a vécé, akkor benyitok hozzá. Már a csapnál áll és azt nyissa meg, hogy megmoshassa a kezét. Elmosolyodva mellé lépek és átkarolom a derekát, úgy, hogy ne érintsem a sebét. 

-Mehetünk? - Kérdezem a tükrön keresztül nézve a szemeibe, de ő nem nagyon pillant rám.

-Elkaptátok, Jacksont? -Néz rám végül szemtől szembe, szomorkásan lebiggyesztve az ajkait. 

-Miért érdekel? - Förmedek rá, eltépve róla a tekintetem, inkább a kijárat felé terelve. Enyhe féltékenységet érzek, bár nem tudom miért, nincs okom rá...

-Ne már!! - Megmakacsolva magát megáll és ellöki magától a kezeim. - Tudni akarom, Gukk. Elkaptátok, vagy sem? 

-Nem tudom, ma megyek az őrsre. - Válaszolok rossz szájízzel. - Remélem nem sikerült nekik...jobban örülnék, ha meghalt volna a lövöldözés során. -Gúnyos mosolyt veszek fel magamra, minden egyes mondatott érthetően mondva el neki, hadd érlelődjön benne. 

-Ez csúnya...- Motyogja halkan, lesütve szemeit. - Gonosz, Gukk. 

-Ő a gonosz, nem pedig én. - Közelebb megyek és felkapom a karjaimba. 

Beviszem a szobába és szépen leteszem az ágyba. Lefekszik és magára húzza a takarót, fejét elfordítva tőlem. Látom rajta, hogy megsértődött, rosszul estek neki a szavaim. Sóhajtva leülök a szélére, lassan hajába simítva ujjaimmal. Nem szól érte, nem is löki el a kezem, de továbbra sem vesz tudomásul. 

-Ne duzzogj. - Simítok most arcára, ujjaimmal végig menve puha bőrén, egészen le a nyaka vonaláig. 

Makacsul összeszorítsa ajkait, tovább játszva a sértettet. Majd meglássuk, meddig marad a szerepében. A takarót lassan lehámozom róla, és újra visszatérek a nyakához, amiket inkább végig csókolnék, minthogy simogatnék. Nem akarok túlzásba esni. 

Nyakától levezetem az ujjaim a kulcsoltjához, onnan mellkasára, apró kis mellbimbójához, amire már elég szépen reagál. Megborzongva sóhajt egyet, de mikor morzsolgatni kezdem neki, akkor már egy mély nyögés elhagyja az ajkait. 

-Elég. - Csuklómra fog és elhúzza a kezem, míg újra magára húzza a takarót. - Ne fogdos, te perverz. 

-Szereted, te ezt a perverzet. - Vigyorogva lehajolok hozzá és adok egy puszit az arcára. 

-Nem tudom, hogyan kell. - Értetlenül összevonom a szemöldököm, mivel fingom sincs miről beszél. 

-Micsodát? 

-Szeretni. - Néz végre rám, bár a zavartan csillogó íriszei nem tetszenek. Kezét az arcomra helyezi, enyhén felém fordulva az ágyban. 

-Nem baj. - Rázom meg a fejem és nyugtatás képen elmosolyodok. - Majd megtanítalak. 

Lassan ajkaira hajolok, az édes párnácskáit megízlelve végre. Velem ellentétben a barnaság nem olyan türelmes mint én, mert rögtön átdugja hozzám a huncut kis nyelvét. Az irányítást meghagyja nekem, mivel ő még nem annyira tapasztalt, de már így is pár alkalommal is sokat tanult. Egyre jobb és jobb lesz. 

-Hé! - Kiabál hirtelen Jimin a hátam mögül, ami miatt elszakadok az édes ajkaktól. - Megrontod, miközben még alszik?! - Felháborodva jön mellém és mutat a barnaságra, akinek a szemei le vannak hunyva, sőt úgy csinál, mintha aludna. Már megint színészkedik. 

-De hát fent van! - Megfogom a vállait és megrázom, de nem nagyon reagál rá semmit sem. - Játszik! - Nézek a szőkére, aki mérgesen ellök a barna mellől. 

-Inkább menj dolgozni, te szatír. - Védelmezően áll a barnaság mellé, széttárva a karjait. 

Értetlenül nézek át karja alatt és látom, ahogyan a barnaság, vigyorogva kacsint rám, majd csukja be gyorsan a szemeit, mikor a szőke odafordul hozzá. Miért érzem úgy, hogy azért játssza az alvást, hogy ne keljen beszélnie a szőkével? Valami oknál fogva, nem akar vele szoba állni, de minthogy ezt a szemébe mondja, inkább egész nap ájultat játszik. Hát nem az esze miatt szerettem belé, az már biztos. 

Inkább elhagyom a szobát, rögtön látva Yoongit, ahogyan még komásan üldögél a kanapén. Az az arcát simogassa, amin van egy hatalmas piros folt. Mielőtt rákérdezhetnék, mi is történt, rám kapja a szemeit. 

-Az a minipöcs, megütött, mert túl hangosan vettem a levegőt. - Morogja az orra alatt. - De még  vissza kapja az a kis fasztalicska. 

-Csak ne verjétek szét a házat. 

Jobban érzem elhagyni a lakást, és elindulni dolgozni, így is késni fogok. Túl sok időt basztam el Taehyung-al, sajna nem szó szerint. Mivel fene se tudja, hol a kocsim ezért gyalog tettem meg a távot a munkahelyemig. Odabent mindenki össze-vissza szaladgált, zajongva. Hoseok is éppen futott volna valamerre, mikor pont meglátott, ezért inkább felém vette az irányt. 

