Még be sem léptem a házba, de már hangos ordításokat hallottam. Taehyung fájdalmas üvöltéseit, amit nem tudtam mire vélni. Mi a franc történik odabent? 

Beszaladtam a házba, hangokat követve egészen a vendég szobáig. Az első amit megláttam, hogy Taehyung az ágyban fekszik, fájdalmas grimaszt véve fel arcára, míg minden izma megfeszülten tapad a matrachoz. Jimin a lábaim ülve, combját szorosan tartsa az ágyhoz, miközben a fekete hajú a sebénél matat egy csipeszel. Az ágy egyik oldala csöpögött a vértől, ami a fiúból jött. 

-Ne bámuld, hanem fogd le! - Kiabálja a fekete hajú fiú, többször is ellökve a fájdalommal küzdő kezeit, amikkel folyton a sértett területre tévedtek. 

Rossz szájízzel, de mentem hozzájuk és kezembe vettem a barnaság vékony csuklóit, erősen fogva őket feje főlé.  Valami rettentő rossz látvány volt az, ahogyan a srác a csipeszel, mélyen a fiú sebébe nyúl, több vért juttatva ki belőle. És ha ez nem lett volna már elég groteszk, akkor szegény Taehyung ordításai, könyörgései sem segítettek a dolgon. 

Izzadságba úszót egész teste, többször is megemelve csípőjét, megpróbálva elhúzódni a fájdalmakat okozó eszköztől. Jimin térdeire csúszott és megpróbálta a csípőjénél lenyomni, nehogy több kárt is okozzon magának a fiú. 

Rengetek időbe telt, mire végre kiszedte belőle a golyót. Taehyung már ez előtt elájult, abbahagyva ezzel a mocorgást. 

-Rendben, már csak össze kell varrni. - Törli meg a homlokát a fekete, elfáradva dőlve hátra egy pillanatra, de utána gyorsan a tűhöz is kapott, nehogy több vért is veszítsen az ájult fiú. 

Elég gyorsan ment az egész, így, hogy nem kapálózott, vergődött szegényke. A fekete bekötötte a sebet, majd véres kezeit maga mellé ejtette, hulla fáradtan feküdve majdnem el a székben. Jimin is hangosan szuszogva mászott le róla, puha szőnyegre ülve le. Én is elengedtem csuklóit, amiket utána meg is simogattam neki, mivel elég szorosan tartottam őt. 

-Ez kemény menet volt. - Sóhajtsa a fekete, odanyúlva az ágyvégénél lévő injekcióhoz. 

-Az mi? - Mutatok rá gyanakodva, nehogy valami szart pumpáljanak bele a barnaságba.  

-A gyulladáson segít. - Magyarázza, miközben már bele is szúrja a tűt, belefecskendezve az orvosságot. 

-Honnan szereztétek? 

-Nem számít, az a lényeg, hogy van. - Motyogja a kisebb, még mindig a szőnyegen ülve.

Csönd telepedik ránk, csak alig hallva, ahogyan Taehyung szuszog. Legalább valami élet jelet mutat. Jimin maga elé bámul, elmélyedve a gondolataiban, frusztráltan húzva fel az orrát. A fekete hajú még mindig a székben van elolvadva, mintha egy maratont futott volna és most hulla fáradt tőle. Pedig szegénykém szenvedte végig az egész műtétet, ha ezt egyáltalán annak lehetne hívni. 

Legszívesebben átöltöztetném és lehúznám az alatta lévő véres lepedőt, de nem akarok még több fájdalmat okozni neki. Eleget szenvedett ebben az egy órában. Tehetetlenségemet, hogy csillapítani tudjam, szépen betakartam, majd leülve mellé a matracra,- persze a tiszta részére- arcát kezdtem el simogatni. Homlokára tapadt tincseket hátra simítom, gyengéden érintve bőrét, hogy egy kicsit is, de enyhíteni tudjak a fájdalmain. 

Régen már attól hisztirohamot kapott, ha futás közben megfájdultak a lábai. Biztosan, ha fel kell újra panaszkodni fog a fájdalom miatt, miközben gyerekesen duzzog. Visszagondolva, nagyon aranyos volt. Hiába mérgelődtem, belül mindig megmosolyogtatott a gyerekes viselkedése. Fáj be vallanom, de hiányzik is egy kicsit. 

-Ha Taehyung meggyógyul, utána elmegyünk innen. - Jelenti ki hirtelen a törpe, miközben felpattan, akár egy gumilabda. 

-Elsőnek is meg kéne tudni, hogy Jacksonnal mi lett. Nem hiszem, hogy messzire jutnánk, ha szabadon van. - Jegyzi meg halkan a feketeség, mintha csak magához beszélne, de azért érezhető, hogy szavait az alacsonyabbnak intézi. 

-Holnap bemegyek az őrsre. - Szólok én is közbe, amire mindketten bólintanak. 

-Remélem nem halt meg, mert akkor tényleg beszoptuk a kétméterest. - A feketeség mondata után a szőke megforgassa a szemeit, persze velem együtt. 

-Beszopod te mindjárt az öklömet, ha nem dugulsz el. - Pattog a nikkelbolha, tarkón vágva a másik ökröt. 

Elkezdenek vitatkozni, míg végül odáig fajul az egész, hogy már ordibálnak egymással. Ha Tae nem aludna itt tőlük egy köpésnyire, akkor még hoznék egy pattogatott kukoricát és élvezném a műsort, de mivel nem akarom, hogy felébredjen Csipkerózsika, így kirugdosom őket a szobából.  

Jiminnel egy kicsit többet kell harcolni, mivel vissza akar jönni, így többször is ki kell raknom. Ez az egész odáig fajul, hogy már az ajtót nyomom be, mert egyszerűen nem bírok a törpével. Olyan erő van benne, annyira makacs, hogy egyszerűen nem tudom kilökni őt. Így hát elengedem az ajtót és arrébb állók. Persze ez őt hirtelen éri és szó szerint beesik az ajtón, arccal előre a padlóra. 

Hogy van az a mondás? Okos enged, szamár szenved? Igen, ez pont ide illik. 

-Te balfasz! - Kiabálja, miközben nagy nehezen feláll, simogatva az orrát. Már megint túl hangos...

-Nem zavar, hogy a sérült barátod épp aludna? 

-Nem alszik. El van ájulva. - Néz rám, mint egy idiótára, miközben vissza telepedik Taehyung mellé. - Ha ágyút robbantanál se ébredne fel. Remélem azért nem kapott sokkot...- Gondolkodik el egy pillanatra, aggódva figyelve az eszméletlen fiút. 

-Nemcsak társak vagytok, igaz? - Ülök le az ágy szélére, ügyelve nehogy véletlenül is egy kisebb mozdulattal fájdalmat okozzak az ágyban lévőnek. Jimin csöndben bólint, simogatva társa kilógó kézfejét. 

-Nem vagyunk együtt, félre ne értsd....de sokat jelent nekem. Ő a családom. A sok év alatt mindig számíthattam rá, sosem vert át, nem hazudott nekem. Az elején sokat sírtam, hiányzott a húgom és apukám. Ő mindig megvigasztalt, pedig már akkor is furcsa személyisége volt. - Mosolyodik el, visszagondolva a régi emlékekre, amikről olyan szépen beszél. Érződik a hangjából, mennyit is jelent neki a társa. 

-És az anyukád? 

-Őt nem nagyon ismertem. Sokat betegeskedett, folyton a kórházban volt, így nagyon keveset láttam őt. Apu is ritkán volt otthon, mindig vele volt, így én rám maradt a húgom. Szerettem őt, így nem zavart, hogy nekem kellett játszanom egyszerre az apját és anyját is. Én vittem az oviba, hoztam haza, etettem, gondoskodtam róla. - Összeszorítva ajkait, nyel egy nagyot, míg abbahagyja Taehyung simogatását. - Megőrültem volna, ha Tae nincsen. 

-Ő helyettesítette a húgod? 

-Mivel elég gyerekes volt, így kiélhetem magam rajta. - Vonja meg vállait. - Mivel TaTa már  kiskora óta ott volt, így sosem kapott gondoskodást senkitől sem. Ő neki erre volt szüksége, nekem pedig arra. Tökéletesen kiegészítsük egymást. 

Szívesen rávágnám, hogy akkor innentől kezdve, lejárt a szolgálata, mivel most már én akarok gondoskodni Taeról. Nehéz bevallani, de elkezdtem érezni iránta valamit, ami talán több is, mint egy kedvelés, vagy egy vonzódás. Ez valami sokkal több, de még nem tudom micsoda. 

Nem szívesen szeretnék belé, mivel nem biztos, hogy viszonozná az érzéseimet. Ha pedig mégis, akkor nem azért tenné, mert így érezne, csak egyszerűen kiakarna használni. Bár, azt mondta tetszett neki a csók...nekem is nagyon tetszett. Elvettem tőle az első csókját, és ez valami felemelő érzés. 

Ahogyan a puha ajkai érintették az enyémet, valami felemelő érzés volt. Még akkor is, ha a csókja elég bénácska volt. Érződött róla, hogy ez neki az első alkalma. Mégis így volt a legtökéletesebb. Akarok még olyan csókokat...

-Ideje lenne lepihennünk, nem? - Szakít ki Jimin a gondolataim közül, amire rákapom a fejem. -Lassan hajnali négy lesz. Hosszú volt a mai nap. 

-Igaz. - Odahajolok Taehoz és adok egy puszit homlokára, majd felállok mellőle. - A kanapét kilehet húzni, így azzal a sráccal elfértek rajta. - Fintorogva megrázza a fejét és tiltakozva fel is emeli őket. 

-Én biztos nem fekszem, Az mellé. Elalszom én a földön is.

-Amúgy, hogy hívják azt a srácot? 

-Yoonginak, Min faszfej Yoongi a teljes neve, de én csak pöcsnek becézem.  - Vigyorodik el, amitől elnevetem magam. 

-Úgy érzem, jó barátok vagytok, ti ketten. 

-A legjobbak. - Bólogat helyeslőn. 

-Jó éjt, nem sokára találkozunk. -Értem én úgy, hogy lassan már kelnem is kéne, ha beakarok menni az őrsre időbe. 

Elhagyom a helyiséget, meglátva rögtön Yoongit, ahogyan már el is foglalta a kanapét. Kis élelmes. 

Sóhajtva megyek be a saját szobámba és öltözöm át rögtön. Le is fürödnék én szívesen, de már nagyon fáradt vagyok. Fontos lesz a holnapi nap. Kiderül, hogy elkaptuk-e a régen üldözött vadat. 

Reméltem holnapra már Taehyung is jobban érzi magát, ne talán fel is ébred. Annak nagyon tudnék örülni. Újra megakarom ízlelni az ajkait.