-Hol voltál eddig? Mindenki téged vár, hogy azonosítani tudjuk, Jacksont.

Megfogja a karom és rángat is magával az alagsorba, ahol a cellák is vannak. A megszokottnál, most több őr vigyáz a foglyokra, pedig ezek mind, csak gyerekek. Alig van idősebbek köztük. Végignézek rajtuk, de nem látom sehol sem Jacksont. 

-Na? - Hajol a képembe, Hobi. 

-Nincs itt. - lököm ki az arcomból, majd felé fordulok. - Vannak mások is, vagy ez az összes? 

-Nincsenek...- Elszomorodva sétál fel a lépcsőn, én pedig követem őt. - Nem sikerült, igaz? - Néz rám, mikor felérünk a földszintre. Sóhajtva bólintok egyet.

-Majd leadom a személyleírást róla. - Megveregetem a vállát és már mennék is a dolgomra, hogy mi hamarabb végezhessek. Félek, mire hazamegyek, szétverik a lakást, az a két hülye. 

-Tegnap este...megtaláltad, őt? - Fog a karomra, kérdően mélyesztve szemeit az enyéimbe. Ajkaimat rágva, bólintok egyet, amire frusztráltan felhorkant. - Remélem tudod, hogy mit csinálsz! A rendőrség a nyomukban van, ahogyan a maffia is. Két tűz között vagy, és ha nem vigyázol, meghalsz. 

Még sosem volt ilyen komoly, így nem kicsit lepődök meg rajta. Persze tudom, hogy igaza van, veszélyes amit csinálok, de nem hagyhatom őket hátra. Főleg, Őt nem. 

-Vigyázok, ígérem. 

Otthagyom és most már tényleg elmegyek a dolgomra. Nem nagyon szeretném vele folytatni a beszélgetést. Nélküle is tudom, mennyire hülyén viselkedek. Gyorsan leadom a személyleírást, Jacksonról, elintézek pár papírmunkát. Mielőtt elkaphatnának, hogy hallgassak ki pár foglyot, az előtt elhúzok. Félreértés ne essék, nem akarom kerülni a munkát, de most nem érzem azt, hogy beletudnék adni mindent. Nem hiszem, hogy idegesítőbbek lennének a barnaságnál, de azért nem kockáztatok. 

Kilépek az őrsről, Hoseok meg szalad utánam, de mielőtt elkaphatna, szó szerint elfutok. Ma egész nap üldözött, faszom ki van már vele. Miért nem adja már fel és hagy a francba? Miért akar lelkizni? 

Szerencsére elég szar kondiban van, ezért hamar lehagyom. A futásnak köszönhetően, még hamarabb is hazaérek. Tüdőmet kiköpve, de itthon vagyok. Bemegyek a lakásba, de már a nappaliban bajok vannak. Hát sosem lehet nyugtom? 

Jimin és Yoongi birkóznak a földön, míg Tae a vendégszoba ajtajában áll és nézi a jelenetet. A kisebb majom lerúgja magáról az idősebbet és felé kerekedve csípőjére ül. Nem szólnék közbe, ha csak egy kis vitáról lenne szó, de mikor a törpe előrántsa a kését, kezdek aggódni. A fehér szőnyegből nem jönne ki könnyen a vér...

-Mit csináltok? - Kiabálok rájuk, miközben már leszedem a kisebbet az idősebbről. 

-Ez a kis szörnyeteg kezdte! - Morogja, Yoongi, miközben a derekát fogva feltápászkodik, akár egy öregember. 

-Nem is igaz!! - Mocorog a szőkeség a karjaim között, mivel muszáj voltam lefogva tartani. 

-Gukk! 

Kiabál a barnaság vigyorogva, nehezen oda csoszogva hozzám, mit sem törődve a barátjával ölelve meg hátúról. Ha valaki ezt látná, biztosan kiröhögne minket. Én a szőkét tartom hátúról, míg engem, Taehyung ölelget, szintén hátúról.  

-Miért nem fekszel? - Fordítom felé a fejem, kérdőre vonva, de ő csak továbbra is mosolyogva ölelget, akár egy macit. 

-Engedj már el. - Morogja, Jimin, ficánkolva a kezem között. 

-Akkor tedd el a kést. - Szemet forgatva teszi azt, amire kérem, ami után el is engedem. - Szóval, mi történt? - Nézek a két ökörre, csípőre téve a kezem, már amennyire sikerül az ölelgető fiú miatt. 

-Leöntött vízzel. - Mutat a ruhájára, Jimin, ami tényleg eléggé vizesen tapad hozzá. 

-Mert megütött. - Most Yoongin van a sor, hogy az arcára mutasson. Már nem olyan piros, mint reggel, de még mindig látszik. 

-Esküszöm, legközelebb hívok egy bébiszitter, mikor elmegyek dolgozni. - Fáradtan sóhajtok fel, lépve egyet előre, ami nem megy valami könnyen, a belém csimpaszkodó miatt. A hátitáskámmal bemegyek a konyhába és öntök magamnak egy pohár vizet. 

-Megvan, Jackson? 

Jön a kérdés a szőkeségtől, amitől kínosan iszok bele a vizembe. Szótlanságom végett, biztos rájöhettek már, hogy igen, nem sikerült elkapni azt a rohadékot. Síri csend lepi el a helyiséget, csak Tae hangját lehet hallani, ahogyan izgatottan kuncog, míg szorosabban fonja körém a karjait. Legalább valaki boldog közülünk. 

-Ezt megszívtuk. - Jegyzi meg halkan, Yoongi, amivel egyet kell értenem. 

Sziasztok, kicsit hosszabb részel jöttem nektek, remélem örültök neki. :)